Ferencznek fia, kedélyes kedves ember. Sok ész , sok kitartás , ala pos ismeret, annak ügyes felhasználása.
Az osztrákoknál hadnagy volt, quietált, s mint illyen állott be hon védnek. Zemplén és Úgocsa megyékben kezdte meg működését. Görgei-nek januártól aprilisig terjedő legtöbb csatáiban részt vett, s ha szurony-szegezésre került a dolog, rendesen elül állt.
Később a fenirt megyékben meglehetős sereget gyüjtött, mellyet a mármarosiakkal szaporitván, Erdélybe ment , concentrálandó Bemmel.
Kemény F. seregével csakugyan egyesült.
Görgei , fegyverletétele után őt is hasonlóra szólitá fel. Kazinczy, ki már ekkor tábornok vala, parlamentirozott az oroszokkal. Sibónál áll tak sergei , mellyek fegyvereiket csakugyan lerakták.
E fegyverletételt nagy lakoma követte. Borult kedélyét mindenkép el akará oszlatni. Végre a lovakról beszéltek. Egy kedvenczlovát feldi csérte. „14 csatában volt, ugymond, velem !"Előhozatta s a gyönyörü ál latot mindenki bámulá,
Egy osztrák őrnagy 150 aranyat igért érte.
„Nézze csak ezredes úr — mond az orosz parlamentairnek , mint ugrik !" s keresztülszökteté egy kocsin !
A fenebbi őrnagy 200 aranyat igért érte.
Nem adta oda, hanem a parlamentairhez fordult.
„Ezredes úr! fogadja el tiszteletem zálogául. 14 csatában volt velem!"
Pedig egyetlen fillére sem volt. Mástól kért kölcsön, hogy az ezre desseli kozákokat megajándékozhassa.
Mint Alcibiades : szép, eszes és hős volt.
Főbelövetett.
VIII.
PÖLTENBERG.
Pöltenbergi Pölt Ernő született Bécsben 1804-ben.
Szüléi vagyonos emberek voltak, kik őt korán hadi iskolába s azok végeztével hadi szolgálatba adták.
A 4-dik orosz-huszárezredben kapitány és svadronos volt, midőn a márcziusi nyeremények miatt keletkezett csatafolyam őt is a magyar sergek sorában látta küzdeni.
A decemberi napokban még csak őrnagy volt , s mint illyen, részt vett Görgeinek visszahuzódásában. Jelesen amosonyi tartalékseregi csa tában tünteté ki magát. Kazimirnek csapatja körülvétetvén , személyes bátorsága sokat tett arra , hogy kivágja magát. Tiszteivel előrohant, s káromkodva vágott utat magának, ki különben két szót sem tudott ma gyarul.
A tavaszi hadjáratban, mindig Görgei táborában , alezredessé s ez redessé emelkedett. Jun. 2-án hadügy minister Görgei ellenjegyzése mel lett tábornokká neveztetett ki.
Midőn Görgei Győrnél (jun. végén) 60,000 osztrák ellen 10,000 magyar katonát külde, ez utóbbiakat Kmety és Pöltenberg kormányoz
forrod. férf. 2. kiad. 9
ták. Ügy lőn, mint Görgei akarta. A parancsnokok ügyes intézvényei s személyes vitézsége daczára keményen megverettek.
Mindig Görgeivel vala ezután is , kinek táborkarában nem kis sze repet játszék. Ez hadosztályával Rimaszombatból Miskolcz ellen küldé, de azt már üresen találta, elvonulván belőle az oroszok.
Görgei táborában őt is elfogták Világoson. S bárha Görgei magát ajánlá áldozatul s katonáiért kért kegyelmet , a dolog mégis megfordit va ütött ki. így történt, hogy oct. 6-án Pöltenbergis felakasztatott.
Mondják, hogy a bitófa alatt végig nézve társain igy szóla hozzá-jok : „Szép deputatio megy istenhez a magyarok ügyében repraesentálni l"
Kis ember volt vereses hajakkal , tüzes szemekkel. Más parancsait végrehajtani igen alkalmas vala.
IX.
VISOCK1.
A lengyel kivándorlottak egyike. Ottan őrnagyságig vitte.
Mint illyen Magyarhonba jővén , Arad ostromában tetemes részt vett. Ott bizatott meg a lengyel legio organizálásával.
Össze is gyüjté s organizálta azokat, kiknek nemsokára bálványa lőn. Mert ha a kis, rút, törpe ember mondhatlan villogó szemeivel szó lott hozzájok , ha a hulló bombák közt a csata tüzébcn elül állni látták, vele és érte mindent készek lettek volna áldozni.
A legio organizálása azonban jobbadán csak a Pestrőli másodszori kivonulás után sikerült , mikor a felső vidékről , hol Dembinszky sere geit kormányzá, Czegléd és Szolnok közé ért.
A szegedi szerencsétlen csatában már mint tábornoknak nevezetes része volt, dandára azonban legépebb maradt. De nem a temesváriban, mikor legiójával lement Orsovához , ottan a Törökhonnali közlekedést megtartandó.
Csunya külseje volt. A pálinkát különösen szerette. De ez nem ár tott neki, azonban annyit ivott , hogy adjutánsa egy viskóban nem hál hatott vele.
Törpe lova volt , mellyen rendesen elül állt. E kis ember a törpe lóról is alig látsza ki gyalogjai közül, de ha katonáinak mondá „avancer"
— pokolba ia utána mentek volna.
Kossuth kibuj doklását fedezte.
Távozta előtt következő proclamatióval bucsuzék el :
„A lengyel legio főparancsnoka a magyar nemzethez l Nem a ma
gyar kormányhoz, hanem a magyar nemzethez szólunk, mellyel az eddig fenállott szolgálatkötelezettség Magyarhon szabadságharczában összecsa tolt. Nem a kormányhoz ; mert a nemzetgyülés által törvényesen alko tott kormány megszünt. Tábornokaitok egyike túlhatalomnak engedett, ki az ellenséggeli alkudozás által a szerencsétlen harcznak véget vetni remélt. Ez alkuban neaa vehetünk s nem veszünk semmi esetre részt.
Épen ugy nem akarunk illy tractatus létrejöttének akadályai lenni , ha a magyar nemzet megmentését illy alkuk által vélte eszközölhetni.
Föladatott nekünk az egyetlen közlekedést, melly Magyarhont Orsova által idegen hatalmakkal összeköti , elfoglalni s fedezni. E föl adatot hiven teljesitők. De a körülmények akkép állanak , hogy a mul-hatlan szükség nyilvánul Magyarhon földét elhagyni, s letenni szomszé daitok kezébe azon fegyvert, melylyel egy évig ügyötökért küzdénk.
Veletek harczolunk, tudjátok azt, nem mint zsoldosok, nem szemé lyes vagy önző nézetekből, hanem a reményben, hogy szabadságtok ki-küzdése s abban vett részünk egy további harcz alaposzlopait képezen-dik éltünk folytonos czéljának, Lengyelhon szabadságáérti harcznak, melly nélkül Magyarhon függetlensége sem megtartható , sem kivihető elérésében. Ügyötökérti harczban czélunk volt az is, hogy köztetek s a szláv ^s román törzsök közt közbenjárók legyünk, kik egy szerencsétlen politika által elleneitekké lőttek, de kik bölcs belátás s igazság- szeretet által egykor — bizton reméljük — álladalmatok hű ragaszkodó polgár társai leendenek.
Őrizzétek meg nemes sziveitekben fenyegetett földetekre jöttünk emlékét! Őrizzétek meg, mint mi, a haza iránti hűséget, annak jövője- s megszabaditásában! hitet ; és e nagy áldozatok nem veszendnek el ; és jövend idő, midőn, adja isten, veletek egyesülve, aszentharczot meguji-tandjuk. Igazságszeretetteknél emlékezzetek akkor, hogy mindvégig ve letek maradánk. Ó-Orsova, aug. 20-kán 1849.Visocki J., s. k., tábornok."
X.
BÁRÓ STEIN
Mérnökkari százados volt osztrák szolgálatban; fia az altábor-nagynak.
Már az osztrákok alatt jeles tehetsége és sok ismerete által kitün-teté magát , utólszor Péterváradon volt , hol a körülménynek hódolt, midőn a magyar kormánynak akarata ellen hűséget esküvék.
Onnan Debreczenbe ment, hol hadügyministeri osztályfőnök volt.
9*
Maga is gyakran mondogatván, hogy az ügyek folyamát nem igen sze reti, de azért esküjéhez hű marad, nem igen biztak benne.
Pedig hivatalában a legpontosabban eljárt , s a hadügyministeri-umban valóságos rendet tudott behozni.
Erdélyben Gyulafehérvár ostromát ő kcszité s utóbb vezeté. 1849.
jun. 25-én megjelenvén táborban, löveté a várat. 800 golyót röpitte-tett be, s a vár legnevezetesb épületei, a gyönyörü föegyház, romba dőltek.
Aztán pavlamentairt küldött be, de annak ajánlata nem fogadta tott el. E pont körül Steint igen vádolják. Mert, mint mondák, ha még egy óráig löveti , bevehette volna. Annyi azonban bizonyos, hogy ha van is ebben valami, Stein áruló nem volt.
Következő két nap hasonlag keményen folytatá a bombázást.
Jul. 26-án Stein cernirozó serge kemény megveretést szenvedett.
Augustus 12-én pedig a vár a cernirozás alól fölmentetett.
Stein Törökhonba menekült. Mint ezredes lépett magyar szolgá latba s vitte a tábornokságig.
XI.
GÁSPÁR.
Kecskeméten 1804-ben született. Mint közhuszár kezdte meg pályáját. A 9-dik miklóshuszárezrednél százados és századparancsnok volt. Érdemeiért az orosz wladimirrend 4-ik osztályával diszitteték fel.
Mint százados a honvédek sorába lépvén , Perczelnek Roth elleni táborozásában részt vett. October 8-ki országgyülésen a Roth tábora elfogatása jővén szóba, Bogdanovics a teremben levő Gáspár századost
— mint a ki a huszárokat vezette — dicsérettel emlité meg. Erre Kos suth a ház nevében hangos éljenzések közt őt őrnagygyá nevezte ki.
Az ellenséget fél üteg ágyuval s néhány nemzetőrrel mérges csata után a kottori átmenettől elüzte, a Mura folyón átment. Domborunál egy tö meg illirt szétvert. Jelen volt s kitünteté magát a csáktornyai csatában is, valamint Fridaunál, hol ügyes intézvényei nélkül Perczel kb'rülkerit-tetett volna.
Átvevén Görgei aprilbcn a lovezcrséget, hadtestét Gáspárra bizta.
Alig adhatta volna fegyelemhez szokott elszánt katonáit jobb kezekbe.
A császáriak Mácsától Temesvárig erős positióban állának. Gáspár Gyön gyösről jött a apr. 2-án Hatvant szuronnyal bevette. Nagyszerü csata,
mellynek eldöntésére sokat tett a vezér személyes vitézsége. Ezen ér demeért tábornokká nevezteték ki.
De Isaszegnél nagyobb volt érdeme. Ennek hegyeiről háromszor verettek vissza a magyarok, mignem Gáspár csapataival a hatvani utra jött s az ellenséget szétveré.
Kimondatván apr. 14-én a függetlenség, Gáspár birt elegendő be látással , visszavonulni a cselekvények teréről , mellynek köszönheté, hogy csak 10 évi várfogságra itélteték.
Következetes volt , mint a halál , melly áldozatait soha sem té veszti el.
xn.
L E I N I N G E N.
Hessen-.darmstadti nagyherczegség Ilbenstadt városában 1808-ban született. A legnevezetesb német oligarcha családok egyikének tagja volt s Európa egyik legnagyobb hatalmasságának udvarával rokon. A forradalom előtt császári szolgálatban a 31-dik gyalogezrednél száza dos volt.
A febr. elejéni czibakházai csatában elfogatott. Az osztrák dandár-ve/ér, kihez viteték „tű Rebell, tuVerrtither!"czimmelilleté. A büszke oligarcha, dühe miatt, megvetéssel hallgatá e szavakat, midőn az elfő-gatását észre vett huszárok kiszabaditák, s elfbgák a dandárparancsnokot.
Aristocratához illő módon álla boszut. A remegő csapatparancsnok elébe vitetvén, leülteté és szivarral kinálta meg.
Ezután ezredessé lőn s május havában 2-od osztályu katonai érdem jellel diszitteték fel. Nemsokára tábornokká lőn.
Az oroszok beütése után a Váczra küldött Nagy-Sándor egyedül gyors segélyre érkeztének köszönheté megmenekülését. A rétsági visz-szavonulást ő fedezte.
Mondják, hogy Czibakházánál készakarva fogatta el magát, mi azért is hihető, mert nejéhez fogságában irt levelében tényeket hoz fel, mi mutatja, hogy csak kényszerüségből szolgált a magyar ügy mellett.
Weszterburgi gróf Leiningen Károly oct. 6-án felakasztatott.
Magas szép ember, büszke, valóságos oligarcha. Tehetségei kétség-bevonhatlanok, igen jó éa bátor csapatvezér vala.
XIII.
R É P Á S I.
Az egész küzdő magyar generalitásban az egyetlen, kiről elmond hatni, hogy boldog. Úgyanis Szegeden s még akkor hunyt el, midőn remélheté, hogy az ügy, mellyen egész lelkével csünge, bukni nem fog.
A hadjáratok kezdetén a küzdők sorában volt. Oct. 12-énwürtem-berghuszár- ezredessé neveztetett ki. Ö maga nem vezetett egyes had testeket, de ha tervelni kellett valamit, őt szóliták fel s viszont ha vala mit ki kellett vinni. De 1848. dec. óta legfőkép tollával szolgált, külön böző rendeleteket bocsátván ki Pesten. Kibocsátványai közül leginkább figyelmet érdemel az, mellyben köszönetet mond Pest városnak buzgal máért, hogy ujonczi illetőségét háromszorosan s adjustirozva adta ki.
Répási Mihály tábornoknak Török Sz. Miklósról febr. 9-ről 1849.
költ jelentése :
„Van szerencsém tudósitani, miszerint a portyázó-csapat ma éjjel nevének tökéletesen megfelelt. Tudomásomra esett , hogy túl a Tiszán Püspökivel átellenben az ugynevezett Szórói csárdában egy ellenséges lovas-csapat tanyázik. Ennek következtében az itt levő portyázó-csapat-ból egy tisztet és 60 embert este 10 órakor Püspökibe küldöttem, hogy az előörsöt elfogja, vagy megsemmisitse.
Reggel 3 óratájban ezen nevezett csapat Körner lovas-százados, portyász-hadnagy Sadniczky hét önkéntes gyalog huszárral a bomladoző Tisza jegén átmentek, és miután az előőr által lövéssel fogadtatának, trombita- és dobjelek közt egy kis füzfaerdőcskén keresztül a csárdának rohantak, a megrémült örs, melly egy hadnagy- és 2 7 közvitézből állott, pisztoly- és karabintüzzel fogadta a rohanókat de ez éj homályában eredménytelenül ; azalatt embereink a csárdát körülvették, az ellensze gülő tisztet és 7 közlegényt lekonczoltak, 10, közüle 3 sebesülten elfo gatott, és 12 lovat folszerszámozva és kantározva zsákmányul hoztak.
Ezek közül egy ló a Tiszába veszett. A lovakat az álladalom részére átvettem , és a pénzt a portyázó-csapat legényei közt egyaránt szétosz tottam.
Továbbá van szerencsém az utolsó czibakházi ütközetben közelebbi kutatás által kipuhatolt veszteségét az ellenségnek megirni ; hitelesen tudom , hogy 2 ágyú leszereltetett , és ennek következtében több tölté nyek találtattak, 2 társzekér teli sebesültekkel vitetett el , és több ruha-nemüeken kivül különösen osztrák tüzérkalapok találtattak."
Mint emlitők, meghalt Szegeden julius vége felécholerában. Fényes katonai ünnepéllyel temetteték el.
XIV.
DESSEWFFY.
Aristid, Abaujmegyében Csákáczcm született 1802-ben. A dúsabb nemes családok sarja. Mint lovas százados 1838-ban nyugalmaztaték.
1849. jun. 1-én nevezteték ki tábornokká, azelőtt mint csapatvezér egyes csatákban tüntette ki magát. Nevét csak ezután emliték gyakrabban, de akkor is szerencsétlenségeiért.
Jun. közepén, nehogy Eperjesen körülkeritsék az oroszok , onnan távozni kényteték. Azután Lemcsánál verték meg , honnan Czeglédre vonult. Előbb Perczel, azután Görgei táborában volt.
Rettenthetlen katona s valóságos magyar nemes volt.
Aradon aug. 6-án kegyelem utján agyonlövetett. Akasztófára volt itélve.
XV.
SCHWEIDEL.
József, bácsmegyei Zomborban született, 63 éves vala. Sándor orosz huszárezredben mint őrnagy szolgált.
Oct. 12-én nevezte ki „utólagos jóváhagyás reményében" a honvé delmi bizottmány ezredessé a Sándorgyalogok közt.
A schwechati ütközetben részt vett.
1849-dik évi május 9-én Klapka ideiglenes hadügyminister Pest város parancsnokává nevezte ki.
Mint egyes csapatvezér más által nem tünteté ki magát, mint hogy másnak tervét pontosan végrehajtá.
Zerfi az ő adjutánsa volt.
Oct. 6-án Aradon felakasztották.
XVI.
KNÉZICH.
Károly, határőr. Belike Gajováczon született 1808-ban. A 34-dik gyalogezredből századosi rangból lépett a honvédek sorába.
Keveset szólok róla, csak nevezetesebb csatáit hozván fel.
Komárom felszabaditásánál ő vezette az avantgardot. Apr. 25-én szu-ronyszegezve ö rohanta meg az osztrák sánczokat. Személyes vitézsége annyit nyomott a latban, mint ügyessége. Jutalmul tábornokká nevez teték ki.
Jun. 6-án a zsigrádi és peredi csatákban is jelen volt.
Mi Kontról iratott, róla is elmondhatta volna a költő : Mint pártütőket hűtlcnül
Eladta Görgei. (Vajdafi.) Oct. 6-án Aradon felakasztatott.
XVII.
TÖRÖK.
Tagadhatlanul a legügyesebb mérnök volt a magyar tábornokok sorában.
Magas, kopasz ember vala. Ajánló barátságos külsővel birt. Magya ros modorait, gondolkodását illetőleg Répásinak hasonmása volt.
Komárom megerősitése, remekmüve. A győri és szegedi sánczokat is ő készité.
S ki teljes világéltében védletszerekkel működék, oct. 6-kán f'ela-kasztaték.
A császári geniekarnál alezredes, s utóbb erősségi hely igazgató volt.
Született Gödöllőn, 1795-ben.
xvm.
LENKEI.
Bécsben tanult.
Ott is szeretett dolmányban járni, miért gyakran térdepelni kény-tetett. —
Atyja papnak nevelte té s ü mégis katona lett.
1848. elején Gácsországban Marien - Pohlban feküdt századával.
Würtemberg-huszárkapitány vala.
Alaptalanul elvádoltatván, elcsukatott.
Ez időben volt napi renden, hogy a ministerium a magyar katonák nak haza bocsátását sürgeté.
Szabadon bocsáttatván Lenkei, ő és százada elhatározák, visszatérni.
(1848. május vége felé).
A század azonban nélküle indult meg Fiáth Pompejus vezénylete alatt.
Egy káplár a tervet elárulta.
Répási őrnagy hadi tanácskozmányt tartván, Lenkeit küldék a század visszahivására.
Útolérvén őket Lenkei, a század körülfogta s kényszerité , velök átuszni a Dniesztert.
Magyarhonba érvén, a szökés miatt sok perpatvar volt.
Kezdetben századával Mármarosban tanyázott.
Onnan a ráczvidékre rendelteték le.
Bechtold az aug. 22-iki tudósitásában dicsérettel emliti meg, hogy a kiskéri tábortól személyes vitézsége által 131 darab marhát fogott el, mellyet az ellenség sánczai közé hajtani szándékozott.
Mint alezredes Pestre jővén, nov. 6-án a radicalkör számára lako mát rendezett.
Hirlik, hogy megőrült.
XJX.
L A H N E R.
Zólyomi születésü, 53 éves vala, midőn oct. 6. Aradon felakasztatott.
Oct. 12-én kezdte meg előlépési pályáját alezredesi ranggal.
A forradalom ügyében a felszerelés és fegyvergyártás körül szerze magának érdemeket.
XX.
GÁL MIKLÓS.
Aradnál a cernirozd sergeknek volt parancsnoka.
A Közlöny febr. 1 2 -iki számában következő jelen tést olvastunk tőle :
„Arad febr. 9-kén déli 12 órakor.
Az ellenség f. h. 7-kén Vingától nagy erővel Új-Arad felé tartván, csapataimmal és minden ágyúmmal a Maroson át a legszebb rendben Ó-Aradra vonultam.
8-án reggel az ellenség a Maros partját megrakván, a csatát ágyúk kal s apró fegy vertüzzel megkezdé. Intézkedést tettem, hogy négy hon védszázad még a mult éjjelen Glogováczból Arad felé vonuljon, s ellen séges bekerités ellen a jobb szárnyat fedezze. Ezen csapatka Aradtól egész a csálai erdőig volt felállitva.
9 óráig a csata legszebb rendben ment , ekkor azonban némelly századokban , a félénkebb polgárok menekülési készületeinek látására némi zavar támadt !
Én ágyutelepeimhez sieték a zavarból következhető eseményeket meggátolni s a részben meg is zavart rendet helyreállitani , mi rövid perczek alatt sikerült is, ugy hogy csapataimnak egy részét három colon-neba állitva az ellenség elé inditám, melly már a városba is benyomult;
ezen működés által azonban középbe és két szárnyba fogatva, délutáni 3 óráig feltartatott, ekkor pedig Asztalos 29-ik zászlóalji százados által, ki egyik kezében a nemzeti lobogóval , másikban karddal járt elül , négy századja segélyével annyira visszaveretett, hogy midőn délutáni 4 óra kor Villám 38-dik zászlóalji őrnagy és Szentiványi százados egy ujonnan alakitott zászlóalj parancsnoka, csapatjaikkal megérkeztek, az ellenség minden oldalról megtámadtatva, több száz halottjainak, ezek közt Joan-novich Mihály őrnagynak, egy ingenieur-századosnak, egy Leiningen-zászlóalji századosnak s több altiszteknek hátrahagyásával a Maroson át
futni kényszerült.
A mi veszteségünk nagyon csekély.
Az ütközet alatt a Rukavina-ezredből két tiszt és 50 közember átjött hozzánk.
Egyedüli kárunk a Maros partján állott sóraktár elégése, melly et az ellenség éjnek idején vetett gyujtó rakétáival boritott lángba.
Ma reggel a tüzelés mindkét részről ismét megkezdetett, minded dig azonban eredmény nélkül, mert helyét mindenikünk megállotta.
11 órakor az ellenség vezére egy iratot külde hozzám , mellyben Joannovich őrnagynak kiadatását kérte, ajánlva helyette minden kezé nél levő foglyainkat. Ebből látszik,milly sokat tartottak nevezett őrnagyra,
kit mi azonban, miután megholt, foglyaink pedig az ellennél ugy sem valának, ki nem cserélhettünk.
A részleteket s egyes jelesek kiemelését későbben fogom felterjesz teni, addig is azonban jelentem, miszerint Asztalos százados a 29-dik honvédzászlóaljtól Boczko kir. biztos által s az én hozzájárultommal kitünő magaviseleteért a harcztéren utólagos jóváhagyás reményében őrnaggyá neveztetett ki. Gál Miklós, tábornok."
U. i. délutáni 5 órakor.
„Egy óra előtt kaptam a tudósitást, hogy az ellenséges erőnek egy része igen gyorsan Vinga és Temesvár felé elsietett. Egy órával később tüzelése gyengébb lőn s jelenleg egészen megszünt. A tegnapi ütközet alatt jelentetett nekem, hogy 5 nehéz ágyúnk elveszett volna : ez azon ban nem valósult, mert azok csak eltévedtek s most ismét megtaláltattak.
Gál Miklós, tábornok."
Elfogatott.