PLÉHGALLÉROSAK.
L
ORMAI NORBERT.
Cseh fiu. Igazi neve Aufíenberg. Hadnagy volt a Leiningeneknél, hanem felségsértésért 1847-ben 10 évi sánczra itélték. A tavaH amnes-tiakor a munkácsi várból ő is kiszabadult s beállott közhonvédnek.
Gyönyörü szép fiu volt , s tán ezért kapkodott annyira a remény ség után.
Kossuth adjutánsa lőn. Legelőbb is őrnagygyá nevezteték ki, s
meg-(/ O <.J*>C?,/ / i»
bizatott vadászezredeket alakitni (1848. nov. havában). E bizottmányt, valamint azutáni emelkedését (az ezredességet) nőkegynek köszönheté.
Abban is valami regényes vala, valamint regényes házasságában is, más tól választván el nejét. E miatt elveszté a nőkegyet.
Csatában részt soha sem vett, 36 éves korában Aradon aug. 22-én felakasztatott.
Nem rosz Spartacus lett volna belőle.
Na de csitt ! de mortuis aut bene aut nihil.
n.
KATONA MIKLÓS.
Erdélyben a legnehezebb időben szerepelt.
Előbb austriai hadnagy vala, azután a honvédek közt őrnagy lett.
Bonvivant frater ész, tehetség és elv nélkül. Aristocratának tartá magát sine terra.
Midőn Úrban a mult évben (novemb.) Deés ellen ment, ő álla ottan
megvédeni e várost. Két csatát küzdött vagyis inkább kétszer szaladt meg. Először este 8 órakor állitá fel sergeit hó, eső és sár daczára. Mind kétszer több ágyukat vesztett.
Másodszor egész Nagy-Bányáig nem állt meg.
Minthogy azonban nem akart ugy odaérni, hogy az ellenségben kárt ne tegyen, néhány oláh papot felköttetett.
Úrbán odáig üldözé, onnan azonban hirtelen visszatért.
Mellékneve Kengyelfutó Miklós.
Hadi törvényszék elébe állitották, de azért Debreczenben fel- s alá járkált, sok kérlevelet is adott be, hogy perét végezzék be s
promo-veálják.
Kár volt kérését nem teljesiteni s promoveálni a mennyei angya lok közé.
III.
OROSZHEGY l.
Erdélyi fiu. A forradalom kezdetén lement Székelyföldre , de az ottani egyik vezérnek ő gyanúsnak tetszvén, elfogatott s az akasztófától csak nehezen menekült meg.
Decemberben Pesten a Kör által megbizatott , guerilla-csapatot alakitani.
Meg is indult, össze is gyüjtött valami száz fiut, mind annyi de-speratus carbonarit, henriot-csapatot uj kiadásban , kikkel megkezdte nagy utját s elment mindenüvé , hol nem volt ellenség, annál több jó bor, s mivel azzal nem küzdhetett, megküzdött ezzel
Később hivatala is nőtt. Sükeiként „őrizte katonáival a bagázsiát, mindenütt hol előremetek, arriére-, s hol retiráltak, avantgarde volt."
Illy fényes érdem azonban jutalmazatlan maradt volna, ha szemé lyesen föl nem megy Kossuthhoz s nem követeli, hogy majori állásában, mivé önmagát kinevezte, megerősittessék. De horrendum dictu ! Görgei
nem ismerte el őt, s egyszer le is vettette vele uniformisát.
Méltó haragjában Oroszhegyi el akarta a Görgei nimbusát homá-lyositani, s meg is tett erre minden intézkedést. Meteor fényénél Pestre akart jőni, s magát a Pilvax által dictátorrá kiáltatni ki, ha Görgei előbb
nem veszi be Pestet.
De a kezdet már meg volt téve. És e kezdet nagyfontosságu egyik eseményét kegyeskedett a debreczeni parlamenttel tudatni azon szavak kal, hogy „nyolcz ágyu s lovat" fogott el.
•
Egész fedezet ment a 8 ágyu után. A guerillavezérnek pedig a parlament a nemzet háláját nyilvánitá.
Végre eljött a 8 ágyu megérkezésének várva várt percze.
De az országgyülés igen törpe volt megérteni az Oroszhegyi nagy lelkét, s igy történt, hogy 8 ágyu helyett 8 ágyus ló érkezett meg.
Legnagyobb volt Oroszhegyi akkor, midőn Debreczenben elbeszélte e következőt :
„Barátim ! a dunaparton sétálok. Budán meglátja őrnagyi egyen ruhám egy budai osztrák tüzér s rám lő. Nem tartván őrnagyi méltó ságommal megegyezőnek futni, lassan retirálni kezdettem. De folytonos veszély közt csak amugy potyogtak lábaim elébe az utánam lőtt szám talan bombák."
Studiuma Falstaff volt, és sikerült is neki a forradalom Falstaffjává lenni.
IV.
HATVANI.
Egy nyomoru sansculotteból lett szabadcsapat- és seregparancsnok, ki szabadcsapatával Erdélyben az oláhok ellen rendelteték.
A rábizott összeget elprédálván , sergét vagy semmivé tenni vagy egy coup d'etat által olly érdemeket akart szerezni, hogy a számadás alól fölmentessék.
Czéljához következőleg fogott :
Abrudbánya ellen ment kis sereggel tetemesb erő ellen, bár tudva volt előtte, hogy Janku ez esetre Abrudbánya felprédálásával fenye-geté őt.
Abrudbányát a hegyek kanyarulatai mintegy katlanba szoritják, s Klein a halálfö czimü csapat egyik parancsnoka, látván a mindenfelől tóduló vad csorda sűrü csapatait, a város utczáin kinos sejtebnek közt sirva tolongó sokat szenvedett magyarokat családaikkal, sejtvén ármány általi hallóba kerittetésöket, emberszerető szive könnyekre fakadt s kato náihoz igy kiáltott : „igy állván dolgaink, ha már idejöttünk: vagy egy lábig itt vesszünk, vagy szerencsétlen népet mentsük meg" és a nyolcz-száz főre menő seregből négynyolcz-százat, kik lőfegyverekkel valának ellátva, mivel a többi lándzsás volt s a polgárokkal a piaczon állott , négyfelé szakasztván, Bemmel s több tiszti társai segitségével tartotta a tüzet szilár dul az nap s azon éjjel másnap hajnalig, s visszaveré az oláh csorda min den megtámadásait. De Hatvani ur másnap reggel 3 óratájban a piaczon azt kezdette kiabálni : „igyekezzék mindenki magát mint lehet menteni mert lőszere elfogyott, s kövesse őt, mert Brád felé fog vonulni.
Abrudbányáról az ut Brád felé a cserniczai patakon meredek kes keny sziklafalak közt halad felfelé két órai messzeségre , a "tenger szine felett 700 öl magasságu vulkánhegyre, mig Bucsesd felé le kezd ereszkedni , hol csak apró oláh fakószekerek mehetnek egymásután singmagasságnyi szikladarabokon, mint megannyi lépcsőzeteken csiko rogva vesződségesen felfelé. A Csernicza, e futáskor az idő esős levén, meglehetősen áradva volt. Hatvani ur e kényelmes uton indula el maga előre katonasága egy részével, mert egy rész Klein , Bem s több tisztek vezérlete alatt, minden harsogó felszólitások daczára is, hogy előre nyomuljon, a menekülő nép és szekerek fedezésére hátul maradt, s azo kat hátulról s két oldalról közbevéve, szakadatlan tűz s golyózápor közt csendesen nyomulának felfelé az emlitett szoros uton. Hatvani ur maga is tüzeltetett vissza; azonban két órával hamarabb érkezett Brádra, mint a megmaradt katonaság és szerencsétlen menekült nép. Ekkor történt , hogy Hatvani ur fehér lován visszalovagolván , a futóknak s katonaságnak visszamenetelt parancsolt, mivel — mint mondá — se gitség érkezett. A megrémült nép hitt szavainak , s nagy része vissza is tért, s többnyire az Abrudbányát ellepett oláhság által megöletett. A feldúlt városból s a futó szerencsétlenektől clzsákmányolt roppant pénzmennyiség, veretlen arany , aranypor , ezüstedények , nagybecsü s ritkaságu gazdag aranystufák s bányatermékek mennyiségét s becsét meghatározni nem lehet.
Következik a dráma második felvonása , gyászvégére nézve nem vidámitóbb az elsőnél. Hatvani ur hadteste Brádon 1200 főre szaporod ván, 4 ágyuval s különféle lőszerekkel terhelt 4 társzekérrel visszaindult megint Abrudbányára , már nem Bucsesd , hanem Blezseny felé. Lo-sonczi Lajos nem mulasztá el elekor is őt kevés erejére figyelmeztetni s kérni, ne koczkáztassa megint szerencséjét olly kis sereggel; deLosonczit jószándoku intéseért föbelövetéssel fenyegeté, s ezt tette mindenkivel, ki őt szándokáról leverni igyekezett. Hatvani ur május 16-án Abrud bányára visszaérkezvén , egy gyenge oláhcsapat még az nap megtá madta, de szétveretett. Másnap 17. Bucsum felől rohaná meg egy 600 főnyi csapat, három ágyuval, mik a zalathnai gőz- és vulkoji vizgépek csőiből voltak készitve, kiket 13 székely egy tiszttel szétkergetett, ágyuit elvette , ellenük ki is lőtte , s Bucsumot felgyujtotta. Serbina felől 18-án uj csapat tett támadást, melly ellen Hatvani fél század ha-lálföst küldött, mit az oláhok azonnal körülvettek s elfogtak. E szerencse az oláhokat felbátoritotta , mindenfelől kezdettek varju- s hollósereg ként csoportosulni a körülfekvö hegyeken, s a támadást szakadatlanul
ujitották az nap s a bekövetkezett egész éjen. A sereg szakadatlanul tüzelt rájok, mit azok csak egyes lövésekkel viszonzottak , mintegy szándékosan, előtervezetből, akarván seregünket fárasztani s lőszereiből kifogyasztani. Meg kell jegyeznünk , hogy Abrudbánya már ekkor le volt égve s csak az oláh házak, s meg a Volhirté és Suluczé (olvasóink^
••k talán nem nehéz kitalálni, mi okból) — állának még fen. H
illy körülmények közt indula ki másodszor is Abrudbányáról a sok éjjeli nappali csatározásban, ide s tova futkározásban meglehetősen ki fáradt seregével- az iminnen amonnan még összegyülöngött és seregé hez csatlakozott menekültekkel 19-én reggel; azonban a város végén seregét raegállitá s mintegy 3 óráig állonga. A körülfekvő hegyeken, mindenszerte oláh csordák kezdettek özönleni , s mintegy vadászháló a sereg körül összehúzódni. Ekkor Hatvani egy tömegben az országuton egész seregével megindult, s mintegy két órányira nyomult elő egy sziklaszoros felé, a lövést katonáinak keményen megtiltván.
A mint az utazó a szikla felé közeledik, van egy statua , mellyen belül az ut már a sziklák közé szorul , mintegy három negyed órányi raesszeségü, közepe táján meredek kaptató van, azonfölül az egyik oldalról másikra csaptatott patakon keresztül a kiálló szikla végénél hid vezet át; bemenetelénél egyfelől meredek sziklafal, tovább roppant összeszorúlt erdős hegy vonal, melly egyfelől , hogy le ne emoljék , kő fallal van megerősitve ; az ut más oldalán mintegy 6 ölnyi mélység, s az egész szoros ut nagy mesterséggel s költséggel van lőpor segedelmé vel készitve.
A sereg e szoros utba bevonulván , az oláhok elülhátul s a két ut vonal közti meredekről egyszerre megtámadták, reájok sürüen tüzeltek köveket hengergettek, s a leghátul menő fedezetlen ágyut a lándzsások megrohanták s elfoglalták. Hatvani ekkor a helyett, hogy a bajon segi teni kivánt volna , lovát megsarkantyuzván , a megszorult nép mellett a lovasság felé vágtatván, azokhoz s a tisztekhez igy szólott : „mentsük meg magunkat mint lehet, ha a gyalogság odavész is," s futott és utána minden, kinek csak lehetett ; a szaladó nép és katonaság fegyvereit s még öltönyeit is elhányta , csakhogy könnyebben szaladhasson a nyilt oldal felé, hol oláhság nem állott. A szaladók egy része Dupepiátra felé menekült, hol a lakosság, mintha e történetről előlegesen tudósitva lett volna, a hegytetőn várta őket, s fegyvere nem levén , kövekkel hajgálta agyon, kiket elérhetett. Voltak a szaladók közt, kik egyhuzomban egész Halmágyig futottak. A hegyről vissza- visszatekintve , látták, miként öldöklik az oláhok a megszoritott katonaságot , nőket s gyermekeket.
Ott veszett a baláUosökből 410 , a magyarországi csapatnak fele , a tó tokból mintegy 100, a verescsákósokból csaknem 90 ; a székelyek, ugy látszik, lélekjelenlé töket inkább megtartották, fegyvereiket nem hányák el, 7 vagy 8 ember veszteséggel magukat kivágván , fedezetjök alatt a szerencsétlen lakosok közül is többen menekültek. Az elfogottak száma közé tartozik a szerencsétlen Bisztág tüzérhadnagy is. E derék harcz-férfi, mikor Hatvani megfutamodott, bajtársaihoz igy szóla : „mintsem üly gyalázatosan hagyjak veszni mindent, s ágyuinkat, inkább megha lok !" és elszántan ágyujára feküvén, az oláhok ott lepték meg.
Hatvani e második hátrálásban is igyekezék seregének jó. példát mutatni, maga mindenütt hiven legelül szaladt , még pedig olly buzgó sággal, hogy sem katona , sem menekült által nem hagyá magát
mege-Forrad. ftrf. 2. kiad. 1 1
lőztetni, s ki előrehaladni akart, agyonlövéssel fenyegette. Voltak mégis olly szerencsétlenek, kiket az életszeretet előbbre siettetett, s áldozatul is estek , mert H. saját kezével katonái közül illyet hetet vagdalt meg.
Hatvani első szerencsétlen merénye után az abrudbányai magya rokat az emberiséget levetkezett vandalcsoport borzasztóan gyilkolá le.
Ügyvéd Tóth György igen szép leányát négyfelé vágták, egy ritka szépségü hajadont, Szánló Málit megfogván , husát faráról , czombjáról csontig lefaragták s a piaczon rémitő kinok közt otthagyták. Egy Bá nátból oda menekült nőnek balkarját vágták ki ; sok szülők e hallatlan kanibáli kegyetlenségeken elszörnyedvén , kétségbeesve , előbb saját gyermekeiket, azután magukat gyilkolák le, mások a megáradt Abrud-vizébe hányták s maguk is utánok ugorván, odafulladtak, hogy a daco-románok vérengző hyenai körmeik közül menekülhessenek. Az oláhok legelsőbben is saját jóltevőiket verék agyon , mint például egy hitelét vesztett Duczu nevü mészáros, ki saját jóltevőjét székely születésü Asz talos Mósest s gyámolgatóját irtá ki családostul. Még a siroknak sem kedveztek, ügyvéd Szakács Samu , ipa s napa sirjaikat feltörték , kopor sóikat összedarabolták , s holttesteiket a réten a kutyáknak szerteszét szórták. . . — de ki győzne s tudna minden elkövetett borzasztóságot le irni 1 1 A leolt magyarok száma mintegy 3000.
Innen Debreczenbe ment, hol a politicai martyrt játszta ; bekötött kézzel járt , melly azonban — miracula miraculorum — már harmad napra meg volt gyógyulva.