Nagy Pál, az ötvenhatos menekült, a hatvanas évek végétől hazafelé tájéko
zódik, s kerül kapcsolatba a Magyar írószövetséggel, a Magyarok Világszö
vetségével és az Anyanyelvi Konferenciával, s teszi ezt azért - a könyvéből is kiderül -, hogy elfogadtassa az itthoniakkal, mint egyenrangút, a nyu
gati magyar irodalmat.
Én, hazai ötvenhatos - véletlenül kerültem az Anyanyelvi Konferen
ciához, de nagy ambícióval tevékenykedtem -, azért leszek e testület tár
sadalmi munkása, hogy a frissen felfedezett, európaival ötvözött, hazai gyökérzetű pedagógiai módszereinket és műsorainkat, mint írtam, segítsek eljuttatni a nyugati magyar közösségekbe.
A nyolcvanas években úgy adódott, hogy többször is beszélgethettünk.
Nem egyszer fehér asztalnál. Ami kiderült. Én innen színesben láttam a nyugati polgári világot, ő meg onnan fehér-feketében. Ő onnan derűsebb
nek és elviselhetőbbnek a Kádár-féle szocializmust, én innen nyomasztóbb
nak és perspektívátlanabbnak. Ő baloldali ellenzékiként élt Párizsban, én jobboldali ellenzékiként Budapesten. A magyar emigrációban ő szociálde
mokrataként szemben állt a konzervatívokkal, én Magyarországon nemzeti alapon álló nem tudom miként, szemben álltam a kommunista hatalom
mal. Ő egy kozmopolita-avantgárd magyarságot vallott magáénak, amit támadtak Magyarországon, én egy nemzeti avantgárdot, melyet szintén támadtak Magyarországon.
Életrajzi vonatkozású könyvet írt Nagy Pál. A fedőlapján ez olvasható:
nagy pál journal in-time élleltem 2 Kortárs könyvkiadó.
Magunkról
Édesapám 1977-ben, 78 éves korában meghalt. Három hónap alatt elvitte a gyomorrák. Hősiesen haldokolt. Kezdetben otthon, az utolsó három napon a kórházban. A halála előtti délutánon villanyborotvával próbál
tam kisimítani az arcát. A kórházi ágyán ült. De nem tetszett neki, ahogy
csináltam, a műveletet maga fejezte be. Aztán csak azt mondta, vigyáz
zunk mamukára. így hívtuk anyánkat, cipszer szokás szerint. Vigyáz
tunk. Tíz évvel élte túl apánkat.
*
Hetente kétszer próbálok a színpadon, 1978-ig. Míg a lányunk le nem érettségizik, ő is velem jár a próbákra. Hétvégeken, ha nem is mindig, de elég gyakran zsűrizek vagy előadást tartok, s ha van egy kis szabad
idő, megyek ki Kovácsiba, a telekre ásni, ültetni, építkezni. Az intézeti közérzet romlásával egyre jobban érzem magam a kertben. A feleségem, aki 1979-ig az óbudai tanácson népművelősködik, s noha kötött a mun
kaideje, mégis szabadabb, jár klubokba, könyvtárakba, találkozókra. Egy alkalommal a téglagyár nyugdíjas klubjában felfedez egy kiváló férfiút, Berebora Pista bácsit, aki polihisztor, semmiről sincs papírja, de minden
hez ért, nos hát ő lesz a nagykovácsi házunknak az építője. A tervet a tanítvány, Mányi István készíti, persze szeretetből. Magunk vagyunk a munkások. Meg a lányunk. A fiunk ekkor már férj és családapa, s külföl
det járó muzsikus.
Nekünk sose volt nagy jövedelmünk, örökölnünk se volt honnan. Az igen alacsony béremhez viszont jól jött kiegészítőnek a hétvégi kereset, az előadói díj, a zsűri-díj. Mondhatni erre épült, meg Kosa Vilma spóro
lására a nagykovácsi ház.
*
A feleségem, aki 1979-ben visszatért a pedagógus pályára - igazgatóhe
lyettes lett a Kiscelli úti általános iskolában -, irányítja a családot, vezeti fzinte az iskolát, és kontrollálja a drámás kísérleteimet a munkahelyén.
Drámapedagógiás gyermekszínjátszó csoportot vezet. Később tanfolya
mokat is.
*
1981-ben Ági lányunk is férjhez ment, szegedi főiskolásként, s csakha
mar anya lett. Mivelhogy a kiscsalád több mint egy évig nálunk lakott i Jégverem utcában, az 53 négyzetméterben, közvetlenül élvezhettük a
■ agyszülői örömöket. Közel volt a munkahelyem, előfordult, hogy én : rködtem Ádámka álma felett, s én raktam tisztába, emlékezve, hogyan
*ell a gyereket pelenkába csomagolni. Kosa Vilma ekkor már Ladát ve
zetett, immáron nemcsak Debrecen lett a végállomás, de Méhkerék is. A
■ aszunk, a másik ugyanis ott lakott.
*
1977-ben, a televízió képernyője meg a rádió mikrofonja előtt zajló orszá
gos vetélkedőn, az Ady szavalóversenyen, a győztes versmondók francia- országi utazáson való részvételt kapnak jutalmul. S mint más alkalmak
kor is, nevezzem meg csak a József Attila- meg a Babits-szavalóversenyt, a szervező, közvetítő, pénzt adó testületek képviselői is buszoznak a győztesekkel. Mint főszervező és zsűriző, magam is a szerencsés utazók közé kerülök ilyenkor. És saját költségen vihetem a feleségemet is.
A fiatalok és a kísérők mind kedvesek. Általában jól érezzük magunkat.
1983-1989
A gazdasági válság és annak következményei alakítják ezt a korszakot is.
Az ország eladósodása folytatódik, kevesebb pénzt juttatnak a művelődés
nek, az emberek másodmunkával keresik meg a mindennapit • Itt a kettős jelölésű választás 1983-ban, 1985-ben a glasznoszty és a peresztrojka, az ellenzék megerősödik, bizonyítja a Monori Találkozó 1985-ben, és a Lakíteleki Találkozó 1987-ben • Ezek következménye, hogy szelídül a hata
lom, az emberek kezdenek nem félni, szabadabban beszélnek • Az Intézetet a politikai erőviszonyoknak és kapcsolatoknak megfelelően alakítgatják, de a közvetlen irányítás szabadossága következtében mindenki úgy dolgozik és azt, amit akar • A színjátszás a szakmai izgalmak korszakán már túl van • A társadalmi konfliktusok újra megjelennek a művekben, az él
mezőny színvonala és nemzetközi tekintélye tovább nő, de a színjátszó csoportok létszáma rohamosan csökken • Jómagam az oktatás-neveléssel foglalkozom, a drámapedagógiai módszer különféle tanfolyami körülmé
nyek közti kísérletével, a gyermek- és diákszínjátszás nevelői vonatkozá
saival, valamint a dramatikus játszóház patronálásával. Változatlanul gazdája vagyok a versmondásnak • Bővítjük a szakkönyvek megjelente
tésének körét. Magnós interjúkat készíttetek a színjátszó mozgalom jele
seivel • Elindítom, és 1600 példányban szétküldöm az amatőr színjátszás és drámapedagógia tájékoztató lapját Levél címmel • Elkezdem írni és meg is jelentetem az Egy amatőr emlékezése című önéletrajzi vonatkozású könyvemet • Kedvvel dolgozom régi társaságommal az új nevű színpadon, a Szószínházban. Még megrendezem Szentkuthy Miklós egy darabját - nagy siker Finnországban -, majd a színpadot a fenntartó megszünteti.
Ezek után önálló előadóesttel állok a közönség elé: Az öreg ácsot palira vették • Az Anyanyelvi Konferencia keretén belül folyamatosan oktatok és publikálok. Részt veszek kísérőként néhány külföldi úton • Jelzik, hogy nyugdíjba küldenek - ez be is következik 1988 végén -, jómagam, kétség- beesésemben, hogy a munkámat folytathassam, megalapítom a Magyar Drámapedagógiai Társaságot