A Különbéke Debrecenben című könyvem utolsó fejezetében szólok arról, milyen is volt ez a félév. Feleségem és a kicsi lányom Debrecenben, a fiam már Budapesten, kollégiumban, én meg hét közben a budai albérletben, hétvégeken meg Debrecenben.
Kosa Vilma, a hitvesem tanít a Fazekas Gimnáziumban, tartja a lelket a színpadban, s neveli az éppen elsőosztályos kislányunkat, aki nehezen viseli a kettészakítottságot, közben lépéseket tesz, hogy s mint lehessen az állásváltoztatás meg az áttelepülés.
Én meg egy hónapig rokonoknál laktam, aztán albérletben, s közben jártam a hivatalokat, kapjunk letelepedési engedélyt. Ahhoz, hogy pesti lakosok lehessünk, noha lakáscserével, írásos engedélyt kellett szerezni, mégpedig a fővárosi tanácstól. Ahhoz pedig, csak úgy lehetett hozzá
jutni, ha a miniszterhelyettes igazolja, miszerint fontos szakmai érdekből kell Pestre költöznöm.
Ismét szerencsém volt, kiderült, hogy a miniszterhelyettes az a Mol
nár János, akivel hajdanán egy népi kollégiumban laktunk Debrecenben.
Rögtön el is küldte a kért igazolást. Közben beszélgettünk, illendően régi dolgokról, kiderült, már nem az a felesége, aki barátunk volt annak ide
jén, de nem derült ki, hogy Molnár János - az egyébként történész - ép
pen akkor írja tudós dolgozatát arról, mért is tartatik ellenforradalomnak 1956. A lényeg, a papírt a fővárostól megkaptam, most már nézhettem az apróhirdetéseket, meg magam is adhattam fel ilyeneket, nézhettem laká
sokat, nagy választék nem volt, de nem is volt mit tenni, minél hamarabb
ze nem bántuk, költöztünk a debreceni kétszobás lakásunkból egy 33
" egyzetméteres, úgynevezett „cs lakásba", azaz csökkent értékűbe, Er
zsébetre, a Gubacsi hídfőhöz, a Téglagyár térre.
Közben azonban Kosa Vilmának még nem volt állása. Balog Évának hívták a személyzetist, ő jött le Debrecenbe Ács Miklósné igazgatóhelyet
tes társaságában, a döntés napjaiban, mintegy beszélgetni, s ő volt az, aki megígérte, segít a feleségemnek állást találni Pesten. El is ment Kosa Vilma Balog Éva ismerőséhez, Révai Lilihez, Révai elvtárs feleségéhez, 2 Szabó Ervin könyvtárba, de miután kiderült, hogy nem párttag, s a
•.aderlapja is olyan, amilyen, nem lett Pesten könyvtáros. Mondta ugyan, z.ogy majd értesítik, de hát nem értesítették. Egy másik ismerős elv- :arsnő Bicskére akarta helyezni, bentlakásos intézetbe nevelőnek, de hát, mondta Kosa Vilma, hogy menjen ő oda, mikor két kisgyermeke kezd új eletet Pesten.
így aztán maradt Vilkának, a feleségemnek a magunk által szerzett ál- .as, egy előnytelen csere által, gimnázium helyett általános iskola. 1967. ja
nuár 20-án foglalhatta el. Addig fizetés nélküli szabadságon kellett lennie.
Egyébként mosolygós volt Balog Éva, bár az intézetlek farizeus mo
solynak tartották az övét, mondták, keményen hajtotta végre az átszer
vezést, az intézeti létszámcsökkentést, nem kekeckedett sokat. Hozzám mindvégig kedves volt, egyszer meginvitált, legyek párttag, de mond-:am, jobban szeretek kívül lenni. A témát többször nem hozta elő.
*
A Szentestét - micsoda megkönnyebbülés - együtt töltöttük a Téglagyár téri lakásban. December 23-án éjszaka költöztünk egy kis teherautóval.
24-én reggeltől pakolóztunk. A debreceni nagy lakás bútorait eladtuk, csak a pianínót hoztuk, a fiunk zenét tanult, meg egy-két könnyű tárgyat, és élelmiszert persze. A harminchárom négyzetméterhez új berendezés kellett, fekhely, ülőalkalmatosság, szekrény, praktikus, összerakható, de ezeket csak a két ünnep között vásárolhattuk meg, aludtunk hát a földön. És karácsonyfánk sem volt. Fenyőgally igen, gyertya igen. Anya mindazonáltal ünnepi hangulatot teremtett. A gyerekek nagyon örültek, az első elemista kislányom különösképpen, hogy végre megint együtt lehet apával, meg anyával meg Lacikával. Az első gimnazista fiunk is boldog volt, be is jelentette, rögtön otthagyja a kollégiumot, alszik ő majd az előszobás konyhában, összecsukható ágyon. Fürdőszoba nem lévén lavórban mosakodtunk, ez sem zavart senkit. (Fürödni később is az erzsébeti közfürdőbe jártunk.) Mi meg, Kosa Vilma meg én, néztünk
egymásra, nem mint győztesek, de mint kik egy feladatot végrehajtottak, s most kérdik egymástól, mi is lesz ezután. Vilkának ugyan állása még nem volt, jelentkezett a mellettünk lévő szövőgyárba is munkásnak, de azt mondták, nem vehetik fel, mivel túlképzett, én is új kihívások előtt, a kicsi lánynak is meg kellett szoknia az új iskolát, s ez a pici lakás négy embernek! Mindazonáltal elszántak voltunk, feszültek, és (de) boldogok.
Szilveszterkor már pezsgőt bontottunk, s a 16 éves fiammal jóféle bo
rokat kóstolgattunk. Éjfélkor lesétáltunk a közeli Kis-Dunához, s hatal
masat pisáltunk a folyóba. Új honfoglalásunk plebejus gesztusaként.
1967-68
Tudom, mit kell tennem • Hatalmas tempót diktálok magamnak • Meg
tapasztalhatom az új gazdasági mechanizmus hatását • Lehet kezdemé
nyezni, kitekinteni, új színjátékot, módszert létrehozni, új koncepciót alakítani • Komplexitás vita, pódiumi színjátékok • És lehet ütközni a hatalommal, lehet félni • Görgőseke, Óriástök • Lehet bemutató fórumo
kat teremteni • Oratóriumi Napok, Országos Bemutató Színpad, Egri Színjátszó Karnevál, Csurgói Diákszínjátszó Napok • Lehet a népművelés hagyományos területéről eljutni a diákszínjátszáshoz, konferenciázni, és lehet barátokra szert tenni és csapatról álmodozni, és örülni a jó munka
társnak, Somlai Pálnak • Szó esik első külföldi utamról • Elmehettem a felvidéki magyarok színjátszó fesztiváljára • És rendezek Pesten, másként, mint Debrecenben • És lehet megélni, hogy segédkezet nyújtunk a cseh
szlovákforradalom leveréséhez • A család akklimatizálódik