Katona Csilla–
E. Nagy Katalin Hajdúböszörmény
helynevei
a határhasználat rendje is módosult, a tanács rendelkezése alatt álló közös földterületet a 18.
század közepén a közös használatból kivonták, és beillesztették a ház után járó földek rend
szerébe, így létrejött az állandó telekszervezet.
A népességgyarapodás következtében a belső telkek mellett a kertek is lakóövezetté váltak.
A 19. században a szántóföldi növénytermesz
tés szerkezete megváltozott: a búza és a ku
korica vetésterülete közel kétszeresére nőtt, a rozs, árpa és köles termelésére szánt terület a felére apadt. Az állattartásban a szilajpásztor
kodás volt az uralkodó forma, a szarvasmarha mellett a juh- és lótenyésztés játszott fontos szerepet. A reformkorban a Hadház felőli ha
tárban fekvő terméketlen homokos területekre szőlőt telepítettek, a nyugati határszélen lévő vízállásos részek pedig az ármentesítő munká
latok révén művelésre alkalmassá váltak. A ta
gosítás előtt változatos határhasználati formák és vetésforgók alakultak ki. Ezek között leg
gyakrabban az ugar nélküli hármas vetésforgó (kapás növények, tavaszi és őszi gabonafélék) tűnik fel. A tagosítás 1889-ben zárult le, ami nemcsak a határhasználati kötöttségek meg
szűnését, hanem a tanyásodás nagymértékű meg indulását is maga után vonta. A 19. század végén a mezőgazdaság szerkezete átalakult, az állattenyésztés mellett egyre jelentősebb sze
repet játszott és intenzívvé vált a növényter
mesztés.
A közelben fekvő Debrecen fejlett céhes ipará
nak árnyékában szerényebb keretek között je
lentkezett a helyi igények kielégítését szolgáló ipari tevékenység. A szabók már a 17. század
ban céhbe tömörültek, és a debreceni szabócéh szabályai és ellenőrzése alatt folytatták tevé
kenységüket. Később a népesség növekedésé-vel arányosan megindult az iparfejlődés, a cé
hek 1874-ben ipartestületekké alakultak: a ko
rábbi kilenc céh tagjai két vegyes ipartestületet hoztak létre. Hajdúböszörményben nyílt meg a Hajdúkerület első gyógyszertára 1828-ban.
Jelentős lökést adott az ipar és kereskedelem fejlődésének az első távíróvonal létrehozása 1870-ben és a Debrecennel összeköttetést biz
tosító vasúti forgalom elindulása 1885-ben.
A dualizmus évtizedeiben három helyi taka
rékpénztár alakult, a századforduló után több bankfiók is létesült. A kisipar, kiskereskede
lem mellett a 19. század végén megjelentek a nagyobb ipari létesítmények is, 1862-ben jött létre a Hajdúböszörményi Cserépgyári Társu
lat és a Gőzmalom, a 20. század első felében még kötszövőgyár, fakoporsó gyár, jéggyár, va lamint ecetgyár működött a városban.
Böszörményben az 1702. évi összeírás során 211 családot jegyeztek fel, a város nyújtotta kedvező lehetőségek hatására azonban nagy
mértékű bevándorlás zajlott le, így a csalá
dok száma 1743-ra 513-ra emelkedett, annak ellenére, hogy előbb az 1709., majd az 1739.
évi pestis jelentős pusztítást végzett a lakos
ság körében. A népesség dinamikus fejlődését mutatja, hogy míg 1785-ben 7378, 1839-ben 15 790, 1910-ben már 28 925 lakója volt a te
lepülésnek.
Első református iskolája már a 16. század vé
gén működött, a 19. század második felében római és görög katolikus, majd izraelita ele
mi iskolát is létesítettek. Óvodáját 1879-ben hoz ták létre, 1884-ben iparostanonc iskolát, 1894-ben gyermekmenedékházat alapítottak.
Gimnáziuma a debreceni református kollégi
um itteni partikulájából alakult ki, ami 1904-től főgimnáziumként működött. Az 1957-ben létesített óvónőképző 1971-ben főiskolává ala kult, 2000-től pedig a Debreceni Egyetem Gyermeknevelési és Felnőttképzési Karaként működik.
Böszörményt már 1410-ben mezővárosként (op pidum) említik, 1876–1929 között rende-zett tanácsú város, 1950-ig megyei város, ek-kortól járási jogú város, 1971-től város. A kö-zép korban Szabolcs vármegyéhez tartozott, majd a Hajdúkerülethez, aminek megszűnésé-ig székhelye volt. Ezt követően 1876-tól Hajdú vármegyéhez, majd 1950-től az akkor létreho
zott Hajdú-Bihar megyéhez sorolták. 1901-től 1926-ig a róla elnevezett járás központja, majd 1954-től ismét járási székhely. Közigazgatási
lag Hajdúböszörmény városhoz tartoznak Bo
daszőlő, Pród, Hajdúvid, Zelemér külterületi lakott helyek. Utóbbi kettő jelentős történeti múlttal rendelkezik. Vid első okleveles emlí
tése 1313-ból való, a középkor folyamán je
lentős falunak számított. A tizenötéves háború során 1594-ben elpusztult, s annak ellenére, hogy Bocskai István a hajdúk letelepítésének egyik helyszíneként jelölte meg a korponai ki
váltságlevélben, valójában soha nem települt újra, területén pusztaként a többi hajdúváros osztozott. Ilyen minőségben külterületként fo lyamatosan volt népessége, csak 1952-ben minősítették községgé. Jelentősen fejlesztet
ték, 1979-ben azonban Hajdúböszörményhez csatolták. Zelemért először 1332-ben említik, pusztulása Vidhez hasonlóan a 16. század vé
gén következett be. Későgót stílusban épült csonka templomtornya a vidék jelentős mű
emléke.
Ma Hajdúböszörmény város ismét a Hajdúbö
szörményi járáshoz tartozik. Területe 37 078 hektár, lakóinak száma 31 332 fő.
Szálkai Tamás Élőnyelvi adatok
Élőnyelvi gyűjtést végzett Katona Csilla és E. Nagy Katalin 2011–2012 között. Adatköz
lők voltak: Bagossi Gáborné (62 éves), Bakó Antal (75), Bakó Antalné (73), Bereczkiné Je
nei Katalin (52), Bertalan Sándor (89), Berta
lan Sándorné (78), Bodnár Ferenc (86), Borsi Gyuláné (76), Borsi Sándorné (86), Debre-czeni Sándorné (67), Dóka András (70), Dóka Andrásné (69), Dombi Imre (46), Ecsedi Er
zsébet (61), Elek Imre (71), Elek Imréné (66), Elek Margit (52), Farkas Imre (81), Fekete László (61), Fróna Ferenc (81), Gyulai Gábor (60), Hortó János (49), Ignáth Imre (76), Kiss András (66), Kiss Gáborné (66), Kovács Ist
vánné (57), Dr. Lázár Imre (76), Marton Sán
dorné (76), Molnár Antal (39), Molnár Attila (36), Molnár Dániel (76), Móricz Zsigmondné (83), Nagy Imre (70), Nagy Imre (75), Nagy Sándor (82), Dr. Oláh Imre (79), Pipó Lász
ló (51), Sipos Gergely (70), Sipos Gergelyné (67), Subecz József (50), Szabados Sándor
né (76), Szabó Márton (62), Szabó Márton
né (59), Szabó Miklós (69), Szabó Sándorné (78), Szentirmai László (72), Szepessy Mátyás (56), Tömöri Zsigmondné (79), Uzonyiné Sza
bó Zsuzsánna (51), Varga László (67), Varga Lászlóné (63).
Források
A., AOklt., ÁSz., ÁÚO., Bancsi 1988, Ben
csik–Nyakas 1973, Balogh, SzSzBOkl., Bo-rovszky–Sziklay szerk. [1900], 1901, Cs.,
Dávid 2001, DHA., Draviczky 1990: 95, Drén–Molnár 2011, EKFT., Engel–C. Tóth, F., H. Fekete 1929, 1959, Fényes 1851, FKnT., FNESz., Gábor 2009, Gönczy–Kogutowicz 1889, Görög 1802, Gyarmathy szerk. 1996, GyfOL., Györffy 1927, Hajdú 2012, HBmT.
1957, HbT. 1767–1779, 1786, 1794, 1823, [1830], 1836, 1839, 1850, 1853b, 1854, 1857a, 1857b, 1857c, [1857], 1858, 1862, 1866, 1871, [1880], 1882, 1889, 1890a, 1890b, 1897a, 1897b, 1905, 1929, 1938, 1956, 1977, HDA., HdL19, HdT. 19. sz., 1915a, 1915b, HkerT.
[1848], HKFT., Hnt. 1873, 1898, 1900, 1902, 1937, 1944, 1956, 1967, 1973, 1985, 1995, 2011, HnT. 1767–1779a, 1767–1779b, 1768, 1776a, 1776b, [1780], [1808], 1824/1854, 1850, 1855, 1857, 1858a, 1858b, [1880], 1885a, 1885b, 1886, Hrenkó 1978, Kállay, Karácsonyi 1900–1901, Kardos J. 1933, Ká
rolyi, É. Kiss 1970, 1972, Kiss E. 1929–1937, Kis T. 1988, KMLF. 2., Kogutowicz 1905, Kő
rösi 1972, Lázár, Lázár főszerk. 2009, Lelesz 1., Lévai 1981, Lévai 2003, LexLoc., Lipszky, Map., Lipszky, Rep., Maksay 1990, Mester
házy 1972, Mező 2003, Mikesy 1940, MKFT., Módy 1972, MoFnT. 1, 2, Molnár 1938, MoT.
1585, 1635, 1636, 1662, 1663, 1664, 1683, 1688, 1690, 1700, [18. sz.], 1717, [1720], [1730], 1740, [1745], 1747, 1760, 1782–1784, 1785, [1795], 1798, [1799–1803], 1822, 1842a, 1848, 1858, [19. sz.]a, Nagy 1928, Né
meth 1997, M. Nepper–Sőregi–Zoltai 1980, OÖ., Pásztor 2010, Pesty 1864, Pesty 1888, Rácz A. 2011, Ráp., Révész 1853, 1859, Slíz 2011, Sóvágó 1999, SzabOkl. 1., SzabOkl.
2., Szendrey szerk. 1973, SzH. 1991, 1992, SzmT. [1750], [18. sz.], 1799–1801, [1800–
1802], [1841], TelekiOkl., TESz., TKD., Tö
rök 2009, UC., ÚMTsz., Vályi 1796–1799, Varga 1882, VárReg., Vat., Veliky 1973, VMH., Z., Zoltai 1926, 1936, Zs.
Helynévtár
Hajdúböszörmény 2011: Böszörmény, -be, -i
~ Hajdúböszörmény, 1959: Hajdúböszörmény, 1956: H. böszörmény, 1938: Hajdúböszörmény, 1937: Hajduböszörmény, 1929: Hajdú bö ször-mény, 1905: Hajdu-Böszörmény, 1905: Haj-dú böszörmény, 1901: Böszörmény, [1900]: Bö -ször mény, [1900]: Hajdu-Böszörmény, 19. sz.
vé ge: Bőszermeny, 1890: Hajdú Bö szörmény, 1889: Hajdú Böszörmény, 1883: Hajdú-Bö-ször ményi, [1880]: Hajdú Böszörmény, 1871:
Haj du Böszörmény, 1864: Rácz Böszörmény, 1862: H[ajdú] Böszörmény, 1858: Hajdu Bö szörmény, 1858: Böszörmény, [1857]: Bö-ször mény, 1848: Böszörmény, 1842: Bö ször -meny, 1822: Böszörmeny, 19. sz. első fe le:
Bö szörmény, 1808: Böszörmény, opp., 1804–
1808: Böszörmény, 1802: Böszörmény, 1798:
Be czermen, 1796: Hajdú Böszörmény, Bö-ször mény, 1795: Beszermeny, 1785: Be szer -mény, 18. sz. vége: Böszörmény, 1782–1785:
Bő szőrmény, 1782–1784: Bőszörmeny, 1773:
Bő szőrmény, opp., 1761: Oppidorum Haj-do nicalium Bőszörmény, 1760: Böszörmény, 1760: Beczermen, [1750]: Bőszőrmény, 1747:
H[aj dú] Böszörmény, 1747: R[ác] Böszörmény, 1747: Beszermény, 1747: Bőszermeny, 1740:
Bos sermeny, 1736: Rátz Böszörményben, 1730:
Be szermény, opp., [1730]: Boszermeny, 1725:
Bő szőrmény, 1725: Bőszőrmenyienses, 1717:
Bo szermeny, 1715: Rátz v[el] Hajdu Bö ször-mény, 1715: Böszörmény, opp., 1714: Be-szer menses, 1712: Ratz Beöszermen, 1710:
Rácz Beőszörményensis, 1706: R[ác] Bö-ször meny, 1704: R[ác] Beőszermény, 1704:
R[ác] Bőszőrmény, 1702: Beszermény, opp., 1702: Oppidi Hajdunies Böszörmeny, 1702:
Be szermény, opp., 1701: Hajdonicales Be-szer menien, 1700: Beszermin, 17. sz. vége:
Be szermény, opp., 1690: Beszermin, 1688:
Bö szörmeny, 1683: Bessarmény, 1667: Rácz Beoszerormeni, 1664: Beczermen, 1663: Be-czer men, 1662: Becsermen, 1636: Be czer-men, 1635: Beczermen, 1633: Boszormén, 1616: Beszerménben, 1609: Beozeormeny, 1598: Bezermeni, 1585: Beczermen, 1549:
Be zermen, 1540–1575–1589: Rácz-Be szer-mény, 1528: Betzermen, 1489: Bezermen, opp., 1476/1477: Bezermen, opp., 1476: Be zermen,
opp., 1462: Bezermen, p., 1461: Be zer men, poss., 1460: Bezermen, opp., 1457: Be zermen, 1455: Bezermeen, 1454: Be zer men, opp., 1451: Bezermen, 1450/1506: Be zer men, poss., 1446: Bezermen, poss., 1445: Be zermen, opp., 1439: Bezermen, 1438–1439: Be zermen, opp., 1436: Bessermen, poss., 1433: Bezermen, 1423/1466: Bezermen, poss., 1418: Bezermen, 1416: Bezermen, 1415: Be zer men, 1415/XV.:
Be zermen, poss., 1412: Be zermen, 1412: Be-zer men, 1411: Bezermen, 1411: Bezermen, poss., 1410: Bezermen, 1410: Bezermen, 1406: Bezermen, 1405/XV: Be zer men, 1397:
Be zermen, 1394: Bezermen, 1389: Bezermen, v., 1380: Bezermen, v., 1348: Be zermen, 1338/1395>1241/1242-re: Nagh Be zer men, castr., 1338/1395: NoghBezermen, 1338:
Nogh Bezermen, Castrum, 1332–7/Pp.Reg.:
Be zernen, 1332–7/Pp.Reg.: Bo zer men, 1332–
7/Pp.Reg.: Mezermen, 1325: Be zermen, v., [1317]: Bezermen, v., [1309–1310 k.]: Be zer-men, 1302: Bezermentelwk, poss., v., 1302: Be-zer menteluuk, poss., v., 1300: Bezermenteluk, poss., 1275: Be zer men, 1248/1697/1773: Nog be -zer men, 1248/1326/1753: Nogbezermen, 1246:
Bezer men. — Böszörmény nevére az el ső ada-to kat a 13. század közepéről ismerjük, ezek a korai adatok azonban egyes kutatók szerint nem az itt tárgyalt Böszörmény településre vo-nat koznak, s az első biztosan ide vonható név-adat az 1325. évi oklevélből való. A település-név az egykor a magyar nyelvben meglévő bö szörmény népnévből alakult, s a helységben élők etnikumára utalt. A böszörmények moha
medán vallású, valószínűleg törökségi népek vol tak, a mohamedán vallásúakat a középkor
ban izmaelitá-knak is nevezték. A 13. század ele jén a Váradi regestrumban feltűnik egy bi
zonyos Texa-ként említett izmaelita személy, akit az okirat Nyírből valónak (1215/1550: de Nyr) mond, ugyanitt később is említenek iz
maelitákat: 1222/1550, 1219/1550: Ismaelitae de Nyr. Ennek alapján fölvetődött, hogy ez a Nyír helynév esetleg Böszörményre vonatko
zik, ez az azonosítás azonban nem igazolható min den kétséget kizáróan. Ebben az esetben a település elsődleges neve a Nyír lehetett, ami a ’nyírfaerdő’ jelentésű nyír köznévből ala-kult. A Böszörmény településnévvel egyide jű-leg, de kétségesen az itt tárgyalt településhez
vonható Nagyböszörmény névváltozat elő-tag ja megkülönböztető szerepű lehet, talán a szomszédos Borsod és Szatmár megyében is létező Böszörmény nevű helységektől való el különítést szolgálta. (A Bihar vármegyében fek vő későbbi Berekböszörményt is említik ez idő tájt Nagyböszörmény-nek.) A 14. szá
zad elején a település — ugyancsak kérdéses azo nosíthatósággal — néhány oklevélben Bö
ször ménytelek néven szerepel, amelynek te-lek utótagja ’település, falu’ jelentésű. A 16.
szá zad közepétől Rácböszörmény alakban is fel tűnik a neve, ami azzal van kapcsolatban, hogy a településen a 15. századtól kezdődően rá cok is éltek. Böszörmény Báthory Gábor er
délyi fejedelem 1609. évi adománylevele óta haj dúváros, ekkor telepítette ugyanis Báthory a hajdúkat Nagykállóból Böszörménybe. A Haj dú böszörmény elnevezés (amely a 18.
század ele jének forrásaiban jelentkezik elő
ször) hajdú elő tagja erre a körülményre utal.
Böszörmény ne vű település a középkor folya
mán több is volt a Kárpát-medencében: Bihar, Borsod, Keve, Sza bolcs, Szatmár és Temes vár megyében is fe küdt ilyen nevű helység.
Némelyek közülük te lek utótaggal is feltűn
nek, míg mások adatso rá ban a nagy- előtagot találjuk meg. — A. 2: 220, AOklt. 1: 181, 4:
188, 9: 256, 309, ÁÚO. 10: 378, Borovszky–
Sziklay szerk. [1900]: 497, 1901: 507, Cs.
1: 506–507, Dávid 2001: 379, EKFT., F. 4/2:
19, 6/2: 341, 8/6: 149, 10/7: 451, 11: 154, H. Fekete 1959: 7, 8, FNESz., Gö rög 1802, HbT. 1871, [1880], 1889, 1890a, 1905, 1938, 1956, Hnt. 1937, Hrenkó 1978: 105, Kállay 1: 63, 219, Karácsonyi 222, Ká rolyi 2: 334, Kogutowicz 1905, Lázár, LexLoc. 310, Lipsz ky, Map., Lipszky, Rep., Mak say 1990:
2/688, MKFT., Módy 1972: 32–37, MoT.
1585, 1635, 1636, 1662, 1663, 1664, 1683, 1688, 1690, 1700, [18. sz.], 1717, [1730], 1740, 1747, 1760, 1782–1784, 1785, [1795], 1798, [19. sz.], 1822, 1842a, 1848, 1858, Németh 1997: 49, OÖ. 8: 160, 161, 162, 163, 164, 165, 166, 177, Pesty 1864: 321, Rácz A.
2011: 29–30, SzabOkl. 2. 79, 115, 154, 130, 143, SzmT. [18. sz.], [1750], UC. 7: 82, 13: 49, 30: 18, 58: 23, 30, 87: 67, 93: 38, 108: 4, 117:
48, 157: 11, Vályi 1796–1799: 1/267, Vat. I/1:
327, 344, 360, Z. 5: 2, 6: 147, 358, 359, 428, 9:
448–449, 483, 544, 10: 105, 128, 12: 177, Zs.
1: 125, 550, 2/1: 632, 2/2: 312, 3: 2017, 5: 149, 6: 2361, 10: 302.
Abari-telep 1959: Abari-telep. — Egykori la-kótelep Hajdúböszörmény belterületén, a Dé-li lucernásban. Az 1930-as években építették.
A második világháború után a Köztársaság vá ros nevű lakótelep része lett. Nevét a terü
let korábbi birtokosáról, Abari Imréről kapta.
Ma már nem használják a nevet. — H. Fekete 1959: 13.
Ábrók Bálint tanyája 2011: Ábrók Bálint ta nyája. — Egykori tanya Hajdúvid nyugati ha tárában, az Iskola dűlő jobb oldalán. Ma a he lyén szántóföld van. Tulajdonosáról kapta a ne vét. Vö. Ábrók-tanyák. — T15-G1.
Ábrók László tanyája 2011: Ábrók László ta-nyája ~ Ábrók László-tanya. — Egykori ta nya Hajdúvid nyugati határában, az Iskola dű lő jobb oldalán. Ma a helyén szántóföld van. Tu-laj donosáról kapta a nevét. Vö. Ábrók-tanyák.
— T15-G1.
Ábrók-tanyák 1970: Ábrók-tanyák. — Egy-ko ri tanyák Hajdúvid nyugati határában, az Is-kola dűlő jobb oldalán. Ma a helyükön szántó-föld van. Az Ábrók-tanyák név együttesen utal a dűlő mellett fekvő két Ábrók-tanyára, az Áb-rók Bálint tanyájára és az ÁbÁb-rók László tanyá
jára. — É. Kiss 1970: 431. — T15-G1.
Áchim András utca 2012: Áhim András ut-ca, 2004: Áchim András utca, 1977: Áchim And rás utca, 1959: Áchim András utca, Ki-rály hágó utca, 1959: Török utca, 1929: Ki-rály hágó utca, Török utca, 1896: Török zugot.
— Hajdúböszörmény keleti részén találha
tó, a Hadházi útra merőleges utca. Mai nevét 1948-tól viseli, azelőtt Királyhágó utca volt.
Ez utóbbi elnevezést 1929-ben kapta, addig Tö rök zug és Török utca néven említették, bi-zo nyára az ott lakó család(ok) neve alapján.
1896-ig zug volt, ekkor nyitották meg utcává.
— H. Fekete 1929: 20, 39, H. Fekete 1959:
13, 23, 31, HbT. 1929, 1977. — T35-E3.
Ady Endre tér 2011: Adi tér, 2004: Ady Endre tér, 1977: Ady Endre tér, 1959: Ady Endre tér, Ady tér, Petőfi tér, 1929: Petőfi tér, Petőfi Sán
dor tér, 1858: Malom tér. — A Korpona utca és a Fehértói út között található tér, a belterület ke leti részén. Mai nevét 1948-tól viseli, azelőtt Petőfitér, illetve PetőfiSándortér volt a neve.
A 19. században Malomtér néven szerepelt.
Ez utóbbi elnevezését a téren egykor állt szá
razmalomról kapta. — H. Fekete 1929: 25, 38, H. Fekete 1959: 13, 25, HbT. 1929, 1977. — T34-D3.
Ady Endre utca lásd Boda Katalin utca Ág utca 2012: Ág utca, 2004: Ág utca. — Haj
dúböszörmény északi részén, az Északi lu cer-nás területén található utca. — T34-C1.
Ágost-halom lásd Ásott-halom
Akasztófa 1789: Akasztófa, 1786: Az Akasz-tó fánál szántanak, 1782: Akasztófa, 1755: az akasz tófánál. — Egykori akasztófa, amely Haj dúböszörmény határának keleti részén a Tég lási út mellett állt. Már az 1950-es években sem ismerték a nevet. — H. Fekete 1959: 38.
Akasztó-halom lásd Akasztó-laponyag, Bor-sós-halom
Akasztó-laponyag 1959: Akasztó-laponyag, [1880]: Akasztó laponyag, 1858: Akasztó la po-nyag, 1851: Akasztó Laponyag Nagyzelemér ke leti részén, 1782–1785: Akasztó halom, 1767–1779: Akaszto Laponyag, 1753: és Ze le-mé ren az akasztó laponyagnál való egy Nyilas föl det, 1745: a Zelemér nevű Prediumon az Akasztó laponyagnál. — Egykori árterü let-ből, mocsárból kiemelkedő laponyag, vagy is enyhén lejtős oldalú, lapos domb Haj dú bö-ször mény központjától délnyugatra, Nagy-Ze lemér területén. A források Akasztó-halom né ven is említik. Nevét a hagyomány szerint on nan kapta, hogy a környékén állatot őrző si-he derek játékból felakasztották egy társukat.
Azt tudjuk, hogy a városi akasztófa a 18. szá
zadban máshol, a Homokkert szomszédságá
ban, a Téglási út mellett volt (lásd Akasztófa).
Ma már nem használják a nevet. — EKFT., H. Fekete 1959: 38, FKnT., HbT. 1767–1779, [1880], MKFT. — T27-E2.
Alföld utca 2012: Alföld utca, 2004: Alföld ut ca, 1991: Alföld utca, 1991: Alföld utca, Mun kásőr utca, 1977: Munkásőr utca. — Utca Haj dúböszörmény belterületének északi ré
szén, párhuzamos a Külső Dorogi utcával. Mai el nevezését 1991 óta viseli, azelőtt Munkásőr
ut ca volt a neve. — HbT. 1977, SzH. 1991. — T34-D1.
Alkotmány utca lásd Géza fejedelem utca Állami elemi népiskola lásd Ócska iskola
Állami gazdaság lásd Zsemberi téesz
Állásgödör 1970: Állásgödör. — Nagyobb mé lyedés Hajdúvid határában, a Vidi-halom kö zelében (lásd Hajdúnánás helynevei között, a Hajdú-Bihar megye helynevei című sorozat egy ké sőbbi kötetében). Olvadáskor, esőzések alkal má val víz áll benne. Nevét az magyaráz
za, hogy a gödör mellett volt a Cserepes csárda ál lása, ahová a lovakat kikötötték. — É. Kiss 1970: 432.
Almássy Márton utca 2012: Almási Márton ut ca, 2004: Almássy Márton utca, 1991: Al-más sy Márton utca, Úttörő utca, 1977: Úttörő ut ca. — Hajdúböszörmény belterületén, a Dé-li lucernásban található, a Görgey Artúr utcára merőleges utca. Mai nevét 1991-től viseli, ko-rábban Úttörő utca-ként ismerték. Nevét Al-más sy Mártonról, egykori gimnáziumi tanár
ról kapta. — Bencsik–Nyakas 1973: 573, HbT.
1977, SzH. 1991. — T34-D4.
Alsó-csikóskút lásd Alsó-kút
Alsó-gulyakút 1959: Alsógulyakút, Āsó gu
ja kút, 1848: Bagotán... az alsó Guja kutat. — Egy kori kút a Bagotán, a Gulyalegelőn, ahol két kút is volt. Az Alsó-gulyakút a két kút kö
zül a délebbi fekvésű lehetett. Az északabbit Fel ső-gulyakútnak hívták (lásd Gulyakút 1.).
— H. Fekete 1959: 38. — T12-A4.
Alsó-Gulyástanya lásd Gulyás-tanya
Alsó-kút 1959: Alsócsikóskút, Alsó kút, Āsó csi kóskút, Āsó kut, 1848: Bagotán az alsó csi-kós kutat javítják, 1789: Hortobágy megett az Alsó Kutnál. — Egykori kút a Bagotán, a Csi-kós-legelőn. Két kút volt itt, a délebbi fekvé-sűt Alsócsikóskút-nak vagy Alsó-kút-nak, az észa kabbit csikóskútnak vagy Felső-kút nak nevezték. — H. Fekete 1959: 38. — T12-A4.
Andirkó-tanya 2011: Andirkó-tanya. — Egy-ko ri tanya Pródtól északnyugatra, a Polgári út mellett. Ma a helyén szántóföld van. Tu laj do-no sáról kapta a nevét. — T13-F1.
Andrási árka 1959: Andrási árka, [1857]: And-rási árka. — Egykori árok, amely végighúzó-dott a Hajdúböszörmény és Balmazújváros kö-zötti határ mentén a Tirimpótól a Brassói-zugig.
Ma már nem ismerik a nevet. Mellette hú zódott az Andrási-gát. — H. Fekete 1959: 38.
Andrási-gát 1959: Andrási-gát, Andrásitőtís, 1801: Andrási töltés, 1787: Andrási Sigmond ur nak Ujvárosi töltése a Kadarts és Hetven fo lyó vizeken felnyittatván, 1784: Andrássi Sig mond úr … Gátytya és Töltése. — Gát és töltés a Kadarcs folyónál és a Hetvennél, Haj-dú böszörmény és Balmazújváros határán, az And rási árka mellett. Nevét egykori építtetőjé-ről, Andrási Zsigmondról kapta. Andrási-töl-tés néven is nevezték. Ma már nem ismerik a ne vet. — H. Fekete 1959: 39.
Andrási-töltés lásd Andrási-gát
Apafi Mihály utca 2012: Apafi Mihály utca, 2004: Apafi Mihály utca, 1977: Apafi Mihály ut ca, 1959: Apafi Mihály utca, 1929: Apafi Mi
hály utca, Vénkert II. dűlő, 1929: Apaffi Mi
hály utca. — Hajdúböszörmény belterületének észak keleti részén, a Vénkertben található utca, mely merőleges a Kinizsi Pál utcára. Nevét II.
Apafi Mihályról, az utolsó erdélyi fejedelem-ről kapta. 1929-ig VénkertMásodikdűlő volt a neve, majd 1959-ben lett Apafi Mihály ut
ca. — H. Fekete 1929: 9, 13, 34, HbT. 1929, 1977. — T35-F1.
Apponyi Albert utca 2012: Aponyi Albert ut-ca, 2004: Apponyi Albert utut-ca, 1991: Gróf Ap-ponyi Albert utca, Münnich Ferenc utca, 1991:
Apponyi Albert utca, Münnich Ferenc ut ca, 1977: Münnich Ferenc utca, 1959: Ap ponyi Albert utca, 1929: Gróf Apponyi u[tca], 1929:
Apponyi Albert utca. — Utca Haj dú bö ször-mény belterületének délkeleti részén, merő-le ges a Lehel, a Zrínyi Miklós és a Losonczy Ist ván utcákra. Mai, Gróf Apponyi Albertről, a város egykori díszpolgáráról kapott nevét 1991-től viseli, azelőtt Münnich Ferenc ut
ca volt. Ezt a nevet az 1970-es évek óta vi
selte, ezt megelőzően ugyancsak Apponyi Al-bert utca volt a neve. — H. Fekete 1929: 9, H. Fekete 1959: 13, HbT. 1929, 1977, SzH.
1991. — T35-F4.