Bonom i maga is felism erte levelei dokum entációs értékét, s egyetlen publikált ism ertető cikkében aláhúzza, hogy a levelek bepillantást engednek - ahogy ő fogalm az - a nép gondolkodásába.40 Ö sszegezte és felsorolta a tem atikákat is, amelyek az embereket foglalkoztatták, és kirajzolódtak a lakásgondoktól, a m un
kavállaláson át erkölcsi kérdésekig. A levelek ilyen értelem ben adatállományként is tekinthetők és értékelhetők gender-szempontból, amit a következőkben néhány példával felvázolok.
A kitelepítettek szociális helyzete legfőképp a lakásviszonyoktól és a m un
kalehetőségektől függött, amelyet elsősorban a férfiak elhelyezkedési lehetőségei határoztak meg. A levélíró nők főként a háztartásban dolgoztak: A férjem néha a községnél van alkalmazásban, én bevásárolok és főzök, délután megyek az erdőbe fáért.*' Igyekeztek főleg alkalm i m unkával és jövedelem kiegészítő tevékenységgel fel
javítani a családi kasszát - lehetőségeik szerint. Levélírónőnk ezt így kom m en
tálja, amikor férje gyomorfekély miatt kiesik mint kereső: Én is megyek, ha szükség van rám, de élni abból nem lehet. [...] Hát, ki kellett panaszkodnom magam.*1 Fontos és visszatérő téma a férfiak munkája, illetve (esetleg betegségből vagy alkalmatlan
ságból adódó) m unkanélkülisége - s ez a levelekben összeálló férfikép egyik fő témája, főként a megérkezés utáni első évtizedben. Az 1960-as években azonban, 20 évvel később, az integráció egy későbbi szakaszában már m unkam egosztás
beli szerepeltolódások, -újrafelosztások is kiolvashatók a nem ek mentén. A követ
kező példánkban ugyan egyrészt ok a feleség akadályoztatása, gyengébb egész
ségi állapota is, de emellett kiérezhető, hogy támogatva érzi magát férje által házi munkájában: írnom kell még a férjem ről is. Segít a háztartásban, mindent felhoz nekem, bevásárolni megy, ha én nem tudok. Sőt még a férje haláláról beszámoló levelében is kiemeli: Csütörtök volt, elment bevásárolni, beszerzett nekem mindent, és amikor hazaért, azt mondta, már megint szívgyengeséget érzek.43
De a levelekben nem csak az asszonyok és lányok szociális helyzetére vonatkozó adalékokat találunk (mint az asszonyok mellékkereseti lehetőségei: gombaszedés, fagyűjtés, stb., ide sorolhatjuk betegségeik leírását, például az említett családban halmozottan fellépő golyva, kórházi élmények), hanem ezen felül a levél műfaji- ságából következően egy sajátos, ad hoc érvényű perspektívából egyúttal meg is világítódnak ezek az adatok. A következő idézet nem csak a borókagyűjtést írja le,
40 Bonomi 1961/1964:157.
41 Mein Mann ist / manhmal bei dér Gemeinde ange-lstalt ich gehe einkaufen und kochen, / und nachmidag geh ich in den I Wald um holz. (2/1/311 = 27. 05. 46.)
42 Ich gehe ja auh wenn mann mich/braucht aber Leben kann mann fon den / nicht." Majd pedig hozzáteszi „Ich hab mih halt müssen aus-lglagen. (2/1/301 = 10. 8 .4 7 .)
43 Nun mufl ich auch von meinen Mann etwas/schreiben. Er hilft mihr in Haushalt, holtlmihr allés herauf, geht einkaufen wen ichJnicht kann. (2/1/288 = 23. 03. 1967.) És wahr anleinen Donnerstag, er ging zum / einkaufen Ér besorgte mihr/ allés, als er Heim kam sackte/Er ich spüre heute wieder/so eine Herzschwehe (2/1/312 = 20. 8 .1968.).
„A férjem naponta kérdezi, hogy megválaszoltam-e már a levelet"
hanem azt is, ahogy a helyiek reagálnak, azaz felismerve az üzleti lehetőséget ver
senyre lépnek. Eközben az a megítélés is kibontakozik, amely ehhez a történethez kapcsolódik a levélíró asszony fejében; sőt részben egy bizonyos önkép is, ami a leleményességről és túlélni akarásról szól:
Egész nap mint a boszorkányok, az erdőben mászkáltunk. Borókabogyót gyűjtöt
tünk és eladtuk a gyógyszertárban fé l kilóját 1 márkáért. Naponta egytől ötig meg
telt a hátizsákom, naponta 15-20 márka, jó volt csinálni, de az embernek értenie kel
lett a dolgát, de most már sajnos túl hideg van. Hogy az emberből mi minden lehet itt, igaz? Három hétig ment ez, ha az idő engedte. Ekkor a helybeliek megtudták, na akkor elindult a versengés, de nekik nem sikerült, mert mi már jól fe l voltunk szeret
kezve, gumikesztyűvel és edénnyel, amibe beleszórtuk. De most vége az üzletnek.44 Adatokat kapunk arról is, hogy a nagyobb leányok munkába való bevonása milyen gondokkal járt: a nagylány már három helyen volt pesztonka és háztartásbeli és nem tudott megmaradni, mert mindig olyan dolgok körül forgott minden (tehát molesztá- lás) [Bonomi megjegyzése], ő azt mondja, akkor inkább otthon maradok, és nem kellenek a szép ruhák.45 A zárójelben lévő szómagyarázattal Bonomi egyértelműen aláhúzza a lányok kiszolgáltatott helyzetét. Éppen ezért nagy a jelentősége annak is, hogy későbbi leveleiben levélírónőnk rendszeresen és büszkén számol be a lányunokák tanulmányi előmeneteléről, illetve pályájáról.
Mint említettük, a levelek a néprajzi adatközlés szolgálatában álltak. Bonomi fel is kérte női adatközlői némelyikét erre, de ahogy maga is megjegyzi egy félmon
datában („kéretlenül is közöltek velem ezt-azt"),46 a nők talán több készséggel, úgymond saját elbeszélt mindennapjaik részeként is tudósítanak, mint például a közösség szokásrendszerének a megtartásáról:
A három szent farsangi nap is elmúlt, amelyek Budaörsön a legfontosabbak voltak.
A magyarok összegyűltek egy tornateremben, velük a zene is, nagyszerű volt, csak sajnos túl józanul ment, egy részeg se volt, de bor se. A budaörsiek nyerték az első díjat, ők kapták a legtöbb szavazatot. Hófehérben voltunk mindannyian, és amikor a mi táncunk jött, akkor a polgármester Budaörsnek ráadást kiáltott, a többiek meg erre megsértődtek. Tudja, professzor úr, egy hetet feláldoztunk és a szoknyánkat krump
lival kezeltük, úgy ragyogott mint a hó. Az első díj egy virágkosár volt, a másodikat
44 Dem ganzen Tag wie eine Hexe lauften wir im Wald Iherum. lch sammelte Wacholderbeeren und hatte es in derl Apotheke verkauft fürs bfund 1-DM. in ein Tag von 1-5 Uhr hatte/ ich meinen Rucksack voll das wahren taglich 15-20 Mark es wahr/ reizend zu machen, nur mufi mán sein sach verstehen, aber leidal ist es jetzt schon zu kait. Was mán allés kan da werden nicht wahr?/ Das ging ich drei wochen láng wens die Zeit erlaubte. / Dán habens die Einheimischen erfahren da ging dér Wettkampfl los, es ist Ihnen aber nicht gelun- gen, den wir ivahren schon gutl eingerichtet mit Gumihandschuhe u. eine Schüfiel da habén/ wir es hinein geriben. Jetzt ist aber unser Geschaft zu ende (2/1/003 = 0 4 .1 2 .4 8 .)
45 [...] Die Grófié ivar schon a u f drei Platz Kindermadchen und im Haushalt und hat nicht bleiben können zveil sich immer wegen solhe sachen getrcit hat. [d.h. Nachstellungen] Die sakt da blieb ich lieber daheim und brauche keine schöne Kleider [...] (21. 12. 53.). Bonomi 1961-1964: 167. Szögletes zárójelben: a célzás Bonomi értelmezése.
46 Bonomi 1 9 6 1 -1 9 6 4 :1 7 3 -1 7 4 .
1 7 5
Schell Csilla
Torbági/ csípte el, az egy torta volt, csak sajnos gipszből. Velünk akartak versenyezni, de nem sikerült nekik. Ügy voltunk felöltözve, mint otthon a svábbálon.47
Máshelyütt a hozott helyi viselet (azaz a bő és alsószoknyákkal megvastagított szoknya, am ely azonnal beazonosította a kitelepítetteket) feladását beszéli el egy asszony - s ezzel egyúttal a megfelelő budaörsi identitásrész feladását is - a modernebb, az új környezetben megismert szűk szoknyák javára:
Ott Schorndorfban is már átöltöztek mind? Nemde? M ert itt mindenki elkezdi szét
hasítani a szoknyáját, mind azt mondják, haza úgysem tudunk menni, itt meg a vise
letnek semmi értelme. M ert ezek itt semmi mást nem ismernek, csak a szűk ruhákat.48 A tárgyi népi kultúra adatai m ellett (étkezési, ruházkodási, szokásbeli adatok, vagy akár adatok a nem katolikus helybeliek által ism eretlen búcsújárásokról és annak fogadtatásáról)49 a népi kultúra szellem i term ékeire is találunk példát a levelekben, olvashatunk kitelepítettektől szárm azó verseket, dalokat. Ezek a traumafeldolgozás alkotó példái. így például egy asszony m egküldi Bonominak (1946. 11. 3.) egy költeményét, amely honvágyról és a hazatérés reményéről szól, s amelynek terjedelmi okokból ehelyütt csak első és utolsó versszakát közöljük:
1. Wo in Frühjahrscheinen die Lerche jubelnd sang, Wo dér Sommerwind im Áhrenfelde klang,
Wo dér Ungar wirklich uns vöm Hofe trieb, Dórt ivar unsre Heimat und die bleibt uns lieb.
[...]
7. Einmal kommt dér Tag, dér unser Sehnen stillt, Unserer Herzen grossen Wunsch erfüllt,
Alles wird verschwunden und vergessen sein,
Wenn die Stund' wird kommen, dass wir kehren heim.50
47 Die heiligen drei Fasching tagé sind auchforüber wo in Budaörs einerfon die wihtigsten wahren. I Da kamen die Ungarn in einer Turnhalle zusamen u. auch die Musik mit Ihnen die unterhaltung wahr grossartig aber leider die habens nühter gehalten kein betrunkener, aber auch kein Wein. / Die Budaörser habén Ihm ersten breis die habén die mehrsten stimen bekomen. Wir sind allé Schnee weis gegangen und a lsfü r uns ein Tanz kam da hat dér Bürgermeister, fü r Budaörs ein Wiederholn gerufen, da wahren die andere beleidig. / Wisnts Herr Profesor, da habén wir eine Woche gresgirt und mit Kartofeln unsre röcke gerihtet die habén glanst wie Schnee. Dér erste Preis wahr ein Blumenkorb, dér zweite Preis habén Torbágy erwischt, das wahr eine Törte aber leider von gibs. Die hatten mit uns gwett wollen, aber es ist Ihnen nicht gelungen. Wir wahren angezogen wie zuhaus am Schwabenball [...] (27. 2. 47.) Bonomi 1961-1964:171-172.
48 [...] Sind dórt in Schom dorf auch allé umgezogen? Oder? Den hierfangen allé ihre Röckezum fertrenen, den sie sagen, nachause könen wir niht, und so hat unser Traht gar keinen wert. Den die hier wissen und kenen gar keine andere als die ánge Kleider [...] (1 3 .1 . 47.) Bonomi 1961 -1 9 6 4 :1 7 1 .
49 A budaörsiek az új hazában is tartottak búcsujárásokat az első években, s ezeket a helyi lakosság nem mindig fogadta tetszéssel.
50 Bonomi kiegészítése és átirata. A teljes szöveget közli Bonomi 1 9 6 1 -1 9 6 4 :1 7 4 .
„A férjem naponta kérdezi, hogy megválaszoltam-e már a levelet"
Egy levélírónő pedig továbbad Bonominak egy Magyarországról importált elbe
szélésből hallott új legendás történetet, amelyet az asszonyok terjesztettek egymás között, amely nemcsak a népi hiedelemvilág, hanem egyben a vallásellenes han
gulat adaléka:
Nálunk beszélik, hogy az egyik asszony Magyarországról egy leírást kapott arról, ami Leányváron történt állítólag, én nem hiszem, ott egy asszony minden nap bejárt a Segítő Szűz Mária templomba imádkozni, a szűzanyának virágot adott a kezébe és az nem hervadt el, azt elmesélte az asszony, azután sokan mentek már oda búcsú
járásra, ez feltűnt a komm.[kommunistáknak] és ezt megtiltották, odaállítottak egy őrt, éjjel-nappal, ez egyszercsak hallotta az Ave Máriát énekelni, mindjárt értesítette a komm.[kommunistákat] és egy egész atóval jöttek, bekerítették a templomot és keresték az éneklőt, de nem találtak senkit. Aztán az egyik kitépte a szűzanya kezéből a virágot, elesett, a kórházba vitték és ott amikor magához tért, meg is tért; egészsé
ges nem lesz soha. Hogy ebből mi igaz, nem tudom [.. .].51
Végül egy komplexebb kérdéskörbe is bepillantunk a közösségi értékekre, érték
válságokra és -formálódásra vonatkozóan. Bonomi maga is megfigyelte, hogy föl
dijei milyen mélységes érték- és világnézeti válságba kerülnek, és hogy tanácsadó szerepének mennyire tudatában van, kiderül abból, hogy megpróbálja nekik m eg
adni a „helyes válaszokat", am ely számára bizonyára nem volt egyszerű feladat.
Az írásokban mindenfélét lehet olvasni szerelemről, házasságról. Az új lehetőségek előre nem sejthető nehézségeket hoznak magukkal, a konzervatív felfogások nem fe l
tétlenül tartják érvényüket. Házasságon kívül élni? Vegyesházasságban? Házasság kitelepitettel vagy idevalósival? Együttélés? Hűtlenség? [...] Mindezeket a kérdése
ket megtárgyalják. Nem volt könnyű a helyes választ megtalálni.52
Általánosságban elmondható, hogy levélállományunkban férfiak és nők külön
böző jelleggel szám olnak be, illetve kérnek tanácsot: míg a férfiak inkább az egzisztenciaterem tés és konkrétabb kérdéseit tem atizálják (saját m unkalehető
ségeiket, előrehaladásukat stb.), addig a nők nyíltabbnak m ondhatók a szem é
lyes családi ügyeket illetően, kérdeznek, megnyilatkoznak, nemcsak történeteket, hanem ezekre nézve megítéléseket, beállítódásokat is kinyilvánítanak, sőt vitára
51 Bei uns wieder erzehlt wird. [ .. .] In [...] hateinevon unseren Frauen ein schreibenau Ungarn bekommen das sol in Leányvár vor gekommen sein ich glaub es ja auh niht, da ist eine Frau Táglich in die Mariahilfskirche gegangen b(eten) und hat dér Muttergotte eine Blume in die Hand gegeben und die ist niht welk worden, das hat die Frau weiter erzelt, dán sind schon viele hin Wahlfarten. das ist den Kom. (Kommunisten) auf gefalen, und habén es verboten, da habén Sie eine Wache hin gestelt Tag u Nacht und aufeinm al hörte Ehr Ave Maria Singen hatte gleih die Kom. alarmirt und ein ganzes Autovol Kom. ist gekommen und hat die Kirhe eingegreist, und habén nach de Singenden gesucht und nimand gefunden. Dán hat einer dér Muttergottes die Blume aus dér Hand gerissen und ist herundergefalen dán habens ihn ins Krankenhaus geführt und iveil ehr zusich kam hat Ehr sich bekert gesund wird ehr nicht mehr. Was dafon wahr ist weis ich nicht [...]. Bonomi kiegészítései és átirata. Bonomi 1961 -1 9 6 4 :1 7 5 .
52 Bonomi 1 9 6 1-1964:171.
177
Schell Csilla
bocsátanak. így lehetséges, hogy esetenként rendkívül éles képet kapunk - mert autentikus és szubjektív perspektívából van m egrajzolva - adott nézeteikről, erkölcsi állásfoglalásaikról, amit a következő idézet szemléltet:
[...] egy évvel ezelőtt megházasodott valakivel. Egy olyannnal, aki fogságból tért haza, azért semmiről nem tudott. A lig voltak 7 hónapja házasok, született egy fekete gyerek, egy fi ú ... A z a helyzet, hogy ott többen vannak feketék. Mondtam neki, te ezt én nem értem, nem féltél azoktól a fickóktól. Nevetett egyet és azt mondja, eleinte az ember becsukja a szemét, aztán már csak megszokás, nem is veszed észre. Na majd megütött a guta. Istenem, nem is gondoltam, hogy mi minden történhet. Ezek most elváltak. .. E s i . . . ] is jött most karácsonyra és a felesége egy 23 évessel él. Mindkettőt otthon találta, amikor a férfi bejött az ajtón, nem tudta, ki az, csak egy kisgyerek volt a karján, na azt gondolta, valami jó ismerős. Igen, de a nő hidegen nyújtja neki a kezét és azt mondja neki: mit szólsz, hogy megszaporodott a családunk amióta nem voltál itt? A férfi megállt, és azt mondja, akkor már mehetek is. És most az idős anyjánál van [ ...] .[ ...] kijött a feleségéhez. Két évig otthon volt és egy telepessel élt.
Annak is gyereke született, de elég hamar.53
A fenti levél megvilágítja, hogy különböző erkölcsi értékvilágok ütközőzónájá
ban éltek a kitelepítettek a kezdeti időkben. Csoportm entalitás-beli kérdések és az irányvesztésből adódó problém ák egész sorát vetik fel a sorok: az ismeretlenségből adódó xenophob gyanú, azaz előítéletek megléte (feketék), valamint a meglévő, hozott erkölcsi kánon brutális széthullásából következő alapvető elbizonytalano
dás, a páros élet, a család tervezése hagyományos, eddigi gyakorlatának fenyegető kiüresedése, a m indezekhez kapcsolódó értékrendszer érvényének m egingása.
Az elbeszélés módja, ahogy a levélírót körülvevő esetek halmozódnak, érzékel
teti a viszonyokkal szembeni tehetetlenséget, kiszolgáltatottságot, és azt, hogy a helyzet nemcsak az érintettek, hanem a beágyazó új közösség számára is nehezen elfogadható. S egyúttal m egjelenik e levélben egyfajta „projekciós dinam ika" is, ahogy az otthoni, leromlott világ problémáira, az óhazában kialakult viszonyokra automatikusan rávetítődnek a javak új birtokosai, amely ebben a német nyelvben évtizedekre pejoratív értelmében konzervált fogalomban kifejeződik: „telepesek".
53 [...] einegewisse [...] hatte vor einem jahr geheiratet undeinen von unserem Dorf. Dei■ ist erst von dér Gefan- genschaft gekomen. Da er von nichts wuste. Alsó die ivarén kaum 7 monat verheiratet bekam ise in schwarzes Kindan Bua... Die Sach istsodas dórt in... mehrere negersind. Dán sagte ich zu ihrja Du ichkanngar nicht mit, hast keine Angst gehabt von dena Kerln. Sie lachte eins u. sagt im anfang maiit mán die Augen zu, u.
dán ist es blos eine gewohnheit nimmst gar niht in aht. Na da hatt mich da Slag getroffen. Mein Gott ich hatt mihr das gar niht Denken können was da allés vorgeht. Die zwei sind jetzt geschieden... Und d er [...]ist auch jetzt zu Weihnachten gekomen und seine Frau lebt mit einem 23. Jahrigen aus... Er hatte allé zwei Daheim angetroffen, als Er zűr Tiire hineun kam wuste E rja niht Wiihr Er ist, nur ein kleines Kind hatte Er aufdem Arm, da hat Er Ihm Denkt no es ist halt a gut Bekannter. Ja aber die Frau reiht Ihm blos so kait die Hand u.
sagte zu Ihm: was sagts dazu unsere Familie hat sich seit dem Du vorbist vermehrt? Da mann bleib stehen u. sagt da kann ich schon wieder gehn. Und jetzt ist Er bei seiner altén Mutter ist wieder zu seiner Frau gekomen. Dér ivar jetzt zwei Jahre zuhause u. lebte mit einer Telepes. Die hatte auch ein Kind von Ihm aber bald. Bonomi 1961-1964:170.
„A férjem naponta kérdezi, hogy megválaszoltam-e már a levelet"
E néhány példával természetesen messze nem merítettük ki a levelek nemekre vonatkozó elemzésének lehetőségeit. De a példák talán rávilágítottak arra, hogy a magánlevelek nem csak egy ad hoc állapot tükrei, hanem a nemiség szempontjából vizsgálva külön is tanulságosak. így kutatásuk hozadéka lehet olyan jegyek kimu
tatása is, amelyek az adott korszakon és kommunikációs helyzeten túlmutatnak.
Irodalom ADORNO, Theodor W.
1965 [Nachwort zu:] Deutsche Menschen. Eine Folge von Briefen. Ausgewahlt und eingeleitet v. W. Benjámin. 111-118. Frankfurt: Insel.
BONOMI Jenő
1933 Az egyházi év Budaörs német község nyelvi és szokásanyagában (tekintettel Budaörs környékére). Budapest: Pfeifer F. /Német philologiai dolgozatok 53/.
1961-64 Mein Briefwechsel m it heimatvertriebenen Deutschen aus dem Ofner Bergland. Jahrbuch fü r Württembergische Volkskunde. 157-187.
1977 Mein letzter Wille. Kézirat. 1977. 07. 31. 4. oldal. Sign.: 3/012.
GÖTZ, Irene - LÖFFLER, Kiara - SPECKLE, Birgit
1993 Briefe als Médium dér Alltagskom m unikation - Eine Skizze zu ihrer kontextorientierten Auswertung. Schweizterisches Archív fü r Volkskunde 89. 2.165-183.
HABEL, Éva
2000 „Zu Hause kann es halt doch nie ganz sein". Alté und neue Heim at in Briefen Vertriebener (1946-1950)". In H einke M. Kálinké (Hg.):
Brief, Erzahlung, Tagebuch. Autobiographische Quellen zu Kultur und Geschichte dér Deutschen in und aus dem östlichen Európa. Freiburg 147-172.
HANÁK Péter
1973 Népi levelek azt első világháborúból. Valóság. XVI (3). 62-87.
HÁMMERLE, Christa - SAUER, Edith
2003 Briefkulturen und Geschlecht. Zűr Geschichte dér privátén Korrespondenz vöm 16. Jahrhundert bis heute. Wien: Böhlau. /L'Homme Schriften 7./
D. SZEMZŐ Piroska
1966 Kiadástörténet és irodalomtörténet. Magyar Könyvszelme. 82. évf. 1. sz.
28-38. http://epa.oszk.hu/00000/00021/00262/pdf/MKSZ_EPA00021_
1966_82_01_028-038.pdf (letöltés: 2019.02.26.) KARACS Zsigmond
2008 Karacs Teréz és a 19. Századi nőnevelés. 132-147. http://www.bpht.hu/
historiak/102.pdf (letöltés: 2019. 02. 26.) KESZEG Vilmos
1996 Kelt levelem ... Egy m ezőségi parasztasszony levelezése. Debrecen: Györffy István Néprajzi Egyesület. /A Néprajzi Látóhatár Kiskönyvtára 6./
179
Schell Csilla MAJER, Frieda
2004 Zehn Briefe nach Kasachstan. Über die Integration einer Aussiedlerin. Lage- Hörste: BMV-Verl. Burau.
MENSING, Hans-Peter
1999 K om ád Adenauer im Briefivechsel mit Fliichtlingen und Vertriebenen. Bonn:
Kulturstiftung dér deutschen Vertriebenen.
OLÁH János
Pázmány Péter a nőnevelésről. Szeged: JGYTF. http://acta.bibl.u-szeged.
hu/28071/l/modszertani_035_005_224-228.pdf (letöltés: 2018. 11. 12.) / Módszertani Közlemények/.
PICHLER, Meinrad
2003 „Dórt ist ein armes und dahier ein reiches Land...". Auswandererbriese aus den USA am Beispiel eines Vorarlberger Bestandes (1850-1914) In Hám m erle, Christa - Sauer, Edith (Hg.): Briefkulturen und Geschlecht.
Zűr Geschichte dér privátén Korrespondenz vöm 16. Jahrhundert bis heute. 163-185. Böhlau: Wien.
SCHELL Csilla
2017 Eugen Bonom is Briefwechsel mit Heimatvertriebenen. Zűr geographi- schen Zuordnung dér Briefe und zűr Bedeutung dér Korrespondenz. In Szilágyi-Kósa Anikó (szerk.): Wandel durch Migration. 75-86. Veszprém:
Veszprém Megyei Levéltár.
[VAJDA János]
1861 Hölgyek titkára, vagyis legújabb levelezőkönyv. Nők számára minden előfor
duló alkalm akra való fogalm azási mintákkal, m indenféle társasági, családi, bizalmas és szerelmes levelekkel, alapos útmutatással a levélírás szabályait ille
tőleg, emlékkönyvbe válogatott versekkel, a keleti virágnyelv magyarázataival [...]. Pest: Heckenast.
Schell Csilla
Institut für Volkskunde dér Deutschen des östlichen Európa (IVDE) Freiburg E-mail: Csilla.Schell@ivde.bwl.de
„A férjem naponta kérdezi, hogy megválaszoltam-e már a levelet"
„A férjem naponta kérdezi, hogy megválaszoltam-e már a levelet"