Tanulm ányom ban négy, a H egyhát és a Völgység határán élő, m agyarországi ném et (Duna m enti sváb) asszony elűzetés-történetével foglalkozom. Elűzetés5 kifejezés alatt minden olyan tevékenységet értek, amely keretében a helyi, vagy 1 A német kitelepítés predesztinációját a földreformmal kapcsolatban hangsúlyozza: Tóth 2008b:
145-161.
2 A kollektív bűnösség elvét a korábbi, ténylegesen működő nemzetszocialista szervezetek működése okán terjesztették ki a teljes hazai németségre. Bővebben lásd: Gonda 2014: 33-34. A hátrányosan megkülönböztető politikai hangvételről lásd: A. Sajti 1984: 56.; valamint: Tilkovszky 1989:165.
3 E tárgykört szabályzó rendeletekről és azok megszegéséről lásd: Komanovics 1988: 559-568; Gonda 2014: 50-52; Tóth 1993: 87-151. A névjegyzékbe való felvétellel kapcsolatos visszaélésekről lásd:
Marchut 2014: 256. A potsdami határozat megítéléséről, valamint az illegális, idő előtti Tolna megyei internálásokról pedig lásd: Marchut 2011, Bodor 1975a, 1975b, Zielbauer 1994, Tóth 2008a, Wirth 1988.
4 Tóth 2016:48.
5 A hazai szakirodalomban egyelőre nem született konszenzusos megoldás a kitelepítés, illetve az elűzés (Vertreibung) kifejezés használatát illetően. Bővebben lásd: Zielbauer 1994, Tóth 2008/b, Gonda 2014, Ritter 2018a, valamint: Balogh 2002, Marchut 2014.
147
Ament-Kovács Bence
az országos politikai vezetés m egpróbálta eltávolítani a ném et identitású, ném et!
anyanyelvű, vagy ném etnek titulált személyeket. Az írásom ban szereplő asszo-|
alapvetően a szélesebb társadalmi, korosztályi és kulturális minta lenyomatának I tekinthetők.7
Az általam felhasznált interjúk közül három saját gyűjtésem, egy pedig az ulmi Donauschwábisches Zentralm useum archívumában lelhető fel.8 Az ulm i vissza- I emlékezés német nyelvű, a M agyarországon készített riportokat pedig alapvetően I magyarul készítettem. Amennyiben adatközlőim ném et nyelvre (elsősorban diai- | ektusra) váltottak, igyekeztem azonos nyelven folytatni a párbeszédet. A gyűjté
sek során a kitelepítés kérdésére összpontosítottam, ezért a szövegekre nem lehet- I séges a teljes élettörténet-mondás kontextusában tekinteni, annak ellenére, hogy I több adatközlőm rutinos már élettörténete elmondásában, így egyfajta standardi
zált szövegpanelek köré szerveződő repertoárja is kialakult.9
A kitelepítés az élettörténetek epizodikus voltának okán az egyik legfontosabb csomópontnak tekinthető. A riportokban (beleértve az ulmi visszaemlékezést is) nem spontán jött létre az elűzetés korára való visszatekintés, hanem ösztönző kér
dések hatására, ezért is dominálnak bennük a narratív hierarchia helyett az elűze- I tés pontosan és részletgazdagon reprodukált eseményei.10 A riportok készítésekor nem egyidejűségek egyidejűségének didaktikája állt fenn, azaz olyan szubjektív igazságok jöttek létre, melyek az adatközlők jelen életszakasza és a gyűjtési szituá
ció perspektívájából értelm ezik a gyermekkori tényeket,11 melyeket az adatközlők saját életeseményeik m omentumaival hitelesítettek12 és így nyertek a társadalmi körülmények között értelmet. Az adatközlők időszem lélete szempontjából kije
lenthető, hogy az elűzetés esem ényeit gyakorta nem napi dátumhoz, hanem az egyházi év ünnepeihez (búzaszentelő, pünkösdhétfő) kötik.13
6 A gazdasági, társadalmi és vallási összeköttetésű települések tulajdonképpen a Tolnai-Hegyhát és a Völgység határán helyezkednek el. A legtöbb kutató Tevelt még a Völgység körébe sorolja, azon
ban Kalaznót és Hőgyészt már hegyháti határzónának tekinti. A közigazgatás szerint Diósberény, Kalaznó és Hőgyész a Simontornyai járás, Tevel pedig a Völgységi járás része volt. Lásd: Szőts 2003:
352.; Máté 2011:28., Paládi-Kovács 2011: 554-556.; Borsos 2011: 260-262.; Kósa-Filep 1975:114. ;195.
7 Lehmann 1982:47.
8 2017-es ulmi tartózkodásomat az Erasmus+ Felnőttoktatási munkatársak mobilitása program támo
gatta, a Tempus Közalapítvány segítségét ezúton is köszönöm.
9 Szilágyi 2006: 9.
10 Pataki 2001: 312.; 381.
11 Pászka 2009:394.
12 Sz. Bányai 1996:251.
13 Ez természetesen a hatóságok szempontjából is praktikus volt, hiszen a település legtöbb tagja egy helyen tartózkodott, így kicsi volt az esély a menekülésre. Emellett - Tevel példáján - a lakosok nem is tudták elrejteni értékeiket, hiszen vissza sem engedték őket otthonaikba.
Négy völgységi magyarországi német asszony elűzetés-története
Az adatközlők érzelmeikről direkt módon kevéssé szólnak, azokra elsősorban emlékeik megfogalmazása alapján lehetséges következtetni. A téma kényessége és a szövegek sikeresnek rem élt narratív vizsgálata okán olyan adatközlőkkel készítettem interjút, akiket több mint negyedszázada ismerek, de az interjúala
nyok közül csak egy személlyel állok rokoni kapcsolatban.14 2010 óta tudatosan foglalkozom a kisrégió ném etségének néprajzával, m egállapításaim ezért nem pusztán négy interjú elkészítésének eredményei, hanem több éves kutatómunka tapasztalatai. Ezért olykor megjegyzésként más, általam készített riportra is hivat
kozom. A baráti és rokoni viszony, valamint a korkülönbség okán (az adatközlők nagyszüleim generációjához tartoznak) a szövegek fontos momentuma a nevelés élettapasztalatok átadásán keresztüli megvalósítása.
írásomban a történetek megfogalmazására és női jellegére fektettem a hangsúlyt.15 Az adatközlők leányként élték meg a kitelepítést, amely életszakasz önmagában is a leghangsúlyosabb a teljes élettörténetekben.16 Munkám során a felnőttként inter
pretált gyermeki perspektívát is autentikusnak tekintem, annak ellenére, hogy a gyermeki emlékek a felnőttekével nem azonos dokumentációs értéket képviselnek.17 A kitelepítés emléke az asszonyok életstratégiájába való beillesztése érdekében mitologikus áthangoláson esett át, elsősorban a dinasztikus, és nem az antitétikus stratégia mentén.18 Nem játszik tehát teljes destruktív szerepet gyermekkoruk meg
ítélésében, az adódó nehézségek megoldása pedig büszkeséggel tölti el az adat
közlőket.19 Ez alól négyük közül csupán egy kivétel figyelhető meg. Összességében elmondható, hogy életüknek ezen negatív momentuma identitásformáló tényezővé
14 A narratív vizsgálatok emberi tényezőiről lásd: Lehmann 1982: 53.
15 Megközelítésem tehát társadalmi jellegű, nincs azonban lehetőségem külön figyelmet szentelni az emlékezet neuronális és agyfiziológiai alapjainak. Lásd: Asmann 2013: 36.
16 Küllős 1982:170.
17 A németek elűzetésével kapcsolatos interpretált gyermeki perspektíva felhasználási lehetőségeinek aggályairól lásd: Faehndrich 2014.
18 Hankiss Ágnes tanulmányában a felnőtt személyek énképének szerveződését mutatja be. Esetelem
zései szerint minden ember kialakít valamilyen elméletet, magyarázatot életútjára, élettörténetére vonatkozóan. E mitologikus áthangolásként definiált jelenség teszi lehetővé a felnőtt személyek számára a magyarázatok életstratégiába való beillesztését. A dinasztikus stratégia szerint az aktu
ális pozitív élethelyzet a gyermekkori viszonyok - ez esetben az összetartás, a családi támogatás és a kitartó munka - lineáris következménye. Az antitétikus stratégia az előző ellenkezője, tehát az önerőből való énfejlődés magyarázza a jelenlegi élethelyzetet. A kompenzatív stratégia során a fel
nőttkori kudarcok ellensúlyozásaként a gyermekkor megszépül a felnőtt személyek emlékezetében.
Az önfelmentő stratégia pedig a lineárishoz hasonlóan a gyermekkori élethelyzet folytatásaként értelmezi a felnőttkori életkörülményeket, azonban a kudarcokat a gyermekkori nehézségekből vezeti le ok-okozati összefüggésben. Hankiss 1980: 30-38.
19 Hasonló tapasztalatairól számol be Sz. Bányai 1996:252-253.
149
Ament-Kovács Bence
lett,- és olyannyira belépett saját kulturális életstratégiájukba, hogy újra- és újrakez
dődő bizonyítási vágyat eredményezett.21
A következőkben a négy asszony elűzetés-történetének keretbe sorolt élete-j seményeit közlöm. A négy interjú közös pontjait figyelembe véve, a történetek!
kezdőpontja minden esetben otthonuk elhagyása, a végpont pedig az az időpont, amikor újra otthon érezték m agukat.22 Ezután pedig az elűzetés-történet kérdéskö
rébe sorolható főbb témaköröket közlöm csoportosítva. Terjedelmi okokból nincs ehetőségem minden adatközlőtől teljes riportot közölni, így az idézetek csupán betekintést nyújtanak az egyes témakörökbe.
az egyes személyek identitásának alakulására, amely egy
ségesnek de többes kotodesunek tekinthető. A kötődések egyike a nemzeti közösséghez való f S i 0 as Janos kutatásai szerint a nemzeti identitás nem értelmezhető a többi írt ■ L“ ossze 0 ® ®zi,®etf ,en; *8y tehát Bindorffer Györgyivel ellentétben nem a kettős iden- iHonVt^nem- 3 -ft °,S ^ kifejezést használják. A kettős kötődés esetben az antagonizmusok az m a'V t,S'.f^0Sze e etl ? i issa. Az egyének életük során különböző csoportokkal szemben fogal-
* ? ,ni 6^ azo n ps’j‘ asukat es elhatárolódásukat, a csoportkötődések pluralizmusa közötti pri-' aS.P 0 *8 az ®SYen atarozza meg az adott helyzet értékelése fényében. A látenciának nevezett , n,Se? ° Se en',..lzonycf e et*letyzetekben az adott személy tisztában van ugyan nemzeti identitá- - v í í ' n l1T ef'o 10®y az adott körülmények között nem áll érdekében azt megvallani. Tóth
Vékás 2013:12 15.; 38.; valamint: Bindorffer 2001:162-184.
n ®s dél-európai németek esetében Elisabeth Fendl németországi
vágyat. FendTl993°23^ r S ^ - 2 3 5 ^ ^ 5° **"°S Clgányok sztereotiP képéből való évekig tartó kitörési Jelen kérdést eredetileg az ulmi Donauschwabisches Zentralmuseumban őrzött interjúban Rolf
essersc mi vetette e . apasztalataim szerint ezen időpont nem csupán egy saját lakhely meg- szerzesehez, hanem a csalad újraegyesüléséhez is kötődik.
Négy völgységi magyarországi német asszony elűzetés-története Diósberény: Ament Hőgyész: Hábel
Józsefné Binder Kata- Ferencné Göttlinger lin (1934) Teréz (1935)
23 Az Elisabethtel készült riport egyik záradéka, hogy felhasználásához engedélye szükséges. Mivel 2017 decemberében elhunyt, ezért a Donauschwábisches Zentralmuseummal egyeztetve, kereszt
nevét feltüntetve használom történetét.
24 Zwick Katalin visszaemlékezése szerint a táborba érkezők között a teveliek voltak az elsők, ezért ez a dátum azonos lehet a tábor megnyitásának napjával. Ezt alátámasztják Tóth Ágnes kutatásai, miszerint a tábor szervezése 1945. április 20-a körül történt meg, Bodor György pedig-25-én érkezett Bonyhádra és 4 nap leforgása alatt 10 községet ürített ki, helyükre 1500 székely családot, megköze
lítőleg 6000 főt telepített be. Tóth 2008a: 98.; 103.; valamint Wirth 1988: 232.
25 A visszaemlékezők elsősorban gettóként, Tóth Ágnes internálótáborként, maga Bodor György pedig koncentrációstáborként emlegeti a lengyeli Apponyi kastélyt. Lásd: Bodor 1975a: 77.
26 Tóth Ágnes a tábor felszámolásának idejét 1945. 28-ra teszi. Tóth 2008a: 111.
27 A 28 személy bebörtönzését alátámasztja Tóth 2008a: 111., valamint: Wirth 1988: 233.
28 Elisabeth visszaemlékezésében márciust említett, azonban a kalaznói egyházközség története a kitelepítést áldozócsütörtökre, ebben az esztendőben május 10-re teszi. Ezt megerősíti a hőgyészi plébániatörténet és Földi István gyűjtött adatai. Ezután a helyi németséget a hőgyészi kastélyba szállították, azonban Elisabethet és családját az őket ismerő hajtó elengedte. A hőgyészi Apponyi kastélyban berendezett intemálótábor megnyitását a hőgyészi plébániatörténet május 9-re datálja, ugyanis a helyi káplán már itt kényszerült az elsőáldozást megtartani. Bővebben lásd: Várnagy 1998: 369.; Tóth 2008d: 49.; valamint Földi 1987:148.
151
Ament-Kovács Bence
29 A magyarlakta településeken való elrejtőzés stratégiáját sok német család alkalmazta, hiszen ezen falvakban nem keresték őket.
30 Tóth Ágnesnek köszönhetően pontosan ismerjük a visszafordított 5009-es és 6010-es számú szerel
vények számát. BKMÖL. Bács-Bodrog vármegye alispánja 1574/1946. Idézi: Tóth 1993:140.
31 A kitelepítések 1946 június eleje és november 8-a közötti megtorpanásáról lásd: Tóth 1993:138.
32 Mivel nagynénje lakását Budapesten bombatalálat érte, a helyi tanács minden akadályozása elle
nére kiigényelte házukat, majd visszaadta nekik.
33 Ebben az időszakban elsősorban az anyanyelvesek, azaz az 1941-ben magukat magyar nemzetiségű
nek, de német anyanyelvűnek vallók jogfosztása kezdődött meg. Annak ellenére, hogy a Binder család magát német anyanyelvűnek vallotta, házából csupán 1947-ben költöztették ki. Lásd: Tóth 1993: 170-175. Házukat sohasem foglalta el a Béber család, akinek kiutalták azt. Mivel Katalin nagyapja cenzorként nagyállat-viszonteladással foglalkozott, tulajdonukban állt a település egyik legnagyobb istállója, amelyet a helyi TSZ sajátított ki magának. Lásd: Ament-Kovács 2017:37.
34 Az akadozó nemzetközi tárgyalások okán, országos szinten megkezdődtek az összeköltöztetések.
A legtöbb otthonától megfosztott család magával vihette azon tárgyakat is, amelyeket a kitelepíté
sek alkalmával is magával vitt volna. Lásd: Ritter 2018b: 281-282.; valamint: Gonda 2014: 54.
Négy völgységi magyarországi német asszony elűzetés-története
A riportok során az adatközlők minden alkalommal az elűzetés kezdőpontjaként otthonuk elvesztését jelölték meg, még ha azt nem is követte közvetlenül kitele
pítés. Tehát ezen momentum a történetek egyik leghangsúlyosabb pontja. A tör
vényi szabályozásokat sem tiszteletbe tartó teljes vagyonelkobzás (az érintettek ez esetben gyakran a kisem m izés kifejezést használják) visszatérő formulája az egy szál ruhában való utcára dobás képe. Továbbá, mivel adatközlőim a kitelepí
téskor gyermekek voltak, otthonuk elvesztése mellett gyermeki világuk szerep
lőinek hiányát fájlalták. Zw ick Katalin biciklijét egy rendőr a barátnőjének igé
nyelte ki. Göttlinger Teréz húga kismacskája után sírt, Elisabeth Kalaznóról pedig kutyájukat, Hágit hiányolta. A két világháború közötti német státusztárgyak körét
35 Az 1948-as kitelepítés a környékbeli településeken március elején történt, így a kalaznói kitelepítés időpontjaként is ezt a dátumot feltételezhetjük. Lásd: Pintér é.n.: 148.; Éppel 1988:413.
1 5 3