2.2.7.1 A Soproni Sorozatelemzési Módszer (SSM)
Az Erdészeti és Faipari Egyetem Erd használati Tanszékén, Herpay Imre és munkatársai – els sorban Rumpf János – által kidolgozott munkarendszer-elemzési módszer fontosabb részmunkái az alábbiak:
• Munkarendszerek ill. munkarendszer-változatok felépítése m veletekb l,
• m veletek id - és költségegyenleteinek meghatározása,
• munkarendszer m veleteinek vizsgálata (teljesítmény, költség, energiafelhasználás),
• munkarendszer részeinek összehangolása,
• munkarendszerek értékelése, összehasonlítása.
A munkarendszerek felépítésénél, a döntést l az értékesítésig, megadják az egyes m veletek végrehajtási lehet ségeit. A döntés elvégezhet motorf résszel, de végrehajtható dönt fejjel is. A motorf részes darabolás történhet 6-12 m-es hosszra vagy 4-6 m-es hosszra. A közelítést végezheti csörl s univerzális traktor, csörl s vonszoló vagy különböz kategóriájú kihordó vontatók. A lehet ségekb l felépített különböz m veletsorok adják az egyes munkarendszereket (munkarendszer-változatokat).
Az id egyenleteket általában a szintetikus módszerrel (fekete doboz módszer) végzett id elemzésb l számítják, többnyire többváltozós, hatványkitev s képlet formájában kifejezve azokat. Az üzemóra/m3 dimenzióban kifejezett id egyenletekb l, az üzemóraköltséggel való összeszorzás révén jutnak a költségegyenlethez.
A munkarendszerek m veleteinek elemzésénél összehasonlításokat végeznek (pl.
teljesítmény, költség, üzemanyag-felhasználás szempontjából) ugyanazon m velet különböz gépekkel való végrehajtásáról, változó befolyásoló tényez k mellett. Ennek alapján már megválaszthatók az adott viszonyok között legkedvez bben alkalmazható gépek.
A munkarendszerek részeinek összehangolása egyszer bb esetben úgy történik, hogy a rendszer vezérgépének teljesítményéhez igazítva választják meg a többi m velet végrehajtásához szükséges kapacitást. Bonyolultabb esetben a rendszert szakaszokra bontják, és ezt az összehangolást szakaszonként végzik el.
A munkarendszerek értékeléséhez különböz m szaki–gazdasági mutatókat (fajlagos költség, él munka-ráfordítás, eszközigény, energiaigény stb.) számítanak, majd ezekb l kiszámítják a rendszer hasonló mutatóit. A munkarendszereket aztán különböz állományviszonyok és egyéb, változó paraméterek mellett összevetik egymással, ami alapján kiválaszthatók a meghatározott körülmények között optimális rendszerek. Herpay (1975) nyomán.
2.2.7.2 Munkarendszerek elemzése az SSM egyszer sített változatával
Az egyes fahasználati m veletek id norma adataihoz kész normatáblázatokból, illetve id egyenletekb l lehet hozzájutni. A normatáblázatok és az id egyenletek azonban olyan befolyásoló tényez kre (független változókra) hivatkoznak, amelyek mérése ill. el re történ felvétele üzemi, vállalati, különösen pedig országos normatív elemzéseknél szinte lehetetlen.
Gondoljunk például a döntési normaid t befolyásoló terpeszességre, tereplejtésre, aljnövényzettel való borítottságra, vagy a kihordó vontatóval végzett közelítés id egyenletében az átlagos darabhosszúságra, átlagos darabnagyságra stb.
A m veleti id normákat ill. id egyenleteket ezért leegyszer sítettem, és visszavezettem kizárólag a D1.3-tól való függésre. Ezzel ún. „egysoros” normákat kaptam.
Ehhez a befolyásoló tényez k alábbiakban megfogalmazott kezeléseire volt szükség:
• Azokat a befolyásoló tényez ket, amelyek felméréseink alapján adott fafajnál meghatározott értékeket vettek fel, a fafajra jellemz nek tekintettem, és a nekik
megfelel normaértékeket alkalmaztam. Ilyen pl. a lejtés. A bükkösök jellemz lejt kategóriája országosan 16-25º, a kocsányos tölgyeseké pedig 0-10º. Rumpf–
Gólya (1990). Hasonlóképpen felméréseink bizonyították, hogy a speciális csörl s vonszolóval (LKT) történ közelítés jellemz közelítési távolsága 400 m.
Megjegyzend , hogy ez utóbbi az 1980-as években még 300 m volt, 1991-re azonban 400 m-re emelkedett. Gólya (1991).
• A normaid -felhasználásra csekély hatással bíró befolyásoló tényez ket átlagértékeikkel szerepeltettem. Ilyen pl., hogy döntésnél milyen az aljnövényzet, ill.
hogy a kötélkihúzás – csörl s vonszolós közelítésnél – sáros vagy száraz talajon történik-e. Ezek miatt a normaid k veszítettek a pontosságukból, de a munkarendszerek összehasonlítása szempontjából ez elhanyagolható. Ugyancsak, annál inkább kisebb jelent ség ez az átlagolás, minél magasabb (üzemi, vállalati, országos) szinten történik az elemzés.
• A jelent s, változó nagyságú befolyásoló tényez ket meghagytam, és a normaid ket ezek jellemz kategóriái szerint külön-külön alkalmaztam. Ilyenek pl. a fafajcsoportonként eltér darabolási, gépnagyság szerint választható kérgezési vagy felterhelési normaid k. Természetesen a mozgatási távolságoknál is módosítható az
„egysoros” norma, a távolság megváltozása esetén. Erre már volt is példa.
Egyes m veleteken – a Soproni Sorozatelemzési Módszer eredeti változatánál is így volt – nem áramlik át a teljes famennyiség. Ilyen „részfamennyiséges” m veletek a göcsözés, hasítás, kérgezés, sarangolás, máglyázás stb. Ezeket vagy az állományméret függvényében, külön elkészített táblázatokból vagy a választékszerkezet alapján lehet beépíteni a számításba.
A továbbiakban az elemzés az eredeti elveknek megfelel en történik. A rendszermutatók közül azonban – az elemzések eredményeit felhasználók igényeinek megfelel en – mindössze a fajlagos költséget és az él munka-ráfordítást számoljuk.
2.2.7.3 Munkarendszerek költségszámítása
A m veletekre meghatározott normaid , az alaplétszám és az esetleges „részfamennyiség”
arányszámok összeszorzásával kapjuk meg a m veletenkénti él munka-igényt.
A m veletekre megadott üzemóraköltség a m veletet végrehajtó gépek, eszközök, emberek üzemóraköltségeinek összegzésével számítható.
A normaid és a m veleti üzemóraköltség szorzata adja a m velet fajlagos költségét (Ft/m3), a m veletek fajlagos költségeinek összege pedig a munkarendszer fajlagos költségét.
A munkarendszerek elemzésénél ún. normatív költségszámítást használtam. Normatív egyrészt azért, mert a m veleti id felhasználások normaid k, másrészt azért, mert az üzemóraköltségeket – normál beszerzési árakat, normál használati id tartamot stb. felvéve – képlettel számoltam.
Az országban sok helyen végzett fahasználati költség–hozam elemzéseink során elvétve jutottunk hozzá tényleges gépköltségekhez. Különösen igaz ez a mai „vállalkozói világban”, ahol szinte senkit nem érdekel, mennyibe kerülnek a vállalkozók, hiszen a vállalkozói szerz dések megkötése a kereslet–kínálat alapján, „piaci alapon” történik.
Ezért a költség–hozam elemzések és a jelen tanulmány keretében sem az így kialakult – sokszor nyomott áras – vállalkozói díjak, hanem a normatív kalkulációk képezték a
költségszámítás alapját. A költségszámításra, példaként a vaslovas rövidfás munkarendszer számítási sémáját közlöm.
7. táblázat Vaslovas rövidfás munkarendszer költségszámítási táblázata Megjegyzés:
Az 1992-ben készült „Költség–hozam elemzési programcsomag” (amelyet jelen tanulmányban több helyen felhasználok, és amelyb l ez a példa is származik) a technológia kifejezést használja a munkarendszer helyett. Ezen – szoftverkulcs hiányában – nincs módomban változtatni. Ugyanez a helyzet a min ségi osztállyal. A program 2. min. o.
jelölése alatt a III. min ségi osztályú (átlagos) állományok értend k!