BEYA eljárás

Egyik osztrák ösztöndíjas tanulmányutam során foglalkoztam a korai feny gyérítésekben alkalmazható munkamódszerekkel. Feldolgoztam a szakirodalomban akkor megjelent néhány meghatározó anyagot. Az ilyen állományokból kikerül anyag csekély érték , a gépek alkalmazása pedig drága. Olyan munkamódszert kerestem, amely lehet vé teszi, hogy a közelít gépet csak akkor vessük be, amikor a faanyag már megfelel koncentrációban található a gép racionális alkalmazásához.

Az alapgondolat az volt, hogy az ilyen vékony állományokban jelent s mennyiség motorf részes munkákat – a vibrációártalom miatt – váltogatni kell más munkákkal, a gallyazást kedvez bb munkahelyzetben kell végezni, és a faanyag koncentrálását célzó el közelítésre kézi közelít ollót lehet alkalmazni.

A földön fekv fa gallyazása nagy munkaigény , kényelmetlen (hajlott) testhelyzetben végzett munka, amelynél a földbe vágás veszélye is fennáll, ezért különféle megoldások jelentek meg a törzs – gallyazás közbeni – megemelésére.

Ismert volt már a „svéd bak módszer”, amelynél egy derékmagasságban levágott, majd legallyazott törzset a saját csonkjára támasztanak fel, így a többi, környékbeli törzs – erre a bakra döntve – megemelt helyzetben gallyazható. KWF (1985).

Vastagabb gyérítésekben, a gallyazandó törzs felemelését úgy érték el, hogy egy álló fára terel csigát helyeztek, és – a csörl kötélnek a terel csigán történ átvezetésével – a közelít traktor csörl jével hozták a kidöntött fát megemelt helyzetbe. Így m ködik a

„Großaui eljárás”. Schechtner (1985).

A 8-15 cm mellmagassági átmér j , kidöntött fák megemelésére megfelel nek gondoltam a munkás szerszámövén egyébként is ott lév kézi közelít ollót. Az

volt az alapötletem, hogy ha a kidöntött, földön fekv fa tövét l jobbra – nem túl messze – „adódik” egy alkalmas álló fa, arra kell felakasztani a kézi közelít ollóval a kidöntött fa t részét. Ehhez el ször egy – az álló fára felkapcsolt – másik közelít ollót alkalmaztam, majd Alfred Bernhard ötlete alapján, egy – a két végén karikával ellátott – törzskímél hevedert használtunk.

A fa t részének ily módon történ megemelésével elértük azt, hogy gallyazás közben a törzs „kényelmes” magasságban (térd- és csíp magasság között) helyezkedik el, ezért nem kell hajlott testhelyzetben gallyazni, és a törzs alsó része is hozzáférhet a motorf rész számára. Így alakult ki a – Bernhard és a Gólya nevekb l – BEYA eljárásnak nevezett módszer, ami els sorban s r n ágas, vékony, feny állományokban használható.

A BEYA eljárás folyamatszakaszai a következ k:

• Az álló fa felgallyazása fejmagasságig, körbejárásos módszerrel. Döntés ferdevágással, a közelít nyommal 15-45º szöget bezáró irányban, a már meggyérített állományrész felé. A fa földre juttatása, lenyomással, lefordítással vagy a kézi ollóval történ lehúzással.

• A heveder rögzítése egy – a döntött fától jobbra lév – álló fára oly módon hogy a heveder lelógó, alsó karikája könyökmagasságban legyen. A fekv fa t részének megemelése a kézi közelít ollóval (az olló kifordított helyzetben legyen), és az olló fogantyújának beakasztása a heveder alsó karikájába.

• A rugós mér szalag beakasztása a megemelt fa bütüjébe, majd a fa gallyazása, el választékolása és el darabolása. A gallyazás hátéli vágásokkal végzett ingamódszerrel történik, négy fázisban:

El revágás a saját oldalon, egy „karnyi”

hosszon, miközben a munkás a fa hosszirányában áll. A „karnyi” olyan hosszat jelent, amelyen egyetlen vágással több ág is levágható, nyújtózás, és a lábak elmozdulása nélkül. A következ vágás, a törzs fels részén visszafelé vezetett vágás, melyhez a jobb lábbal kissé hátra kell lépni, így a munkás a fára „keresztben” áll. Ezt követi a törzs túloldalán végzett el revágás, ismét hosszirányba állással. Végül – megint hátralépve, és a fa hosszirányához képest

keresztbe fordulva – a törzs alsó részén visszafelé vezetett vágás. A négyfázisú gallyazás után a munkás el relép, és ugyanezt ismétli tovább. Az el választékolás helyeit a rugós mér szalaggal méri ki, a fát azonban nem vágja el, csak felülr l és alulról egy jelöl vágással jelzi az el darabolások helyét. Az utolsó választékolási helyhez érve – ahol a törzsvastagság 5 cm körüli – megrántja a rugós mér szalagot, ami így visszafut a tokjába (a befutás végén keszty s kézzel célszer fékezni a szalagot, nehogy a munkás lábába vagy testébe csapódjon a beakasztó horog), levágja a csúcsrészt, majd néhány hosszanti vágással összeroskasztja azt.

• A törzs túlsó oldalán visszafelé haladva, a munkás levágja az esetleg megmaradt csonkokat, és – alulról, teljes gázzal végzett hátéli vágásokkal – elvágja a törzset az el darabolási helyeken.

• Visszaérve a t részhez, leteszi a motorf részt, kiakasztja a kézi közelít ollót a heveder karikájából, és a közelít nyomhoz viszi a fa alsó darabját. Ott ászokfára helyezi úgy, hogy az el közelített fa hossztengelye hegyes szöget zárjon be a

közelít nyommal, de a t rész ne feküdjön benn a nyomban. Visszamegy a többi darabokért, és azokat is a közelít nyomhoz viszi.

A leírt munkamódszert az osztrák Erdészeti Kutatóintézet Erd technikai Osztályának segítségével el ször Ausztriában próbáltuk ki, és a kísérletr l munkaid -tanulmányt és ergonómiai (szívritmus-számlálás) felvételeket készítettünk.

A kísérlet eredményei az alábbiak:

Állomány kora 30 év

Fafajok és elegyarányuk EF 70 %

JF 28 %

Egyéb 2 %

Gyérítés erélye 35 %

Érintett terület 0,14 ha

Lejtés 8-10 %

Kitermelt törzsszám 119 db

Kitermelt törzsek átlagos mellmagassági átmér je 9,4 cm

Kitermelt törzsek átlagos magassága 10,7 m

Kitermelt törzsek átlagos bruttó fatérfogata 0,04 m³

Átlagos átmér a csúcslevágás helyén 5,16 cm

El választékolt darabok átlagos hossza 4,35 m

El választékolt darabok átlagos középátmér je 8,38 cm

Egy törzsb l termelt átlagos darabszám 1,66 db

Átlagos el közelítési távolság 6,2 m

Átlagos rakatnagyság 0,3 m³

A kísérletben elért teljesítmény 0,45 m³/üzó

A teljesítmény D1.3 = 12 cm-re számítva 0,64 m³/üzó Átlagos pulzusemelkedés a tiszta munkaid ben 37

Átlagos pulzusemelkedés az összes munkaid ben 31

Motorf részes munkák aránya 42 %

A 12 cm-nél kimutatott 0,64 m³/üzó teljesítmény el közelített anyag esetén jobb, mint az EST Standard (német) eljárás, és jobb, mint a svéd bak módszer teljesítménye.

Az átlagos pulzusszám-emelkedés az összes munkaid alatt 31, ami jóval alatta marad a megengedett 35-ös határnak. Ez azt jelenti, hogy a munka összességében nem túlzottan megterhel . Külön említést érdemel, hogy a motorf rész futásid az összes munkaid nek csak 42 %-a. A motorf részes munkaszakaszok vibrációmentes szakaszokkal váltakoznak, így lehet ség van a regenerálódásra.

3.1.2.6 Ledarabolás

Gyérítésekben – különösen törzskiválasztó gyérítésekben – a döntést követ en fennakadt fák igen nagy problémát okoznak. Egy kísérletben, amely a kihordó vontatók számára, különböz gépekkel és eszközökkel végezhet el közelítési változatok vizsgálatára irányult, 10-12 cm mellmagassági átmér j gyertyános–tölgyes illetve 11-13 cm mellmagassági átmér j erdei fenyves állományban a következ megállapításra jutottam: „Méréseink alapján lombban a fák 70 %-a, feny ben 80 %-a fennakad. A fennakadt fák levétele 2 f esetén 0.19 perc, 1 f esetén 0,.29 perc egyedenként”. Gólya (1984).

A fennakadt fák esetén különösen érvényes az a fentebb megfogalmazott megfigyelés, miszerint nem szívesen nyúlnak más eszközhöz, ha kezükben van a motorf rész. Különösen azért nem, mert Magyarországon más eszközt nem is igen visznek magukkal. Ha tehát fennakad egy vékony törzs, amib l úgyis méteres választékok lesznek, nem vesz dnek a

lehúzással, lefordítással és egyéb – szerintük id rabló – módszerekkel, hanem addig darabolják a fát, amíg magától le nem esik a földre. Mint korábban említettem, ezenközben a biztonsági szabályok megsértése és a helytelen hosszméret jelent problémát. Kollégáimmal foglalkoztunk ezért a ledarabolás helyes munkatechnikájának kialakításával, majd eredményeinket egyeztettük osztrák kollégákkal. k a csúszdás közelítés kapcsán vizsgálták ugyanezt a témát. A részben közös munka eredményeként kialakult a ledarabolás, és a közben végzett gallyazás munkatechnikája.

A ledarabolás és a közben végzett gallyazás munkatechnikája

A döntés ferde vágással, esetleg hajkvágással vagy hajkos vágással való végrehajtása után, a s r állományban állva maradt vékony törzsek ledarabolása, és az eközben végzett gallyazás a következ képpen történik:

S r n ágas törzseknél az els fázis, a fejmagasságig történ felgallyazás. Ehhez a munkás a megd lt fának a d lési iránnyal ellentétes oldalára áll, és egyik oldalon melléli, másik oldalon hátéli vágással, teljes gázzal felgallyazza a törzs jobb és bal oldalát. Ezután a törzst l jobbra elhelyezkedve, a fenti módon felgallyazza a törzs maradék két oldalát is.

Fontos, hogy minden esetben a – kissé vagy er sebben megd lt – törzs d lési irányától jobbra fejezze be a felgallyazási m veletet a munkás.

Ha az állva maradt törzs közel függ leges helyzet , a körbejárásos felgallyazással is végezhet ez a m velet.

Ezután, a f részre szerelt hosszabbító mérce segítségével kiméri a földön álló bütüt l számított 1 m-t úgy, hogy a f rész vezet lemezének csúcsát a bütühöz illesztve, és a f rész testét a fára helyezve, megjegyzi magának a helyet – a motorf rész hosszabbító végénél – ahol a darabolóvágást el kell végeznie. Ezen a helyen a

d lési irányból, hátoldali vágással átvágja a törzset.

Vastagabb törzsek esetén a d lési iránnyal ellentétes oldalon melléli bevágást végez, majd ezt követi a d lési irányból végrehajtott hátéli vágás. Lehet ség van arra is (vékonyabb törzsek esetén) hogy mindkét oldalról egyenl mélység bevágást végezve, és középen törési lécet hagyva, a fels törzsrészt kézzel balra elhúzza, vagy elnyomja a munkás. Ilyenkor a törzs nem jobbra csuklik colstokszer en, hanem balra. A végrehajtás módját mindig az adott szituáció dönti el. A fa

összecsuklását úgy kell irányítani, hogy a ledarabolás végén az 1 m-re összevágott faanyag lehet leg egy kupacban, de legalábbis minél kisebb területen helyezkedjen el.

A felgallyazás és ledarabolás m veletei ciklikusan addig ismétl dnek, amíg az egész törzs kupacba nem kerül. A munka közben magától eld lt törzs maradék részének feldolgozása a földön történik. A ledarabolásnál ügyelni kell az ún. „szalámivágások” (a törzs hossztengelyére nem mer leges vágások) elkerülésére.

A ledarabolás el nyei, hogy a munkás kényelmes, álló testhelyzetben dolgozik, és hogy a faanyag egy kupacban termel dik. Hátrányai, hogy s r n ágas törzseknél megterhel a motorf rész fel-le emelgetése, és hogy az átlagosnál veszélyesebb, ezáltal külön kiképzést igényl tevékenység. Ezt a kiképzést – közrem ködésemmel – egy ideig ledarabolási tanfolyamokon lehetett megszerezni, az 1989-es Erdészeti Biztonsági Szabályzat életbe lépése óta azonban része a fakitermelési szakképzésnek.

Tanulságos megemlíteni, hogyan sikerült ezt – a szakma részér l igényként korábban is meglév – és közrem ködésünkkel biztonságossá és szakmailag megalapozottá tett módszert elfogadtatni az illetékes körökkel. Egy országos szakmai tanácskozáshoz kapcsolódó bemutatónkon megkértük az osztrák kollégákat, hogy k mutassák be – a

közösen kialakított – munkamódszert. Ez áttörést jelentett, mivel „ha a fejlett nyugatiaknak jó, akkor nekünk is jó lehet” szempont érvényesült, így vékony, s r állományokban engedélyezték a ledarabolást.