Mindenekeltt meg kell jegyeznünk, hogy a

magyar

történet gazdag anyagának

magáévá

te-vésére

már

általában, de különösen egy idegen-nek, ha

még

^oly nagy

tehetség

is, a

szken

ki-mért id,

mely

alatt e

m

^készült,

^nem

^lehetett

elegend. Bonfini ezt

maga

is érezni látszott, ha

nem

is akarta mao'ának meo'vallani: de szelle-mes, éles

esz

és ismeretekben gazdag

ember

volt; ezen tulajdonságaival iparkodott tehát az oklevelek kritikai meo^vizso-álásának és a

viszo-nyok

ismeretének hiányát pótolni. Történetét a régi Scythialeirása elzi meg, melyben Strabó-tól és Ptolomaeustól Jornandesio- és méor tovább

is a legtarkább népnevek tánczolnak el sorban

szemünk

eltt.

Hiába

keres az

ember

e

srség-ben valami vezérfonalat^; a fölhalmozott adatok folytonosan összefoglalhatatlan parányszerü ré-szekre esnek szét.

Az

Attila-

mondában

Kézait

tartotta szem eltt,

ámbár

^a chronologiai adato-kat és az összefüo-o-ést a római források szerint rendezte.

Miután

az utóbbiak seo-itséo-évelaz ösz-szefüggés vékony fonalát követte, a

longobar-doknak

Italiába költözésére tér át, melynél foly-tonosan a Paulus Diaconus által fönntartott

té-nyeket tartja szeme eltt.

Az

avarokban, kiknek történetét itt alkalma van beleszni, Bonfini a vándorlásaikról hazatért magyarokatlátja,

ámbár

nem

mulasztja el megjegyezni,

hogy

ezek

má?

tudósítások szerint soha

sem

hagytákel

Magyar-országot.

Ez

tévedés volt, mely

már

Widukind-nál megszilárdult, s a többi középkori krónikás-nál szintén

megmaradt. A

mint a

magyar

törté-netnek voltaképeni birodalmába ért, a tényekre

magokra

és sorrendjükre nézveteljesen Turóczit követi, de szónoki

módon

bviti és kifesti.

A

hol teheti, a régiek példájára szónokolva lépteti föl a történeti személyeket, és más, oklevelekbl meríthet tények hiányában eladjaa

bels

inditó okok és érzelmek egész körét,

melybl

tetteik fakadtak.

Ekkép

eladása üres szavak hiú

pom-pázásává lett,

melyben

a fönséges pathos közvet-lenül a nevetségesbe csap át.

Csak

néhány példá-val

akarom

állításomatigazolni. ígyTuróczi azon háború történetében, melyet

Salamon

király leg-közelebbi rokonaival, Gejza és László hercze-gekkel ^viselt, egy

hü

emberét, Vidot »Vid deo defestabilis« (»Vid, az egyenetlenség szerzje, s isten,

ember

eltt utálatos«)-nak nevezi (Joh. de

Thwrocz

^11. 52., Schwandtnernél I. 1:21.);

Bon-fini ellenben igy jellemzi: »Vidus dissensionis seminarius, ac diis et hominibus abominabilis.«

(Bonfini, ed.

Sambuc.

1568. 241.) Kevéssel ez-utána

»nequam

Vatha«-ról

—

^»gaz

Vatha« —

be-szél Turóczi; Bonfini ellenben superlativusi ersí-téssel »sccleratissimusque Vatha«-nak

—

s-legvét-kesebb

Vatha« —

^nevezi.

Még

a nevek hibás olvasását is átveszi Bonfini Turócziból, és itt

ki-80

tnik,

hogy sem

a codexeket, 'melyekaz utóbbi-nak segélyére voltak,

sem különböz

nyomtatott kiadásait

nem

hasonlitotta össze egymással,

ha-nem

egészen egyet követett.

Még

az egyszer, rövid

Kkllei

János

sem

menekedhetett

meg

az érzelgsszónoki özöntl.Ezleirja azözvegy Erzsé-bet királyné Olaszországba utazását 1343-ban, Apuliábankiszállásakor fia

Endre

fogadja nejé-vel; »et

dominam

Elisabeth reginam

cum magna

solennitate et glória receperunt, et ita Neapolim, cunctis gaudentibus, in vigilia S. Jacobi apostoli perduxerunt« (»és Erzsébet királyné-asszonyt nagy ünnepélyességgel és dicsséggel fogadták, és örvendezve

Nápolyba

vitték sz. Jakab apostol napjának elestéjén.«

—

) (Joann. de Kikullew,

c. 4., Schwandtnernél I. 174.)

Ebbl

Bonfini a

következ

érzékenyjelenetet csinálta: »Elisabeth

in filii ac nurus amplexus eíFusa, prae longo ac

ingenti desiderio penedefecit:

mox eorum

oscu-lislevato desideriosubinderespiravit.«(»Erzsébet

fia és

menye

karjaiba omolva, a hosszú és

nagy

vágyódástól

majdnem

meghalt:

majd

csókjaik által könnyítve vágyódásán, hirtelen

magához

tért«.) (Bonfini ed. Sambuc. 1568. 354.)

Késbb Rómába

érve Erzsébet megtekintette sz. Péter templomát, és

Kkllei

János jelenti : »Obtulit denique ad altare beati Petri apostoli, et ad re-liquiassolennia

munera

ⁱⁿ calicibus et

ornamen-tis insignibus, et florenis, juxta magnificentiam reginalem.« (»

Végre

sz. Péterapostol oltáráraés

ereklyéire ünnepélyes ajándékokat hozott szép kelyhekben és ékítményekben, és aranyakban, királyi pompával.« Bonfini ezt sokkal körülmé-nyesebben tudja:

»Ad magnam

salvatoris

aram

ab eo ducta, ingens numini donativum obtulit, sacras vestes margaritis excultas, item vasa can-delabraque aurea gramma^aque, ac caetera tale

genus: quater insuper mille sestertium aiunt ad-didisse.«

(»A

megváltó nagyoltáráhozvezettetve, roppant ajándékot hozott az istennek, igaz gyön-gyökkel diszitett miseruhákat, arany medenczé-ket és gyertyatartókat, és hasonlókat; s azt mondják,

hogy

ehhez

még

négyezer sestertiustis adott. «) így ^Bonfini mindvégig a

mások

lábán

áll, s ezenkívülidegen szemekkel néz egy idegen országot. Csak

Mátyás

király koránál lesz

mve

kétségtelen becsüvé. Bonfini, mint a legtöbb olasz,jártas volt az élet viszonyaiban, és

éles-szemü

megfigyelje a való dolgoknak. Állása a királyi udvarnál be engedte pillantani az

esemé-nyek

bels menetébe, és sok okiratot és bizonyí-tékotjuttatott kezébe, melyekhez

más nem

fér-hetett volna egykönnyen.

Ha

itt a történetíró néha oly részletekbe is bocsátkozik, melyek

in-kább a magánéletre, mint a történelembe tartoz-nak, ezek méo-is becses adalékokul szolgálnak a.

kor ismeretéhez. Méo- hizelgéseí is megvíláo'ítá-sara szolgálnak az irigy sugdosásoknak és

csel-szöv

üzelmeknek, melyek folytonosan körülvet-ték a nagy királyt. Történetének

Mátyás

kora-3í2

ról szóló része tehát használható,

st

nélkülözhe-tetlen kútforrásnak tekinthet.

Ez

utóbbi

érdem

azonban

nem

volna

elegend

a könyv nagy hatásának megmagyarázására, ha különös

küls

körülmények, és

más

tulajdonsá-gai hozzá

nem

járultak volna. Bonfini munkájá-nak

els

megjelenése épenoly

idbe

esett,

midn

Európa minden

államának és népének figyelme Magyarország ügyei felé fordult.

Hunyadi

Má-tyás uralkodásának utócsilláma, az ország

sor-sának roszrafordulása halála után, a mohácsi gyászos ütközet, II. Szulejman Bécs alá

vonu-lása, folytonos beavatkozása az I. Ferdinánd és

Zápolya János közti trónviszályokba

—

mindez

események

és tények, a törököknagy hatalmával a háttérben, a nyugati országoknak

úgy tntek

föl, mint borzalmas

idk

hirdeti.

Ez

eddiginél

nagyobb

buzgalommal kezdték a jelent a múlt-talösszehasonlitani;visszaidéztékemlékezetünkbe a pusztitó néphadakat, melyek hajdan

Magyar-országon keresztül utat törtek

maguknak

Euró-pába.

Ekkor

különben

nemcsak

rettenetes hor-dák állottak aBosporus mellékén, melyek lényük idegen jellegével borzalmat szültek,

hanem

^ott

álltak a keresztyén hit ellenségei, kik ellen

már

a keresztes hadak ideje óta sikertelenül folyt a harcz.

Figyelemmel

vizsgálták elször az ország természetét, mely legközelebb volt kitéve a

törö-kök

folytonos támadásainak, azután történetét a népnek, mely legelször és csakhosszúhsies

vé-3:-!

delem után szenvedett általuk vereséget. Bonfini

In document TÖRTÉNETÍRÁS TÖRTÉNELME. (Pldal 40-45)