magának a könyv alakjának és eladásának is

Turóczinak különféle és összr^

nem

kapcsolt

ré-szekbl

álló könyve helyett most folytonos és

egyöntet

történetet kaptak az emberek, s ha ez egyöntetség részben csak látszólagos volt

is, és csak a

külsn

alapult, mégis nagy fontos-ságú volt e korra nézve,

mely

sokkal többet adott a közvetlen és pillanatnyi hatásra, mint a dolgok kritikájára. Turóczinak sokszor régies, sokszor durva és homályos nyelve visszariasztó volt,

mig

ellenben Bonfini elegáns, folyékony és klassikus latinsáo-a behizeleo-te mao*át az olvasó fülébe. Igaz,

hogy

az történelmi tárgyalása a középkor

minden

er:eljességét és egyediségét eltüntette; de ez is hozzáillett kortársainak haj-lamaihoz és egész gondolkodása módjához, mert

k ^minden

^{irányban arra} törekedtek, hogy a

mi

ódonszerü, azt

modern

alakba öntsék.

Végre

Bonfini, a mennyire a nyelv és kerekdedség

le-hetvé

tette, ki tudta emelni a

magyar

történet általánosjelentségét, s ezáltal közelebb vitte az európai népek érdekeihez és törekvéseihez.

A

ti-zenhatodik és tizenhetedik században, egészen a tizennyolczadik elejeiig a

magyar

nép története

o

Fleglei-. ^•->

84

Magyarországon kivülsokkal nagyobb népszer-ségnek örvendett, mint most. Bonfini

mvének

e tekintetbenjelentékeny hatásavolt;

még

a múlt század végéig is

nagyon

elterjedt és sokat olva-sott

m

^{maradt. ^)}

Bonfinin kivül

más

olaszok is, kik akkor kü-lönösenvonzódtak az éjszaki országokhoz, fog-lalkoztak a

magyar

történelemmel; de egyikök

mve sem

terjedt el s hatott annyira, mint

Bon-finié,

ámbár

némelyikök messze fölülmúlja ezt

tudományos

mélységben. így ^{a narnii Galeotti} Marzio, budai királyi fkönyvtárnok egy

mun-kát irt:

De

Matliiae Corvint egregie, sapienter etjocose ch'dis ac fadis, mely annál becsesebb történeti forrás,

hogy

a nagy király uralkodásá-nak els felérl szól,

midn

^ifjú lelke népének nemzeties törekvéseihezhajlott, és

még nem

^volt

dynastai czélok-, külföldi háborúk- és

diploma-tiai viszályokba merülve.

A

^{ílórenczi Naldi a}

Mátyás

^alapította nagy könyvtárt irta le, és e

könyv

tartalmának

késbb még

költi alakot is

adott.

Az

olaszok általábanvetélkedtek a

kitn

fejedelem magasztalásában, kinek a

mvészet

és

tudomány

iránti érzéke,

melynek bkezségével

adta tanújelét, lovagiasságával egyesült.

A

fer-^) Legutoljára Bél Károly András adta ki, Lipcsé-ben 1771. Toldy szerint ez a legjobb kiadás. (A m

nemz. irodaíom tört. 1851. II.51.)

35 rarai Carbo Lajostól származik: Dialógus de laudihus regis 31attJtíae, melynek kézirata azon-ban

még

kiadatlanul hever a

magyar

akadémia

gyjteményében. A

modenai Cortese Sándor

Hunyadi Mátyás

haditetteiténekelte

meg

1485-tl

foo'va,meo-lehetsenrendeslatinhexameterekben.

De

a legjelesebb

mvet

a

magyar

történetrlegy másik olasz irta, kinek

munkássága

tulajdonké-pen a lengyel államé volt,t. i. a san geminiano-i Buonaccorsi Fülöp (1437

—

1496), kit

késbb

sokoldalú tudományosságáért Callimachus

Expe-riensnek neveztek el.

O

korán

ment Rómába,

és

Pomponio

Letóval s másokkal megalapította a római akadémiát, mely II. Pius pápa kegyének örvendett.

Az

utóbbinak halála után

Buonaccor-slt a II. Pál ellen irányzott politikai

mozgal-makba

belevonták, s ezért kénytelen volt Olasz-országot elhagyni.

A

^keleti tartományok beuta-zása után végre Lengyelországban ^talált mene-dékhelyet és IV.

Kázmér

király szolgálatába lépett.

Ez

elször fia nevelését bizta rá,

késbb

államügyekben, különösen a külfölddel való vilkudozásokban több Ízben követül ha-ználta.

Kázmér

halála után fia,János Albrechtaz állam-tanács elnökévétette, mely méltóságát haláláig viselte.

Midn

egyszer mint lengyel követ hosz-szabb ideigtartózkodott Magyarországban, elha-tározta, hogy megírja I. L'lászló király uralko-dásának történetét, ki az osztrák Albert halála után a lengyel koronát a magyarral egyesitette.

3(]

és a várnai véres csatában lelte halálát.

Ez na-gyon

jelentékeny korszaka a

magyar

történetnek, mert alatta jutott

Hunyadi

János heves pártvi-szályok közt a kormányra. Buonaccorsit gyakran hasonlították össze Tacitussal, de e hasonlat, melyet sokszor és hibásan alkalmaztak, ittis

na-gyon

kis mértékben találó. Csak az az egy ^áll,

hogy

Buonaccorsitörténeti

mvét nagy

szakis-merettel, politikai éleslátással és az ország

bels

s

küls

bonyodalmaiba való belátással irta.

El-adása világos, stilusa mintaszer. Buonaccorsi államférfiúijellem volt; mint ilyen az akaratert

és határozottságot nagyonjól tudja méltányolni az emberekben; vanérzékeanyilvános élet nagy-szabású fejldései iránt, a nélkül, hogyezáltal a

szkkörü

viszonyok és alárendelt körülmények mé»*tékét elvesztené.

Mve,

mely hiteles okleve-leken alapul, ennélfogva

nagybecsvé

lett, és a tárgyalt korszakra nélkülözhetetlen kútforrás maradt. Leo^elször Auo^sburofbnn 1519-ben ie-lent meg, ^) s ezután

még

több kiadást ért, mert

minden

gondolkodó és

mvelt

olvasó figyelembe vette. Mindazástal

már

a tárgyalt korszak rövid-^

sége miatt

sem

hathatott közvetlenül a

magyar

^) História derege Vlaclislao IV. Hmigariae seu clade Varnensi a. 144i. Libri 3. Ciiia Sigism. Sclieiiffleri.

Aug.Vinciéi,exoff. Giim.etM.Yuirsung1519. Schwanclt-ner is fölvette e

mvet

gyjteményébe. ^{(Script'. rer.}

hung. ^I. 4.33—518.)

37

történetírás fejldésére.

—

Bonfinin kivül

még

a palermói

Ranzano

Péter, luceriai püspök,

késbb

nápolyi követ a

magyar

udvarnál, is megirta Magyarország egész történetét, melyet azonban csak hosszú

idre

^{halála után} adott ki

Zsám-boki, ^)

Az

áttekintés szabatossága, a nyelvbeli

eladás

és az egyes részek aránylagos kidolgo-zása

semmi

kivánni valót

sem

hagy hátra. Józan Ítéletben és világos fölfogásban sincs hiány^; de egészben véve

Ranzano

igen kevés anyaggal rendelkezett, szegényes forrásokból merített, és ezeket is kritika nélkül használta. Mindamellett sokáig használták és olvasták

mvét

Bonfiniéval

Világos,

hogy

a

Hunyadi Mátyás

tettei,

In document TÖRTÉNETÍRÁS TÖRTÉNELME. (Pldal 45-49)