Ha Hunyadi Mátyás után nyugalmas idszak következett volna, mely uralkodásának

eredmé-nyeit megszilárdíthattavolna, a róla szóló dalok máig is élnének a nép ajakán.

De

igy

már H.

Ulászló alattbekövetkezett a király intézményei ellen irányzott visszahatás, a vad és mindent föl-forgató pórlázadás, és egész sora a külháborúk-nak és belviszályoknak, mint

elbb

érintettem.

Ez események

dúlásai közt elkallódtak a dalok.

Rögtönözve keletk- ztek,

mások

emlékezetükbe vésték, s újrarögtönözve énekelték el, és igy kü-lönösen a jelen érdeke által hatottak, s mihelyt ezt

nagyobb benyomások

foglalkoztatták, elvesz-tették erejöket. Csak a török világ alatt,

midn

az összeköttetések folytonosan megszakadtak és a közállapotok minduntalan változtak, érezték

^)

A

karinthiai szlovéneknél a Kral Matjashról szóló elbeszélések szoros kapcsolatban vannak atörök mondával. Igen szép költi

mü

^a Kral Matjashnak Lenghizával, a szultán leányával való egybekelésérl szóló ének.

A nt

Mátyás távollétében megtámadják

és elrabolják a törökök. Mátyásálruhában atörök tá-borba siet, a tánczolókközé vegyül, megismerteti ma-gát Lenghizával, fölkapja paripájára,és hazájába nyar-gal vele.

A

zhenia rojsl^a, vagyis fekete sereg emlitése és a nyelv ódonszerüsége kétségtelenné teszi, hogy a dal nemsokára Mátyás halála után keletkezett,

(Her-mann G. Gesch.des Herz. Kdnithen 1843. 762.)

io

szükségét annak^hogy edalokatírásbanés

nyom-tatásban megörökítsék.

Els

följegyzéseikatizen-hatodik század els felébl származnak,ésvégéig tartanak.

Az

akkori szellemi forrongásra nézve azonban

jellemz

az a tény,

hogy

e termékek ép

úgy

^{tárgyalnak külföldi, mint hazai tárgyakat, s}

hogy

az elbbiek, a különféle

mondakörökbl

véve, tarka vá'tozatosságban követik egymást.

Akkor

énekelt Istvánfi Pál Valter és

Griseldis-rl

Petrarca latinkidolgozása nyomán, hétévvel

elzve meg Hans

Sachsof, ki ugyanezen tárgyat

drámává

alakította.^) Batizi Andráshasonló

köl-ti

formában irta:

Az

drága és istenfél vitéz Gedeonról szép kistóriá-U továbbá

»Az

istenfél Zsuzsanna asszonynak históriájá«-t, és egyebe-ket. Csak ezután költötte Ilosvai Péter Toldi Miklósát, melyet föntebb említettem, és Görgei Albert a Históriá-t egy Argirus

nev

királgfi' ról és egy tündér szüzleányról.

Leggyakrabban

azonban mégis ahazaitörténettárgyaitdolgozták

föl, és a dalnokok nagy számából, kik e téren

mködtek,

történeti szempontból mindenesetre Tinódi Sebestyén a legjelentékenyebb^, mivel a történeti

népkölt

feladatát legjobban fogta föl és leghívebben teljesítette.

Ö

ezenkívül utolsó képviselje a régi dalnokoknak, s az

költemé-^) Toldy gyanitása szerint ugyanis 1539-ben irta Istvánfi e költeményto (A maí/ijar költészet kézikönyve.

Pest 1855. I. 13.)

41

nyei

nyomán meglehets

bizonyossággal lehet kimutatni a formákat,melyekben a nép az elbbi századokban történeti dalait énekelte és ter-je.-ztette.

Tinódi Sebestyén

nemes

család sarjadékavolt,

mely nevét a fejérvármegyei

hasonnev

népes pusztától vette, de anyagilag tönkrejutott.

O

ma-gát rendesen Lantos Sebestyén

Deák-nak

ne-vezte.^)

Már

ezen

névbl

is láthatjuktehát,

hogy

a

magyar

népköltészetben a nyelvbeli föltalálás észenei

eladás

eredéiilegkaröltvejártak.Tinódi

ifjú koráról és nevelésérl semmit

sem

tudni; de

müveinek

egyes helyeibl és

késbbi

életviszo-nyaiból kitetszik,

hogy

legalábbjó középiskolai nevelésben kellé részesülnie.

Legelször

Sziget-várban lép ki elbbi élete homályából, _és pedig

Török

Bálint udvarában.

Miután

azonban ez

IL

Szulejman fogságába került, és neje is elhalt,

Tinódi kezébe vette vándorbotját, és helységrl helységre, városról városrajárva, beutazta lant-jával az egész országot. Történelmi énekeit na-gyobbrészt az urak körében zengte el, és ezzel kereste kenyerét.

E

vándorlásaiközben 1543-ban

^)

E

nevet a szerz igy magyarázza: »Das Wort

»cleák« ist schwer zu übersetzen; es bezcichnet einen Lateiner, Studenten, homo literátusund lasst sich

am

ehesten dem französischen bachelier in seiner allge-meinsten Bedeutung vergleicheu. Dasungarische »lan-tos« heisst auf deutch zunüchst: »der Meuscb mit einer Laute.«

-i2

Díiruvárban,

Verbczi

Imre tolnai fisjíán párt-fogoltjaként találjuk,máskor Nagyszombatban, s

azután ismét Erdélyben, nevezetesen

Bonyhán

vagy

Kükülln,

Bethlen Farkas házánál.

Végre

1549-ben Kassántelepedett le, hol betegeskedve ugyan, és

szk

körülmények közt fáradhatatlan szorgalommal folytatta irodalmi kisérleteit.

Az

1553-ik évben

még

egyszerErdélybeutazott, hogy

mveinek gyjteményét

kinyomassa, és 1554-ben Kolozsvártt kiadta Erdély történetét versekben. Ezentúl nincs róla

semmi

adatunk.

Csak az bizonyos, hogy Erdélyt újra elhagyta, a nádorrá választott

Nádasdy Tamás

szolgálatába állott, és nála végezte életét. Halála 1556 és

1559 közé esik.

Tiní^di költeményei tárgyául kizárólag tör-ténelmi tárgyakat választott,

még

pedig legtöbb-nyire hazaiakat és egykorúakat, vagy közel egy-korúakat, így ^énekelt egyebek közt:

Buda

ve-szésérl és Terek Bálint fogságáról, ki egykor pártfogója volt, és a konstantinápolyi liéttorony-ban szenvedett ki, elbeszéltetovábbá: Verbczi Imrének Koszon hadával kozári

mezn

viadal-jit,

Az

vég Temesvárban Losonczí Istvánnak halálát.

Enyingi Terek János vitézségét, és

más

esemé-nyeket a korabeli török háborúkból.

Még

V.

Károlynak szászországi hadjáratát is

meg-énekelte, mci't Magyarország szintén részt vett benne.

E

költemények, melyekben a

legkü-lönbözbb

tárgyak vannak földolgozva, a

szoká-SOS régi

magyar

elbeszél formát mutatják, t. i.

a négysoros, egyrí

m

versszakot.

Ny

elvök durva

és ügyetlen,

rhythmusuk

végtelenül rósz.

Az ugyanegy

kihangzás ismétldése

mind

^a

négy

sorban a nagy néptömegfüléhez voltalkalmazva, mert a

magyar

dalokat is kétségkivül a

mi

^régi népénekeink módjára adták el, melynél a vég-szótagok

nem

annyira dallamosan hangzottak ki,

mint inkább

ers

hangsúly által kiemelve pat-tantak el.

E

^versmérték egyhangúságát Tinódi azzal akarta enyhíteni,

hogy

az utolsó verssort egyszótaggalgyakranmegtoldotta,miáltala vers-szak záradéka

lebegbb

és elevenebb mozgást nyert.

A

^{ki ezen} énekekhez olyigényeket kötne, milyeneket

minden

költészethez,különösena nép-költészethez kötni jogank van: t. i. a természet és végzet sajátságos fölfogását, találékonyságot, eleven képzelmet, és a helyzetek változásához simuló nyelvet:

—

^aznagy mértékben csalódnék.

Mig

a románczban az érzelem uralkodik tulnyo-mólao^, mioj raeo-forditva a balladában a cselek-vény szokatlansága által emeltebb hangulatot kelt a hallgató keblében,

mig

a nagy epikus

köl-temények magok

is használják a csodálatost és a lélek fokozott állapotát, hogy

nagyobb

hatást idézzenek el,

—

addig a józan Tinódi csak a meztelen, ki

nem

szinezett tényekre szorítkozik

:

versmérték és dallam nála csak gépies eszközök, hogy

mveit

hathatósabbakká és hallgatói

vagy

olvasói számára érthetbbekké tegyék. Csak itt

44

kezddik

az voltaképijelentsége ésénekeinek ereje. Valamint a

kézmves

darabonként illeszti ös?ze az épit köveket, de

munkája

benyomását másokra kénytelen hagyni,

úgy

^{Tinódi is csak}

az egyes alkatrészeket

fzi

össze. így ^alakul ke-zében, csaknem tudtán kivül, egy szerves egész, mely lassanként

minden

oldalról igénybe veszi kedélyünk tevékenységét; költi tehetségét Tinódi csaknem kizárólag tárgyai megválasztá-sában tünteti föl,

melyek már

természetöknél fogva is megkönnyítik az ily

egyszer

tárgyalást és a képzelemnek tág teret engednek.

Az

ese-ményeknek

mindig legkomolyabb fordulópont-jait ve?zi figyelembe; mindenekeltt a tragikum köti leérdekét, ésinnenvanelbeszélésének ünne-pléskomolysága és méltósága,

mely

mai napig-lan is inkább a népnek, rnint az

elkel magyar

osztályoknak sajátsága. Álláspontjából kiindulva az eseményeknek számos apróbb vonását és mel-lékkörülményét is érinti, melyeket

sem

az ok-levelek,

sem más

^hivatalos iratok

nem

vehettek figyelembe, de gyakran

még

azegykorú történet-írók is mellztek. Tinódinak minden költeménye mély hazafias érzésrl, igénytelen és nyilt

jel-lemrl

tanúskodik, mely fáradalmas életének minden körülménye közt változatlan maradt, és így ^e részben is a

magyar

nemzetiség képvisel-jévé ^lett. Tinódi igazi költi természet volt

:

csakhogy költi értékét, mint

Toldy

helyesen naegjegyzi, költeményeinek

nem

külseje,

hanem

4o

bels

szerkezete és tartalma szerint kell meg-itélnünk.

Költi mködése

bizonyos pontig ösz-szeesik a történetiróéval, a mennyiben ennek is

a csalhatatlan valóság elemeibl kell a történet összefüggését kimutatnia. Tinódiban egy egész kor iránya tükrözdik vissza

minden

erényével és hibájával, s itt annál inkább ki kellett

t

emelnünk, mert sajátosságai a többi számos rímes krónikán is mutatkoznak,

ámbár

sokkal kevesebb határozottsággal.

O

^a régi iskolautolsó

rögtönz

költje, ki egyszersmind a

modern

kor irodalmába ^is átlép és történeti forrásnak

te-kinthet.

i)

Mieltt

azonbjn a történeti költészet e

neme

egészen elhangzott, a

magyar

történetírás,

még

pedig szintén honi nyelven, uj

mködés

^terére

kezdett lépni.

A már

emiitett általános körül

-ménytíkhez és okokhoz, melyek folytonosan ezen irány felé terelték, atizenhatodik század folytán

még

a hitújítás hatalmas befolyása is járult.

A

^husszita háborúk óta a biblia

magyar

fordí-tásai által a talaj

el

volt erre készítve, és egyes

magyar papok már néhány

évvel Luther

föllé-pése után az evangélikus tan szellemében

kezd-^) Tinódi mííveinek, úgy ^látszik, nincs teljes gyj-teményük. Eimes krónikáinak egy részét magaadta ki Kolozsvárt 1554-ben, más darabjai a Heltai által 1574-ben kiadott gyjteménybenjelentek meg. (Toldy,

A

m. költ.kézikönyve I. GG.)

áfí

tek

mködni. E

törekvés azonban csak akkor nyert biztos alapot,

midn

az uj eszmék Erdély-ben

ers

gyökeret vertek, s innen Dévai Biró Mátyás, kit szülhelyérl rendesen csak Dévai-nak neveznek, Magyarország belsejében is eré-lyesen terjesztgette az uj nézeteket.

Ugyanaz

volt hatása az egyházi reformnak itt is, mint másutt. Mivelaz érthetetlen és sokszor visszaélé-sekre használt mystikából az értelem

megismer

tehetségéhez

vezet

utat kereste, akedély szük-ségeit öntudatra akarta ébreszteni, s mindezzel szilárd és

bels meggyzdést

eredményezni, mindeneleltt az anyanyelvet kellett használnia, hogy a néptömeg megértse. Ily szellemi irány-nak, mint ez volt,

nem

lehetett csupán a vallási dolgoknál maradnia; az

ember

szellemi erejét szükségképen az élet

minden

viszonyára kellett fordítania, a családot és az üzleti

munkát

kellett érintenie,

minden

társadalmi viszonyt átalaki-tania, és mindenekeltt az oktatást s az iskolát jobb karba helyeznie.

A

reformátió tehát min-denütt fölkeltette a nemzeti öntudatot,

ámbár

néha nagy elfogultsággal és korlátoltsággal, a nép legalsóbb rétegeibe is beoltotta. Ugyanily eredményeket hozott létre ]\Iagyarországon is, és talán sokkal méiyebbrehatóanés hathatósab-ban, mint akárhol.

Ha

ott a vallási

mozgal-mak

folytonosan a külfíUd általános

vezéreszméi-tl

függtek is, annál

nagyobb

különféleséget tüntett(*k föl alkalmazásukban.

A

socinianismus

legvégs

határától a, római katholikus egyház szigorú hierarchikusnézeteiig képviselve volt és maradt Magyarországon

minden

irány.

A

poli-tikai szakadás és a török háborúk növelték a tar-kaságot.

Az

általános forrongásban,

mely

akkor Magyarországonuralkodott, különösen a protes-táns irókvoltak azok,kikarra gondoltak,

hogy

a történelmianyagothoninyelvükön dolgozzák föl.

Legels

föladatuknaktekintették,

hogy

a népben a múlt emlékeit felköltsék, az eseményeket né-pies ruhába öltöztessék, és egyszersmind egyé-nítsék,

mig

a katholikus irók

még

hosszú ideig a latin nyelvet használták és inkább az általá-nos országos ügyeket tartották szem eltt.

Az els

történeti följegyzések

magyar

nyel-ven az 1540-dik év táján

kezddnek,

és egy-korúaktól származtak, kik a korukbeli esemé-nyekrl, ZápolyaJánosról, I. Ferdinánd ellenki-rályáról,

Buda

bevételérin. Szulejmán ^által,

s hasonló dolgokról tettek följegyzéseket.

De

a

magyar

történetírásban tulajdonképen egy kis

munka

képezett fordulópontot,

mely

CJnwiika ez Világnak jelesdolgairól czim alatt

Krakkóban

1559-ben jelent meg. Szerzje Székely István volt.

E

^férfiú

küls

életviszonyairól és

bels

fej-ldésérl

a rendelkezésemre álló segédkönyvek-ben csak keveset találhattam: neve erdélyi

szár-mazásúnak

vallja, és hogy protestáns volt, arról

nemcsak

a vallásos énekek tanúskodnak, melye-ket

már elbb

szintén

Krakkóban

kiadott,

hanem

48

a határozott nyilatkozatok is, melyeket

mvé-ben alkalom adtán az egyházi

ügyekrl

^ejt.

Némelyek

a

somogymegyei Udvarhelyrl

In document TÖRTÉNETÍRÁS TÖRTÉNELME. (Pldal 51-60)