Hunyadi Mátyás korszakában a magyar tör- tör-ténetírásban, valamint az egész irodalomban

ha-tározott fordulat állt be.

O

^{azt gondolta,}

^hogy

népejelentékeny tehetségei daczárabarbár álla-potba sülyedt,

melybl

csak hatalmas politikai szervezés és uj tudományos müvelés által lehet kivonni.

Ha Hunyadi Mátyás

viszonyáta

magyar

nyelvhez és irodalomhoz

nem

is lehet teljesen összehasonlítani azon állással , melyet

Nagy

Frigyes korának

német

mveltségével szemben

elfoglalt, a kétnagykirályabban mégis egyezett,

hogy

a hazai állapotokat

nem

tekintették

kielégí-tknek,

éskülföldi

mveldési

eszközökkel akar-tákjavítani és éleszteni.

Már

az

Anjouk

által elkészített összeköttetések és egy nápolyi

her-czegnvel

való egybekelése a

magyar

király te-kintetét Itália felé forditák.

Az

általános irány, mely ezen országban akkor uralkodóvá lett a

a

mely

a római curia világtörténeti fejldésével lépést tartott, és a nemzeties elemeket

szk

körre

^)Azlih'esneves Tholdi Miklósnakjelescselekedetirölés haJHokságaról való história. Ír. s nyomt. 1574. Kolosv.

(Jankow.)

szorította vissza, képessé tette az olaszokat, job-ban mint

más

népeket, idegen nemzetek állapo-tát általános vezérszempontok szerint vizsgálni.

Ebben

támogatta

ket

a classicus

mveltség

és a forma elegantiája: oly tulajdonságok, melyek a széplelk király természetének különösen

meg-feleltek.

O

tehátjelentékeny férfiakat és tudóso-kat hívott

meg

Olaszországból udvarába, azon szándékkal,

hogy

általuk ahumanistíkus tanulmá-nyokat Magyarországon uj életre keltse és így népét szellemileg átalakítsa.

Ezen

férfiak közt volt Bonfini Antal is, ki 1441-ben Ascoliban, apápai állambanszületett, éselször Recanatiban

mködött

mint a

szépmvészetek

tanára,

késbb

mint a szónoklattané

Romában.

^Itt

már

némi hírt szerzett

magának

görög szónoki és történeti

munkák

latinra fordításával, és megírta Ascoli rövid történetét. Mindamellett, mint Heltai mondja, szegény maradt, azért sorsának

kedve-zbb

^fordulatotakarvánadni.

Hunyadi

Mátyáshoz közeledett, kinek

bkezsége

a

tudomány

férfiai irányában Olaszországban is ösmeretes volt.

E

^czélból egy kis

munkát

irt a Hunyadi-család eredetérl, és ezt másokkal együtt átnyujtattá a királynak és Beatrix királynénak, azután 1486.

évben személyesen

ment

Ausztriába, hol

Mátyás

király akkor tartózkodott.

A

benyújtott iratok megnyerték a király tetszését, és Bonfini

késbb

engedélytnyert, hogy a király ésaz egész udvar eltt Bécsben eladást tarthasson. Erre mint

26

a királyné titkárát és fölolvasóját alkalmazták, és

Mátyás

egyszersmind a régi hurtnok történe-tének megirásával is megbízta. Bonfini akkor

már

^érettebb korú volt ; volt két felntt leánya, és a király ezekre is kitérjészté kegyét, mind-egyiknek ezer-ezer arany forintot adván kiháza-sitására.

A

^{liunntörténet} megírásánakgondolata

nem

sokára az egész

magyar

történet megírásá-nak tervévé bvült, mely czélra a király

meg-hagyta minden egyháznak, káptalannak és ko-lostornak,

hogy

az olasz történetíróval közöljék a szükséges okleveleket.

Mieltt

azonban a

munka

befejezéséig jutott volna,meghalt Mátyás,

s ha Heltaí azt írja,

hogy

Bonfini egy gyüleke-zetben a király eltt fölolvasta

mvét,

e fölolva-sás a dolog természete szerint csak egyes mutat-ványokra terjedhetett.

Tény

^az,

hogy

az ügyes

és simulékony olasz Ulászló kegyét is

meg

tudta nyerni, s

tle

ismét megbízást kapott az egész

magyar

történetnek

—

belefoglalva az uralko-dását is

—

megírására, illetleg befejezésére.

Bonfini azonban csak az 1495. évig ért, és 1502.

évben meghalt^ miután

már elbb

nemesi rangot nyert.

A m

^{kézirata^ Ulászlóhoz intézett}

aján-lással ellátva, az utóbbinak könyvtárába jutott.

Minthogy nem

nyomtatták ki, fölhitták a püspö-köket, hogy magánhasználatukra írassák le. Ezt azonban csak lanyhán és tökéletlenül teljesítet-ték, úgy hogy csak egyes töredékei tévedtek egyikvagy másik

könyvgyjteménybe. Csaknem

félszázaddal a

mü

befejezése utánjött a Bécsben

él

beszterczei Brenner Márton, a

magyarok hsi küzdelmérl

a törökök ellen értesülvén ba-rátjától, Istvánfi Páltól, és ez által sarkalva, azon gondolatra,

hogy

a régi kor

nagy

tetteinek emlékét a népben valami

módon

fölébreszsze.

A

legjobb eszköznek látszottneki e czélra

Bon-fini

mvének

közzététele.

Ennek

sajátkez kéz-irata azonban

idközben

eltnt, és Brenner Ist-vánfi Pál másolatára szorult,melyet hiányossága daczára

—

mert csak az

els

harmincz könyvet

foo^lalta mao^ában

—

és számos iráshibával 1543-ban Bázelben kiadott.

Késbb

a császári történetire,

Zsámboki

János birtokába jutott a teljes szövegnek, és tisztázva s javítva kiadta 1568-ban, szintén Bázelben.^)

Ettl

fogva

Bon-fini

müve nagyon

elterjedt és sokat olvasott

könyvvé

lett, melyet sokszor, és

még

a múlt

szá-^)Az utóbbi kiadás czíme: Antonii Bonfinii rerum ungaricariim decades quatuor cion dimidia. Quariim trés prioreSy anteannos XX.,MártimBrenneri Bistricensis in-dustria editae, jamque diversoriun aliquot codiciim manu-scriptoriimcoUatione midtis in locis emendatiores: qiiarta

ver decas, ciim quinta dimidia, nunquam antea excusae, Joan. Jamhuci Tirnuviensis, Caes. Maiest. Historici opera ac stiidionunc demum in lucem p)yoferuntur. Basileae, ex ojfin'na oporiniana. 1568. Az »ante annos XX.«-t kerek számnak kell tekinteni, mertBrennerajánlásának,

me-lyetRévaiFerencz nádorhoz irt,kelte:Viennae, Calen-dis Septembribns, anno Domini millesimo quingente-simo quadragesimo tertio.

28

zadbanis újra kiadtak.

Nem

lesz tehát fölösle-ges, ha szellemére, irányára és tartalmára egy

pillantást vetünk.

In document TÖRTÉNETÍRÁS TÖRTÉNELME. (Pldal 36-40)