Mikro-, kis- és közepes vállalkozások

A mikro-, kis- és közepes vállalkozások meghatározására nem létezik az egész világon egységes definíció, ezért ezt minden ország a helyi sajátosságainak figyelembevételével határozza meg. A következő paraméterek figyelembe vételével történik az egyes nemzetgazdaságok vállalkozásainak kategorizálása: alkalmazottak létszáma, az árbevétel, illetve a mérlegfőösszeg (Győri, 2014).

A mikro-, kis- és közepes vállalkozások társadalmi, gazdasági szerepe a világ valamennyi országában jelentős. Az OECD országokban a kkv-k száma az összes vállalkozás mintegy 98%-át teszi ki. Ezen belül a mikrovállalkozások aránya 90% körüli. Létszámarányukon túlmenően a GDP termelésben, valamint a munkahelyteremtésben is jeleskednek. A

kkv-11

k megítélése minden nemzeti kormány számára egyaránt fontos (OECD 2002a, 2002b), azonban ez mindenhol más és más okokra vezethető vissza (Mészáros-Szirmai, 2001). A leggyakrabban hangsúlyozott szempontok között szerepel a munkahelyteremtés, valamint a munkahelyek megóvása, amely fontos szempont mind gazdasági fellendülés, mind recesszió esetén. Szintén kiemelhető tulajdonságuk, hogy alvállalkozóként, beszállítóként kiszolgálják a termelési- és értékesítési láncokat.

Szerb (2000) kihangsúlyozza a piaci diverzifikációt, valamint az igények rugalmas kielégítését. Szintén fontos szempont a kkv-k versenyélénkítő hatása, valamint a piaci kereslet változásaira dinamikusan és rugalmasan reagáló szereplők megléte.

Más területeken, így Magyarországon is, az elmaradott térségek felzárkóztatásában, illetve különböző társadalmi rétegek (nők, kisebbségek, fiatalok) számára nyújthatnak alternatívát alkalmazóként, de elsősorban vállalkozóként (Futó, 2000).

A kkv-kkal foglalkozó jogszabályok, jellemzően a fentebb említett okokra visszavezethetően, minden országban megtalálhatók. A jogszabályok általában definiálják, kategorizálják az adott területen működő kkv-kat és keretet biztosítanak a támogatásukhoz. A keret lehetővé teszi egységes besorolásukat, kategorizálásukat. A szabályozásnak, a kategorizáláson kívül, praktikus okai is vannak: a kkv-knak juttatott különféle támogatások nagyságának meghatározásakor.

A sokszínű szabályozás figyelembe veszi az adott ország gazdaságának sajátosságait.

Általánosságban elmondható, hogy ennek ellenére a regulációk számos közös pontot tartalmaznak. Ilyenek például a vállalkozás vagyonára (mérlegfőösszeg), vagy egyéb pénzügyi adatra (például árbevétel) vonatkozó értékhatárok, de sok helyen jelenik meg a foglalkoztatottak száma is. Ezen túlmenően helyi sajátosságként figyelhető meg némely esetben, hogy iparáganként, gazdasági szektoronként különféle határokat rendelnek az egyes mutatószámokhoz.

Az Egyesült Államokban a kisvállalkozások besorolását lehetővé tevő jogszabályt – Small Business Act – 1953-ban hozták. Eszerint két kategória létezik, a kisvállalkozások, valamint a nagyvállalatok. A besorolás alapja a foglalkoztatottak létszáma és/vagy az árbevétel, ez azonban iparág specifikus.

12

Termelő és bányászattal foglalkozó vállalkozások esetében 500 fő, míg a többi vállalkozás esetében 5 millió dolláros árbevétel a kisvállalkozások besorolásának felső határa. A rendszert a kivételek teszik összetetté, hiszen a jogszabály az iparági szerkezet és sajátosságok alapján megfogalmaz specifikus határokat (például nagykereskedelem esetén a 100 foglalkoztatottat, mezőgazdasági ágazatok esetében 0,75 millió dollárt).

A fenti határokon túlmenően az egyes államok hozhatnak eltérő szabályokat, Virginia államban például azokat tekintik kisvállalkozásnak, amelyek éves árbevétele 10 millió dollár alatti, a létszám nem haladja meg a 250 főt, a vállalkozás értéke pedig a 2 millió dollárt (VSBFA, 2006).

Thaiföldön, Ázsiában gazdasági ágazatok, iparágak szerint történik a besorolás, a mutatószámok iparáganként különböznek. A besorolás megkülönbözteti a feldolgozóipari vállalkozásokat, a kereskedelmi vállalkozásokat, valamint a szolgáltató vállalkozásokat. További szempont a kkv-besoroláskor a foglalkoztatottak száma, valamint a vállalkozás értéke. Az USA-hoz hasonlóan itt sem emelik ki külön a mikro- és a közepes vállalkozásokat.

Szintén Ázsiában, Japánban a foglalkoztatottak száma, a vállalkozás alaptőkéje, valamint a tevékenységi besorolás a csoportosítás alapja. Itt már létezik a középvállalati kategória is (White paper of SME’s Japan, 2014).

Az Európai Unióban – és hasonlóan hazánkban is – a kkv-besorolás alapja a mérlegfőösszeg, az éves nettó árbevétel, valamint a foglalkoztatottak száma. Ennek megfelelően mikrovállalkozásnak tekintjük azokat a vállalkozásokat, ahol a foglalkoztatottak száma nem éri el a 10 főt, és az éves árbevétel nem haladja meg a 2 millió eurót, vagy a mérlegfőösszeg nem haladja meg a 2 millió eurót. Kisvállalkozásnak tekinthető az a vállalkozás, ahol a foglalkoztatottak száma 50 fő alatt marad, és az éves árbevétel vagy a mérlegfőösszeg nem haladja meg a 10 millió eurót. Közepes vállalkozásnak tekintjük azokat a vállalkozásokat, amelyek létszáma legfeljebb 249 fő, és az árbevétel 50 millió euró alatti, vagy a mérlegfőösszeg 47 millió euró alatti.

Mint említettem, a fenti szabályozást vette át Magyarország is, ennek azonban – a hazai vállalkozások méretét figyelembe véve – az a következménye, hogy a hazai vállalkozások 99,9%-a kkv-besorolásba tartozik. Ennek előnye a forráshoz jutásnál a kedvezményezett

13

pozíció, hiszen az uniós támogatások jelentős részénél kedvezőbb feltételekkel indulhatnak a kkv-k.

Véleményem szerint az Uniós jogszabályokkal harmonizáló magyar besorolás megfelelő, azonban az értékhatárok és a magyar vállalkozások alacsony árbevétele nincsenek összhangban néhány iparágban. Célszerű lenne itthon is egy iparág-specifikus részszabályozást is megfontolni, ezáltal kialakítható lenne a munkaigényesebb iparágakban egy kedvezményezett vállalkozási csoport, akik a támogatások odaítélésénél a technológiaigényes iparágaknál kedvezőbb pozícióban lennének.

Dolgozatomban a már említettek szerint, a kkv-szektorral kapcsolatos vizsgálatokat végzek, tehát a fenti csoportosításnak megfelelően a legfeljebb 250 főt foglalkoztató vállalkozásokra terjed ki a kutatásom.