A Lisszaboni Folyamat

Az Európai Unió stratégiai céljait és az ehhez szükséges koordinációs folyamatot 2000-ben a lisszaboni csúcstalálkozón rögzítették, maga a Lisszaboni Folyamat 2010-ig tartott.

Célul tűzték ki, hogy az Unió a világ legeredményesebb tudás-alapú társadalma legyen, biztosítsa a fenntartható gazdasági fejlődést, minőségileg több munkahelyet, illetve a társadalmi kohéziót (Értékelő jelentés, 2010). Ezen stratégia keretében elsősorban a belső piac, az információs társadalom, az oktatás és a kutatás, a strukturális gazdasági reformok, a stabil valuta, illetve a makroökonómia területén kell beavatkozni, ennek célja pedig a gazdasági növekedés és a fenntartható fejlődés (MacGillivray-Martens, 2006). Ennek megfelelően az Unióban kiemelt prioritással kapott és kap a kisvállalkozások fejlesztése.

2000 márciusában elfogadásra került a Lisszaboni Agenda, amely 2010–ig évi 3%-os növekedést és 20 millió munkahely megteremtését tűzte ki célul (Euractiv, 2004).

Ezen célok eléréséhez egy átfogó stratégiára volt szükség, amely a következő szempontokat tartalmazta: az információs társadalom és K+F kiépítésének elősegítése a politika, a versenyképesség és az innováció területének megreformálásával, továbbá a belső piac kiépítésével; az európai modell megreformálása; illetve az egészséges

62

gazdaság és pozitív növekedési lehetőségek kiépítése, fenntartása (Értékelő jelentés, 2010).

A Lisszaboni Stratégia 2010-ig a következő célokat fogalmazta meg: ösztönző reformokra van szükség a versenyképesség fenntartásához. Fontos terület lett a kutatás, a fejlesztés, az innováció, az infokommunikáció, a foglalkoztatás és a képzés. Kiemelt szerepet kapott továbbá a társadalmi kohézió megerősítése, illetve a természeti környezet védelme, a munkahelyteremtés, a belső piac kiépítése (Eperjesi, 2013e,f,g).

Az átfogó célok tartalmazzák, hogy az Európai Uniónak 2010-ig el kell érnie, hogy a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú gazdaságává váljon, továbbá biztosítania kell az évi 3%-os gazdasági növekedést és a 20 millió új munkahely létrehozását (Értékelő jelentés, 2010).

A Lisszaboni Stratégia a versenyképesség javítására két fő célkitűzést nevezett meg. Az egyik a liberalizálás, amely tartalmazza a telekommunikációs és közszolgáltatásokat, a közlekedést és szállítást, valamint a pénzügyi szolgáltatásokat. A második a vállalatokat érinti, kitérve az új vállalkozások alapításának környezetére, a szabályozás okozta terhek csökkentésére illetve az állami támogatásokra és a versenypolitikára (Értékelő jelentés, 2010).

A célkitűzések ugyan megszülettek 2000-ben, azonban 2003-ig a közvélemény számára ismeretlenek voltak, hiszen egy átfogó dokumentum nem született a stratégiákról. 2003-ban két jelentés is készült, amely tartalmazta a kitűzött célokat és a várható kudarcokat is. A Sapir Jelentést neves közgazdászok és politológus kutatók állították össze, a Kok Jelentés pedig politikusok, vállalatvezetők és szakszervezeti vezetők, kutatók munkája volt (Értékelő jelentés, 2010).

A Sapir jelentés André Sapir nevéhez fűződik, aki a Független Magasszintű Munkacsoport vezetőjeként csoportjával az An Agenda for a Growing Europe jelentés megalkotása során arra kereste a választ, hogy az Európai Unió hogyan képes növekedést produkálni, miközben az intézményrendszere túlhaladott, téves makrogazdasági beavatkozások történtek, és az irányítási rendszerében is hiányosságok, gyengeségek mutatkoztak (Értékelő jelentés, 2010).

63

A tanulmányban több javaslatot is megfogalmaztak, hogyan lehetne a lehetőségeket jobban kihasználni, miként kellene ehhez a makrogazdasági és kohéziós politikát módosítani, valamint milyen célkitűzéseket kellene megfogalmazni a siker elérése érdekében, kitérve az irányításra és az alkalmazott eszközökre, és véleményük szerint újra kellene gondolni az Európai Unió költségvetését is (ez utóbbi komoly ellenérzést váltott ki) (Értékelő jelentés, 2010).

A Kok Jelentés elkészítésében Wim Kok vezette Magasszintű Csoport kevesebb kritikát fogalmazott meg a fenti jelentéssel szemben és a fő problématerületként a végrehajtást jelölte ki a Jobs, jobs, jobs – Creating more employment in Europe néven ismertté vált jelentésben. Javaslatukban a Lisszaboni Stratégiát a jövőben két célra kell szűkíteni, amelyek a gazdasági növekedésre és a foglalkoztatás bővítésére összpontosítanának.

Ehhez szükséges a munkavállalók és a vállalkozások alkalmazkodóképességének javítása, a munkaerő-piac bővítése, a humán-tőkébe való beruházás és a hatékonyabb kormányzás, reformok. Emellett a Jelentés kitér a kkv-politika megreformálására, az új vállalkozások létrejöttének elősegítésére, amely új munkahelyek létrehozását eredményezi (Értékelő jelentés, 2010).

A 2000-ben megfogalmazott stratégiák és célkitűzések azonban nem valósultak meg. A foglalkoztatás kezdeti növekedése lelassult, a termelékenységi növekedés pedig meg sem valósult, mivel a rendelkezésre álló tudásalapú gazdaság és az infokommunikációs technológiák előnyei kihasználatlanul maradtak. Ezt a gyenge teljesítményt elsősorban a világgazdaság lelassulásával magyarázták.

Ezek az intézkedések azonban nem hozták meg a kívánt hatásokat, nem sikerült csökkenteni a különbségeket az EU és az USA között. Mi több, az ázsiai gazdaságok felzárkózása azzal fenyegetett, hogy az EU gazdasága a harmadik helyre szorul. A kedvezőtlen tendenciákra reagálva adták ki a Zöld Könyvet, amely a Chartával ellentétben bottom up (azaz: alulról felfelé) szemléletben kívánt minél szélesebb rétegeket elérni, az intézkedési területek megfogalmazásában.A megvitatatásra kitűzött két téma a vállalkozások számának növeléséhez, illetve a vállalkozások növekedéséhez kapcsolódott (EC, 2003a). Ezekhez a kérdésekhez kapcsolódóan a Bizottság megjelentette a vállalkozói akciótervet, amely stratégiai keretet biztosított a Zöld Könyvben taglalt két témakörhöz (EC, 2004a,b,c).

64

A vállalkozási tevékenység erősítésével összhangban, 2007-ben került indításra a Versenyképességi és innovációs keretprogram, ami a kkv-k támogatását, valamint az innováció erősítését tűzte ki célul, és integrálta a Többéves Vállalat- és Vállalkozásfejlesztési Programot (EC, 2005).

A vállalkozásbarát környezet megteremtése

A vállalkozásbarát környezet megteremtése⁵ a ’90-es évek óta folyamatosan napirenden van. Pozitív eredményei ellenére azonban, további intézkedések szükségesek. Az intézkedések pozitív hatásának erősítése érdekében a Bizottság 2008-ban intézkedéscsomagot fogadott el Small Business Act néven, amely a vállalkozásokkal kapcsolatos politikai intézkedéseket kívánta erősíteni az egyes tagállamokban. Az intézkedéscsomag 10 vezérelvet fogalmazott meg, valamint 4 jogszabály-alkotási javaslatot tett.

A vezérelvek szerint:

• Meg kell teremteni azt a vállalkozói környezetet, amiben a vállalkozások – kiemelten a családi vállalkozások – boldogulni képesek.

• Gyors újrakezdési lehetőséget kell biztosítani csőd esetén.

• A szabályozást a „Gondolkozz előbb kicsiben” elv mentén kell megalkotni.

• A szakpolitika eszközeit és a közigazgatási rendszereket hozzá kell igazítani a kkv-k szükségleteihez.

• Meg kell teremteni a kkv-k részvételi lehetőségét a közbeszerzésekben.

• Továbbra is fontos szempontként jelenik meg a kkv-k forráshoz jutása, valamint az egységes piacon való megjelenés.

• Hangsúlyos elemként jelenik meg a szaktudás fejlesztése, valamint az innováció támogatása, továbbá a környezetvédelem, mint lehetséges kitörési pont.

• Fontos elem a kkv-k ösztönzése a nagyobb piacokra való kilépésre (SBA, 2006;

2007).

A 10 vezérelvhez kapcsolódó jogszabály-alkotási javaslatok érintették az állami támogatásokra vonatkozó csoportmentességi rendeletet, ami így növelheti a kkv-k

5Maastrichti Szerződés 130. cikk 1. §; EIF

http://europa.eu/eu-law/decision-making/treaties/pdf/treaty on european union/ treaty on european union en.pdf

http://wwwi.eif.org/who we are/ 20years/index.htm

65

lehetőségeit a források megszerzésének útján. Kitértek az Európai Magántársasági (Societas Privata Europaea) státusz létrehozására, ami azt jelentené, hogy a kkv-k a vállalataikat ugyanolyan formában hozhatnák létre függetlenül attól, hogy saját tagállamukban, vagy egy másikban folytatnak gazdasági tevékenységet. Irányelvként került megfogalmazásra a HÉA (hozzáadott érték adó) csökkentése, valamint a szakpolitikák hozzáigazítása tagállami szinten a 10 elv végrehajtásához.