Mihail Romanov és a legitimáció kérdése

Az 1613-as zemszkij szoborhoz köthető hivatalos forrásokat a cárválasztásról és annak hírül adásáról, továbbá a gyűlésnek az új uralkodóval történt levélváltásáról szóló kútfőket L.

Morozova könyvének függeléke közli.⁵⁰⁴ Morozova főként a következő kérdésekre kereste a választ: Miért éppen Mihail Romanovra esett a gyűlés választása, továbbá mennyire volt meghatározó ebben a kozákok szerepe (azaz kiknek a jelöltje volt Mihail)? Milyen formában

500 Lásd Uszpenszkij korábbi megállapítását az igazságtalan uralkodó oroszországi értelmezéséről!

501 LJUBOMIROV 1939, 233-234. Kiemelés tőlem. (S.E.)

502 LJUBOMIROV 1939, 236.

503 KIVELSON 1996, 13.

504 AKTI 289-463.

108

állították vissza magát a cári hatalmat (azaz volt-e valamiféle korlátozás Mihaillal szemben), végül pedig miért fogadta el rövid időn belül Mihail a választást?⁵⁰⁵ Válaszai a következők:

Mihail megválasztását származása, azaz a régi moszkvai dinasztiához való visszatérés szándéka motiválta (ezért választották meg őt mint a legközelebbi rokont, Fjodor cár unokatestvérének, Filaretnek a fiát); a kozákok szerepe nem volt döntő, hanem a gyűlés hangulata változott meg Mihail javára, az új cár hatalmát pedig nem korlátozták hivatalosan semmivel, azaz a régi cárok hatalmát bírta (viszont a gyűlés aktív szerepbe került a választás után), végül pedig a nagy támogatottság volt az, mind a gyűlésen, mind pedig közvetlenül a megválasztás után, ami meggyőzte Mihailt, hogy fogadja el a trónt.⁵⁰⁶

Morozova a legitimáció kérdését behatóan azonban nem vizsgálta abból a szempontból, hogy a különböző elemek, mint a rokonság, választás, istenkegyelmiség, az isteni akarat kifejeződésének különböző módozatai stb. miként jelennek meg a forrásokban. A kérdésre vonatkozó hivatalos források közül az egyik legfontosabb az a kérvény, amelyet magához a cárhoz intézett a gyűlés, hogy foglalja el a trónt⁵⁰⁷ – ezt egy delegáció vitte Mihailhoz Kosztromába. Az ebben említett legitimációs elemek köszönnek vissza aztán a gyűlés által megfogalmazott azon hivatalos iratokban is, amelyek révén az új cár megválasztását hírül adták országszerte, például Arhangelszkbe.⁵⁰⁸ Az említett kérvény azonban számos olyan más legitimációs elemet nem tartalmaz, amit viszont Mihail megerősítő irata közöl. A cárhoz írt kérvény a következőképpen interpretálja az 1598-után kialakult helyzetet és Mihailt megválasztását:

„Isten igaz ítélete szerint, uralkodó, az összes ortodox keresztény bűnei miatt Nagy Oroszországnak (velikaja Rosszija), a Moszkvai államnak a trónján a cári tő megszakadt, azután pedig választott cárok voltak a trónon, közülük pedig az utolsó a Moszkvai államban Vaszilij Ivánovics, [Vaszillij Sujszkij 1606-1610] egész Oroszország (Rusz) cárja és nagyfejedelme volt. És az egész föld/ország bűnei, valamint az ördög irigysége miatt, őt, az uralkodót az emberek közül sokan nem állhatták és őtőle elpártoltak és a Moszkvai államban viszály lett úrrá. És meghallván ezt a lengyel és litván király – akinek gonosz tervéhez csatlakoztak a Moszkvai állam istentelen emberei és árulói, Mihail Szaltikov és az ő társai – Moszkva alá küldte Zsoltovszkij [Zsolkevszkij] hetmant, és megparancsolta neki, hogy úgy tárgyaljon,

505 MOROZOVA 2005, 23-24.

506 MOROZOVA 2005, 236-237.

507 AKTI 313-317.

508 AKTI 289-294.

109

mintha ő a Moszkvai állam lecsendesítése érdekében saját fiát, Ulászlót adná a Moszkvai állam trónjára. És megszegvén a keresztcsókkal megpecsételt esküt, a Moszkvai államot elfoglalta, és Lengyelországhoz és Litvániához akarta alávetettségben hozzácsatolni, és Isten egyházát elpusztítani, és a mi szent megronthatatlan, görög rítusú keresztény hitünket eltiporni és bevezetni az Orosz államban (Roszijszkoje goszudarsztvo) az ő átkozott latin hitét. És ezt kigondolván lengyel és litván embereket hozott be Moszkvába csellel, a bojárokat pedig elfogták és erős fogságban tartották, az ő gonosz terve szerint pedig a litván emberek a Moszkvai államot és Isten szent egyházait megbecstelenítették és a népből megszámlálhatatlanul sok embert megöltek.

És Isten kegyelme folytán, uralkodó, a városokban mindenféle ember összegyülekezett Dmitrij Trubeckoj bojárral és herceggel valamint az asztalnok Dmitrij Pozsárszkij herceggel és Moszkva alá jöttek és megtisztították azt a lengyel és litván emberektől.

És Isten templomai korábbi fényüket visszanyerték és Isten neve immár a régi módon dicsőíttetik azokban. Uralkodó nélkül azonban a Moszkvai állam nem tud fennmaradni, és nincs, aki gondoskodna róla és Isten népéről. És uralkodó nélkül az történt, hogy a Moszkvai állam romlásra jutott. És mi pedig, az imádkozók és a te uralkodói holopjaid, a Moszkvai állam minden rendű és rangú embere, írtunk az összes ukrajnai és tengermelléki és a déli és az északi városokba, hogy válasszunk (obraty) a Vlagyimiri és a Moszkvai állam és az Orosz Cárság (Roszijszkoje Carsztvo) összes nagy államának élére uralkodót, cárt és nagyfejedelmet, akit Isten ad (kogo Bod daszt) és akit az egész föld megválaszt (kogo vszeju zemleju oberut); és az uralkodóválasztásra (dlja goszudarszkogo obiranyija) Moszkvába utaztak a városokból mindenféle rangú emberek, akik szilárdan megegyeztek a városokban, és magukkal hoztak mindenféle emberek véleményét tartalmazó részletes egyezségeket az uralkodóválasztást illetően; és ezek a legjobb választott emberek Moszkvába gyűltek össze és az uralkodóválasztásról hosszú időn át gondolkodtak, hogy a Moszkvai államra a moszkvai nemzetségek (iz Moszkovszkih rodov) közül válasszanak uralkodót (obratyi goszudarja), akit uralkodónak Isten ad (kogo goszudarja Bod daszt); a litván és német királyok és királyfik közül valamint más országok cárjai és cárevicsei közül pedig a Vlagyimir és Moszkvai állam élére uralkodót nem választanak, Marinkát fiával a Moszkvai állam élére nem akarják, és az uralkodóválasztás miatt sok napon át imádkoztak Istenhez.

110

És februárban, uralkodó, a 21. napon vasárnap eljöttek a Tisztaságos Istenszülő Elszenderedésének szentelt székesegyházba hozzánk, az egyháziakhoz a bojárok és okolnyicsijek…és az egész Moszkvai államnak mindenféle rendű és rangú emberei…, könnyeket hullatva azért imádkoztak a legkegyelmesebb, dicső, a Szentháromságban létező Istenhez és a Tisztaságos Istenanyához, a nagy moszkvai csodatévő szentekhez, hogy a legkegyelmesebb Isten nyilvánítsa ki (Bog objavil), hogy ki legyen a Vlagyimiri és a Moszkvai államnak és az Orosz Cárság összes nagy államának uralkodója, cárja és egész Oroszország nagyfejedelme.

És akkor mindenféle rendű és rangú embernek a szívébe, az aprajától a nagyjáig, az emberszerető Isten az ő gondviselése szerint (cselovekoljubimij Bog po szmotrenyiju szvojemu)⁵⁰⁹ elültette ezt az egyöntetű gondolatot: válasszák meg a Vlagyimiri és Moszkvai állam és az Orosz Cárság összes nagy államának élére uralkodónak és cárnak és egész Oroszország nagyfejedelmének az igaz tőből származó (pravednogo korenyi) Fjodor Ivánovicsnak, egész Oroszország uralkodójának, cárjának és nagyfejedelmének unokaöccsét (plemjanyika),⁵¹⁰ téged, uralkodó, Mihail Fjodorovics, hogy legyen örök és szilárd az Orosz Cárság, úgy, ahogy azon uralkodó alatt is volt, és amely, mint a Nap világított és minden irányban nagyon terjeszkedett. És a mindenható Isten kegyelméből és minden ember választásából (i po milosztyi vszjemogusscsego Boga i po izbranyiju vszjeh ljugyej), téged, uralkodó, a Vlagyimiri és a Moszkvai állam élére egész Oroszország uralkodójául, cárjául és nagyfejedelméül megválasztottak, és neked, a nagy uralkodónak, nagy örömmel keresztcsókkal megpecsételt hűséget esküdtek Moszkvában a bojárok, okolnyicsijek és minden rendű és rangú ember, az aprajától a nagyjáig, és minden városba embereket küldtek, hogy ott minden embert összehívjanak a keresztcsókkal megpecsételt eskü letételéhez. És sok városból írták neked, uralkodó, hogy alig várták, hogy a keresztcsókkal megpecsételt esküt letehessék arra, hogy ők neked, uralkodó, szolgálni fognak és engedelmeskedni, minden ravaszág nélkül…És te, egész Oroszország uralkodója, cárja és nagyfejedelme, Mihail Fjodorovics, könyörülj meg a keresztény nép maradékán, és a sokszor kifosztott ortodox kereszténységnek és az Orosz államnak (Roszijszkoje goszudarsztvo) az idegen fajoktól való megszabadulásáért való könnyes zokogását ne hárítsd el magadtól, hanem Isten akarata és mindenféle rangú ember választása szerint

509 Ez a motívum előjön majd 1722-ben Prokopovicsnál is. Nemcsak pusztán az az elem, hogy Isten a népen keresztül cselekszik, hanem szó szerint az, hogy Isten Gondviselése irányítja az emberek gondolatát, amikor uralkodót választanak. PVM 204.

510 A rokonsági fok nem pontos, ugyanis Fjodor cár és Mihail apja első unokatestvérek voltak.

111

(po izvolenyiju Bozsiju i po izbranyiju vszejek csinov ljugyej) a Vlagyimiri és Moszkvai államnak és az Orosz Cárság összes államának uralkodója és cárja és egész Oroszországnak nagyfejedelme legyél. És kegyeskedjél te, nagy uralkodó, cári trónodhoz, Moszkvába utazni, és jó házból való származásodból eredően, szabadíts meg bennünket minden ránk zúduló bajtól és sérelemtől…

Mi pedig hozzád, uralkodó, elküldtük Fedoritot, Rjazany és Murom érsekét, a Csudov kolostor archimandritáját… hogy kérelmet nyújtsanak át (bity cselom) és kérjenek tőled, uralkodó, kegyelmességet a Moszkvai állam minden embere számára… És te, Mihail Fjodorovics egész Oroszország uralkodója, cárja és nagyfejedelme, jutalmazz meg (pozsalovaj) bennünket azzal, hogy a mi könnyes zokogásunkat nem hárítod el magadtól, hanem minél hamarabb utazz cári trónodhoz Moszkvába. ”⁵¹¹

Vizsgáljuk meg ezután, hogy a másik kulcsfontosságú forrás, Mihail cár 1613-as megerősítő irata miként, milyen eszközökkel kívánta legitimálni az újdonsült cár hatalmát. Ezt az irodalmi formába öntött forrást a zemszkij szobor résztvevőinek kb. fele alá is írta. E megerősítő irat azért foglal el privilegizált helyet a korszak forrásai közt, mert a lehető leghivatalosabb verziót képviseli Mihail legitimációja szempontjából – ez ugyanakkor nem jelenti egyben azt is, hogy a leghitelesebb verzióját adja a történteknek. Ugyanakkor, amint már említettem, ennek első része Borisz Godunov megerősítő iratára épül.

Mihail megerősítő irata (az ismert körülmények hatására) a cárok isteni jogalapjának korábbi, 16. századi legitimációs bázisát jelentősen kibővítve, a legitimációs elemek olyan széles tárházát vetíti elénk, amelyből aztán 1613 után különböző verziókban lehetett válogatni. A megerősítő iratot, fontossága ellenére, részletesen még nem tárgyalta a historiográfia, leginkább csak 1-1 részlet kiragadására szorítkoztak a szerzők.⁵¹²

A forrás két példányban készült, és anélkül, hogy az egyes példányok történetét részletesen végigkövetnénk, érdemes néhány adatot megemlíteni későbbi sorsukról. Először a szöveg mindkét példányát a Poszolszkij prikázban helyezték el megőrzésre.⁵¹³ Majd egy itt történt tűzeset után, melyben az egyik példány meg is rongálódott, az épen maradt példányt átvitték az Uszpenszkij Székesegyházba, ahol egy bársonnyal bevont ládikába került, melynek széleit ezüstözéssel látták el.⁵¹⁴ Egy 1638-as feljegyzés szerint a ládika a székesegyház oltárán állt,

511 AKTI 313-315. Kiemelés tőlem. (S.E.)

512 Lásd pl. KOZLJAKOV 2010, 319.

513 UG 15-16.

514 UG 16-17.

112

1701-ben annak sekrestyéjében tartották, majd 1723-ban a Szent Szinódus parancsára más

„kuriózumokkal” együtt, ahogy akkor nevezték, a Szinódus vette gondozásába.⁵¹⁵ Két dologra érdemes felhívni a figyelmet: az egyik az, hogy Péter alatt már kuriózumnak tartották a megerősítő iratot, a másik pedig az, hogy szintén az Uszpenszkij Székesegyházban helyezte el később 1797-ben I. Pál is a trónöröklésről szóló törvényét.

Mindenekelőtt azt kell tudnunk Mihail megerősítő iratáról, hogy e fontos dokumentum alapvetően több korábbi forrás kompilációjaként jött létre.⁵¹⁶ Első része a korban szokásos teológiai bevezető. Ez Istent dicsőíti, hangsúlyozva a Teremtés jelentőségét, valamint azt, hogy Isten által uralkodnak a királyok (ami az isteni jogalap bibliai közhelye volt Nyugaton is), s így az orosz föld (Russzkaja zemlja) uralkodói is, akiknek családfáját Rurikon keresztül Augustusig vezeti vissza:

„…és a nagy uralkodók, az orosz cárok gyökerei a legmagasabb császári trón birtokosától, a gyönyörűen ragyogó és fényességes tőből származó Augustus császártól, az egész világ urától erednek”.⁵¹⁷

Ezt rövid genealógiai rész követi a moszkvai fejedelmek legkorábbi őseitől indulva: „Az első nagyfejedelem, Rurik a nagy Orosz állam jogarát (szkifetr velikogo Rosszijszkogo goszudarsztva) Novgorodban tartotta kezében.”⁵¹⁸ Ruriktól kezdve aztán felsorolásszerűen megemlíti a fontosnak tartott ősöket, de nem mindig követve a történeti hűséget. A korai uralkodók közül természetesen Szent Vlagyimirt illeti leginkább dicsőítő szavakkal:

„Szvjatoszláv után pedig felragyogott egy fényességes csillag, egy nagy uralkodó, az ő fia, Vlagyimir Szvjatoszlavics nagyfejedelem, aki a hitetlenség ködét eloszlatta és a bálványimádást elűzte, és az egész orosz földet (Russzkuju zemlju) szent keresztséggel megvilágosította, ezért az apostolokkal egyenrangúnak mondatik, államainak kiterjesztése miatt pedig (szvoih goszudarsztv) egyeduralkodónak (szamogyerzsavnij) neveztetik.”⁵¹⁹

Az ősök felsorolásával eljut Alekszandr Nyevszkijhez, méltatva érdemeit, majd így folytatja:

„A nagy uralkodó, Alekszandr Nyevszkij után pedig az ő fia Danyiil Alekszandrovics nagyfejedelem Vlagyimirból Moszkvába költözött át és az uralkodás jogarát e helyen

515 UG 17.

516 UG 6.

517 UG 22-23.

518 UG 23.

519 UG 23.

113

erősítette meg, és az uralkodás legmagasabb trónját itt állította fel, és ezt a mai napig is így őrizte meg és tartotta meg Isten. Utána az uralkodó város, Moszkva jogarát a fiú, Iván Danyilovics nagyfejedelem vette át, aki mindenféle jótéteménnyel és kegyességgel volt ékes, és a rászorulóknak gazdag kezét mindig odanyújtotta és a fényességes paloták helyett az égi királyság örök boldogságát kereste”.⁵²⁰

Ezzel szemben az igazság az, hogy a moszkvai fejedelmek őse, Danyiil egyáltalán nem viselte a nagyfejedelmi címet, s következésképp az öröklés, a szokásjog hagyománya alapján azt Danyiil utódai sem birtokolhatták volna. Nem is így jutottak hozzá, hanem a tatárok kegyéből nyerték el azt: először időlegesen Danyiil idősebbik fia, Jurij, akit nem is említ a forrás, majd 1328-tól Danyiil kisebbik fia, Iván Kalita, (1331-ig megosztva viselte a címet), aki aztán meg is tartotta azt a család számára a tatárok jóvoltából.

„Iván Danyilovics nagyfejedelem után pedig az Orosz államon fia, Iván Ivanovics nagyfejedelem ült és a hitetlen hordabeli cárokkal szemben a keresztény hitet szilárdan megőrizte és az egész ortodoxiának (vszjo pravoszlavije) nyugalmat és békességet hozott.”⁵²¹

Itt is kihagy a genealógiából egy közbeeső uralkodót, Büszke Szemjont (Szemjon Ivanovicsot) (1341-1353), ez pedig azt mutatja, hogy az apáról fiúra történő trónöröklés volt fontos számára, hiszen éppen azt a két esetet nem említi a 14. században, amikor oldalági, azaz egyik testvérről a másikra öröklődött a trón (1325, 1353).

Aztán az előzőekhez hasonló rövid (és immár a történeti hűségnek is megfelelő) felsorolással jut el IV. Ivánig. Érdemes megemlíteni a II. Vaszilijről írottakat, akiről így szól:

„fogságba hurcoltatott az igaz keresztény hitért és a szent templomokért és az egész ortodox hitért Hágár istentelenjei által, és visszahelyeztetett az államára (na szvojo goszudarsztvo)”.⁵²² Azaz nem szól a dinasztikus háborúkról, viszont II. Vaszilijt már úgy említi, mint az ortodoxia bajnokát, aki hite miatt (a valóságban a tatár kán elleni vesztes csata okán) került fogságba.

IV. Ivánnál, érthetően, az előbbiekhez képest sokkal hosszabban időzik, ugyanakkor csakis pozitív jelzőkkel illeti őt:

„Vaszilij Ivanovics nagy uralkodó után a nagy Orosz Cárság jogarát az ő bátor fia, a nagy uralkodó, cár és nagyfejedelem, egész Oroszország egyeduralkodója foglalta el,

520 UG 24.

521 UG 24.

522 UG 25.

114

aki a kegyességben serény és a keresztény hitben erős harcos, uralkodói tetteiben és viselkedésében pedig végtelenül bölcs volt, és a legmagasabb méltósággal és a legnagyobb dicsőséggel, a cárság koronájával illette fejét, amire régi időktől fogva, őse, a nagy uralkodó, Vlagyimir Monomah által formált jogot… És az ő végtelenül bölcs elméje és bátor hőstette miatt minden környező állam (okresztnije goszudarsztva) az ő nevét rettegte…,a muzulmán államokat (muszulmanszkije goszudarsztva), a Kazanyi cárságot és az Asztrahanyi cárságot és a Szibériai cárságot keze alá hajtotta.”⁵²³

Iván dicsőítése és uralkodása árnyoldalainak elhallgatása azért fontos, mert a következő elem, amit megemlít vele kapcsolatban az nem más, mint a Romanovok számára fontos rokoni kötelék, Iván házassága Anasztázia Romanovna Jurjevával:

„az ő gyönyörűen ragyogó cári tövéből egy fényességes és dicső ág is kivirágzott, az Isten által adott és istenfélő feleség, a nagy uralkodóasszony, a mi caricánk és nagyfejedelem asszonyunk Nasztázia Romanovna Jurjeva által, az ő fia, a mi uralkodónk, a hites nagy uralkodó, cár és nagyfejedelem, Fjodor Ivanovics, egész Oroszország egyeduralkodója.”⁵²⁴

Az uralkodók felsorolásával párhuzamosan, különösképpen a moszkvai uralkodók esetében, a következő dolog figyelhető meg: amint a generációk egymást követik, úgy növekszik a dinasztia szentsége az egyes uralkodók személye révén – a minta ebben a vonatkozásban nyilvánvalóan a Fokozatok Könyve volt, anélkül, hogy ennek egyéb szerkezeti elemeit átvették volna. Természetesen azonban a szent jelleg ehelyütt nem IV. Iván, hanem Fjodor személyében kulminál. Fjodor, az utolsó Rurikida, akinek életvitele valóban istenfélő volt, már úgy jelenik meg a forrásban, mint egy élő szent. Fontossága azzal is kitűnik, hogy a róla szóló leírás a leghosszabb.

Ugyancsak fel kell figyelni az iménti idézetben a fény metaforára Ivánnal és Fjodorral kapcsolatban („gyönyörűen ragyogó cári tövéből egy fényességes és dicső ág”), amely aztán tovább folytatódik a leírásban – ez pedig az isteni fénynek a dinasztia által történő közvetítését, kisugárzását fejezi ki. Fjodor méltatása végül ebben a sorban kulminál:

523 UG 25-26.

524 UG 26. Kiemelés tőlem. (S.E.)

115

„szokássá lett cári könyörületességét tekintve, valamint minden egyéb dologban olyan volt, mint egy földi angyal és az égi paradicsom lakója”.⁵²⁵

A következő gondolati egység a műben a Fjodor halála utáni helyzet leírása:

„És bűneink, az Orosz cárság egész ortodox kereszténységének bűnei miatt, az Úr Isten igaz ítéletével a legmagasabb és legdicsőbb Augustus római császár tövének gyönyörűen ragyogó és fényességes ágát a nagy Orosz cárság öröklésére nem származtatta tovább…És a nagy uralkodó, cár …Fjodor Ivanovics…nagy államaiban tizennégy esztendőt uralkodott. Maga után pedig…összes nagy államában (na vszjeh szvoih velikih goszudarsztvah) az Orosz cárság felett való uralkodást hithű

…caricánkra…Irina Fjodorovnára hagyta, igaz lelkét pedig… a legszentségesebb Jovnak, Moszkva és egész Oroszország pátriárkájának, valamint cári testvérének (carszkomu bratu), Fjodor Nyikityics Romanovnak és sógorának…Irina Fjodorovna carica testvérének, Borisz Fjodorovics Godunovnak a kezébe ajánlotta. És a hites

…Irina Fjodorovna…nem akart az Orosz cárság nagy államainak élén lenni, amint az a nagy uralkodó, a mi cárunk Fjodor Ivanovics… elképzelése volt. Hanem azt akarta, hogy ígéretének megfelelően és Isten iránti buzgósága valamint lelki óhaja szerint otthagyja a legmagasabb cári méltóságot és az Orosz cárság dicsőségét és magas posztját, és magára öltse a szerzetesi angyali alakot…És elhagyta a fényességes cári palotát és...a Novogyevicsij kolostor lakója lett. És magára öltvén a szerzetesi angyali alakot, a trónusnál az első helyet elfoglaló személynek, a legszentebb Jovnak, Moszkva és egész Oroszország pátriárkájának és a metropolitáknak és érsekeknek…és az egész egyetemes zsinatnak (vzsego vszelenszkogo szobora) a könyörgése, valamint a bojárok…, prikázbeli emberek és az uralkodó város, Moszkva, valamint az egész nagy Orosz föld (vszeja velikije Russzkije zemli) összes igazhitű keresztényének alázatos kérelme és óhaja alapján megáldotta (blagoszlovila) uralkodónak, cárnak és nagyfejedelemnek, egész Oroszország egyeduralkodójának édestestvérét, Borisz Fjodorovics Godunovot a Vlagyimiri és a Moszkvai államra (na Vlagyimorszkoje i Moszkovszkoje goszudarsztva) és a Kazanyi és Asztrahanyi és Szibériai cárságra és a nagy Orosz cárság minden nagy és dicsőséges államára (na vszje …goszudarsztva velikogo Rosszijszkogo carsztvija). A nagy uralkodó, cár és nagyfejedelem, egész Oroszország egyeduralkodója, Borisz Fjodorovics pedig nővérének…áldása (po blagoszlovenyiju), valamint a trónusnál az első helyet elfoglaló személynek, a

525 UG 26. Kiemelés tőlem. (S.E.)

116

legszentebb Jovnak, Moszkva és egész Oroszország pátriárkájának és metropolitáknak ..és az egész szentséges zsinatnak és a bojároknak…és az egész Orosz állam összes ortodox keresztényének (vszjeh pravoszlavnih hrisztijany Rosszijszkogo goszudarsztva) könyörgése és áldása folytán (po umolenyiju i blagoszlovenyiju) a nagy államokra, a Vlagyimirire és a Moszkvaira (na velikije goszudarsztva, na Vlagymirszkoje i Moszkovszkoje) és a Kazanyi és Asztrahanyi és Szibériai államra, valamint az Orosz cárság összes nagy és dicsőséges államára a trónusnál az első helyet elfoglaló…Jov pártiárka keze által, cári koronával és diadémmal az ősi szokás szerint megkoronáztatott; és a nagy Orosz cárság jogarát 7 évig tartotta kezében, teljes kegyességben és a veszélyeken való teljes őrködésben.”⁵²⁶

Mielőtt az idézett sorok elemzésére áttérnék, elengedhetetlen megemlíteni, hogy ezek alapvetően Borisz Godunov megerősítő iratából származó átvételek⁵²⁷ (mely irat egyébként szintén két példányban készült, csakúgy, mint Mihailé). Ebből következően tehát a kontinuitás Fjodor és Godunov közt, valamint Godunov pozitív színben való feltüntetése teljességgel érthető. Nem véletlen azonban, hogy szinte túlzott didaktikussággal időzik a forrás Fjodor Ivanovicsnál és az ő halála utáni eseményeknél. A kontinuitást megteremtő elemeket ugyanis a továbbiakban fel lehetett immár Mihail pozíciójának legitimálására is.

Milyen fontos legitimációs elemeket tartalmaz ez az idézet a hagyomány szempontjából?

Két dologra kell felfigyelni: a rokonsági kapocsra és az áldásra. Irina Fjodor cár felesége, tehát carica volt, és Fjodor ráhagyta az országot, azaz mondhatjuk, hogy áldását adta az ő

Két dologra kell felfigyelni: a rokonsági kapocsra és az áldásra. Irina Fjodor cár felesége, tehát carica volt, és Fjodor ráhagyta az országot, azaz mondhatjuk, hogy áldását adta az ő

In document Sashalmi Endre (Pldal 108-139)