Mi válthatta ki az SOV szerkezet újraelemzését?

3. Mi válthatta ki az SOV szerkezet újraelemzését?

Mint fentebb utaltam rá, az ugor alapnyelvben ugyanolyan SOV szórendű, ragtalan tárgyat tartalmazó mondatszerkezetet tételezhetünk fel, mint amilyet az obi-ugor nyelvek megőriztek. E mondatszerkezetben a mondatkezdő alany egyszersmind topik, az ige előtti tárgy vagy határozó pedig többnyire fókusz (esetleg másodlagos topik). Az alany és topik egybeesése szigorú követelmény.

Ha az agensnek szánunk fókusz szerepet, és a patiensnek topik szerepet, passzivizálni kell a mondatot. Ez történik például a (22b) alatti, kérdőszói agenst tartalmazó osztják mondatban:

(22)a. (luw) juwan re:sk-ə-s ő Iván megütötte

’Ő megütötte Ivánt.’

b. juwan xoj-na re:sk-ə-s-a - passzivizáció Iván kitől megüttetett

’Ivánt ki ütötte meg? (Nikolaeva 1999: 58) Feltehetően az ősmagyar SOV mondatszerkezet ige előtt összetevői is egyszerre kettős: mondatrészi és információszerkezeti szerepet töltöttek be, tehát valójában nem is SOV, hanem T/S F/O V mondatszerkezetről kellene beszélnünk. Az ómagyar korra azonban az információszerkezeti és a mondatrészi szerepek szétváltak; a mai magyarhoz hasonlóan az előbbieket az ige előtt, az utóbbiakat az ige után találjuk. A lezajlott változás, azaz, a T/S F/O V alapszórend TFVSO-vá (pontosabban TFVX-szé) válása két úton-módon is végbemehetett: (i) az SO funkciók megtartásával, az ige előrevivésével és ige előtti funkcionális pozíciók kiépülésével, vagy (ii) az ige előtti topik és fókusz funkciók megtartásával és a bővítmények ige mögé való mozgatásával. Mind az

igeelőrevivés, mind a bővítmények hátramozgatása szinkrón mondattani műveletként is gyakori. Igeelőrevivésre akkor kerülhet sor, ha a VP fölé jobbra bővülő funkcionális projekciók, például a topiknak helyt adó TopP és a vonatkozó névmási kifejezésnek, kérdőszónak, mondatbevezetőnek helyt adó CP épülnek; ezek fejpozíciója szolgálhat az igeemelés célpontjául. A germán nyelvek egy része például úgy alakult SOV-ből SVO alapszórendűvé, hogy a fejvégű igei kifejezés előtt létrejött egy topikpozíció, és az ezt kitöltő topik magához vonzotta az igét. Minthogy a TopP kifejezés specifikálójába előrevitt topik leggyakrabban a grammatikai alannyal volt azonos, e nyelvekben a ’topik-V-X’ sorrend idővel SVO szórenddé értelmeződött át.

Nem zárható ki, hogy az ugor alapnyelvben és az ősmagyarban is volt korlátozott igeemelés. Számos uráli nyelvben a mondatvégi igét igekötő vagy más igemódosítói szerepű predikatív elem előzheti meg. Gugán (2010) adatai szerint a mai szurguti osztják felszólító mondatokban az ige választhatóan ezen igemódosító elé mozog:

(23)a. Кем ливта! (kérés) ki menj!

(23)b. Ливта ҝем ! (parancs) (Gugán 2010) menj ki

Mint lentebb megmutatom, a Halotti beszéd és könyörgés felszólító mondataiban is találunk bizonyítékot az igemódosítót keresztező korlátozott igemozgatásra. Ez a fajta igemozgatás azonban nem alkalmas az ige és az igei argumentumok sorrendjének megfordítására.

A bővítményeknek a tagmondat jobb szélére, a VP mögé való kiemelése, az ún. jobboldali diszlokáció is gyakori művelet; számos SOV szórendű nyelvben, például a koreaiban, a németben és több finnugor nyelvben is megfigyelhető. Az ige mögé kiemelt elemek általában a topik egy sajátos válfaját képviselik: afterthought ’utógondolat’ szerepűek, vagy ritkábban fókuszként funkcionálnak. Nikolaeva (1999: 57) az osztjákból is idéz ige mögötti, ’afterthought’ szerepűnek mondott alanyt, illetve határozót tartalmazó mondatokat. (24a) alatti példája több jobbra kiemelt elemet is tartalmaz:

(24)a. pa su:sm-ə-s joxəəəəś xo:t-əəəə-l u:l-əəəə-m taxa pela itta maxim megint ment vissza háza volt helyre az a Maxim

’Megint visszament arra a helyre, ahol a háza volt, ez a Maxim.’

(24)b. luw siməl ru:pit-l u:ləəəəpsi xośa ő kicsit dolgozik élethez

’Ő kicsit keres az élethez.’

Ha az obi-ugor nyelvekben megengedett a jobboldali diszlokáció, még inkább megengedett lehetett a kései ősmagyarban, ahol a tárgyjelölés általánossá válása (azaz, az eredetileg a topikalizált, határozott tárgyat jelölő tárgyragnak valamennyi tárgyra való kiterjesztése) után már pozíciójuktól függetlenül is

megkülönböztethető volt az alany és a tárgy. Feltételezésem szerint a jobboldali diszlokáció lehetősége vezetett el az ősmagyar SOV szórend igekezdetűvé válásához. A művelet egyre gyakoribb alkalmazása következtében az ige utáni argumentumok aránya valamikor az ősmagyar kor folyamán elérhette azt a küszöbértéket, amikor a beszélők új generációja már őket tekintette alaphelyzetűeknek, és az ige előttieket tekintette sajátos funkcionális pozíciókba kiemelt összetevőknek. Az ige utáni argumentumok elterjedését, majd alaphelyzetűként való átértelmezését areális hatások is támogathatták.

E változás eredményeképpen az ugor korból hozott kettős funkciók, az alany-topik és a tárgy-fókusz (néha határozó-fókusz) szétváltak; az argumentumpozíciók az ige mögé kerültek, az ige előtti pozíciók pedig tisztán információszerkezeti szerepekkel asszociálódtak. A topik-alany pozíció topikpozícióvá vált. A tárgyi, illetve határozói fókusz kétféleképpen elemződhetett újra: a nem-specifikus (predikatív) kifejezésekből igemódosító, a specifikus kifejezésekből fókusz lett. Végeredményben az ugor alapnyelvből örökölt SOV mondattípus az ősmagyar kor folyamán ’topik kvantor fókusz V X’

típussá alakult. Az ige mögött nem találunk kötött sorrendet. A nyelvemlékes kor kezdetére tehát a következő változások mentek végbe:

(25) Ősmagyar: Halotti beszéd kora:

alany-topik → topik

tárgy-fókusz - ha specifikus: → fókusz - ha nem-specifikus: → igemódosító

jobbra kihelyezett elemek → in situ argumentumok

↓↓↓ ↓↓↓

SOV → Top Foc V X

Azt a feltételezést, hogy a bekövetkezett változásokat a jobboldali diszlokáció egyre gyakoribbá válása idézte elő, kétféle bizonyíték támasztja alá.

Egyrészt az ige utáni összetevők sorrendje már a legkorábbi nyelvemlékeinkben is épp oly szabad, mint ma. Ha a szigorú SOV szórend igeemeléssel alakult volna igekezdetűvé, akkor az SO szórendnek az ige után is meg kellett volna őrződnie. Többszörös jobboldali diszlokáció esetén kerülnek tetszés szerinti sorrendben az ige mögé a a jobbra kihelyezett összetevők. Másrészt már legkorábbi nyelvemlékünkben is – akárcsak a mai magyarban – csak határozott vagy legalábbis specifikus határozatlan főnévi kifejezéseket találunk az ige mögött.² Magyarázatot kapunk e megszorítás eredetére,³ ha azt feltételezzünk, hogy az ige utáni összetevők eredetileg jobboldali diszlokációval, azaz,

2 A hug legenec neki seged uromc scine eleut tagmondat seged eleme látszólag ellentmond ennek az általánosításnak. Lentebb amellett érvelek, hogy a felszólító mondatokban igemozgatás történik, tehát a legyenek a segéd mögül került előre egy funkcionális projekció fejpozíciójába.

3 Ennek a megszorításnak a mai magyarban való érvényesüléséről lásd Alberti (1997)-et.

lényegében jobbra kihelyezett topikként kerültek az ige mögé a mondat belsejében kifejtetlenül maradt implicit argumentumok megnevezése céljából – hiszen erre a szerepre csak a határozott és a specifikus határozatlan NP-k alkalmasak. Azt természetesen nem feltételezem, hogy a mai magyar mondatok is SOV alapszerkezetből jönnének létre jobboldali diszlokációval. A jobboldali diszlokáció jellemző jegyei grammatikalizálódhattak, és megőrződhettek azoknak a beszélőknek a nyelvtanában is, akik már nem SOV kiinduló szerkezetből vezetik le a VX szerkezetet, hanem eleve az ige mögött generálják az igei argumentumokat.

Az a nézet, hogy az SOV–SVO szórendi változás elindítója a jobboldali diszlokáció, más nyelvekkel kapcsolatban is felmerült. Például Hyman (1975) ezzel magyarázza a Niger-Kongó-i nyelvekben végbemenő SOV-SVO változást (bár a változás terjedésében a kontaktushatásnak is szerepet tulajdonít). Polo (2005) az újlatin nyelvek SVO szórendjét eredezteti a latin SOV mondatokban egyre gyakoribbá váló jobboldali diszlokációból.

Dolgozatom következő felében azt bizonyítom, hogy a Halotti beszéd és könyörgés mondataiban már lényegében ugyanaz a mondatszerkezet fedezhető fel, mint amelyet a mai magyarban is használunk. Először azt mutatom, meg, hogy a sajátos információszerkezeti szerep nélküli alany és tárgy kiindulószerkezeti helye már nem az ige előtt, hanem az ige mögött van. Majd a mondat ige előtti szakaszáról mutatom be, hogy ugyanolyan szerkezeti pozíciókat tartalmaz, mint a mai magyar.