Gondolatok a fordítástudomány metanyelvéről
3. Metainformációs operátorok szerepe az alapinformáció értelmezésé- értelmezésé-ben
tető-zik, hiszen a fordítástudomány interdiszciplináris jellegéből követketető-zik, hogy szóhasználatában megjelennek és újraértelmezést nyernek más szakte-rületek terminusai is. Ilyen például az eredeti és a lefordított szöveg egyen-értékűségére vonatkozó ekvivalencia terminus, amelyet a matematikából vett át a fordítástudomány. Annak ellenére, hogy a pontosság, a precízség, amely a matematikában az egyenértékűség feltétele, a fordítás során szinte soha nem valósul meg, a terminus mégis meghonosodott a fordítástudo-mányban. A fordítás központi kategóriájának jelölésére szolgál, és az erede-tivel való egyenértékűséget, értelmi és tartalmi azonosságot jelent (Simigné 2003). Az ekvivalencia főnév előtt álló jelző pontosítja, hogy milyen típusú ekvivalenciáról beszélünk, és hogy az egyenértékűség milyen szinten, mi-lyen funkció alapján valósul meg (dinamikus ekvivalencia, szöveg ekviva-lencia, foglami, funkcionális, természetes, egyirányú ekvivalencia stb.). A geometriából származik apárhuzamos szövegek szókapcsolat jelzője, felté-telezhetően a kémiából a fordítás folyamatának összetevőire vonatkozó ana-lízis és szintézis, a történelemből a leigázás terminus, amelyek részletes bemutatására nem nyílik mód jelen tanulmány keretei között.
A terminológiáról szólva azt is meg kell jegyeznünk, hogy a metanyelvi megfontolások metafordítási tevékenységet is előidézhetnek, mert a fordí-tásról szóló diskurzusban számos, más nyelvből átvett terminus is megjele-nik (globalizáció, lokalizáció, domesztikáció stb.).
3. Metainformációs operátorok szerepe az alapinformáció
SIMIGNÉ FENYŐ SAROLTA
szabad megfeledkeznünk arról, hogy a fordítás elsősorban mégiscsak kétnyelvű beszédtevékenység, ami azt jelenti,hogy bármely nyelvről for-dítunk bármely nyelvre, a fordítás folyamata sohasem lehet független a fordítás folyamatában összetalálkozó, illetve szembekerülő két nyelv ha-sonlóságaitól és különbségeitől. Anyelvi hasonlóságokról és különbségek-rőlbeszélveanyelvi szóta lehető legtágabbanértelmezzük, tehát nemcsak a nyelvi rendszerekben, hanem a nyelvhasználatban, a szövegszervezési eszközökben, a szövegkoherencia megteremtésében, a téma-réma tagolás-ban stb. megnyilvánuló jellegzetességekre gondolunk. A fenti jellegzetes-ségeknek megfelelően minden nyelvpár viszonylatában megfigyelhető bi-zonyos típusú „fordítási viselkedés”, ami azt jelenti,hogy mindkét nyelv-nek vannak olyan jellegzetességei,amelyek csak a másik nyelv vonatkozá-sábanjelentkeznek, […] (Klaudy 2007: 93–94).
Lévai BélaMetainformáció a szövegben című könyvében a gondolatokat működtető, műveleti utasításokat adó nyelvi elemeket latin eredetű szóval operátoroknak nevezi. Kiemeli, hogy nélkülük nem lehet logikusan zárt, összefüggő szövegeket alkotni. Az operátorok műveleti utasításokat adnak a beszélőnek a gondolatfűzésben (Lévai 2007: 9). Ilyen funkciót tölt be az alábbi szöveg első mondatában a bár meg kell jegyezni szerkezet, amely két különálló gondolatot kapcsol össze. Az első tagmondat egyrészt örven-detes hírt közöl a kulturális fordulatnak a fordítástudományban betöltött szerepéről, majd a de operátorral azonos jelentésű bár operátor azt vetíti előre, hogy ezt követően ellentétes értelmű információ következik, és az adó inkább azzal azonosul. A meg kell jegyezni jelentése: el kell mondani, a korábbi információt még valamivel ki kell egészíteni. A nyelvi információs folyamatról tudósító megjegyez ige az idézett szókapcsolatban irányító in-formációt fejez ki: ne hidd el teljesen, amit eddig mondtam. A nem szabad megfeledkeznünkszerkezet szintén irányító információt fejez ki: ne töröljük emlékezetünkből, és ne hagyjuk figyelmen kívül, vagyis vegyük figyelembe azt az információt is, amely ez után következik.
AzAmi azt jelenti operátor az előtte álló szövegszekvencia magyaráza-ta. Az illetve operátorral bevezetett szövegrész a megelőző információt he-lyesbíti, a tehát következtetést fejez ki. A metainformációs operátorokkal kapcsolatban a szakirodalomban az alábbiakat olvashatjuk: „Ezek a szavak kezdetben közönséges kötőszók voltak, ám ma bizonyos spontán beszélt
nyelvi szövegekben már nem töltik be eredeti funkciójukat, a szavak, mon-datrészek, illetve mondatok összekapcsolását, hanem olyan kontextusokra vonatkoznak, amelyek csak az információadó, illetve az információvevő operatív memóriájában léteznek” (Lévai 2007: 28). A példaként idézett szö-vegben előfordulóbár, illetve, tehát operátorok, valamint az operátorok sze-repét betöltő igés szerkezetek kétvalenciás kötőelemként működnek. Előttük is, és utánuk is áll egy szövegrész. „A később következő szövegszakasz vagy szó feladata, hogy a korábbit értelmezze, magyarázza” (Lévai 2007:
65).
4. Összegzés
A fordítástudomány tárgykörébe tartozó, elsőként idézett szöveg alapján azt állapíthatjuk meg, hogy a fordítástudomány metanyelvében jelen van egy kommunikációelméleti szempontból referenciális, illetve informatív funkci-ót betöltő szint, amelyben a diszciplína jellegéből adódóan dominálnak a mentális tevékenységre utaló metainformációs igék, főnevek és mellékne-vek. A fordítástudomány tárgykörébe tartozó második szöveg alapján azt szemléltettük, hogy ezt a kommunikációs szintet egy magasabb szinten metainformációs operátorok, kétvalenciás kötőelemek kötik össze, amelyek megkönnyítik az információ befogadását, magyarázzák a terminusok jelen-tését, elősegítik azok értelmezését. Megkönnyítik, hogy a fordításról mint kétnyelvű beszédtevékenységről gondolatainkat megfogalmazzuk és véle-ményt cseréljünk.
A bevezetőben a Target hasábjain megjelenő következő kérdéseket tet-tem fel: Vajon az utóbbi évtizedekben a korábbinál konzisztensebb lett-e a fordítástudomány metanyelve? Vagy maga a diszciplína inkább széteső fél-ben van, mivel nincsenek közös előfeltételek és hipotézisek, elméleti hátte-rek, és nincs közös metanyelv sem? Természetesen az előadásban elemzett, a fordítástudomány tárgyköréből kiválasztott szövegrészek nem elegendőek ahhoz, hogy a példaként idézett szövegek alapján a fordítástudomány meta-nyelvére vonatkozóan messzemenő következtetéseket vonjunk le. Annyi példát nem tudtam bemutatni, hogy azok alapján a Target 2007/2. számának szerzői által feltett kérdésekre akár igenlő, akár tagadó választ adhatnánk.
De a bemutatott példák meggyőzően szemléltették, lehetőség van arra, hogy a fordítástudomány metanyelvében olyan metainformációs nyelvi elemeket alkalmazzanak a kutatók, amikor egymás között, illetve a
fordítástudomány-SIMIGNÉ FENYŐ SAROLTA
nyal ismerkedő jövendőbeli kutatókkal a diszciplínára vonatkozó informáci-ót cserélnek, amelyek megkönnyítik az értelmezést akkor is, ha a terminoló-gia inkonzisztens, és abban az esetben is, ha a diszciplínát bemutató metaszöveg egyes elemei magyarázatra szorulnak.
Irodalom
Albert S. 1999. A fordításelméletek tudományfilozófiai alapjairól. Fordítástudo-mány.1999. I/1. 12-26.
Bańczerowski J. 2000. A nyelv és a nyelvi kommunikáció alapkérdései. Budapest:
ELTE BTK Szláv és Balti Filológiai Intézet, Lengyel Filológiai Tanszék.
Dobos Cs. 2004. Szaknyelvek és szaknyelvoktatás. In: Miskolci Nyelvi Mozaik.
Miskolc: Miskolci Egyetem BTK. 24–43.
Gambier, Y. – Doorslear, L. van: How about meta? An introduction. In:TARGET.
International Journal of Translation Studies.Volume 19. Issue 2. Benjamins.
2007. 189-195.
Holmes, J. S. [1972]. The Name and Nature of Translation Studies. In: James S.
Holmes:Translated! Papers on Literary Translation and Translation Studies.
Amsterdam: Rodopi. 1987. 66-80.
Kiefer F. 2000.Jelentéselmélet. Budapest.
Klaudy K. 1994.A fordítás elmélete és gyakorlata.Budapest: Scholastica.
Klaudy K. 2007. Barátságtalan nyelvpárok. A jelzős főnévi csoport viselkedése a fordításban. In: Nyelv és fordítás. Válogatott fordítástudományi tanulmányok.
Budapest: Tinta Könyvkiadó. 93–107.
Lévai B. 2003.Alapinformáció és metainformáció.Debrecen: Szlavisztikai Intézet.
Lévai B. 2007.Metainformáció a szövegben.Debrecen: Debreceni Egyetem, Kos-suth Egyetemi Kiadó.
Simigné Fenyő S. 2003. Fordítástudomány. In: Simigné Fenyő S. (szerk.) Beveze-tés az alkalmazott nyelvészetbe.Miskolc: Miskolci Egyetem, BTK. 125–155.
Simigné Fenyő S. 2006.A fordítás mint közvetítés. Miskolc: Stúdium.
Cs. Jónás Erzsébet
A kognitív nyelvészet orosz képviselői
A kognitív nyelvészet célja, hogy a megismerés folyamatában a nyelvi for-mák mellé azok kognitív analógját helyezze, fogalmi struktúráját megálla-pítsa, ugyanakkor a választás okát és az adott tartalom formájának létreho-zását is megmagyarázza (Kubrjakova 2004: 16). Popova és Sztyernyin átte-kintése alapján az orosz kognitív nyelvészet jelenlegi állapotában a követke-ző irányzatokat tartjuk számon (Popova és Sztyernin 2002: 7–18).
· konceptualizációs kulturológia,
· lingvokulturológia – a nyelvtől a kultúrához,
· logikai fogalomelemzés,
· kognitív szemantika – a nyelv lexikális és grammatikai szemantikájá-nak elemzése, amely a konceptualizáció tartalmászemantikájá-nak megismeréséhez vezet,
· filozófiai, szemiotikai irány – alapvető kognitív jelek tanulmányozá-sa.
A fordításstilisztika szempontjából a kognitív szemantika vizsgálata kí-nálja számunkra a legtöbb új eredményt sejtető vizsgálati módszert.
A kognitív szemantika alapkategóriái
A kognitív szemantika orosz irányzata a nyelvi szemantikának, a nyelvet beszélők konceptuális terének, tehát a kogníció és a szemantizáció folyama-tának tanulmányozását tűzi ki célul. Azok a nyelvi módszerek, amelyeket a nyelvi egységek lexikális és grammatikai szemantizációjához használunk, a nyelvi kulturológiai kutatásnak is módszerei lehetnek. A kognitív nyelvészet olyan nyelvi egységek szemantikáját tanulmányozza, amelyek a konceptu-sokat, a fogalmakat a nyelvben reprezentálják (objektiválják, verbalizálják, kifejezik).
A konceptus – a konceptoszférának – magyarul a fogalomalkotás teré-nek – az egysége, ezzel szemben a jelentés – a nyelv szemantikai teréteré-nek egysége.
CS. JÓNÁS ERZSÉBET
A jelentés – a nyelvi tudat egysége, a konceptus – a kognícióé (az általá-nos megismerésé).
A konceptus és a jelentés egyenlő mértékben a gondolati, a kognitív természet jelensége.
A konceptus fogalma
A konceptus értelmi fogalom, amely nem látható. A filozófusok, pszicholó-gusok, kulturológusok számára alapkategóriát jelent. A konceptus fogalmát többen igyekeztek meghatározni. A konceptus a tudatban létrejött magas szintű absztrakció egysége, amelynek nemzeti kulturális specifikuma is van.
Ezt a specifikumot és a hozzá tartozó nyelvi asszociációt nevezzük koncep-tusnak. A konceptus formálódása a személyiségben, a társadalomban zajlik és komplex, enciklopédikus információkat hordoz a tükröztetett tárgyról vagy jelenségről, valamint az adott információk társadalmi tudat által törté-nő interpretációjáról. Tükrözi a közösségi tudat viszonyát az adott jelenség-hez vagy tárgyhoz. A konceptus az individuális érzékelésen keresztül kódo-lódik a tudatban. Az egyéni érzékelés a konceptus tartalmának komponense, és az ember tárgykódolásának univerzális egysége. Sokan úgy vélik, hogy a mentális lexikon azonos a konceptussal. Nem szabad elfelejtenünk ugyan-akkor, hogy a „mentális lexikon” terminusában a „lexikon” a nyelv szférá-jában marad, míg a „konceptus” a konceptoszféra, vagyis a tudat egysége.
A konceptoszféra vagy kognitív tér fogalma
A konceptoszféra fogalmát az orosz tudományosságba Lihacsov vezette be.
Ő a konceptusok összességét értette alatta, amelyet az adott nyelvet belők konceptuspotenciálja hoz létre. Így egy adott nép konceptoszférája szé-lesebb, mint a nyelv szójelentésének szemantikai szférája. Minél gazdagabb egy nemzeti kultúra, annak folklórja, irodalma, tudományai, képzőművésze-te, történelmi tapasztalata, egyháztörténete stb., annál gazdagabb egy nép konceptoszférája (Lihacsov 1993: 5). A konceptoszféra egy adott nép kon-ceptusainak rendezett összessége, a gondolkozás információs bázisa.
V. V. Krasznih használja a nyelvet beszélők közösségére nézve a „kog-nitív tér” terminust, s elkülöníti tőle az egyén individuális kog„kog-nitív terét. Ez utóbbit úgy határozza meg, mint az egyes személy behatároltan strukturált ismereteinek és asszociációinak összességét.
Széles körben alkalmazzák a kognitív nyelvészetben a különböző nem-zeti konceptoszférák összehasonlítását. Ez teszi lehetővé a konceptualizáció hasonló és különböző vonásainak feltárását, annak bemutatását, hogy a kon-ceptusok milyen esetekben ekvivalens nélküliek, milyen esetekben hiányoz-nak a másik nyelv konceptoszférájából. Ezen a ponton kapcsolódik a kogni-tív nyelvészethez a fordításstilisztika, amely az eredeti mű szerzője, befoga-dó fordítója és a célnyelvi olvasó hármasában vizsgálja az individuális és a nemzeti kultúrák kognitív tereit.
A kognitív nyelvészet megkülönbözteti a kognitív tudat, a kommunika-tív tudat és a nyelvi tudat fogalmát. A kommunikakommunika-tív tudat egészében s ezen belül a nyelvi tudat integrált része a kognitív tudatnak, amely egy nép kog-nitív általános tudásának a tere.
A világ képe
Az utóbbi időben a „világ képe”-fogalom a legkülönbözőbb humán tudomá-nyok területén használatos. Különösen fontos ennek a fogalomnak a nyelvi kulturológiai meghatározása. A világ képe alatt a tudatnak a felhalmozott valóságismeretét értjük, amely rendszerezve és megformálva a közösségi (csoport és individuális) tudatban jelenik meg. A világról alkotott közvetlen kép magába foglalja mind a tartalmi, mind a konceptuális valóságismeretet.
Ez a mentális sztereotípiák összessége, amelyek a megértést és interpretációt határozzák meg a valóság jelenségei kapcsán. Ezt a világról alkotott képet nevezzük kognitívnak, minthogy a kogníció (megértés) eredményeként jön létre. A kognitív tudat a konceptoszférán, vagyis a rendezett ismereteink összességén alapul. N. M. Lebegyeva írja: „A tulajdonképpeni kultúránk kognitív mintát ad számunkra a világ megértéséhez. Ezt a mintát a »világ képének« nevezzük” (Lebegyeva 1999: 21).
A világ kognitív képe –a valóság mentális képe, amely az emberek vagy a nép kognitív tudata által formálódik, és az érzékszervekben tükröződő elsődleges empirikus valóságleképeződés, valamint a gondolkozási folya-matban a tudat által létrehozott valóságra vonatkozó reflexiók összessége. A világ kognitív képe a konceptoszféra és a tudat sztereotípiáinak összessége, amelyeket maga a kultúra kínál.
A világ nyelvi képe – a nyelvet beszélők valóságlátása, amely nyelvi egységekben fixálódik a fejlődés meghatározott szakaszában. A valóságról való elképzelés nyelvi jelekkel való tükrözése – a világ nyelvi tagolása. A
CS. JÓNÁS ERZSÉBET
tárgyak és jelenségek nyelvi rendszerezése, amely a világról alkotott infor-mációkat verbálisan rögzíti. A kognitív kép és a nyelvi kép egymás között mint elsődleges és másodlagos, mint mentális és verbális tudattartalom le-képeződése jelenik meg.
A világ művészi képe – a nyelvi képhez hasonlóan másodlagos kép. Az olvasó mint befogadó tudatában jelenik meg a művészi szöveg olvasásakor (vagy a néző tudatában miközben hallja, látja a művészi alkotást). A világ művészi képében tükröződhetnek a világ nemzeti képének sajátosságai, pél-dául a nemzeti szimbólumok, sztereotípiák, a nemzetre jellemző speciális konceptusok. A világ művészi képe másodlagos, közvetett világkép. Az irodalmi alkotás kétszeresen is közvetett, minthogy a nyelven és a szerző egyéni konceptusain keresztül tükrözi a valóságot.
Kognitív tér, szemantikai tér, lexémák, frazeologizmusok, metaforák A mai orosz kognitív nyelvészek alapvetően elkülönítik a konceptoszférát a nyelv szemantikai terétől, amelyet számos szerző a „világ nyelvi képének”
nevez. A konceptoszféra tisztán gondolati szféra, amely a konceptusokból mint gondolati képekből, sémákból, fogalmakból, absztrakciókból áll.
A nyelv szemantikai tere alatt a konceptoszférának azt a részét értjük, amelyet a nyelvi jelek hordoznak. Az adott nyelv nyelvi jelei által vissza-adott jelentések összessége. A nyelv szemantikai tere a kognitív nyelvészet értelmezésében szinonimája a világ nyelvi képének, s ennek leírása a világ nyelvi képének leírását adja. Ide tartoznak a nominatív eszközök, lexémák, állandó fordulatok, frazeologizmusok, funkcionális eszközök, a társalgásban használt lexika és frazeológia, képi eszközök, a népre jellemző speciális képalkotás, metaforaalkotás, átvitt értelmű jelentések, s végül a nyelv fonoszemantikája, a hangzás jelentésessége. A kognitív interpretáció a nyel-vi kép kutatása során a nemzeti szemantikai tér jegyeinek leírására törek-szik, amely lehetővé teszi, hogy a nyelvi képből átmenjünk a kognitív világ-képbe, s leírhassuk a nemzeti konceptoszférát.
A konceptus nominatív mezője
A kognitív nyelvészet alapposztulátuma az a gondolat, hogy a konceptus mint mentális egység nyelvi objekvitáció eszközanalízisével írható le.
„A konceptus nyelvi jelekben szóródik szét, s azok objektiválják. Hogy helyreállíthassuk a konceptus struktúráját, az egész nyelvi korpuszt
elemez-ni kell, amelyben a konceptus reprezentálódik (lexikai egységek, frazeoló-gia, paremiológiai háttér). A rendszerbe be kell kapcsolni azokat az állandó hasonlatokat, amelyek rögzítik a képi etalonokat, s reprezentálják az adott nyelvet is” (Pimenova 2004: 9). A nyelvi eszközök összessége, amely a tár-sadalom meghatározott fejlődési periódusában a konceptust objektiválja (verbalizálják, reprezentálják, kinyilvánítják) mint a konceptus nominatív mezője határozható meg.
A nominatív mezőt meg kell különböztetni a hagyományos nyelvészet szerinti lexikális csoportoktól – lexikoszemantikai csoport, lexiko-szemantikai mező, lexikofrazeológiai mező, szinonimasor, asszociatív mező – annak alapján, hogy benne komplex jellegről van-e szó. A komplexitás azt jelenti, hogy bár a nominatív mezők a felsorolt csoporttípusokat magukba foglalják, eközben mégis egy nem nyelvi (fogalmi) rendszerbeli struktúrát képeznek. A nominatív mező minden szófaji egységet magába foglal.
Fontos megjegyezni, hogy a speciális nyelvi eszközök nyelvi rendszer-ben léteznek a kommunikatív szempontból releváns konceptusok számára.
Ezek jelentik a társadalomban a megítélés, az információcsere, a megnyilat-kozási kapcsolatok mindennapi tárgyát. Más konceptusok nominatív mezője behatárolt, nincsenek szinonimasoraik. A harmadik csoportnak nincs rend-szerbe foglalható nominatív mezője. E fogalmaknak csak szubjektív alkal-mi, okkazionális nominációja van, amely a konceptus egyes tulajdonságait írja le, az egyéni benyomásokat, közvetett nominációkat rögzíti anélkül, hogy az egész konceptust megnevezné. Az egyéni költői metafora- és foga-lomalkotást e körbe sorolhatjuk.
Konceptus, lexéma, nyelvi hiány
A fordításstilisztika szempontjából különösen lényeges a konceptus és a szólexéma viszonyának a kérdése. Ez a viszony a kognitív nyelvészet elmé-leti problémaköreinek egyike. Egyes kutatók a konceptust a szóval azonosít-ják. Kuzljakin véleménye szerint például „a konceptusok sorába tartoznak a lexémák, amelyek jelentése a nemzeti nyelvi tudat tartalmát adják”
(Kuzljakin 2005: 177).
Popova és Sztyernyin véleménye szerint a konceptus verbális nominációja nem kötelező előfeltétele a konceptusnak mint valóságos létező mentális egységnek a kijelöléséhez, és elvileg nem kötelező feltétele a kon-ceptus létének sem. Bármely nyelvi jel a nyelvben konkon-ceptust képezhet a
CS. JÓNÁS ERZSÉBET
közlésben úgy is, ha a konceptust nem teljes egészében mutatja be, hanem csupán néhány alapvető konceptuális tulajdonságot, amely jellemző a köz-leményre. Így tehát megkülönböztethetünk a verbalizált és nem verbalizált konceptusokat. A verbalizáció és nem verbalizáció a konceptus értelmi ösz-szetevőire is vonatkozik. A konceptus, a jelentés és a lexéma viszonylatában több variáció lehetséges. Ezek alapján a nyelven belül és nyelvek között is rendszerbeli hiányok jöhetnek létre:
1. Lexikai hiány esetén van konceptus, van potenciális szeméma, de nincs lexéma. Pl. az orosz „újházasok” (молодожёны) lexéma élő – de nincs az oroszban *„régiházasok” lexéma arra a tartalomra, hogy „emberek, akik régen házasságban élnek”.
2. Szemantikai hiány esetén van konceptus, nincs szeméma, nincs lexéma. Pl. az oroszban se szeméma, se lexéma nincs a következő fogal-makra: „jeges ösvény a járdán, amelyen nekifutva télen csúszkálni lehet”,
„száraz dolog, amely a szem sarkában gyűlik össze”, „az, aki korábban a nővel volt” (Viszockij). Magyarul:„sikóka”(szabolcsi tájszó), „csipa”, „az exe”.
3. Kognitív hiány (konceptuális hiány) esetén nincs konceptus, nincs szeméma, nincs lexéma. Nem jöttek létre az orosz tudatban – többek között kultúratörténeti okokból – olyan konceptusok, amelyek az anglo-amerikai konceptoszférában aktív jelenlévők. Ezeket az orosz nyelvben csak tükör-fordítással lehet visszaadni, pl. „privát szféra”, „politikai korrektség”,
„életminőség”, „a beszélőpartner arculatának megőrzése” (приватность, политическая корректность, качество жизни, сохранить лицо собеседника). Fokozatosan az átvett szó bázisán kialakulóban van a „tole-rancia” (толерантность) szó orosz nyelvi konceptusa. Viszont tisztán orosz konceptus a „lelkiség, szellemi emelkedettség”, „intelligencia”, „be-szélgetés lélektől lélekig”, „valahogy majd csak lesz…” (духовность, интеллигенция, разговор по душам, авось) – ezek nincsenek meg más népek (pl. angolok) konceptoszférájában.
Ezek a hiányok a fordításban csak a fordítás különböző technikai, átvál-tási műveleteivel oldhatók fel. Ezek viszont a fordítást gyakran terjengőssé teszik.
Példaként Fjodor Dosztojevszkij utolsó elbeszélésének két részletét vizsgáljuk meg az orosz eredeti és a magyar fordítás egybevetésében. A
címe: Egy nevetséges ember álma (1877). Figyeljük meg benne a kedves, az igazság, a bűn (мылий, истина, правда, грех) lexémák értelmezési körét (konceptoszfáráját vagy kognitív terét) az oroszban s a magyar fordításban.
Összpontosítsunk azokra a hiányokra, amelyek annak kapcsán jönnek létre, hogy az adott helyeken az orosz konceptoszféra tágabb – két lexémát is elbír –, mint a magyar megfeleltetési lehetőség.
A fordító legfeljebb körülírással vagy lábjegyzetben megadott magyará-zattal utalhatott volna az alábbi finom distinkciókra:
A konceptus tartalma Orosz Magyar
intim viszonyban, lelki-leg közelálló: kedves
милый semleges, udvarias:
kedves
дорогой
kedves
megcáfolhatatlan igaz-ság
истина ami mindenkinek jogos,
igazságos, becsületes
правда
igazság
törvénytelenség, a sza-bály átlépése
преступление eredendő, morális bűn грех
bűn
Федор Михайлович Достоевский: Сон смешного человека (Dosz-tojevszkij 1983:104–119)
I
Я смешной человек. Они меня называют теперь сумасшедшим.
Это было бы овышение в чине, если б я все еще не оставался для них таким же смешным, как и прежде. Но теперь уж я не сержусь, теперь они все мне милы, и даже когда они смеются надо мной -- и тогда чем-то даже особенно милы. Я бы сам смеялся с ними, -- не то что над собой, а их любя, если б мне не было так грустно, на них глядя.
Грустно потому, что они не знаютистины, а я знаюистину. Ох как тяжело одному знать истину! Но они этого не поймут. Нет, не
CS. JÓNÁS ERZSÉBET поймут.
………
Пусть это сон, но все это не могло не быть. Знаете ли, я скажу вам секрет: все это, быть может, было вовсе не сон. Ибо тут случилось нечто такое, нечто до такого ужаса истинное, что это не могло бы пригрезиться во сне. Пусть сон мой породило сердце мое, но разве одно сердце мое в силах было породить ту ужаснуюправду, которая потом случилась со мной? Как бы мог я ее один выдумать или пригрозить сердцем? Неужели же мелкое сердце мое и капризный, ничтожный ум мой могли возвыситься до такого откровенияправды!
О, судите сами: я до сих пор скрывал, но теперь доскажу и эту правду. Дело в том, что я... развратил их всех!
V
Знаю только, что причиною грехопадения был я. Как скверная трихина, как атом чумы, заражающий целые государства, так и я заразил собой всю эту счастливую,безгрешную до меня землю.
A magyar fordítás Makai Imre munkája. A kognitív szemantika szem-pontjából a konceptualizációk kiemelt lexémái az oroszban fogalmi opponenciát alkotnak (милый-добрый, истина-правда, преступление-грех), ám velük szemben mindösszesen egy-egy magyar áll: kedves, igaz-ság, bűn.
A két utóbbi konceptus, az igazság és a bűn poétikai, szövegkoherenciát alkotó kifejtését – Dosztojevszkij egész életművében, majd a fenti utolsó elbeszélése kapcsán – részletesen elemzi Szávai János Alathea, avagy nem találunk szavakat című tanulmányában (in: Radvánszky 2008: 433–440). A magyar fordítás szövegéből, a megfeleltetett magyar lexémák hátteréből ilyen módon az orosz kognitív világkép fogalmi különbségtétele nem olvas-ható ki. (Ellenkezőre is találunk példát: ilyen a magyar szerelem–szeretet. A magyarban két lexémával rögzült fogalompár visszaadására az oroszban egyetlen közös ’szeretet’ jelentésű любовь lexéma áll rendelkezésre).
Fjodor Dosztojevszkij: Egy nevetséges ember álma(fordította Makai Imre, in Dosztojevszkij 1980: 479–503)
1
Én nevetséges ember vagyok. Ők most őrültnek mondanak. Ez előléptetés lenne, ha nem maradtam volna még mindig ugyanolyan nevetséges a sze-mükben, mint azelőtt. De most már nem haragszom rájuk, most már mind kedvesek nekem, még akkor is, amikor nevetnek rajtam – sőt, akkor vala-hogy különösen kedvesek. Magam is velük nevetnék – nem éppen maga-mon, hanem csak azért, mert szeretem őket –, ha nem szomorodnám el, valahányszor rájuk nézek. Azért szomorodom el, mert ők nem ismerik az igazságot, én pedig ismerem. Jaj, milyen nyomasztó, ha az ember csak egymaga ismeri azigazságot! De ők ezt nem rétik. Nem, nem értik.
………
Lehet, hogy ez álom, de lehetetlen, hogy mindez ne történt volna meg. Sőt, elárulok egy titkot: mindez talán korántsem volt álom! Mert ekkor olyasva-lami történt, olyan megdöbbentőenigaz valami, amit nem álmodhat az em-ber. Jó: álmomat a szívem szülte, de vajon a szívem egymaga megszülhet-te-e azt a szörnyű igazságot, ami azután megtörtént velem? Hát hogy tud-tam volna én egyedül kitalálni vagy a szívemmel megálmodni? Hát hogy tudott volna felemelkedni az én sekélyes szívem meg az én szeszélyes, gyarló értelmem az igazság ilyen félelmetes kinyilatkoztatásáig?! Ítéljék meg maguk: eddig titkoltam, de most elárulom ezt az igazságot is. Arról van szó, hogy én… megrontottam mindnyájukat!
5
(…) Csak annyit tudok, hogybűnbeesésük oka én voltam. Ahogy egy ve-szedelmes trichina, ahogy egyetlenegy pestisbacilus egész országokat meg-fertőz, úgy megfertőztem én is önmagammal ezt a mindaddig boldog, bűn-telen földet.
CS. JÓNÁS ERZSÉBET Összegzés
A jelentés a konceptusnak mint gondolati egységnek az a része, amely nyel-vi jellel rögzül a kommunikáció céljából. A konceptus nincs kötelező kap-csolatban a szóval vagy más verbális nyelvi eszközökkel. A konceptus lehet verbalizált, de nyelvileg nem kifejezett, nem verbalizált is. Az orosz nyelv-ben külön-külön verbalizált konceptusok a magyarban egy-egy lexémával fejeződtek ki. A magyarban úgyszintén találunk ugyanerre példát.
A fordításstilisztika szempontjából a nyelvi konceptológia vizsgálata azért fontos, mert arra keres választ, miben különbözik az idegen nyelvi eredeti szövegben rögzült világlátás a célnyelvi eszközökkel a fordításban megjelenő befogadói világ képétől. Arra kerestük a választ – Dosztojevszkij két rövid szövegrészletét alapul véve –, hogyan kompenzálható – vagy nem kompenzálható – a magyar nyelvben nem verbalizált konceptustartalom anélkül, hogy az orosz eredeti mű szövege értékéből veszítene.
Irodalom
Kubrjakova 2004. Кубрякова Е.С. Об установках когнитивной науки и актуальных проблемах когнитивной лингвистики. Вопросы когнитивной лингвистики. № 1. 6–17.
Kuzljakin 2005. Кузлякин, С.В. Проблема создания концептуальной модели в лингвистических исследованиях. Русистика и современность Т. 1.
Лингвокультурология и межкультурная коммуникация. Санкт-Петербург.
Lebegyeva 1999. Лебедева, Н.Б. Полиситуативность глагольной семантики (на материале русских префиксальных глаголов). Томск.
Lihacsov 1993. Лихачёв, Д.С. Концептосфера русского языка. Изв. РАН – СЛЯ.№ 1. 3–9.
Pimenova 2004. Пименова, М.В. Введение в когнитивную лингвистику.
Предисловие. Кемерово.
Popova, Sztyernin 2002. Попова, З.Д., Стернин, И.А. Язык и национальная картина мира. Воронеж.
Radvánszky Anikó (szerk.) 2008. „Embernek lenni minden körülményben”. Ta-nulmányok Kiczenkop Judit születésnapja alkalmából. Piliscsaba: Pázmány Pé-ter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kara.
Források
Dosztojevszkij, Fjodor 1980. Egy nevetséges ember álma. Kisregények. Budapest:
Európa Könyvkiadó. Budapest
Dosztojevszkij 1983. Достоевский, Ф.М. Сон смешного человека Версия 1.0 от 23 июня 1999 г. Сверка произведена по «Полному собранию сочинений в тридцати томах» (Издательство «Наука», Ленинградское отделение, Ленинград, 1983, т. ХХV, стр.104–119). OCR: Сергей Кузнецов (http://az.lib.ru/d/dostoewskij_f_m/ text_0330.shtml)