Alapinformáció és metainformáció váltakozása a fordítással kapcso- kapcso-latos szövegekben

Mint ismeretes, a szaknyelv a nyelvnek valamely tudomány(ág)ban, szak-mában, foglalkozási körben kialakult olyan változata, amely a köznyelvtől

SIMIGNÉ FENYŐ SAROLTA

főként szakszókincsében tér el. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a szaknyelv-nek legkönnyebben szembetűnő része a szókincs. Tapasztalataink azt mutat-ják, hogy időnként a műszaki vagy a jogi szóhasználatot is megszakítják a közlésére vonatkozó metainformációs nyelvi elemek (Dobos 2004). Mivel a fordítás mentális tevékenység, a fordítástudomány metanyelvében, annak

„alapszövegében” más szakszövegekhez viszonyítva gyakrabban mutatha-tók ki, sőt, számos esetben dominálnak is olyan referenciális, informatív tartalom kifejezésére szolgáló szavak és kifejezések, amelyek nemcsak a valóság elemeire utaló alapinformációt, hanem metainformációt is tartal-maznak. Ez a jelenség azzal magyarázható, hogy a fordítás mentális tevé-kenység, denotátuma egy, a fordító mint az információ befogadója, értel-mezője, feldolgozója és továbbítója agyában, vagyis a virtuális valóságban zajló folyamat, amely ráadásul nem egy, hanem két nyelven történik.

A fordításra mint kétnyelvű beszédtevékenységre, valamint az említett tevékenység folyamatát és eredményét tanulmányozó tudományos diszciplí-na mibenlétére vodiszciplí-natkozóan is számos meghatározás létezik. A továbbiak-ban először egy olyan meghatározást vizsgálok, amely egyrészt azt fogal-mazza meg, hogy a fordítást mint gyakorlati tevékenységet tanulmányozó tudományos diszciplína hogyan helyezhető el a tudományok rendszerében.

Afordításelmélet az alkalmazott nyelvészet egyik ága, amely a for-dítás folyamatát, végeredményét és funkcióját vizsgálja afordítási szituációban résztvevő összesnyelvi és nyelven kívüli tényező figye-lembevételével (Klaudy 1994: 28).

A fordításelméletről szóló meghatározás tipikus metanyelven van meg-fogalmazva. Nyelvi elemei egyrészt a valóság elemeire vonatkozó alapformációt (egyik ága, szituáció, nyelven kívüli tényezők), másrészt az in-formációadó tudatában zajló mentális folyamatokra, Lévai Béla szóhaszná-latával élve, a virtuális valóságra vonatkozó metainformációt fejeznek ki (Lévai 2007). Klaudy Kinga meghatározásában háromszor szerepel a fordí-tás főnév, amely a fordítani metainformációs igéből képzett nyelvi forma.

Afordítani ige nem szerepel a Bańczerowski Janusz által 11 csoportba so-rolt metainformációs igék között, és jelentése alapján egyik csoportba sem lehetne elhelyezni (Bańczerowski 2000). A 3. csoportba tartoznak pl. az információ befogadására utaló igék, de afordít igébe a „befogadásra”

utalá-son kívül még több, más csoporthoz tartozó ige jelentése is beépül. A for-dítani ige az információ befogadására, értelmezésére és továbbítására irá-nyuló törekvésen kívül azt is inkorporálja, hogy ez a mentális tevékenység nem egy, hanem két nyelven zajlik. Ezen utóbbi kritérium alapján Bańczerowski osztályozását akár bővíteni is lehetne egy, afordít, tolmácsol, közvetít igéket tartalmazó, kétnyelvű beszédtevékenységre vonatkozó igék csoportjával.

A fordítás főnév elsőként a fordításelmélet szóösszetételben szerepel.

Klaudy Kinga a fordításról szóló tudományos diskurzust fordításelmélet-nek nevezi, amely egyben a gyakorlattal való szembeállítást is sugallja.

Ugyanakkor az elméletterminus nem egyértelmű. A modern tudományfilo-zófia meghatározása szerint „az emberi tudás magas szinten szervezett, szisztematizált formáját” jelenti (Albert 1999: 14). Ma már egyre inkább a modell, a hipotézis szinonimájaként használják. Ahhoz, hogy valamely nézet vagy tan(ítás) számot tarthasson az elmélet elnevezésre, pontosan meghatározott tudományfilozófiai kritériumoknak kell megfelelnie. Ilyenek pl. a belső koherencia, az ellentmondás-mentesség, az ellenőrizhetőség vagy cáfolhatóság, a magyarázó és prediktív erő, a tárgyalt jelenség kimerítő leírása, az objektivitás stb. A szó tudományfilozófiai értelmében tehát a for-dításelméletek nem minősülnek elméletnek, mivel nem felelnek meg a fenti tudományos kritériumoknak. A fordítás szubjektív, intuíciókon alapuló te-vékenység. Egyáltalán nem jellemző rá a természettudományos egzaktság.

A fordításelmélet terminust csak akkor fogadhatjuk el, ha szakítunk a szó mai, filozófiai és természettudományos értelmezésével és visszatérünk a szó eredeti, görög jelentéséhez. Athéoreinigéből képzett théoriafőnév, amely etimológiailag athéa (kinézet, látvány) főnevet és ahóraó(nézni, szemlél-ni) igét tartalmazza – a szótár tanúsága szerint megfigyelést, szemrevételt, a világ szemlélését, a dolgokon eseményeken való gondolkodást, vizsgálódást, elmélkedést, szemlélődést jelent. Mivel a fordítás gyakorlati tevékenység, a fordításelmélet pedig a fordítás gyakorlatának az elmélete, a fordítás gya-korlata által felvetett problémákon való elmélkedés (Simigné 2003).

Sokkal szerencsésebb az angol translation studies vagy a francia traductologieelnevezés, noha az angolszász és a francia nyelvű szakiroda-lomban is használatos ascience of translationés atranslation theory kife-jezés is. A német Wissenschaft szó jelentése sokkal szélesebb, mint az

an-SIMIGNÉ FENYŐ SAROLTA

golscience terminus. A németben inkább szociokultuális kategóriát jelöl, a teológiát is lehet Wissenschaft-nak nevezni. „Ami a francia traductologie szót illeti, ez a legjobb elnevezés azon diszciplína valamennyi aspektusának jelölésére, amely a fordítást tekinti tárgyának: ez a francia megfelelő adja vissza a legadekvátabb módon mindazt, amit németül Übersetzungs-wissenschaftnak, angolul Translation Studies-nak neveznek” (Albert 1999:

12–13). A magyar nyelvben a fordítástudomány elnevezést a német Übersetzungswissenschaft tükörszavaként csak alkalmasabb megfelelő hiányában használjuk, és mindazon kutatások összefoglaló jelölését értjük rajta, amelyek a fordításra, a fordítási tevékenységre irányulnak.

Az idézett maghatározásban először szereplő fordítás főnév azelmélet főnévvel alkot szóösszetételt, amelynek mindkét tagja mentális tevékeny-ségre utal, vagyis a nyelv metainformációs elemei közé tartozik. Afordítás főnév valaminek egy másik nyelven, más formában való kifejezését jelenti úgy, hogy szisztematikusan megtartjuk az eredeti jelentést. De jelentéskom-ponensei között megtaláljuk a következőket is: magyarázat adása, magyará-zás; átalakítás, konvertálás, feldolgomagyará-zás; áthelyezés (egyik helyről a másik-ra); továbbítás, közvetítés (Simigné 2006). Az elmélet főnév az elmélyült gondolkodás eredményeképpen létrejövő produktum, jelentését már ateória főnév görög eredetének magyarázatakor kifejtettük. Tények összefüggésé-nek igazolható feltevések alapján történő magyarázatát, alapelvek kifejtését értjük rajta.

A Klaudy Kinga tanulmányából idézett „alapszövegben” meta-információs jelentést hordoz a nyelvészet főnév is, amely a nyelvvel tudo-mányos szinten való foglalkozást jelenti. A vizsgál, tanulmányoz ige azt fejezi ki, hogy valaki mentális, információfeldolgozással kapcsolatos tevé-kenységet folytat. A figyelembevételével szóösszetétel jelentése: valamely körülmény, mozzanat szerepének bizonyos szempontból való tekintetbe vétele, a tudat ráirányulása valamire a jobb megismerés, a jobb megértés érdekében.

A fordításelmélet és a fordítástudomány főnevek alapján is meggyő-ződhetünk arról, hogy a diszciplína terminológiai nehézségekkel küzd. Az elmélet és a tudomány terminusok létjogosultságáról, az értelmezésükről szóló vitát, a fordítástudomány metanyelvében megmutatkozó terminológiai inkonzisztenciát más szakkifejezésekkel kapcsolatos ellentmondások is

tető-zik, hiszen a fordítástudomány interdiszciplináris jellegéből követketető-zik, hogy szóhasználatában megjelennek és újraértelmezést nyernek más szakte-rületek terminusai is. Ilyen például az eredeti és a lefordított szöveg egyen-értékűségére vonatkozó ekvivalencia terminus, amelyet a matematikából vett át a fordítástudomány. Annak ellenére, hogy a pontosság, a precízség, amely a matematikában az egyenértékűség feltétele, a fordítás során szinte soha nem valósul meg, a terminus mégis meghonosodott a fordítástudo-mányban. A fordítás központi kategóriájának jelölésére szolgál, és az erede-tivel való egyenértékűséget, értelmi és tartalmi azonosságot jelent (Simigné 2003). Az ekvivalencia főnév előtt álló jelző pontosítja, hogy milyen típusú ekvivalenciáról beszélünk, és hogy az egyenértékűség milyen szinten, mi-lyen funkció alapján valósul meg (dinamikus ekvivalencia, szöveg ekviva-lencia, foglami, funkcionális, természetes, egyirányú ekvivalencia stb.). A geometriából származik apárhuzamos szövegek szókapcsolat jelzője, felté-telezhetően a kémiából a fordítás folyamatának összetevőire vonatkozó ana-lízis és szintézis, a történelemből a leigázás terminus, amelyek részletes bemutatására nem nyílik mód jelen tanulmány keretei között.

A terminológiáról szólva azt is meg kell jegyeznünk, hogy a metanyelvi megfontolások metafordítási tevékenységet is előidézhetnek, mert a fordí-tásról szóló diskurzusban számos, más nyelvből átvett terminus is megjele-nik (globalizáció, lokalizáció, domesztikáció stb.).

3. Metainformációs operátorok szerepe az alapinformáció