Max Ettlinger: Geschichte der Philosohhie von der

Roman-tik b i s z u r G e g e n w a r t . — A Kösel-féle Philosophische Handbibliothek VIII. kötete. Kösel, München. 1924.

A Köselféle nagy értékű H a n d -bibliothek Összefoglaló ismertetésére még visszatérünk. Eddig két böl-cselettörténeti kötete van ; Meyer kötete az ókori bölcseletről és Ett-lingernek a címben jelzett kiváló müve.

A XIX. század bölcselettörténeté-nek megírása áttekinthető és mégis a lényegest felölelő formában nagy nehézségek elé állítja a vállalkozót.

Ettlinger több monográfiában mu-tatta meg, hogy a legújabb kor irá-nyait közvetlen szemléletből ismeri.

Ezért hálás lehet a tudomány, hogy kiváló rendszerező készséggel, nagy precizitással és világossággal meg-írta e művet. Ettlinger főleg a német bölcselőkről tárgyal ; ezt nem vesz-szük zokon tőle, bár feltűnő, hogy pl. egyetlen magyar filozofust sem tárgyal müvében(PalágyinakBolzano-ról szóló müvét említi), pedig kér-kedés nélkül állíthatjuk, hogy pl.

Pauler Ákos sokakat felülmúl azok közül, akiknek Ettlinger ugyancsak bőven juttat a figyelemből.

Ettlinger a keresztény bölcselet

szemszögéből itéli meg az egyes böl-cseleti rendszerek értékét ; azonban a bírálat rendszerint a benső ellen-mondások kimutatásával is célhoz ér már. Elismerésre méltó a gond, mely-lyel a XIX.—XX. század keresztény bölcselőit kidomborítja.

Anyagát elég ügyesen négy feje-zetre o s z t j a : 1. A romantika. 2. Az epigonok. 3. Módszeres új tájékozó-dás. 4. A metafizika feltámadása (1900-tól.) Ez utóbbi fejezetet bízvást korábban lehetne kezdeni, a meta-fizika feltámadása Trendelenburg, Brentano stb. működése alapján ko-rábbi 1900-nál.

Kitűnő könyvészeti összefoglalások ajánlják ezt a nagyértékü, felvilágo-sítást nyújtó müvet. Dr. Kühár Flóris.

Nevelés, lelkipásztorkodás.

Dr. Tóth Tihamér: Levelek d i á k j a i m h o z . A müveit ifjú. A jel-lemes ifjú. A tiszta férfiúság. (5. ki-adás.) Ne igyál ! (4. kiki-adás.) Dohány-z o l ? (4. kiadás.).

Dr. Tóth Tihamér az ifjúság láng-lelkü atyja. Neve ismeretes minden nevelő előtt. Sokat foglalkozott diá-kokkal és felismerte, — mint mondja

— hogy „minden egyes fiúnak lelke felmérhetetlen kincs, gyémántbánya,"

amit nem szabad parlagon hagyni.

A legfontosabb kérdések foglalkoz-tatják : hogyan lehet az embernek nagyot a l k o t n i a ? Hogyan lehet ezen elkorcsosodás közepette új, erőben teljes ifjúságot teremteni? A felele-tet megadja a „Jellemes ifjú" cimü könyvében. Az akaratot kell fejlesz-teni. Ha a katholikus világnézethez hozzájárul az erős akarat, akkor nagy reményekkel nézhetünk egy boldog jövő felé.

A másik könyve : A müveit if jú hasonlóképen általános szabályokat ad. Kiterjed figyelme a jó modorra,

I mely oly sok tennivalót kíván a mai ifjúságban. A forradalom s a modern kor tekintélyrombolása minden téren:

a vallásos, politikai és társadalmi életben rányomta bélyegét az ifjú-ságra, s a milieu hatása alól nem tudott szabadulni. Mily hasznos tehát a mai ifjúnak egy pár szó az udva-riasságról, előzékenységről, társal-gásról, olvasmányairól! Nagyon érté-kes a könyv harmadik fejezete, mely a pályaválasztásról, az egyetemeken s az internátusokban való elhelyez-kedésről világosítja fel az olvasót.

A többi három könyv részleges tételt tüz maga elé, de a legnagyobb bajok ellen küzd, melyek a mai ifjú-ság testét-lelkét, sőt a nemzetet is tönkreteszik: a dohány füstje, a bor, a többi alkohol mérge, s a tisztáta-lanság fertője ellen. Nem áll rendel-kezésünkre hely, hogy e könyveket is bővebben ismertessük. Nem is szükséges, hisz a cím maga is ajánló-levél mellettük.

Tóth Tihamér könyvei tartalmuk miatt nagy szolgálatot tesznek ha-zánknak. Megható példái, változatos és találó hasonlatai és idézetei, me-lyeket a szentírásból, nagy költök, nagy emberek nyilatkozataiból merít, még a felnőttekre is maradandó ha-tással vannak. Érthető, hogy pl. a ^r Tiszta férfiuság már 5 kiadást is ért, s le van fordítva német, .holland és dán nyelvre. Ha ehhez hozzávesszük választékos stílusát, mely az ifjúság stílusának fejlődésére is jó hatással lehet, megállapíthatjuk, hogy minden magyar kath. ifjú kezében ott kellene műveinek lennie! Mindazon szülők, akiknek egyetlen gondjuk, hogy gyer-mekük megőrizze ártatlanságát, gon-doskodjanak is róla, hogy ott legyen.

— Havasi Lucius.

Tóth Tihamér dr.: Az intelli-g e n c i a lelki intelli-g o n d o z á s a . 1. Az ifjú-ság lelki gondozása. 2. kiadás,

Buda-pest 1925. II. A felnőttek lelki gon-dozása. Budapest 1923.

A kitűnő tollú ifjúsági iró, aki Foerster módszerét az Egyház szel-lemével tölti meg, a címben jelzett kétkötetes müvében a gyakorlati lélek-nevelés és vezetés legégetőbb kér-déseit tárgyalja rendszeres össze-foglalásban. Tóth Tihamér jótulaj-donságai formaiak és tartalmiak.

Eleven, könnyed előadó, aki nehéz kérdéseket is nagy világossággal tud elárasztani. Jól ismeri a legújabb pasztorális irodalmat és ezt nagyon ügyesen használja fel. A mai em-bert érdeklő kérdéseket tárgyalja ; gyakorlati érzéke a megfelelő meg-oldásokat nyújtja számára. Könyve ezért — mondhatni — nélkülözhe-tétlen segédeszköz a hitoktató, hit-tanár, a mai művelt osztályok lelki

gondozásával foglalkozó lelkipásztor s z á m á r a . Mihályfi kiváló Igehirde-tése mellett is megtartja értékét. Sok impulzív erő van benne, bár helyen-kint hiányzik a tudományos elmé-lyítettség, fogalmi szabatosság. A má-sodik kötet előszavát — az adott enyhítéssel sem tartjuk alkalmasnak.

A kitűnő szerző nagyon jól tudja, hogy ép a legnagyobb harc idején szorul rá a p a p s á g legjobban arra az időre, mely alatt kertjében ró-zsákat is nyesegethet. Ezek a békés órák a felüdüléssel erőt a d n a k az amúgy is túlterhelt városi p a p s á g -nak a harcra. Végre is — a fronton állók számára — néha a leváltást is biztosítani kell, másként elveszetjük a harcot. — Az a pap, . ^ k i Tóth könyvét tanulmányozza, ennek a harc-nak a taktikáját ismeri meg és erős lendületet, a győzelem reményét me-ríti belőle. (— rf —)

N a g y S z e n t G e r t r u d Lelki G y a k o r -latai. Fordítottn és bevezetéssel ellátta Dr. Kühár Flóris O. S. B. Bpest, 192ő.

Ritka kedves könyvvel gazdagította a húsvéti könyvpiacot Szemlénk szerkesztője, amellyel bizonyára sok örömöt szerzett az igazi misztika barátjainak, különösen pedig a bencés hagyományokon nyugvó lelki élet kedvelőinek. Mint folyóiratunk mult számában közölt könyvismertetésekből is látjúk, Dr. Kühár Flórist most különösen érdekli a keresztény misztika. Ily irányú foglalkozása közben érlelődött meg benne a gondolat, hogy a magyar közönségnek is hozzáférhetővé teszi a középkori német misztika egyik kiváló gyöngyét: Nagy Szent Gertrud Lelki Gyakorlatait. A fordítást megelőzi a szentnek kedvesen, látszik, hogy szeretettel és kegyelettel megírt élet-rajza és a Lelki gyakorlatok gyakoilati magyarázata, amely ezeket közelebb hozza és sikerrel használhatókká teszi azoknak is, akik még kevésbé járatosak az egyházi liturgiában vagy távolabb élnek a szerze-tesi imaformáktól.

A Lelki Gyakorlitok nem elméleti ok-tatást adnak a lelkiéletről, hanem az Istent szerető, magát Istennek átadó léleknek szeretetvallomásai, társalgásai a léiek isteni Jegyesével Nem tanítanak, hanem nemes szárnyalással magukkal ragadnak az isteni szeretet boldogító magasságaiba. És ezt oly nemes egyszerűséggel, oly természetesnek latszó közvetlenséggel teszik, hogy minden jóakaratú lélek bátran emelkedhetik fel ezeken a szárnyakon Isten közelébe, nem kell félnie Ikarusz-eséstől. Nem hamis szár-nyak ezek nem tévesztik meg a lelket Épen ezért bátran ajanljuk minden keresz-tény hivőnek, de különösen Rendünk ba-rátjainak.

A fordítás nem szolgai, de gondos és jólesően magyaros. Elismerés illeti a for-dítót, hogy amiben nem érzi magát elég erősnek, nem átall mások segítségére tá-maszkodni, mint bevezető sorainak végén irja, csak hogy minél tökéletesebbet adjon.

A könyv kedves külső alakja nem hoz szé-gyent a kiadó Szent István Társulatra

Dr. Horváth Ádám.

Dr. S z u n y o g h X a v . F e r e n c 0 . S. B . Miért j ö t t é l ? (Elmélkedések Sz. Benedek szelleméről). Pannonhalma 1926.

E könyvet átolvasása után azzal a jól-eső érzéssel ajánlhatjuk mindenkinek, aki Sz. Benedek szellemét szereti, hogy végre van egy magyar útmutató a benediktinus lélek világába, mely méltán sorakozik a nagyszámú külföldi hasonló tárgyú itás-müvek közé. Szunyogh Sz. Benedek Regu-lájának lelkét eleveníti m e g : hét elmélke-dése áttekinthető rendben csoportosítja a bencés e s z m é n y alkotó e l e m e i t ; jó forrá-sokra támaszkodva, t u d o m á n y o s szempont-ból is helyiáHó megállapításokra jut és mondanivalóját élvezetes formába öltözteti, úgy, hogy müve olvasmánynak is, elmél-kedésnek, Imádságnak is jó anyagot ád.

Ha valamit kifogásolunk benne, akkor elsősorban a szerzetes eszmény más, újabb formáival való összehasonlítást kell hibáz-tatnunk. Sz. Ignác elmélkedési módszerét kipróbálták a századok, az Egyház pedig sokszor helyeselte. A b e n c é s n e k nem kell a saját kincseit lebecsülnie, hiszen — a Regulából másfél évezred táplálkozott ; de nincs s z ü k s é g e arra sem, hogy a Lélek új hajtásaival szemben bizalmatlankodjék.

Erre igazán áll : Alius sic, alius vero sic Sőt a b e n c é s szellem eredeti e g y e t e m e s -sége a legalkalmasabb arra, hogy a rendi kereteken kiviil álló értékeket magába olvassza. A könyv kiállítása csinos, a sajtóhibák azonban némi foltokat vetnek rája. — A kritika v é g s ő szava : a kifogá-sok mellett is — öröm a mtí megjelené-sén és őszinte ajánlás. Dr. Kühár Flóris.

Dr. S z u n y o g h Xav. Ferenc O. S. B. Az igazi katholikus élet f o r r á s á n á l . P a n n o n h a l m a . 1926.

194 lap.

Szerző ezen a címen 1916—1924.

között megjelent és a liturgiáról szóló beszédeit, cikkeit és könyvismerteté-seit foglalta össze egy kötetté és jelentette meg, mint a „Lelkiélet köny-vei" sorozat nyolcadik kötetét. A

cik-kek három csoportba oszthatók. Az első csoportot jobbára azon liturgikus tárgyú beszédek alkotják, melyeket szerző 1924-ben, Budapesten, a pa-pok számára rendezett liturgikus hé-ten elmondott és amelyek foglalkoz-nak a liturgia és liturgikus apostol-ság fogalmával, a liturgikus világ-nézettel, liturgikus neveléssel, a mise-könyv és breviárium szerepével a lelki életben. Külön cikkben megadja szerző a liturgikus apostolság belga mintára készült, jól átgondolt és mindenkitől megszivlelendő p r o g r a m m -ját. A második csoportba a szent-mise liturgiájának körébe vágó cik-kek és beszédek tartoznak. Ugyanitt van egy beszéd Szűz Mária tisztele-téről a liturgiában. A harmadik cso-port 4 liturgikus könyv ismertetése.

Valamennyi cikket a francia és né-met liturgikus irodalom ismerete és a liturgia meleg szeretete jellemzi.

A látszólag heterogén cikkeket egy-ségbe foglalja X. Pius pápának egy mondása, melyet szerző könyve jeli-géjének választott: „Az igazi katho-likus élet első és nélkülözhetetlen forrása a liturgiában való tevékeny részvétel." De igazolja a cikkeknek könyvalakban való megjelentetését az a körülmény is, hogy így mintegy megkapjuk a liturgikus mozgalom eddigi magyarországi történetét. En-nek a mozgalomnak hazánkban szerző a leglelkesebb és legmunkásabb apos-tola. A cikkek közül kiemelem azt, amely a keresztség liturgiájáról szól a lelkiélet szempontjából. Ez a cikk, a budapesti Szent Gertrud-Kör szá-mára 1918-ban tervezett liturgikus lelkigyakorlat bevezető előadása, egy igazi gyöngyszem és mintája lehet liturgikus témájú lelkigyakorlatnak.

Kár, hogy torzó maradt és jó volna, ha szerző a tervezett beszédsoroza-tot kidolgozná. Ez a beszéd egy-szersmind a legegyénibb, szerző

leg-jobban rátalált b e n n e önmagára, míg többi cikkeiben és beszédeiben i n k á b b belga és német rendtársaink g o n d o -latainak magyar szócsöve akar lenni.

Dr. Janota Cirill

Szépirodalom.

Kozma Andor : Honfoglalás.

Történelmi rege Budapest, 1925.

(Pantheon). N. 8-r. 2631.

Mint magyar b e n c é s csak hálás megilletődéssel közeledhetem e mű-höz, melynek befejező énekében egy jó magyar ember és Istentől meg-áldott költő soha el nem p o r l ó em-léket állít Rendünknek. Kozma fel-fogásában a honfoglalás csak a ke-reszténység felvételével fejeződött be : ez teremtette meg a m a r a d a n d ó nemzeti élet belső feltételeit. Az első határozott lépést erre Géza fejedelem tette meg s

Hovatovább a fejedelem várát Nemcsak a harczok hősei járják, Mások is, jámbor egyszerű hősök, Akik a hitben csoda erősök ; Darócz csuhájuk nagyon kopottas, Fegyverük vézna zarándok-bot csak, De kíntól, haláltól sohase' félnek,

Mert hitük az, hogy a holtak is élnek, — Hivei e hősök a fejedelemnek

S várában szabadon járnak és kelnek.

Egy napon néhány e fajta jámbor Jó hirt hozott a déli határról:

Rómából híres főpapok jönnek.

Szent áldást hoznak a fejedelemnek.

A fejdelmi várban nagy a b o l d o g s á g : Nem tanya, nem szállás, — már ország az

[ország ! Az áldáshozókat az országon végig A fejdelmi hadnak hősei kisérik S elérnek sok szép földet bejárva, Pannon Szent Márton kies halmára.

Itt örvendeztek a szent jövevények, Magyarok hivő fejedelmének, Ki mellett buzgó szivvel megáldott

Életepárja s egy fia állott;

Körülök tündöklő díszben ragyogtak Ezrei daliás hü magyaroknak, Az aranykeresztes templomtornyára Szikrázva özönlött a nap sugára — S ihletett szolgái szent Benedeknek Túláradt szivvel áldást rebegtek.

Ott Adalbeit püspök, a magasztos lélek, A fejdelmi hitespárt keresztelé m e g ; Asztrik előtt hullt ifjú Vajk térdre S méltó lett vértanú István nevére.

S még sok magyar térd hajlott meg aznap Kútja előtt az örök Igaznak,

Ki minden népnek szabott ki pályát, De hitlen népek meg nem találják. — Emlék a magyarság e dicső napjára!

A halmon a hitnek s tudásnak vára.

Az életnek napja volt tehát a cso-dás nap, s e „lelki honfoglalás"

beteljesítője az elsőnek, melynek ké-pei az Etelközből való kiindulástól kezdve oly gazdag változatosságban vonulnak el előttünk a könyv olva-sása közben. Költő és tudós dolgoz-tak e művön. A történet igaz adatai, krónikák mondái, képzelet kitalálásai szövődnek egybe benne. A valóság-ból és hagyományvalóság-ból nyúlik fel a fantázia világába a honfoglalásnak ez a költői rekonstrukciója, mely épen ezért sokszor újszinü, de mégsem szokatlan: „epikai hitel " r e talál. Lát-szik Kozmán Arany János iskolája.

Ha százéve elődeink szivébe vigasz-talást, reményt sugároztak az ősi dicsőségnek a Zalán futása-tói fel-idézett képei, reánk nézve is hazafias élmény a Honfoglalás. Kozma úgy látja, a történet folyamán lényegében nem igen változott a magyarság alap-természete. Valamikép a mai nemze-dék lelkületét vetíti vissza a múltba.

Tükörben látjuk hibáinkat bűneinket, de a nagy válságok idején ösztönös nagy hatalommal előtörő erényeinket is. De más gyökere is van Kozma bizalmának: hivő keresztény

törhe-teilen hittél az isteni örök igazságban s a Teremtőtől kijelölte úton haladó nemzet boldogulásában A mű szel lemén át Kozma lelkébe is esik pil-lantásunk Megszeretjük és mély tisz-telet kél bennünk iránta. Nemes ma-gyar egyéniség Hite mellett szivének minden érzésével csüng hazáján, faján. Éppen ezért megértő. Erős refo; mátus, de meglátja a katholiciz-mus nagy értékeit és érdemeit. Nyíl-tan hitet tesz az Ur Jézus mellett és ennek a protestantizmusnál még fel-tűnő vonatkozásban is levonja követ-kezményeit s éppen ezért a kalholiku-sok Mária tisztelete, — a Patrona Hungáriáé kultusz nemcsak költői motívumként szerepel nála. Lehe-tetlen nem idéznem a rege invoká-cióját:

Szűz, kit magasztal mind a Mennyország, S Patronául esd szegény Magyarország, Engedd, hogy lantom Hozzád emelvén, Erőm épüljön Fiad kegyelmén,

Hogy méltón zengjem világ viharjat, Kelet nyugatra vívó magyarját:

Mint lel hűn bátyja vesztett nyomára, Hűn örökségben maga honára S hódító hősül diadalt érve, Mint ösmer Isten dicsőségére.

A szemelvények Kozma formai mű vészetét is bemutatják. Nem a lassú folyású nyugodalmas tizenkettőset alkalmazza Kozma, hanem a harcok világához jobban illő, gyorsan per-dülő, eleven tizszótagú sorokban irta m e g regéjét. Szebb magyar verseket senki sem ír ma nála. De nyelvének tősgyökeres magyaros költőiségé-ben sem múlja fel őt senki sem

Dr. Kocsis Lénárd.

W e r n e r Gyula : A p i p a c s s z i n ü d o l -m á n y . Történel-mi regény. A Pantheon kiadása. 1926, 376 1.

Az abszolutizmus utolsó éveibe vezet bennünket Werner Gyula regénye, amely

Bécsben, majd Magyarországon látszódik le. E két helyen telik le Gyulafy István-nak, a Bécsbe került magyar testőrnek élete. Az ő életébe kapcsolódnak az ab-szolutizmus utolsó szakának izgalmas feje-zetei : a forradalom kitörése, Metternich bukása, I. Ferenc Józseí trónralépése, a magyar szabadságharc. Az események min-dig kiemelik Gyulafynak. a fajiságához ragaszkodó, zárkózott magyarnak nemes alakját, amely tulajdonságok végre is meg-hódítják Cibbini grófnőt, a büszke udvar-hölgyet, úgyhogy ez otthagyva az udvart, elkíséri Gyulafyt, aki a szabadságharcban megsebesül. A grófnő a sebesült ápolásá-val jut el annak szivéig, míg végül is egymáséi lesznek.

A regény jelességei a koitörténeti ada-tok gazdagsága, a korhűségre vaió törek-vés, az alakok pompás, találó jellemzése és néha talán a megkívántnál korszerűbb lélektana. E jó tulajdonságok feledtetik azt a néhány kis hiányt, amit egyébként csak a kritikus szeme vesz észre, hogy pl. több apró eseményre bontja a főeseményt; hogy a régi világ alakjai szembetűnőbben van-nak megrajzolva, mint az új irány képvi-selői. Aki a sivár jelenben valami vigaszt akar szerezni, olvassa el a Pipacsszinü dolmányt és elismeréssel fog adózni

Író-jának, rr.

W a d N y u g a t v e s z é l y b e n . Az ifjúság számára irta Mátrai Guido. Pallas.

Ez a könyv már két éve megjelent.

S most is foglalkoznunk kell vele azért, mert esemény a diákvilág számára. Nem használja ki a diákszív verését elállító helyzeteket. De mindezek ellenére ez a könyv esemény. Végre a Wacht am Rhein sem Goethe műve.

A Wad Nyugat veszélyben értelme: ve-szélyben a haza. Ez a regény az Elnémult harangok diákvariánsa. Ez a regény a há-zunk tetejére kapaszkodó lángoknak riasztó vészjele. A vészjelet lehet hamisan „le-adni", azonban rá nem hallgatni őrület.

De a mi írónk nem is fog hamisat. Az

e s e m é n y , mit elbeszél, izgalmasan érdekes.

Ha a hang, melyen szól, nem is metsz v e -l ő n k b e , érzi. .tudja az iró, hogyan ke-l-l fonni, szőni, megakasztani, újra f ö l v e n n i az eseményeket. Siet a kifejlődésre, nem bajlódik fölösleges epizódokkal. T u d er-k ö l c s t e l e n s é g , diáer-kszerelmeer-k néler-kül is ér-dekfeszítőt nyújtani. N o és a tárgy válasz-tása, célkitűzése e g y e n e s e n elragad n e m e s , fájdalmas honfi-bújával. Vannak g y e n g é i : Stilusa nem elég gazdag, jellemzése nem ad fejlődő lelki életet, de gyengéi mellett is elmondhatjuk: i d ő s z e r ű b b könyvet n e m írtak magyar fiúk számára. írója f é n y e s í t s e m e g a tollát, mert m is sz ió t végez a n e m -z e t n e v e l é s terén ! Kelemen Kri-zcs-ztom.

Zaymus Gyula regényei, elbe-szélései és drámái.

Z a y m u s Gyula, akit Capo di Monte címen összegyűjtött verseiből ismert m e g a közönség, azóta rövid idő alatt négy regényt (Camillo, lesz még tavaszunk? Behavazott nyomokon, Ná-zvirúg, Éjféli vendég), egy kötet elbeszélést, (Amadeusz, a koldus barát) és két egyfelvonásos drámát (A boldog végű tévedés, Anatómus) bocsátott közre. Ez a szokatlan 1er m é k e n y s é g egymagában is felhívja a figyelmet a fiatal íróra, akit müvei-ből rendkívül rokonszenves egyéni-ségnek ismerünk meg.

Aki tudja róla, hogy a lelkipásztor-k o d á s nehéz hivatásánalelkipásztor-k él, m é g p e d i g a fővárosban, ahol a társadalmi osztálykülönbségek éles fény és árnyékellentéte, a szociális és világ-nézeti nyomorúság m e g d ö b b e n t ő esetei tűnnek s z e m é b e lépten nyo mon, az csodálkozással látja, hogy írónk — romantikus. Talán épen azért, mivel az e m b e r a magány és pihenés óráiban szeret legalább lélek-ben kiröppenni abból a környezet-ből, amelyben fárasztó g o n d o k és nehézségek veszik körül. Z a y m u s Gyula művein érezzük, hogy nemes,

költői léleknek a magányba mene-külés ihletett hangulatában készült alkotásai.

Főhősei fiatal, á b r á n d o s lelkek, akiknek tiszta, eszményi szereimét valami társadalmi balítélet, félreértés vagy az emberi g o n o s z s á g gátolja.

Mindegyik regényében ez az alap-probléma, nem új feladat, de írónk ért az érdeklődés felkeltéséhez. Ügyes m e s e s z ö v ő ; a fordulatos, mozgalmas cselekményt érdekesen bonyolítja és mindig kibékítően oldja meg. Jellemei inkább típusok, mint élesen elhatá-rolt egyéniségek ; lélekrajzában ap-róbb n a g y o b b következetlenségek és valószinütlenségek fordulnak elő.

Tipusábrázoló hajlamának következ-ménye, hogy alakjai, különösen a női szereplők, majdnem minden re-gényében ugyanazok, csak a nevük és környezetük más. Az a társadalom, amelyben ezek a regényhősök élnek, bár a szerző a jelenbe helyezi tör-téneteit, felfogásában, szokásaiban, problémáiban kevésbé tükrözteti a mai életet; inkább a mult századét.

Motívumokban, különösen a külső-ségekben sokat átvesz a régi roman-tikusok kelléktárából; pedig írói te-hetsége sokkal erősebb, semhogy rászorulna elavult díszletezésekre.

Képzelete újabb írásaiban egyre erősebben ösztönzi a meglepő, izgató, különös, sőt néha exotikus, borzal-mas és fantasztikus keresésére. Ezek a vonások különösen kisebb elbeszé-léseiben ( H a l o t t lovas, A koponya, A karperec), Nászvirág című regé-nyében, és grandgignolnak nevezett, és valóban idegeinkre ható egyfelvo-násos drámájában, az Anatómusban éleződnek ki. Ingoványos terület, de az író nem egyszer m e g l e p ő elhitető erővel ragadja meg képzeletünket.

Ki kell emelnünk a regényeiben gyakran előforduló, hangulatos ter-mészeti képeket, tájfestéseket,

világ-nézetének emelkedettségét, erkölcsi légkörének egészséges tisztaságát írásait nyugodt lélekkel adhatjuk fiatal lányok kezébe is; ezt a dicséretet p e d i g kevés modern írónk müveiről mondhatjuk el. Dr. Bánheg) i Job.

Irodalomtörténet.

Pintér Jenő Magyar irodalom-t ö r irodalom-t é n e irodalom-t e a müveiirodalom-t közönség szá-mára. Második kiadás. Budapest.

1926. Franklin-Társulat.

Évtizedes irodalomtörténeti kuta-tásainak, rendszerezésének eredmé-nyeit foglalja össze ebben a könyv-ben irodalmi multunk egyik legkivá-lóbb búvára. Anyagának kiválasztásá-ban gondosan ügyel arra, hogy egy-részt semmi olyan adatot, vagy jelen-séget ne mellőzzön, aminek abszolút esztékai vagy fontom fejlődéstörténeti értéke van, másrészt elhagyja mind-azt, ami pusztán a filuiógus érdek-lődésére számíthat. Arányos beosz-tása, világos előadása, kellemes stí-lusa szintén hathatósan támogatja azt a célt, amelynek sikerét külön-ben bizonyítja a rövid idő alatt meg-jelent második kiadás : hogy a mü-veit közönségnek mentül széle-sebb köreiben elterjedjen ez a min-den izébentudományos, értékeléseiben lelkiismeretes és megbízható magyar irodalomtörténet.

Valóságos meglepetés a könyv má-sodik fele. Míg az első rész azt az anyagot dolgozza fel, amely már tel-jesen a múlté, és csak általánosan jelzi irodalmunk legújabb

fejlődésé-nek irányait, addig a közöttünk ma is élő irókat és szemünk láttára hul-lámzó jelen irodalmi életet külön tárgyalja több mint száz lapon ke-resztül, még pedig nem lexikon mód-jára, hanem rendszeres felosztás kere-tein belül. A szerző szerényen csak útjelző anyaggyűjtésnek nevezi ezt a

részt és hangoztatja, hogy „az egy-korú ítélkezés sohasem lehet el súiyos tévedések nélkül ;" de el kell ismer-nünk, hogy az a megértés, amellyel a modern irodalom szereplőit és al-kotásaikat jellemzi, nem teszi elfo-gulttá; higgadtan, józanul, tárgyila-gosan ítélkezik, bár láthatóan szíve-sebben látja meg az érdemet, mint a gáncsolni valót. A teljesség kedvéért olyan nevek is kerülnek ugyan köny-vébe, amelyek hihetően rövidesen a feledés jótékony homályába merülnek, de ezeket is megfelelő kritikában ré-szesíti. Nincs a mai magyar iroda-lomnak olyan törekvése, amely ell e-rülné Pintér Jenő figyelmét. A cio-nista, szocialista, futurista költészet-ről írt vázlatai, az ifjúsági irodalom munkásainak méltatása egészen ere-deti érdekessége annak a szines mozaikképnek, amelyet a szerző a modern magyar irodalomról elénk vetít. Az elszakított országrészeken szükségszerűen kibontakozott kezde-ményezésekről, az amerikai magyar-ság sajátos jellegű irodalmáról szin-tén tájékoztat bennünket e munka, amely ilyenformán bizonyos tekintet-ben a legteljesebb magyar irodalom-történet. Bővebb tárgyalását szeret-tük volna látni a katholikus jellegű költészetnek, erősebb kidomborítását mindannak, ami korunk irodalmában szervesebb kapcsolatot mutat a nem-zeti hagyománnyal és mintegy a magyar lélek irodalmi jogfolytonos-ságát és a nemzetietlen elem hát-térbe szorítását képviseli.

„Bár sokan ellene fognak mon-dani állításunknak — írja a szerző munkája végén — egy bizonyosnak látszik s ez az, hogy nincs alapunk kortársaink eredményeit gáncsolni.

A legutóbbi harminc esztendő olyan virágzó volt írói tehetségekben és művészi értékekben, hogy csak a szabadságharc kora vethető vele

In document Pannonhalmi Szemle 1926 (Pldal 168-182)