( 1 9 2 5 . j ú n i u s - a u g u s z t u s ) .
A gyorsvonat simán, szinte észrevétlenül elindul és kirobog a győri állomásról. Néhány pillanat, s eltűnik fivérem alakja, aki az utolsó búcsú-szót mondta távozásom előtt. Abda, Öttevény, Lébény s a többi jólis-mert állomás egymás után marad el mögöttem. Az egyedüllét, a társta-lan árvaság érzése fog el, mikor elhagyja a száguldó vonat a trianoni határt, s a párisi közvetlen kocsi kényelmes fülkéjében, ismeretlen, ide-gen útitársak között sietek messze földre, nagy útam végsó célja felé.
Fájó érzés elszakadni az otthontól. Fáj elhagyni a hazai földet. De a szüntelen változó tájak festői képe, a szemet fárasztó sok látványos-ság elszórakoztat és feledtet. És a fáradhatatlan gép szívtelen ridegség-gel rohan, siet egyre távolabb az elhagyott hazától és idegen, szép orszá-gok természeti csodáival kárpótol. Salzburg, Tirol, Svájc ! mennyi szép-séget tárnak fel még az előtt is, aki nem ér rá megállva élvezni fenséges vidékeiket, és csak a vonat ablakából gondol azokra, akik e p o m -pás helyeken élvezik a nyár örömeit.
Az első állomás Páris. jóleső öröm, hogy hatalmas pályaudvarán, ezernyi ismeretlen arc között magyar jóbarát, Müller Jenő dr. fogad, aki készséges, kitűnő vezetőm lesz a szédítően forgalmas metropolisban. Az idő rövid, sokat kell látnunk, mentül többet fel kell szívnunk abból a tüneményes művészeti kultúrából, amelyet ez a ragyogó világváros őriz.
Még érzem a Notre Dame építőinek imádságos hangulatát, és már elkábít a világkiállítás ezerszínű, tarka tömkelege, amely a mai kor alkotó m u n kájának dicsőságét hirdeti. Még nem ocsúdtam fel a legbüszkébb n e m -zet élő hagyományainak csodálásából, midőn Versailles és Trianon f é n y e s termeiben járva, annál fájóbban kell éreznem az én kis nemzetem g y á -szát, szégyenét, elnyomottságát.
Elhagyom Párist, a gyorsvonat dél felé visz. Odasietek, ahol a szebb magyar jövő záloga él, abba a kis spanyol városba, amely néhány év óta az egész művelt világ előtt ismerős, mert hajlékot adott egy h o n -talan, szomorú Királyasszonynak és kicsi árváinak. Főapátom rendelke-zéséből megyek rendtársam, Blazovich Jákó bencés igazgató helyettesí-tésére, aki két hónapi szabadságra utazott Magyarországra, hogy a királyi családnál töltött egyéves működés után otthon kissé megpihenve, újult erővel folytathassa nemes, felelősséggel teljes munkáját.
Irunban, a spanyol határon Őfelsége, a királyné autója vár. San Sebastiant, az elegáns fürdővárost elhagyva, felejthetetlen út következik.
Gyakran és szeszélyesen kanyarodó, kitűnően gondozott szerpentinúton haladunk ; balról változatos növényzetű, merész körvonalú hegyek, jobb-ról az óceán végtelen víztükre, amely most csendes, nyugodt, és mitsem sejtet a felülete alatt működő rejtélyes félelmetes erőkről.
Határozott, sajátos jellege van a spanyol földnek, mint a népnek is, amely lakja. A falvak, városok a modern alkotások mellett kegyelettel
őrzik a múlt emlékeit. A művészettörténelem csak újabban kezdi mél-tóan értékelni ezen ország hatalmas, értékes művészeti hagyatékát. Félre-eső, jelentéktelen falvak templomai sokszor a legkellemesebb meglepe-téssel szolgálnak az esztétikusnak.
Ahol most járunk, baszkok laknak. Európa legősibb népfaja, amely-nek eredetét még nem tisztázta egészen a kutatás. Erős, egészséges nép, mélyen katholikus vallású, féltékenyen őrzi nemzeti sajátságait, szokásait, hagyományait. Becsületes, őszinte, tiszteletben tartja a másét, a lopás, tolvajlás itt ismeretlen dolog. Vannak a kutatók között, akik e népnek a magyarral való rokonságát keresik.
Az órák múlnak, autónk siet, egy fordulónál előbukkan Lequeitio, s nemsokára a kastély is, amely immár évek óta a száműzött magyar királyi család otthona.
A „Palacio", ahogyan a kiiályi család ideiglenes otthonát Lequei-tioban nevezik, egyenlőoldalú négyszögben épült, és egy üvegtetővel fedett kis udvart zár be. Előtte a tenger, amelynek hullámai dagály idején szinte a park kőkerítését mossák, mögötte a Kálvária-hegy, ennek csúcsáról pompás kilátás gyönyö. ködteti a szemet. A kastély szomszéd-ságában van a középkorban épült, gót stílusú plébániatemplom, amely-nek harmonikus hatását csak késői bárok tornya zavarja.
Gépkocsink megáll az utca felőli bejárat előtt, és egy-két pillanat múlva Cziráky József gróffal állok szemben, aki Károlyi József gróf helyettesítését végzi.
Az eljövendő jobb korszak történetírója, amikor a mi sivár és vigasz-talan korunk vezetőfér fiai között szemlét tart és az ősi nemzeti erények hordozóit, megszemélyesítőit keresi közöttük, hálával és szeretettel fogja megrajzolni ennek a két magyar mágnásnak jellemét, akik a hűtlenség, önzés és elvtelenség tobzódása idején is a tántoríthatatlan jellem, meg-ingathatatlan hűség és önzetlen áldozatkészség példaképei tudtak maradni.
Milyen szerencse, hogy az ifjú király ilyen talpig magyar urakkal van közvetlen érintkezésben, akik egyéniségükben oly sokat egyesítenek a magyarság hagyományos erényeiből. Elég alkalmam lesz később tapasz-talni, milyen ragaszkodással veszik körül mindakettőjüket a királyi gye-rekek. Károlyi József gróf lakása, a hangulatos berendezésű, virágos kerttel övezett Echezabal-villa, valóságos második otthona IV. Károly király kis árváinak. A nemeslelkű, mélyen érző Károlyi grófné, Wenck-heirn Daisy grófnő, férjének méltó hitvese, kedves leleményességgel szo-kott gondoskodni arról, hogy azok a délutáni látogatások, amelyeket szőkefürtös fiacskájánál a kis Pistánál végeznek a „Palacio" eleven, bájos lakói, a napsugaras jókedv és zavartalan öröm órái legyenek s z á m u k r a . . . Cziráky gróftól megtudom, hogy a királyné Őfelsége mikor fogad, azután szobámba sietek, hogy berendezkedjem és előkészüljek.
Sohasem láttam még sem Zita királynét, sem gyermekeit s most itt vagyok velük egy fedél a l a t t ! Lelkemben elvonulnak annak a meg-döbbentően félelmes, kegyetlen tragédiának egyes mozzanatai, amely a legelső magyar embert, Szent István koronájának felkent viselőjét az óceánnak egy távoli szigetére vitte meghalni, míg hitvese és árvái most nemcsak hazájukból vannak száműzve, hanem még azt a sírt sem keres-hetik fel, amely legdrágább halottjuk hamvait takarja.
A Felséges Asszony a szalonjában fogad. Midőn belépek, felém siet, és néhány kedves szava után már megszűnik érthető elfogódottságom, amellyel ezt a fogadást vártam. Ha nem is tudnám azt, hogy vállát a szent korona érintette, ha nem ismerném is azt a vértanúsorsot, amely-nek hősies elviselése a világtörténelem legnagyobb női jellemei közé emelte, ha nem volna nyolc gyönyörű árva gyermek anyja, akkor is hódolatra ragadna egyénisége, lebilincselő közvetlensége, szellemének mélysége, sokoldalúsága, és az a lelki nagyság, mely lényéből kisugár-zik, s amelynek gyökerei az élő hit, a katholicizmus talajából szívják táplálékukat, és adnak erőt királynénknak minden megpróbáltatás, szen-vedés és méltatlanság elviselésére. Arcán néha megjelenik az a szomo-rúság, amely az átélt sok gyász visszatérő emléke, de majd gyakrabban látom boldognak is, midőn ártatlan, bájos gyermekeiben gyönyörködik.
Nemsokára én is találkozom velük — először Ottó királlyal.
Midőn mosolygó arcával, ragyogó szemével felém közeledik, alig tudom visszatartani meghatódottságomat. Már kisgyermek korában, midőn atyja megkoronázásakor először szerepelt a magyar nyilvánosság előtt, elnevezték a mesék királyfijának. Most abban a korban van, midőn a gyermek ifjúvá serdül. Tizenhárom éves, de tizenöt-tizenhatnak beillenék.
A Gondviselés pazarul szórta reá adományait. Szépnövésű, vállas, barna-s z e m ű ; hullámobarna-s barna-sötét gebarna-sztenyebarna haj borul tibarna-szta, magabarna-s homlokára.
Tekintete nyilt, derült, egészséges arca a játék, sport hevében kipirul, jószívű, érző lelkű, de minden helyzetben tud uralkodni magán. Mint diák élénk szellemű, gyors felfogású, éles ítéletű. Több nyelven beszél folyékonyan, szereti az irodalmat, földrajzot és történelmet, rendkívül érdeklik a természettudományok. Péter és Pál napján megtartjuk a Te Deumot és a Felséges Asszony néhány hetes nagyvakációt engedélyez.
Több idő jut szórakozásra, testedzésre. Majdnem mindennap úszás, csó-nakázás a tengeren. Apály idején érdekes tengeri növények, állatok, csigák, kagylók, rákok maradnak vissza a sziklái parton. Szórakozás és tanulság ezek között kutatni. A kis király szenvedélyes
természet-búvár
Rendkívül érdekli a sport minden ága. Nagyobb testvéreivel együtt legerősebben a kerékpározást űzi ; a spanyolországi útak kitűnően van-naK gondozva, és megkönnyítik a sportnak ezt a nemét. Van olyan dél-után a vakációban, hogy 30—35 kilométer útat megtesznek a királyi gyermekek kerékpáron. Gyakran rendeznek gyorsasági versenyeket. Lovag-lásra kevésbé alkalmas a terep, de azért mindennap gyakorolja Ottó király; délcegen és biztosan üli a lovat. Öröm nézni, milyen élvezettel hajtja végre lován mesterének, Cziráky József grófnak huszáros taní-tását. Nagyon ügyes tenniszező; a csónakkirándulást pedig rendesen rákászattal és horgászással kapcsolja össze. Időről-időre nagyobb hegy-mászó túrát is engedélyez a Felséges Asszony.
A rendszeres sport erőssé, edzetté fejlesztette Ottó királyt. Egyik kerékpárkiránduláson merész kanyarulatnál csak az utolsó pillanatban veszi észre a szernbejö/ö autót. Miközben fékez és kitér, baleset éri ; térde csupa vér, zúzódás. A sebet kimossák, bekenik jóddal, és másnap a még sajgó sebeken térdelve hallgatja a szentmisét. Mikor ezen
cso-dálkozom, ő még nagyobb csodálkozással kérdi: Kérem, van ebben valami különös ?
Az összes gyerekeket együtt először a házikápolnában láttam. Mint egy kis angyalsereg, úgy hatnak a nézőre. Az ábrándos, kékszemű Etelka főhercegnő, az örökké mosolygó Sárika, a komoly Erzsike, mindenkinek dédelgetett „Kis Babája", akit már nem láthatott meg boldogult édes-atyja ; két hófehérruhás, aranyhajú fiúcska : Károly Lajos és Rezső, és két nagyobb fiú, a mélykedélyű Róbert és a temperamentumos Félix főher-ceg. Mind más természetű egyéniség, de valamennyinek alapvonása, közös sajátsága az ártatlanság, jóság, derűs elevenség, amely szüntelen napsugárral tölti be a Palaciot, és a pihenés, játék óráiban az önfeledt, hangos gyermeki jókedv zsivajával veri fel a száműzöttek parkját.
Szereti is őket mindenki. Ha megjelennek a strandon, a napsütötte arcú, egészséges, vidám baszk gyerekek örömmel sietnek köréjük, velük együtt lubickolnak a vízben, segítenek csónakjukat a sekély parttól a mélyebb vízre tolni, és boldogok, ha bármi kis szolgálatot tehetnek nekik.
Ottó király jóformán közöttük tanult meg spanyolul. De ha más város-ban megjelenik a királyi család jólismert nagy autója, benne a kirán-duló gyereksereggel és kísérőikkel, gyakran részesülnek ünneplésben.
Midőn Szent Ignác ünnepén Loyolában voltunk s az istentisztelet után a királyné nagyobb gyermekeitől környezve kilépett az utcára, az egész tartományból összegyűlt ünneplő közönség lelkes tüntetéssel köszöntötte őket; a gyermekeket megrohanták, csókolták kezüket, ruhájukat, alig lehetett szegényeket a ragaszkodásnak emez igazán spanyol tempera-mentumhoz illő megnyilatkozásából kimenteni és az autóba segíteni.
Ha valaki a távoli hazából jut el Lequeitioba, az sem felejti el soha azt az első pillanatban megkapó és lenyűgöző hatást, amelyet reá a Palacio felséges lakói tesznek. Milyen öröm az, ha vendég érkezik Magyarországból ! És a nyáron alig múlt el hét anélkül, hogy magyar zarándok ne érkezett volna az új Rodostóba. Egymás után két magyar művésznek ül modelt Ottó király: Miskolczy Ferenc festőművész olaj-festésű arcképet, Vastagh László sikerült mellszobrot készít róla A hosszú modellülés alatt magyar irodalmi olvasmánnyal szórakozunk. Míg Ottó király élénk érdeklődéssel kíséri a művész munkáját, Etelka főherceg-nővel és Róbert főherceggel együtt élvezettel hallgatja „Az ezüst flotta kincsét", Gyomlay Lászlónak hazafias fájdalomtól áthatott regényeit: A becsületet, Korompay Pista örökségét és Bártfai harangok címen össze-gyűjtött szép elbeszéléseit, vagy Karcsi a mintadiák válogatott kalandjait és csínytevéseit. A királyi gyermekek arca híven tükrözi az olvasmány hangulatát, ami megnehezíti a mintázó művész dolgát, hiszen oly gaz-dag, sokoldalú lélek nyilatkozik Ottó király arcán, hogy nem tudja, melyik a legjellemzőbb pillanat, melyiket rögzítse meg. Végül tulajdon-képen mindegyik művész, Miskolczy és Vastagh is az olvasmányokon elmerengő kedves arcú kis diákot mintázza, és kevésbé juttatja kifeje-zésre azokat a jellemvonásokat, amelyeket az ismer meg Ottó királyon, aki sokféle helyzetben látta : élénk kedélyét, határozottságát, erős aka-ratát, energiáját. De mindegyik műalkotás komoly, becsületes művészi munka és gondos odaadással, szeretettel készült.
A lequeitioi strandon mindennap hangzik magyar s z ó ; a népszerű Beitia-szálió már szinte nem is lehet meg magyar vendég nélküi. De milyen nagy az öröm, midőn Tóth János plébános vezetésével egy egész m igyar zarándokcsapat jelzi érkezését Limpiasból. Széchen Erna grófnő a Palacioban való fogadást késziti elő. Paikert Géza, Károlyi József gróf titkára elszállásolásuk ügyében fárad. A házikápolnában mellékoltárokat állítunk fel, hogy mindegyik magyar pap ott misézhessen. A kis király fiak fognak nekik minisztrálni. Lequeitio népe az utcán és az ablakokból köszönti a messze földről érkező zarándokokat.
Szem nem marad szárazon, midőn a gyászruhás királyasszony a fehér gyerekseregtől koszorúzva megjelenik hűséges magyarjai között.
Szem nem marad szárazon, midőn az üdvözlés után Ottó királlyal és bájos testvéreivel körüljár, és mindenkihez van nyájas, jóságos szava.
De akkor tör ki a zokogás, midőn a kápolnában a királyné, árvái és a zarándok magyarok egy szívvel-lélekkel könyörögnek szebb jövőért az oltáron jelenlevő királyok Királyához, s az ablakok alatt zúgó tenger moraj-lását elnyomja a Boldogasszonyhoz kesergő é n e k : Magyarországról, rom-lott hazánkról, Ne feledkezzél el szegény magyarokról . . . És mikor a magyar Himnusz éneklésében megint egybeforrhatnak azok, akiket az emberi gonoszság és a kegyetlen végzet elszakított egymástól . . .
Hisszük, hogy nem örökre! Az az áldozat, amelyet IV. Károly király nemzetéért hozott, az a sok imádság, amelyet felséges özvegye és ártat-lan árvái országunkért felajánártat-lanak, meghozza egykor gyümölcsét. Mate-rialista korunk kételkedve vagy hitetlenül áll a természetfeletti erőkkel s z e m b e n : pedig a nemzetek sorszát nemcsak ágyuk és gépfegyverek, hadihajók és repülőgépek döntik el . . .
Két hónap múlik el, gyorsan, álomszerüen. A munka és szórakozás egyaránt az öröm forrása ily környezetben. Felidézhetném-e szavakkal mindazt, amit átéltem ezen idő a l a t t ? Az ember épen a legszebb, leg-kegyeletesebb érzéseit szereti elrejteni a szíve mélyén, és féltékenyen őrzi őket , . .
A búcsúzás fájdalmas. Lourdes, a Riviera, Róma, Velence lenyű-göző impressziói akarják a feledést meghozni, de a képzeletem szünte-lenül oda jár vissza, ahol a legnemesebb Királyasszony, s a legbájosabb gyermeksereg intett egy nehéz szívvel távozó magyar után örökké felejt-hetetlen Isten hozzádot.
Bánhegyi Jók dr.
„Egymás közt széthúznak, az egység ellen egyetértenek" — mondja Szent Ágoston kora eretnekeiről.
A Magyar T u d o m á n y o s A k a d é m i a jubileumához.
Az Akadémia százéves jubileuma az utolsó száz év magyar kultú-rájának az örömünnepe. A Pannonhalmi Szemle a másfélévezredes bencés tudományos hagyományoknak akar m a g y a r f ö l d ö n szócsöve lenni; meg-nyilatkozási terve annak a szellemnek, melyből a magyar műveltség kilencszáz éve kisarjadt és amely a maga részét a mai idők lelkivilágá-ban sem akarja ápolatlanúl hagyni.
A pannonhalmi bencések — mint Rendtörténetük VI. B. kötete mutatja — az utolsó században is élénken kivették részüket a magyar tudományos irodalom minden vonalán; munkájuk annak a programmnak a megvalósítása, melyet a nagy francia bencés, Mabillon rajzolt meg a
„De studiis monasticis" c müvében.
A célnak és az érzésnek közössége kapcsolta bele az elmúlt szá-zadban rendünk legkiválóbbjait a Tudományos Akadémia törekvéseibe.
Az Akadémia vitte diadalra Kazinczynak a nyelv és ízlés újítására vonatkozó elveit és Révai grammatikai irányát. Ezen küzdelmeknek volt lelkes harcosa Kazinczy barátja, Guzmics Izidor, aki a nádor elnökletével tartott előkészítő üléseken sepített 1828-ban az Akadémia tervének és o alapszabályainak kidolgozásában és élete fogytáig egyik legszorgalmasabb
munkása volt az Akadémiának.
Maradandó emléket hagyott az Akadémia benső életében Czuczor Gergely is, aki 1831-ben levelező tagja, 1835-től segédjegyzője és levél-tárnoka, majd hamarosan rendes tagja lett az Akadémiának. 1845-től kezdve minden erejét a Nagy Szótár szerkesztésére fordította és az Akadémia e monumentális kiadványában övé az oroszlánrész.
Az Akadémia jegyzője volt 1866-tól Rónay Jácint is.
Az akadémiának els') százévében a következő bencések voltak tagjai: igazgatósági tag volt Vaszary Kolos, tiszteletbeli tagok : Guzmits Izidor, Jedlik Ányos, Kruesz Krizosztom, Fehér Ipoly; rendes tagok:
Czuczor Gergely, Rónay Jácint, Römer Flóris ; levelező t a g o k : Szeder Fábián, Czinár Mór, Bély Fidél, Brestyenszky Béla, Márkfy Samu, Hollósy Jusztinián, Bódiss Jusztin, Sörös Pongrácz, Erdélyi László.
irodalomtörténeti bizottságának segédtagja volt Récsey Viklor. Nyelv-tudományi osztályának segédtagja Klemm Antal.
A rend mai nemzedéke büszkén tekint azokra, akik Széchenyi Ist-vánnak lehettek munkatársai eszméinek megvalósításában és az Akadémia százéves jubileumán buzdul a magyar parlag megművelésére.
Dr. Kühár Flóris.
„Az egyéniség bölcselete elfajult, hogy gyilkosa legyen az egyéni-ségnek. "
- E. Przywara.
ÍJ