KÖNYVEK
4. Johannes von Kastl: Wie man Gott anhangen soll. Übersetzt
v. Dr Wilhelm Oehl. Paderborn. 1923.
A misztika iránt való nagy tudo-mányos érdeklődés a külföldi kath.
irodalomban sorra termeli a kiváló monográfiákat. A misztika kutatása termékenyítőleg hat a bölcseletre ép-ugy mint a theologiára ; a katholikus hitélet számára pedig mélységes gyá-rapodást jelent.
1 M. Grabmann neve Denifle, Ehrle, Baeumker mellett ma a ke-resztény filozófiatörténet legkiválóbb művelőjét jelenti. Minden müve el-árulja a források biztos, átfogó isme-retét ; eredeti kutatásai, szerencsés fölfedezései hatalmas lépéssel viszik előre a középkori szellemtörténet ki-aknázását. A skolasztika mellett meg-látja Grabmann a misztikát is és megértik rajta a szeretet, mellyel a misztikába elmerül.
Grabmann kis müve a misztiká-ról — egyik legjobb tájékoztató a tárgy bonyolult kérdésvilágában.
A szakkutatót meglepi a beveze-tésben foglalt irodalmi körültekintés széles látókörével ; a további fejeze-tek pedig a misztika meghatározá-sát, elemzését adják.
Grabmann a következőkép hatá-rozza meg a katholikus misztikát :
A misztika a Szentlélek adományai által a lélek mélyén fölkeltett ama tényekről és állapotokról szóló hit-tudomány, melyekben a lélek isteni igazságok, értékek, hatások egyszerű látása, szeretete és megízlelése által megtapasztalja Istennel való élet- és szeretet-közösségét.
Grabmannál a misztika hozzátar-tozik a Gondviselés rendjében fog-lalt kegyelmi élet teljességéhez; a katholikus lelki, kegyelmi életet Grab-mann nem bontja szét két lényege-sen külömböző folyamra, a rendes Ielkiéletre és a misztikus lelkiéletre.
Philippus a St Trinitate alapján elemzi a misztikus élet állomásait és a szemlélődés fokait ; a misztika lélektanában biztosítja az értelemnek is, a szeretetnek is a maga jelentő-ségét.
2. A maredsous-i bencés apátság
„ P a x " c. sorozatában a bencés misz-tikusoknak szentel egy kitűnő köte-tet Dom Besse. A könyv franciás
világossággal, szellemmel van tele.
Ezen tulajdonságai mellett hatalmas egyháztörténeti és irodalmi tudást közöl eleven, könnyed előadással.
Bevezető fejezetében a keresztény és a nemkeresztény misztika különb-ségeire és megegyezésére mutat rá.
Okosan fejtegeti a misztikus jelen-ségek lélektani föltételeit és ezekből magyarázza sok lelki jelenség meg-egyezését a nem-keresztény misztiku-soknál az egyház misztikus tüne-ményeivel.
Foglalkozik az egyházi misztika első képviselőivel ; a misztikus élet azon formáival, melyek a bencés misztikát megelőzték.
Szent Benedekről megállapítja, hogy lelkiélete misztikus kegyelmek-ben gazdag volt; egész Reguláján átragyogó bölcseségével mégis mér-sékelte magát Regulája megírásában.
Oly életszabályt ád, melyből a leg-magasabb misztika is kisarjadhat, hisz a misztikus élet föltételeit biz-tosítja b e n n e ; de a szorosan vett misztikus élet kérdéseit nem boly-gatja a Regulában.
Sz. Benedek Regulájának két ve-zető gondolata : nihil amori Christi praeponere és nihil operi Die prae-ponere : jellemzi a bencés misztikát:
ez a rendtörténet egész vonalán Krisztussal való liturgikus élet- és szeretetközösség. Forrásai a kegye-lem benső áradása mellett a szent-írás beható átelmélkedése, a litur-gikus Istentisztelet mellett a gyakori, de rövid és egyszerű magánimádság, a hallgatással, világtól való elvonu-lással, alázatos önmegtagadással biz-tosított lelki önmagábatérés, a bűn-bánat, engedelmesség szegénység szelleme.
Mig Sz. Benedek gyakorlati misz-tikus, nagy tanítványa, Sz. Gergely pápa emellett elméleti misztikus is, aki müveiben a misztikus élet elvi
szempontjait is kidomborítja. Ked-ves fejezet szól a cluny-ek misztikus életéről (Sz. Odo, Sz. Odilo, Sz. Hugo apátok), és Sz Anzelmről, akiben a skolasztikus és a misztikus először ta-lálkozik benső összhangban. Sz. Ber-nátnál is fölfedezi Dom Besse a bencés misztika ismertető jeleit ; a Krisztusra való ráirányzódást, a bold.
Szűz gyengéd szeretetét, a szent-írásból való táplálkozást. Eszközei-ben Sz. Bernát — a Regula discre-tióján túlhaladva : heroikus gyakor-latokat alkalmaz.
Négy bencés apácának misztikus életét elemzi továbbá Dom Besse : Sz. Hildegardét, a ruperthegyi apát-asszonyét, Schönau-i Sz. Erzsébetét, aki Hildegardnak kortársa volt (XI.
sz. vége, XII. első fele), továbbá a két he ftai apácáét : Sz. Mechtildét és Sz. Gertrudét, akiket bencéseknek tekint, nem cisztercitáknak. Bennük virágzik ki a Szent-Szív-misztika, mely azóta egyik legkedveltebb gya-korlata a kath. népmisztikának. Dom Besse könyve annak a lelkiéletnek legmélyére vezet, mely tartalmi és alaki szempontból nem más, nem is akar más lenni, csak : egyszerű, sza-bad, békés-boldog Krisztuskövetés.
3. A dourgne-i Sz. Skolasztika a p á t s á g apácái fordították le fran-ciára angolból a Szent Oertrudról szóló munkát, melynek alkalmasint az előszót iró Dom Dolan, downside-i bencés a szerzője, bár a mü névte-lenül jelent meg.
Sz. Gertrud lélekrajzát adja e munka. Gyönyörű fejezetekben cso-portosítja azokat az adatokat, melyek a Legat Lias divine pietatis-ban (Isteni kegyelem követe) és a Lelkigyakor-latokban szétszórtan tünedeznek elő és amelyek összegyűjtve Sz. Gertrud lelki életét teljes megvilágításba állít-ják. Az egyházi misztikának e kima-gasló alakja, főleg a Szent Szív iránt
táplált áhítatával vonta magára a mai idők figyelmét. Pedig élete nemcsak ezért érdekes : igazi tükörképe Sz.
Gertrud a mélységes hitélet minden irányának és egyik legszebb kivirág-zása a bencés léleknek.
Sz. Gertrud életének alig van külső története. A helftai, eredetileg cisz-terciták számára alapított zárdában él (sz. 1256, f 1302.) hatéves ko-rától kezdve és egész élete nem más, mint Sz Benedek Regulájának meg-elevenedése. Annál gazdagabb e lélek benső tartalma, melynek azonban fejlődési vonalát ma alig lehet fel-ismerni, mert két főtnüvében már készen, fejletten áll előttünk. Dolan müve — hogy úgy mondj.ik — ke-resztmetszetét adja e gazdag, válto-zatos lelkiségnek.
Ez a Krisztusban elrejtett élet egé-szen a liturgiából, annak középpont-jából, a szentmiséből él. Az oltári-szentség Krisztusával való egyesülés viszi az unió mystica ormaira, ezál-tal éri el a kiválasztottság azon ke-gyelmét, mellyel az isteni kegyelem-nek, minden kegyelem kútfejékegyelem-nek, a szentséges Szívnek lesz követe. Mivel lélekben sokszor áll a kereszt tövé-ben, életében a szenvedés miszté-riuma újul meg. A kereszt tövében találkozik az Isten Anyjával, akihez a misztikus lélek közvetlen áhítatá-val vonzódik. Megkapó Sz. Gertrud-nál a tisztítóhelyen szenvedő lelkek segítésének vágya és a szentek kul-tusza.
Sz. Gertrud lelkén a kereszthordo-zásban is rajta ragyog a benedeki béke, mely minden érzést meghaled.
Lelke tiszta arány, ö s s z h a n g ; tele szépséggel. Halála is olyan, mint élete: a lélek átlépése a szentek kö-zösségébe a haldoklók liturgiájának fönséges gyászkiséretével.
Aki Sz. Gertrud kultuszát a ma-gyar hitéletben terjeszteni akarja —
és aki a bencés lelkiélet tartalmát megakarja ismerni — e könyvnél jobb útmutatót alig talál. Magyar fordítása kivánatos volna.
4. A középkori egyházi irodalom-történet régóta ismerte és akárhány-szor a „Krisztus követésé"-vel együtt magasztalta a B. Nagy Albertnek tulajdonított misztikus művet : De adhaerendo Deo. (Magyarul talán : Az Istennel való egyesülésről — cím-mel fordítható). A könyvnek nagy keletje volt, sok nyelven forog köz-kézen. A szerencsés kezű Grabmann azzal a fölfedezéssel lepte meg a tu-dományos világot (1920-ban), hogy a mű egyrészt nem teljes, kb. egy-harmada hiányzik az ismert kiadások-ban és hogy szerzője nem Albertus Magnus, hanem az eddig teljesen ismeretlen bencés Kastl-i János (1400.
körül.)
Kastl-i János így az érdeklődés homlokterébe került és a kutatás éle-tének főbb mozzanatai mellett más műveit is napvilágra hozta, bár többi müvei még kiadatlanok.
Kastl-i j á n o s 1370—1420. közt élt.
Valószínűleg a prágai egyetemen ta-nult, ahol 1388-ban az „artes" bölcse-leti szakok) borostyánosa lett. Lehet, hogy más egyetemen is járt ; a for-rások magisternek mondják és iro-dalmi tájékozottsága igen sokoldalú.
Hittudományi nézeteiben Sz. T a m á s szerint igazodik. Kolostorának (KastI ; az eichstätti egyházmegyében, Bajor-ország) nemcsak tudományos műkö-désével, hanem a rendi reformban való élénk közreműködésével is be-csületet szerzett.
Müveinek egy része elveszett, de a kéziratban maradtak is eléggé mu-tatják szerzőjük értékes írói egyéni-ségét. Irt több misztikus-aszketikus munkát, melyek közt örabmann sze-rint a De adhaerendo Deo-nál is értékesebb a „de lumine increato" i
(A nem-teremtett fény-ről); ebben mutatja meg, hogyan vezet el Isten-hez Krisztus emberi természete — mely számunkra az örök, nem-terem-tett fényre rávilágító lámpa(laterna) — hogyan jut el a keresztény lélek Krisztus sebeinek szemléletével az Istennel való egyesüléshez; írt továbbá egy testes Regula-magyarázatot, a zsoltárokhoz szóló bevezetést. Regula-magyarázatával Drinkwelder foglal-kozik a Ben. Monatschrift 1923, 1—6. számaiban.
Oehl Vilmos, a fribourg-i egyetem tanára eddig is sok misztikust ismertetett meg a közönséggel ( S a m m -lung Kösel); Kastl-i János művét is lefordította németre : Wie man Gott anhangen soll — címmel. A fordí-tás az eddig kiadatlan utolsó (17—23) fejezeteket is felöleli.
Ezen fordítás kitűnő lelki könyvet ád a hivő kezébe, mely a keresztény hitélet ősi, szentírási és patrisztikus forrásainak nagyszerű felhasználásá-val vezet a lelki élet utján az Isten-nel való egyesülés fokáig. Rövid fe-jezetekben, világosan, könnyedén a legsúlyosabb életigazságok szólnak Kastli János müvéből ; nem az u j s á g -keresés, nem is a mai aszketikus irodalom gyakori szóvirággyártása, hanem az egyszerű igazságok mély-sége adja e könyvnek sajátos varázsát. Hittudományi, bölcseleti a l a p o s -ság, finom lélektani analízis, nagy gyakorlatiasság jellemezik.
A németalföldi (Ruysbroeck) misz-tikával függ össze.
A benediktinus lelkiélet örömmel üdvözli Grabmann fölfedezését és W. Oehl fordítását; ebből is látszik, hogy mily fontos tényezője az Egy-ház lelkiségének az a szellem, mely a Regulából — néha félreismert ve-zetékeken keresztül — árad a világba.
Dr. Kiihár Flóris.
Dr. A u g u s t Reatz, Jesus Chris-tus, Sein Leben, seine Lehre und sein Werk. Freiburg i. Br. (Herder) 1924.
VIII. t 354. S.
Ma különösen aktuális a m o d e m pszihé számára az apostoloknak fel-adott kérdés: Mit tartotok ti Krisz-tusról? Sok oldalról érkezik a kér-désre a felelet: manap Krisztussal mindenki foglalkozik. Tanú rá a Krisztus-irodalomnak az az özöne, amely a háború óta a külföldet el-árasztja. A Krisztus-probléma bogozói között nem utolsó mü Reatznak könyve.
Három részben tárgyalja anyagát.
Tévednénk, ha azt hinnők, hogy Jézus-életrajzot veszünk a kezünkbe
ezzel a művel. Reatz — bár az első részben (7—97 S.) nagy áttekintés alakjába koncentrálva ezt is meg-teszi — ennél sokkal többet ad : valóságos bibliai theologiát a modern intelligencia számára. A második részbea ugyanis (289—333) tárgyalja Jézus tanítását, amelyben az emberi-séget részesítette, a harmadikban pedig alapítását : az Egyházat, amint azt ő elgondolta (289—233).
Reatz műve közelebb akarja Krisz-tust a modern lélekhez hozni. Az út, amelyen bennünket ehhez a célhoz kalauzol, hegycsúcsra fölvezető me-redek ösvény: filozófiai, theológiai, történeti elmélyedésre van szükség
könyve olvasásánál. A Krisztus problémához más állást foglalókkal is törődik, hiszen műve nem volna enélkül tökéletes. Azonban ezt nem unalmaspolemizálással, hanem Krisz-tus életének és tanításának világos, meggyőző ábrázolásával akarja el-érni. Mindezekért olyan mü amely mindenképen megérdemli, hogy fog-lalkozzanak vele. Dr. Radó Pűlikárp.
Le moine bénédictin. Par le R.
P. D o m . B e s s e . Paris. Librairie de
l'art catholique. Place Saint-Sulpice 6. 205. old. Ára 12 frank.
Dom Besse könyve azok számára íródott, kik érdeklődnek Sz. Benedek szelleme és rendje iránt s szeretné-nek vele megismerkedni. Ilyen köny-vekben a külföldi s nevezetesen a francia irodalom nem mondható sze-génynek.
Dom Besse könyve is azzal is-merteti meg olvasóját, hogy milyen a szerzetes élet Szent Benedek rend-szabálya (regula) alapján, mi a bencés szerzetesnek mindennapi foglalkozása, milyen az a szellem, mely áthatja és élteti, milyen az a környezet, melyben napjait morzsolja, melyek azok a kegyelmek, melyek segítségével teljesítheti szép hivatása nehéz kötelességeit és melyek azok a munkák, melyekkel embertársainak hasznára van. Mint ezt 10 fejezetben tárgyalja. Az első fejezetben 22 ol-dalon röviden, de világosan és kielé-gítően tájékoztat szerző az egyetemes bencés Rend történetéről, fényes múltjáról és nagy befolyásáról a tár-sadalomra a középkorban, hanyatlá-lásáról a 14. és 15. században, majd újjáéledéséről.
Ez a rövid történeti összefoglalás minden elfogulatlan embert meggyőz-het arról, hogy Sz. Benedek rendjéről minden korszakban és minden or-szágban, ahová lábát betette, el lehet mondani, amit a Példabeszédek könyve (31.,,) a derék háziasszonyról mond : „. . . panem ofiosa non co-medit", nem ette és nem eszi hiába a kenyeret. A 2—9. fejezetek a szer-zetesi fogadalmakról, a reguláról szólnak, — arról a csodálatos regu-láról, melyet jámbor Lajos, a 12.
donzy-i zsinat és Sz. Hildegard a Szentlélek különös müvének tartottak, Nagy Károly, Capet Hugó, Cosimo Medici oly nagyra becsültek, mely befolyással volt az egyházjogi
káno-nokra is és amely annyi szentet ne-velt az Egyháznak, ha mindjárt a kanonizált bencés szerzetesek és szerzetesnők nagy számáról (36.000 vagy 56.000) helyesen mondja is szerző, hogy azoknak nincs más alapjuk, mint azok képzelőtehetsége és hiszékenysége, kik kitalálták őket (47. old.), — továbbá az apát sze-mélyéről és atyai tekintélyéről, a bencés kolostor benső berendezésé-ről, a noviciátusról, az imádságról, nevezetesen a lelki élet centrumá-ról : a liturgiácentrumá-ról, a munkácentrumá-ról általá-ban és a tudományos munkásságról.
De az egész könyvnek koronája a 10. fejezet, melyben a bencés szer-zetesnek a társadalombanvaló helyé-ről, a bencés Rendnek jelenlegi helyzetéről, céljáról és működéséről kapunk okos és talpraesett meg-jegyzéseket. Függelékképen a szerző elsorolja a bencés Rendnek jelen-legi kongregációit, férfi és női kolos-torait. Itt nemcsak azt a hibát kö-veti el, hogy a magyar kolostorok-ról azt állítja, hogy nem tartoznak semmiféle kongregációhoz, hanem összeállítása egészében sem felel meg a Rend jelenlegi állapotának.
Mindjárt a francia kongregációnak, melyhez szerző is tartozik, több ko-lostora van jelenleg, mint az a 10, melyeket szerző felsorol.
A könyvet több kép is díszíti.
Mabillon, a monte-cassinói templom és kolostor, montserrati kolostor, so-lesmesi templom és kolostor képe stb.
Dom Besse könyvét alkalmasnak találom annak a célnak elérésére, amit kitűzött. Vajha akadna valaki a bencés Rend magyar oblátusai vagy oblátái közül, aki lefordítaná ezt a könyvet magyarra, hogy nálunk is minél többen olvashassák a Szent Benedekrend barátai közül — etsi non monachus, monachorum tamen amicissimus, mint Pie biboros
mon-dotta magáról, aki Poitiers püspöke volt, a vatikáni zsinat nagy befolyású ta^ja és Guéranger solesmesi apát-tal együtt a katholikus szellemnek a gallikanizmus rombolásaival szem-ben Franciaországban kiváló elő-harcosa. Dom Besse könyve most második kiadásban jelent meg, bár ezt a könyvön semmi sem jelzi, sőt az 1898-ról keltezett előszó egyene-sen megtévesztő. Akkor jelent meg az első kiadás. Dr. Janót a Cirill.
Dr. Schermann Egyed: A búcsú.
A keresztény kis könyvtár 11. sz.
Bpest. Szent-István Társulat. 1926.
Schermann Egyed kitűnő kis könyve a búcsúról második kiadásban jelent már meg. A könyv nagy értéke ab-ban áll, hogy egy szaktudós, aki az egyházjog teljes tudományos fölké-szültségével rendelkezik, elméjének világos látásával, előadásának ke-resetlen egyszerűségével tárja fel benne a nagyközönség számára a búcsúra vonatkozó elméleti és gya-korlati tudnivalókat.
Ezt a könyvet ismernie kell a lelki-pásztornak, hisz a jámbor egyesüle-tekre vonatkozó fejezeteit alig nél-külözheti ; a nevelőnek, a hittanár-nak, hisz a búcsú apologetikus és pedagógiai kérdéseit másutt nem találja meg a mi idevonatkozó iro-dalmunkban ; a hívőnek, mert kath.
lelkiéletének egyik fontos eszközét ismeri meg e műben. (—rf—)
Sz. Á g o s t o n V a l l o m á s a i . Fordí-totta : Dr. Va s s József. Két kötet.
Élet-kiadás. Budapest, 1925.
Sz. Ágoston Istenkereső lelke meg-találta útját a mai idők magyarjához.
Valamikor II. Rákóczi Ferencet ihlette Confessióinak megírására ; ma sokak ismerték föl benne rokonukat és ép ezért vezérüket a lélek utjain. Vass József fordítása sem bírálatra, sem
a j á n l á s r a nem szorul. Ezt olvasni kell. Még a n n a k is, aki a Confessió-kat eredetiben is tuuja olvasni, — m e r t V a s s fordítása nem latin, hanem magyar eredeti; észre se lehet rajta venni a fordítás másolat-jellegét.
A Vallomások egyik legszebb gyöngye az Egyház i r o d a l m á n a k ; a magyar olvasó hálás lehet annak, aki ezt a művet magyarrá tette.
( •- r f ~ ) •
Horger Antal : Magyar szavak t ö r t é n e t e . Közérdekű magyar szófej-tések gyűjteménye. 1924. 8 - r . 193. 1.
Kókai L. kiadása, Budapest. A n y e l v -t u d o m á n y a l a p e l v e i . Beveze-tés a nyelvtudományba. 1926. 8 - r . 127. 1.
Második javított kiadás. Ugyanott jelent meg.
Horger azok közé a s z e r e n c s é s nyelvtudósok közé tartozik, akikben a mély szaktudás kitűnő közlő te-hetséggel párosul. E két jeles tulaj-d o n s á g a l e g ú j a b b m a g y a r nyelv-tudományi irodalom legsikerültebb alkotásai közé emeli a szóban levő két nyelvtudományi müvet.
Művelt k ö z ö n s é g ü n k már régóta érezte hiányát egy magyar szófejtö szótárnak, amelyben együtt találja a közérdekű m a g y a r szavak eredetét.
A magyar nyelvtudományi irodalom e hiányán most Horger Antal, a sze-gedi egyetemen a magyar nyelvtudo-m á n y tanára, segített igen szerencsés m ó d o n . Céljául tűzte ki érthető, él-vezetes módon kielégíteni a müveit közönségnek a szófejtés iránt való érdeklődését, hogy szavaink történe-tének megismerésével magyarabbá, nemzetibbé s így hazánkra értékesebbé váljék az olvasó műveltsége. Horger mesterien oldotta meg f ö l a d a t á t : vi-lágos, könnyen érthető módon, eleven előadással egy-egy szó történetét oly érdekfeszítően és s z a b a t o s a n tárgyaja, hogy m i n d i n k á b b jobban és jobban
megkedveljük a könyvet olvasása folyamán. Nagyon emelik e szófejtő szótár értékét és érdekességét a g a z -d a g művelő-déstörténeti vonatkozások, amelyekkel a tanulságos nyelvi m a -gyarázatok át és át v a n n a k szőve.
A szakemberek is örömmel üdvözlik Horger szófejtö szótárát. T a n á r o k -nak igen fontos segédkönyvül, biztos útmutatóul kínálkozik e könyv. G y a k -ran tapasztaljuk, mennyire mélyíthetjük tanítványaink ismeretét, m e n y -nyire fölkelthetjük érdeklődését egy-egy magyar szó vagy idegen műszó, szakkifejezés etymológiájának rövid érintésével. Mily sokoldalú tanulságot lehet meríteni egy-egy fogalomcsoport szavainak etymologiai megvilágításá-ból, arra hadd álljon itt egy példa erkölcsi fogalmaink elnevezésének köréből : Agyafúrt. Valamikor c s a k -ugyan olyan embert jelentett, akinek meg van fúrva az agya (ez régen koponyát jelentett). Kezdetleges m ű -veltségű népeknél ma is s z o k á s b a n van a koponyacsont s z á n d é k o s meg-lékelése (trepanatio), hogy ennek következtében rendellenesen fokozód-jék az illetőnek a lelki működése, exstasisra h a j l a m o s s á váljék, hogy így a másvilági szellemekkel közle-kedhessék. A pogány ősmagyarok táltosai, s a m á n j a i között is voltak bizonyára olyanok, akik agyafúrtsá-guk miatt váltak alkalmassá a táltosi
hivatalra. Ravasz: eredetileg főnév volt és rókát jelentett. Szélhá-mos: eredetileg a szélső, szélről való hámba fogott lóról mondták. Mivel az ily ló s z a b a d a b b a n f i c k á n d o z h a -tott, azért e szó a szeles, szeleburdi, szélsőséges jelentést vette föl, e jelen-tésénél fogva azután nagyon alkal-m a s volt a néalkal-met Schwindler áalkal-mító, csaló fogalmának jelölésére. Gőgös:
a gége (régen : gég) szó származéka, s eredetileg azt jelentette, akinek gégéje van. Aki dölyfösen fennhordta
fejét, annak igen feltűnő, kiemelkedő volt a gégéje, gőgös volt. Léha : a népnyelvben még eredetibb értelmé-ben fordul elő, üres kalászt, üres magot, polyvát jelent. Fennhéjázó : a háztetőt jelentő haj, héj (vö. a népnyelvben ház-héj, ház-híja) szó-val függ össze, ebből fennhájazó, jennhéjazó, fennhéjázó igét alkottak.
Fennhéjázó tehát eredetileg oly em-bert jelentett, aki magas tetejű házat építtetett magának, hogy a többiek közöl kitűnjék. Kaján : azonos a bibliai Kain nevével. Szigorú : ere-detibb jelentése ma is megvan még a népnyelvben, ahol soványát, szi-kárt, szűkölködőt jelent. — Hosszúra nyúlnék az összes idetartozó szavak fejtegetésének sora. Szerzőnk nagy
tudású és lelkiismeretes munkása a magyar szófejtésnek, amely területen annyi kalandos magyarázatot szoktak kínálni. Ő, a magyar hangtörténet kitűnő speciálistája, kiválóképpen volt hivatott arra, hogy megbízható müvet adjon kezünkbe a magyar szófejtés terén. Horger derék m u n -kája megérdemli, hogy ott legyen minden tanár íróasztalán.
Horger másik müve második javí-tott kiadása A nyelvtudomány alap-elvei című, széles körökben elterjedt, jóhírű könyvének. Az első kiadás
1914-ben jelent meg, a magyar nyelv-tudomány nagy elismeréssel fogadta, a Magyar Tudományos Akadémia az 1922. évi Marcibányi-jutalommal tün-tette ki. Az új kiadást a szerző sok értékes megjegyzéssel, részlettel, pél-dával megtoldotta, úgyhogy bővebb az első kiadásnál, bár a könyvnek az első kiadástól eltérő alakja az ellenkezőt sejteti.
A szerző művét bevezetésnek szánta a nyelvtudományba, azért rendszere-sen tárgyalja az újkori nyelvtudomá-nyok összes fontosabb kérdéseit.
Kezdi a nyelvtudomány tárgyával,
feladatával, módszereivel és segéd-tudományaival. Már az első fejeze-tekben kitűnnek a szerző nagy eré-nyei : az alapos szaktudással párosult szabatos, könnyen érthető, vonzó, eleven előadás. Majd folytatja a nyelv eredetével. Itt is, mint más kérdé-seknél is, ismerteti a régibb fölfogá-sokat, éles kritikával megvilágítja gyenge oldalukat, s végül részletesen tárgyalja a legújabb elfogadható vé-leményt. A könyv legnagyobb része a nyelv életével foglalkozik : Mi a nyelv? Az egyéni nyelv és a nyelv-közösség. Hagyomány és analógia.
Az analógia fogalma. A képzetmecha-nika tökéletlenségének nyelvi követ-kezményei. Hangváltozás. Jelentés-változás. Elavulás, elszigetelődés és jelentésmegoszlás. A szó A mondat.
Nyelvbeli alakulatok. Idegen elemek.
Az utolsó két fejezet a nyelvek osz-tályozásával és a nyelvtudomány tör-ténetével foglalkozik.
Mit jelent Horger könyve mint bevezetés a nyelvtudományba, azt a főiskolai tanárok és a főiskolai hall-gatók tudják legjobban értékelni.
A művet 1914-ben, midőn az első kiadás megjelent, a magyar nyelv-tudomány mint hézagpótlót örömmel üdvözölte. A szerző nyelvtudományi bevezetése első kiadásának megjele-néséig idegennyelvü, főkép német szakmunkákra (Paul : Principien der Sprachgeschichte. Delbrück. G r u n d -fragen der Sprachforschung. Wundt : Die Sprache. Porzezinski-Boehme : Einleitung in die Sprachwissenschaft, stb.) voltunk utalva. Mennyi nehéz-séggel járt ez, azt tanár és tanítvány egyaránt érezte. E nehézségeket n ö -velte az a körülmény is, hogy az illető nyelvtudományi szakművekszerzői leginkább csak indogermán s z e m -pontból nézték a nyelvtudomány különböző kérdéseit és csak indo-germán vagy más tőlünk távolabb
eső nyelvekből vett példákkal világí-tották meg az elméletet. Horger nyelv-tudományi bevezetésében egy kitű-nően képzett, lelkiismeretesen dulgozó finnugor nyelvtudós fölfogásában kapjuk a legújabb nyelvtudomány alapvető kérdéseit, elveit. A könyv hosszú elmélkedés, részletkutatás és sokévi főiskolai tanítás leszúrt ered-ményeinek összefoglalása. Bár a szerző kitűnően ismeri a hazai és a külföldi nyelvtudományi irodalmat, könyve nem kompiláció : mélyre-hatóan elemzi a nyelvtudomány leg-fontosabb kérdéseit, metsző kritiká-val szétszedi őket a legapróbb ízekre, azután az ő felfogásának megfelelően önálló ítélettel újra összefoglalja a kérdés összes részleteit egy nagy egészbe s az így kapott megbízható eredményeket világos, élénk fogalma-zásban a d j a elő. Az elvont elméletet nagyszámú pompás, érdekes, első-sorban magyar példával világítja meg. Horger e könyve önálló, kimerítő, vonzó előadású összefoglalása a leg-újabb nyelvtudomány legfőbb kérdései-nek, mely már eddig is mély nyomokat hagyott a legújabb filológiai nem-zedék kiképzésében s éreztetni fogja hatását a jövőben ís. A könnyen ért-hető, szabatos, vonzó előadás, a köz-szájon forgó szólásmódok, nyelvi szerkezetek érdekfeszítő magyarázata a szorosabb nyelvészeti szaktudo-mánytól távolabb álló müveit közön-ség körében is sok olvasót és barátot fog szerezni e könyvnek.
Horger a mély tudás nemes sze-rénységével csak bevezetésnek szánta könyvét a nyelvtudományba. A szak-ember azonban lépten-nyomon észre-veszi könyében az eddigi fölfogások-tól eltérő, új, önálló megállapításokat, amelyekkel nem egy kérdésben vitte előbbre a nyelvtudományt. A szerző könyve a további kutatások szem-pontjából is a nyelvtudomány sok
kérdésében termékenyítő hatással lesz a szakemberek körében is. A könyv használhatóságát megkönnyíti a tárgy-mutató is. A derék szerző kiváló szolgálatot tett e kedves két könyvé-nek megírásával a magyar nyelv és a magyar műveltség ügyének. Klemm Antal. —
Várkonyi Hildebrand: Tér és T é r s z e m l é l e t . (Symposion könyvek
1.) A tér és idő problémája mindig a legérdekesebb, de egyben legnehe-zebb kérdései közé tartozott a filo-zófiának. amióta pedig a modern mathematika és természettudomány alapfogalmainak kritikájában egészen a tér és idő fogalmának ellenőrzé-séig jutott, még inkább az érdeklő-dés homlokterébe jutottak az ezekkel kapcsolatos vizsgálódások. A külön-böző felfogások sokszor valósággal elcsüggesztő útvesztőjében jó veze-tőül szolgálhat Várkonyi világosan megirt tanulmánya. Igaz, hogy első-sorban pszichológiai szempontból foglalkozik a térszemlélettel, de mint az előszóban megjegyzi, nem a n y -nyira a térszemléletnek az empí-ria adatain épülő pontos leirása a célja, hanem inkább a térszemlélet kialakulására vonatkozó elméletek főbb típusait akarja ismertetni, min-denütt rámutatva arra a szoros kap-csolatra, amely a lélektani elmélet és a tér mibenlétére vonatkozó fel-fogás között fennáll.
Különösen három főirány kap rész-letesebb ismertetést. Az első az aris-totelesi filozófiából logikusan következő nativizmus, amely szerint v a n -nak valóságos térérzeteink, amelyek époly közvetlenül keletkeznek a külső ingerből, mint pl. a fényérzet és ép-oly közvetlenül juttatják tudomásunkra a testek térbeliségét, szélességét, m a -gasságát, mint amily közvetlenül szerzünk tudomást a fényérzetből a testek színéről.