A malaszt és a kegyelem szinonimitása a Halotti beszéd szakirodalmában

MÉSZÖLY (1956: 144) a Halotti beszéd milosztben, tehát ’malasztban’ kifejezéséről azt írja, hogy óegyházi szláv átvétel, a jelentése ’gratia, kegyelem’. Azaz feltehető-leg szinonimának tekinti a két szót. A Halotti beszédben egyébként még nem illeszkedett a rag a szótő második, veláris magánhangzójához. BÁRCZI (1982: 50) leginkább a -ben határozóragról ír, néhány sor erejéig azonban kitér a miloszt jelen-tésére is, melyet így jelöl: ’kegyelem, malaszt’. A TESz. elsődlegesen ’a kárhozat-tól megmentő isteni kegyelem’ jelentést jelöli meg, másodlagosan ’kegy, jóindulat’

értelmezésben ír a malaszt-ról. Átadó nyelvnek legnagyobb valószínűséggel a kaj-horvátot és a szlovént tartja. Az első (vallási) jelentést tekinti az eredetinek, míg a többit a világi értelmű használat indokolja. Ezt az első jelentést a katolikusokhoz köti, míg ír arról is, hogy a „protestánsoknál a kegyelem az egyenértéke” (vö.

TESz. malaszt). BENKŐ ’A’ és ’B’ értelmezést is közöl, előbbiben ragaszkodik a Halotti beszéd eredeti szóhasználatához, míg utóbbiban szabadabb értelmezést ad.

A malaszt magyarázataként a ’B’ értelmezésekben szerepel a ’kegyelem’ jelentés (BENKŐ 1980: 54.) A.MOLNÁR (2005: 18) sem ír róla részletesen, mindössze az általa közölt lehetséges értelmezésből következtethetünk arra, hogy a malaszt-ot megfelelteti a kegyelem szónak: „Mennyi kegyelemben teremtette”.

A Magyar Katolikus Lexikon kegyelem szócikkében latin megfelelőként a

’gratia’-t adja meg, a kegyelem jelentése pedig ’Istennek az üdvösség érdekében adott ingyenes ajándéka’. A lexikon nem tartalmazza a malaszt szót szócikk formá-jában.

A szakirodalom tehát nem húz éles határt a két szó (illetve azok jelentése) közé.

4. A Halotti beszéd és latin forrásszövege. A Halotti beszéd és könyörgés ese-tében abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a szövegemlék latin forrásszö-vegét is a magyar nyelvű változat mellé tehetjük. Ez azt jelenti, hogy a latin forrásszöveg segítségével árnyalhatjuk a malaszt és a kegyelem kifejezések jelenté-séről kialakult véleményt.

A malaszt megfelelője a latin forrásban a gratia, melynek e szövegkörnyezetbeli jelentése: ’donum gratuitum’, azaz: ’ingyenes (nem kiérdemelt, illetve nem vala-mely korábbi hiba, bűn megbocsátásából fakadó, azaz ebben az értelemben az em-ber részéről „előtörténet nélküli”) isteni adomány, ajándék’. A malaszt tehát attól indul ki, aki ad, ez fontos eleme a jelentésnek. A malaszt a Halotti beszédben vi-szonylag friss szláv átvételnek látszik, még nem mutatkozik a későbbi

magánhang-zó-harmónia: HB. miloſt > malaszt. Az átvételre nem lenne szükség abban az eset-ben, ha a kegyelem kifejezés lefedné a gratia jelentését. A nyelvemlékben a követ-kező szövegkörnyezetben jelenik meg a malaszt: „Menyi milostben terumteve eleve mív isemucut adamut.” A szöveg lehetséges jelentése BENKŐ LORÁND értel-mezése alapján (1980: 54) a következő: „Mennyi malasztban (kegyelemben) teremté eleve [úr] mi ősünket, Ádámot”. Tehát az Úr malasztban teremtette Ádá-mot, az első embert. Mivel az első emberről van szó, biztosan nem volt előtörténete annak, hogy Isten malasztban teremtette Ádámot. A Halotti beszéd szövegét és latin megfelelőjét összehasonlítva úgy tűnik, hogy a malaszt jelentése ’megelőző vétség nélküli, ingyenes isteni ajándék’.

A kegyelem szó latin forrásbeli megfelelője a misericordia, aminek jelentése

’könyörületesség, irgalom, szánalom, részvét’. A misericordia magában foglalja, hogy akin megesik a szívünk, az nem feltétlenül érdemli meg ezt a könyörületet. A kegyelem ismeretlen eredetű, de ha a kell szóval van összefüggésben, akkor a szó kegy töve (a TESz. alapján) alapnyelvi kifejezés. A kegyelem Halotti beszédben való megjelenése betűhív átiratban: „Wimagguc uromc iſten kegilmet ez lelic ert hug iorgoſſun w neki. eſ kegiggen, eſ bulſassa mend w bunet.” Ugyanennek a szö-vegrésznek a lehetséges értelmezése BENKŐ LORÁND szerint: „Imádjuk Urunk Isten kegyelmét ez[en] lélekért, hogy irgalmazzon őneki, és kegyelmezzen, és bo-csássa mind[en] ő bűnét!” (1980: 54). Ádám vétke, mely az egész emberi nem számára a halált hordozza magában, a megkegyelmezés negatív megelőző vétsége-ként értelmezhető. Hiszen Isten megkegyelmezhet az embernek, de immár nem előzmény nélkül. Az Úr kegyelme magában hordozza az azt megelőző emberi vét-ket.

A malaszt tehát megelőző vétség nélkül való, míg a kegyelem esetében ezzel mindig számolnunk kell. A Halotti beszéd és a latin forrásszöveg elemzésével a két fogalom jelentése között nyilvánvaló különbség érzékelhető. Tehát a két kifejezés a Halotti beszédben, és valószínűleg a régi bibliai nyelvben sem tekinthető szinoni-mának.

5. A malaszt és a kegyelem megjelenése egyéb forrásokban. A továbbiakban a teljesség igénye nélkül, időrendi sorrendben áttekintek néhány olyan forrást, me-lyekben szerepel mind a malaszt, mind pedig a kegyelem kifejezés. Nyelvtörténeti szempontból fontos forrásokról van szó, de ezeket jelenleg csupán felvillantani szeretném, a későbbiekben, a kutatás bővülésével ezeknek a részleteknek a gyűjte-ménye is bővülni fog. Mindenképpen alkalmasnak tűnnek arra, hogy a malaszt és a kegyelem jelentésváltozását (vagy -megmaradását) szemléltessék.

A Halotti beszéd nyelvhasználata a bibliai nyelvhasználathoz közelít, ezért ér-demes megvizsgálni a legkorábbi fennmaradt evangéliumfordítást, a Müncheni kódexet (MünchK.). A Halotti beszédhez hasonlóan ebben az esetben is rendelke-zésünkre áll a latin forrásszöveg, a kódexkiadás praktikusan egymás mellé helyezi a magyar és a latin szövegeket. Így lehetőségünk nyílik utánajárni annak, hogy a

latin forrásszövegben a malaszt helyén a gratia, míg a kegyelem helyén a misericordia szerepel-e.

a. „üdvözlégy Mária vagy malaszttal teljes” ’gratia (abl.)’ (54va28) b. „ne félj Mária mert leltél malasztot úrnál” ’gratiam’ (54va30) c. „isten malasztja vala őbenne” ’gratia (nom.)’ (56va40) d. kegyelmezned ’misereri’ (24vb33)

e. kegyelmeztem ’misertus’ (24vb33)

A kiemelt példákból úgy látjuk, hogy a Müncheni kódex fordításában a malaszt és a kegyelem jelentése a Halotti beszédben tapasztaltakhoz hasonlóan alakult.

A malaszt a gratia megfelelőjeként, míg a kegyelem (kegyelmezned, kegyelmeztem) a miser-re visszavezethető szócsalád (misereor, misertus, misericordia) alakjainak felel meg. A felsorolt példákból az is kitűnik, hogy a malaszt-nak nincs igei szár-mazéka, míg a kegyelem gyakran (az itt látható példákban is) cselekvésként jelenik meg.

Ezt az értelmezést támasztja alá az Érdy-kódexben (1526‒1527) szereplő részlet, mely a Mária szeplőtelen fogantatásáról szóló részben szerepel:

„Wgÿ mõd towabbaa malztal tellÿes : ha koronkkeed tellÿes volth . Haat soha ew benne bÿn nem volt. mert az Istenÿ malazt es az bÿn eeggÿwt nem lehethnek.”

(ÉrdyK. 163a; vö. BAKONYI 2014: 127)

A malaszt és a bűn tehát a Karthauzi Névtelen értelmezésében is kizárják egy-mást, nem előzheti meg a malasztban való teremtést semmilyen bűn, semmilyen előtörténet. A kiemelt példa természetesen csak egy adat, a későbbiekben szándé-komban áll kiterjeszteni a vizsgálatot a kódex egészére.

Szenci Molnár Albert műveiben is szerepel mindkét kifejezés: RADÓCZNÉ

BÁLINT ILDIKÓ (2011) gyűjtötte egybe és elemezte a ’kegyelem’ jelentésű szavakat Szenci Molnár Albert költői műveiben, illetve a Discursus de summo bono (Érte-kezés a legfőbb jóról) című erkölcsfilozófiai érte(Érte-kezésnek a Szenci által készített fordításában. Már a címválasztás is mutatja, hogy a szerző nem kíván különbséget tenni a két kifejezés között, a malaszt-ot ’kegyelem’ jelentésű szóként hozza. A részletek, melyeket a szinonimitás példájaként idéz, mégis arra utalnak, hogy a két kifejezés között az említett különbség fennáll.

a. „Nem büntet â mi bününc szerint bennünc,

Olly haylando ö az kegyelemre.” (RADÓCZNÉ 2001: 22) b. „Az föld teremtsen bev gyümölczet,

Aldgyon meg minket az Isten, Adgya szent malasztyát,

Nyuytsa áldomását” (RADÓCZNÉ 2001: 23)

A kegyelmet ebben az esetben is megelőzi a bűnbeesés, míg a malaszt „Isten szent malasztja”-ként szerepel az idézett szövegrészben. Azt, hogy Szenci Molnár Albert mennyire következetes a malaszt és a kegyelem használatát illetően, egy későbbi kutatásban szeretném feltárni.

A felsorolt, nyelvtörténeti szempontból mérföldkőnek számító művekből be-emelt példákon az látszik, hogy a malaszt és a kegyelem a korai, a bibliai nyelv-használattal szoros kapcsolatban álló egyházi terminológiában nem számított szinonimának.

Összevetve a fentebb említett internetes véleménynyilvánításokat a Halotti be-széddel, a kódexekkel és Szenci műveivel, úgy vélem, hogy változás következett be a malaszt és a kegyelem egymáshoz való viszonyában. Az interneten is olvashat-juk, hogy az Üdvözlégy szövegében bekövetkezett változás hatására a kegyelem végleg átvette a malaszt kifejezés helyét. A malaszt feltehetőleg az ima szövegének megváltoztatása előtt is csupán az egyházi terminológiában volt tetten érhető.