a háromszéki nyelvjárásban
5. Összetett múlt idejű igelakok a háromszéki nyelvjárásban
5.1. Mikes Kelemen Törökországi levelek című művének vizsgálata. Az elő-zőekben láttuk, hogy az összetett múlt idejű alakok a 17. században elkezdtek visz-szaszorulni. Azonban a zágoni (Háromszék) születésű Mikes Kelemen Törökországi levelek című gyűjteményében szép számmal találunk régmúltat, és elvétve folyamatos múltra is akadhatunk. Mikes gyermekkorát Székelyföldön töl-tötte (MADOCSAI 2008: 292), így nemigen érte a vernakuláris nyelvváltozatától eltérő nyelvi hatás.
A 207 levélből az első 150-et vizsgáltam meg. Összesen 108 összetett múlt idejű alakot találtam bennük, melyek közül 3 folyamatos múlt, 105 pedig régmúlt. A folyamatos múltak mindegyike vala segédigével képzett (kénszerítti vala, igyekszik vala <tartós cselekvés kifejezésére>; gyakran jut vala eszében <ismétlődő cselek-vés kifejezésére>), a régmúltak közül 20 valá-val, 85 pedig volt-tal.
A vizsgált régmúlt idejű alakokat megpróbáltam csoportosítani, mely során funkcionális és szemantikai szempontokat is figyelembe vettem.
A) Grammatikai előidejűség
1. Azt a várost Constantinus építette vala, ugyan Constantinus nevű görög császár is veszté el életével együtt. (TL. 63. levél)
2. Azután a törökkel beszélnek a váltság felől, de a pénz nem volt elég, amelyet a leány vitt volt, tanácsot tartanak hárman, hogy mit csináljanak:
vagy a leánynak, vagy a férfiúnak visszá kelletett menni több pénzért.
(TL. 77. levél)
3. És Henricus octavus, aki haragjában bévivé az országban a kalvénista vallást, eleget írt volt ellenek, de a harag és a szeretet megfordíttatá véle a palástot. (TL. 86. levél)
4. Amely francia generális megszállotta volt, azt kevés idő múlva egy álgyúgolyóbis homlokban ütötte. (TL. 106. levél)
5. De amicsoda jó muszulmán volt, talám el is adta azután a hajóját, azért hogy tisztátalanná lett volt a disznóhústól. (TL. 142. levél)
Az előidejűséget vizsgálva szembetűnő az a jelenség, hogy bizonyos mondatok-ban a többi ige múlt időben van (1., 3., 4., 5.), míg más mondatokmondatok-ban többféle ige-idő is szerepel (2.). Ennek oka, hogy Mikes egy-egy történet elbeszélése során váltogatja az igeidőket, olykor jelen idejű igelakok is kifejezhetnek múlt idejű ese-ményt.
B) Szituációból kikövetkeztethető előidejűség a. ’korábban, de nem nagyon rég’
1. Azt írta volt kéd a minap, hogy már ért franciául. (TL. 27. levél)
2. A mostani spanyol király nem tette volt-é a koronát a fia fejiben, lemond-ván a királyságról? (TL. 54. levél)
3. Úgy tetszik, hogy az utolsó levelemet az elmúlt holnapnak 25-dik napján írtam vala. (TL. 112. levél)
4. Orsova pedig ide csak három óra, most nem lövik; az utolsó levelemben megmondottam volt az okát, de már ismét kezdik lőni, mihent a sáncok készek lesznek. (TL. 138. levél)
b. ’nagyon rég’
1. Látja kéd, még Szent Péter is megijedett volt, mikor a vízben sipadoztak a lábai. (TL. 1. levél)
2. Osiris, az egyiptumi leghíresebb király meggyőzvén öt vagy hat királyokot, és rabságban tartván, amidőn valahová ment, a szekerét ezek-kel vonatta vala, és az asztala alatt étette őket. (TL. 43. levél)
3. Erre sokan azt felelik, hogy a régi római császárok megparancsolták volt, hogy az egész birodalomban a szüret egy időben légyen. (TL. 65. levél) 4. Ők aszerént cselekedhetnek, mint Pilátus cselekedett volt. (TL. 95. levél)
C) Be nem következett előidejűség a. <egyszeri cselekvés kifejezésére>
1. A fejdelmünk a hajóból még nem szállott vala le, hogy a tatár hám, aki itt exiliumban vagyon, holmi ajándékot külde és a többi között egy szép lo-vat, nyergelve. (TL. 1. levél)
b. ’azelőtt soha’ <időtartam kifejezésére>
1. Sohasem láttam volt bialokkal halászni, csak ott. (TL. 41. levél)
2. A vademberek látván egy nagy embert feketében, nagy kalap a fején, és hogy négy lábon jár, mind elszaladnak tőlle, mert hogy soha lovat nem láttak volt, azt gondolták, hogy a ló és az ember mind egy. (TL. 69. levél) 3. A levelet pedig a kebelében teszi, és azonnal megyen a császár
leányá-hoz, akit annak előtte soha nem látott volt. (TL. 70. levél)
4. El lehet ítélni, hogy egy olyan atya, mint a mi urunk, huszonhat esztendős fiát, akit soha ennek előtte nem látott volt, hogy micsoda örömmel fogad-ta. (TL. 82. levél)
D) Első mozzanat a történetmesélésben
1. Gallipoliból 22. indultunk vala meg. (TL. 3. levél)
2. Hanem Üzönküpri nevű városban az urunk szállásának az udvarán olyan nagy szőllőtőt láttunk vala, mint egy nagy szilvafa. (TL. 3. levél)
3. De ítélje el kéd, mint megijedtem volt, mert midőn a vezér házában lép-tünk, a sok nép teli torokkal kezde kiáltozni, mint mikor azt kiáltják: tol-vaj! (TL. 7. levél)
4. De minekelőtte elvégezem levelemet, lehetetlen hogy meg ne írjam kédnek az égést, amely bennünket megijesztett volt, ha szinte sátorok alatt lakunk is, mert a minap a cselédek egy vászonból való palotát gyújtottak itt meg. (TL. 45. levél)
E) Szokta volt, szokott volt és egyéb személyű alakjai (A szokta : szokta volt, il-letve szokott : szokott volt oppozíció azért szükséges, mert az első alak a je-lenre vonatkozik, míg a második a múltban ismétlődő, szokásos cselekvésekre utal.)
1. Egy urat üsmértem, aki egy idős leányt vévén el, azt szokta volt mondani, hogy aki idős leánnyal hál, az olyan jó cselekedet, mint a szegényeknek való alamizsnálkodás. (TL. 73. levél)
2. Nem tudom a franciák honnét vették azt a szokást, gondolom, hogy a régi rómaiaktól, mert ők meg szokták volt egymást ajándékozni az esztendő kezdetin, és az a martiusnak első napján volt; pogány szokásban jó szo-kás, főképpen annak aki veszen. (TL. 78. levél)
3. Azért is szokta volt mondani, hogy a kalvénista vallás igen mezítelen val-lás. (TL. 84. levél)
Természetesen a csoportosításhoz nagyobb korpusz volna szükséges, illetve egyéb szempontokat is érdemes lehet bevonni, ez csak egy kísérlet a vizsgált 150 levél igealakjainak osztályozásához.
5.2. Összetett múlt idejű alakok napjainkban. Az ELTE Magyar Nyelvtudo-mányi és Finnugor Intézete 2015 áprilisában a Románia területén található Három-székre (melynek területe hozzávetőlegesen a mai Kovászna megyének felel meg) szervezett nyelvjárásgyűjtő tanulmányutat. Két faluban, Ozsdolán és Gelencén végeztünk adatgyűjtést, a hangfelvételek azonban kevéssé adnak lehetőséget funk-cionális csoportok meghatározására, ugyanis a tíz adatközlőtől származó több mint hatórányi felvételben mindösszesen 9 kijelentő módú összetett múlt idejű alakot találtam. Ezek egy ozsdolai házaspártól származnak, akik egyszerre voltak jelen a beszélgetés során. A 76 éves női adatközlő 5, a 80 éves férfi pedig 4 összetett múlt idejű alakot használt a beszélgetés során, melyek a következők:
1. Hát, ǀ mondom, hogy ǀ a̭zok ā ǀ lëaŋkà̭k ā izébe vòtag bészállásolva, kā̬ntori lagba, még akor nem͔ vót kā̬ntoruŋk. ǀ Meg ə a̭ kā̬ntoruŋk lemondot vót, ǀ s mekhalt, ǀ o̭sztā̬n ǀ beteg lëtt, ǀ s nem͔ vót kā̬ntoruŋk, s oda vò̭tag bészálláso̭lva̭. (76 éves nő)
2. – … könyvekët ə hozot vòlt ide… (76 éves nő) – Itt e͔bédḙ̄ltek vót. (80 éves férfi)
3. – Szal plebanos ur ide mām béjöt vót, ǀ s akkor itt a dombonn ā jött ā ǀ ə ǀ patakon túlró. (80 éves férfi)
– Nem jöt vód bé, hogy jöt vón, még azutā̬n jött […] Csak a ǀ Magdika telefoná̭lt vòt, hogy ə ǀ inen jöttäk vändégek, s a plebà̬nos úr há̭sszentelńi van. (76 éves nő)
4. Na, ott ismerkettüŋk vólt meg. (76 éves nő)
5. A kā̬ntor úr aszonta vót, az a régi kā̬ntor, amejik mekhālt… (80 éves férfi) 6. Azutān ǀ épitett ǀ de mā̬ épitettük vót ide. (80 éves férfi)
Ha a történeti vizsgálatok tükrében megpróbáljuk meghatározni az egyes össze-tett igelakok funkcióját, a következőket állapíthatjuk meg: az első példában előide-jűséget fejez ki a régmúlt; a második, harmadik és ötödik pontban bemutatott igék
’régebben’ többletjelentést hordoznak, pontosan meg nem határozott időpontra utalnak. A negyedik pontban lévő régmúlt pontosan meghatározott, régen történt eseményre utal (az adatközlők arra a kérdésre válaszolva, hogy hogyan ismerked-tek meg, a fonókról mesélismerked-tek, ennek végén hangzott el a fent közölt mondat). A hatodik pont összetett igealakja nem tűnik következetesnek, egy eseménysor elbe-szélésének a végén hangzik el (a megnyilatkozás során arról értesülünk, hogy az adatközlő hogyan jutott a földhöz, melyen aztán házat épített), leginkább nyomaté-kosító szereppel bír.
Feltételezhetjük, hogy a két adatközlő egymásra is hatással volt, ugyanis – ahogy a párbeszédekből is kitűnik – egymás után kis időközzel hangzott el kettő, illetve
három összetett igealak. A mai nyelvhasználatban előforduló összetett igealakok talán azért is kapnak kevés figyelmet, mert nehezen vizsgálhatók, kérdőívvel nem lehet rákérdezni egy-egy alakra, hosszú szövegeket kell tanulmányozni vizsgála-tukhoz. Mindazonáltal további felvételek készítésére volna szükség ahhoz, hogy megalapozottabb kijelentéseket tehessünk. Ez az esettanulmány azt a célt is szol-gálta, hogy felhívja a figyelmet: az összetett múlt idejű alakok ma is előfordulnak bizonyos nyelvváltozatokban és vizsgálhatók, sőt „[m]ivel […] az összetett igeala-kok egy része kiveszőben van, a nyelvjárások igealak rendszerének pontos számba-vétele és leírása a nyelvjáráskutatás időszerű feladatai közé tartozik” (MÁRTON
1970: 211).
Hivatkozott irodalom
E. ABAFFY ERZSÉBET 1992. Az igemód- és igeidőrendszer. In: BENKŐ LORÁND főszerk., A magyar nyelv történeti nyelvtana II/1. Az kései ómagyar kor. Morfematika. Akadémiai Kiadó, Budapest. 120–183.
BÁRCZI GÉZA 1975. A magyar nyelv életrajza. Gondolat Kiadó, Budapest.
HEGEDŰS ATTILA 2003. A nyelvjárási alaktani jelenségek. In: KISS JENŐ szerk., Magyar dialektológia. Osiris Kiadó, Budapest.
IMRE SAMU 1971. A mai magyar nyelvjárások rendszere. Akadémiai Kiadó, Budapest.
JUHÁSZ DEZSŐ 2003. A magyar nyelvjárások területi egységei. In: KISS JENŐ szerk., Ma-gyar dialektológia. Osiris Kiadó, Budapest. 262–316.
KÁLMÁN BÉLA 1989. Nyelvjárásaink. Tankönyvkiadó, Budapest.
É. KISS KATALIN 2005. Az ómagyar igeidőrendszer morfoszintaxisáról. In: Magyar Nyelv 101: 420–435.
É. KISS KATALIN 2014. Az ómagyar igeidőrendszer. In: UŐ szerk., Magyar generatív törté-neti mondattan. Akadémiai Kiadó, Budapest. 60–72.
MADOCSAI LÁSZLÓ 2008. Irodalom a középiskolák 9. évfolyama számára. Nemzeti Tan-könyvkiadó, Budapest.
MÁRTON GYULA 1970. Magyar nyelvjárástan. Babeş-Bolyai Tudományegyetem, Nyelv- és Irodalomtudományi Kar.
MOHAY ZSUZSANNA 2013. Múlt idők a középmagyar kor első feléből származó úriszéki perekben. In: DRÁVUCZ FANNI – HAINDRICH HELGA ANNA – HORVÁTH KRISZTINA – KARÁCSONY FANNI szerk., Félúton 8. Az ELTE Bölcsészettudományi Kar Nyelvtudomá-nyi Doktori Iskola konferenciája 2012. október 11–12. ELTE BTK NyelvtudomáNyelvtudomá-nyi Doktori Iskola, Budapest. 73–82.
SZENTGYÖRGYI RUDOLF 2014.Az ómagyar múlt idők rendszerének kiépülése (Kijelentő mód). In: HAVAS FERENC –HORVÁTH KATALIN –KUGLER NÓRA –VLADÁR ZSUZSA
szerk., Nyelvben a világ. Tanulmányok Ladányi Mária tiszteletére. Tinta Könyvkiadó, Budapest. 258–267.
TL. = MIKES KELEMEN, Törökországi levelek. Unikornis Kiadó, Budapest, 1997.