szá-zadi nemesi, házastársi levelezésben, történeti szociopragmatikai keretben. Vizs-gáltam, hogy mely bocsánatkérési stratégiák domináltak a házastársak leveleiben, valamint a férj és a feleség által használt típusok közötti eltérések megjelenítésére is külön figyelmet fordítottam. Célom volt továbbá a történeti eredmények össze-hasonlítása a korábbi szinkrón kutatások eredményeivel.
A bocsánatkérések tárgyának a megvizsgálása után megállapítható volt, hogy Kanizsay Orsolya többször kért elnézést Nádasdy Tamástól, illetve több témában tette ezt, mint a férje, ami a korban a nőknek a férfiaknak alárendelt szerepével lehetett kapcsolatban. Legnagyobb arányban a (feltételezett) bántó írás miatti bocsánatkérések jelentek meg a levelekben, amely fajták a feleség személyéhez kötődtek, s azt az aggodalmát fejezték ki, hogy akaratlanul is, de leveleiben szereplő valamelyik bántó vagy „helytelen” mondatával megbántotta a férjét.
Ennek a félelemnek az egyik feltételezhető oka lehetett, hogy a korban általában a nők később tanultak meg írni, mint a férfiak (Kanizsay Orsolya biztosan), s így kevésbé voltak gyakorlottak ebben a tevékenységben. Nagy számban szerepeltek tárgyküldés elmaradása miatti bocsánatkérések a vizsgált anyagban, amelyek szintén az asszony leveleiben fordultak elő elsődlegesen. Ez az eredmény összefügghet azzal, hogy az otthontól távollevő férj szólította fel nagyobb arányban tárgyküldésre feleségét, így érthető, hogy Kanizsay Orsolyánál volt található több példa a tárgyküldés elmaradása miatti bocsánatkérésekre. Nádasdy Tamás leveleiben a sajátkezűség elmaradása miatti bocsánatkérések domináltak. A korban nagy gondot fordítottak a személyesség, a meghittség megőrzésére a saját kezűleg írt levelek segítségével, így, ha ez elmaradt, sűrű elnézéstkéréssel csökkentette a férj is hibáját. Az asszonynál ez a típus csupán egy alkalommal jelent meg. Kisebb mértékű volt a levélírás elmaradása miatti bocsánatkérések jelenléte a házastársi levelezésben, erre két példa szerepelt Nádasdy Tamás leveleiben, egy bocsánat-kérés pedig Kanizsay Orsolyánál. Ez a csekély szám is bizonyítja, hogy a levél küldése elengedhetetlen volt a felek életében, ha mégis előfordult ez a típus a levelekben, akkor kicsivel nagyobb arányban szerepelt a férfinál. A hazautazás elmaradása miatti bocsánatkérésre csak a férjnél találtam példát, és csak kisebb számban, ami érthető, hiszen a korban a férfiak tartózkodtak távol az otthonuktól, őket várták feleségeik kérlelésükkel haza. Ellenben csak Orsolya alkalmazta a zavarás, a cselekedet kérése miatti bocsánatkérés és a feledékenység miatti bocsánatkérés kategóriáját. Mind a feleség, mind a férj leveleiben egy-egy példával képviseltette magát az egészségük kockáztatása miatti bocsánatkérés.
A bocsánatkérési szándék megjelenítési módjainak vizsgálatánál, a korábbi szinkrón szakirodalmi kutatásokkal megegyezően, a (1b) megbocsátást kérő straté-gia dominált, ezt a típust használták a felek legnagyobb arányban
bocsánatkérésük-kor. Ezt támogatták meg a házastársak sokszor (3) magyarázkodással, mely segít-ségével saját arculatukat védték azáltal, hogy megindokolták, pontosan miért okoz-tak sérelmet a másik félnek. Kisebb arányban jelent meg a (2) felelősséget felvállaló stratégia a levelekben, amely eredmény párhuzamba állítható azzal a szinkrón szakirodalmi megállapítással, hogy a magyarok nem szívesen vállalnak felelősséget tetteikért. Ennek a pontos bizonyítására viszont még további kutatá-sokra van szükség. A mai magyar nyelvi anyagban a (1c) bocsánatkérési típus, valamint a (4) javítás, jóvátétel felajánlása gyakran előforduló kategóriája volt a bocsánatkéréseknek, a vizsgált történeti anyagban ellenben ezek a bocsánatkérések mindössze egyszer fordultak elő. A (1aa) szégyen kifejezése, illetve az 5. kategó-ria, az ígéret a jövőbeli elkerülésre szintén csak egy alkalommal képviseltette ma-gát a levelekben.
Nádasdy Tamás és Kanizsay Orsolya bocsánatkéréseinek a megjelenítési módját egymással összevetve bebizonyosodott, hogy valóban különbség figyelhető meg a férj és a feleség által alkalmazott formák között. Bár a nő többször kért elnézést férjétől, a férfi bocsánatkérési stratégiái mégis változatosabbak, sokszínűbbek voltak az asszonyéhoz képest, ami magyarázható azzal, hogy mivel Kanizsay Orsolya később tanult meg írni, kevésbé volt gyakorlott az írásban, inkább az általa megszokott, begyakorolt egy-két sémához ragaszkodott. Mindketten leggyakrabban a (1b) megbocsátás kérése stratégiát használták, amelyet (3) magyarázkodással erősítettek meg. Kis számban vállalták tetteikért a felelősséget (2). A (2a) hiba beismerésének gyakoriságát a hierarchiában felette állóval szemben a nőnél vár-tam, a levelekben mégis a férfi élt többször ezzel a bocsánatkéréssel. A férj sokszí-nű bocsánatkérését bizonyította, hogy a (1aa) szégyent kifejező, a (1c) bocsánatkérő, valamint az (5) ígéret a jövőbeli elkerülésre stratégiára is csak nála szerepelt egy-egy példa. A (4) javítás felajánlása típus ellenben csupán a feleség bocsánatkéréseinél fordult elő. Habár a humor megjelenítését a bocsánatkérésnél Nádasdy Tamás esetében vártam, mégis Kanizsay Orsolya bocsánatkéréseinél ta-láltam rá példát.
A bocsánatkérési szándék megjelenítési módjainak vizsgálatakor érdekesség volt, hogy a levelekben található bocsánatkérési előfordulások több stratégiatípus-ból épültek fel. A házastársak általában a (1b) megbocsátás kérése, illetve a (3) magyarázkodás típusát kapcsolták össze bocsánatkéréseikben, de más stratégia-együttesek is helyet kaptak a levelekben. Megfigyelhető volt, hogy a hiba súlyos-bodásával egyre több különböző stratégiát alkalmaztak egymás mellett leveleikben a házastársak.
A vizsgálat elkészítése után egyértelművé vált, hogy a későbbiekben érdemes lenne további kutatásokat is végezni a témában: egyrészt a Nádasdy házaspár életét bemutató történeti munkák felhasználásával (vö. HORVÁTH 1838; KOMORÓCZY
1932; PÉTER 2012) még jobban meg lehetne érteni, tovább lehetne árnyalni a jelen dolgozatban lévő egyes szituációkat, a bocsánatkérési stratégiák alkalmazását;
másrészt a korpusz bővítésével választ lehetne keresni azokra a kérdésekre, hogy
vajon a mai magyar és a történeti anyag bocsánatkéréseinek különbsége más szá-zadokban is jelen van-e, továbbá más házastársak, illetve levelezőpartnerek levele-zésében is találkozunk-e férfi-női eltérésekkel a bocsánatkérés megjelenítési módja kapcsán.
Hivatkozott irodalom
AUSTIN,JOHN L. 1990. Tetten ért szavak. Akadémiai Kiadó, Budapest.
BÁCSI ENIKŐ 2015. A kérési szándék megjelenítési módjainak vizsgálata egy 16. század második felében folytatott házastársi levelezésben. In: P.KOCSIS RÉKA – SZENTGYÖRGYI
RUDOLF szerk., Anyanyelvünk évszázadai 1. Az ELTE Benkő Loránd Nyelvtörténeti Hallgatói Műhelye által szervezett 2014. június 20-i nyelvtörténeti konferencia előadá-saiból készült tanulmánykötet. ELTE Magyar Nyelvtörténeti, Szociolingvisztikai, Dia-lektológiai Tanszék, Budapest. 75–87.
BORONKAI DÓRA 2006. A „genderlektusokról” egy szociolingvisztikai diskurzuselemzés tükrében. Szociológiai Szemle 4: 64–87.
BORONKAI DÓRA 2009. Bevezetés a társalgáselemzésbe. Ad Librum, Budapest.
CULPEPER, JONATHAN 2010. Historical sociopragmatics. In: JUCKER, ANDREAS H. – TAAVISTAINEN,IRMA eds., Historical Pragmatics. Handbooks of Pragmatics 8. Mouton de Gruyter, Berlin. 69–96.
HORVÁTH MIHÁLY 1838. Gróf Nádasdy Tamás’ élete, némi tekintettel korára. Buda.
JUCKER, ANDREAS H. 1995. Historical Pragmatics: Pragmatic Developments in the History of English. Benjamins, Amsterdam–Philadelphia.
KOMORÓCZY GYÖRGY 1932. Nádasdi Tamás és a XVI. századi magyar nagybirtok gazdál-kodása. Kovács József kiadása, Budapest.
KÓSA LÁSZLÓ szerk. 2000. Magyar művelődéstörténet. Osiris Kiadó, Budapest.
KREPSZ VALÉRIA 2015. A kérés beszédaktusa középmagyar kori főnemesek és közrendűek levelezésében. Magyar Nyelv 111: 162–173.
MaMűl. = Magyar művelődéstörténeti lexikon 1–13. Főszerk. KŐSZEGHY PÉTER. Balassi Kiadó, Budapest, 2003–2012.
MÁSZLAINÉ NAGY JUDIT 2007. A bocsánatkérés pragmatikája a kisiskolások körében. Ar-gumentum 3: 65–84.
MÁSZLAINÉ NAGY JUDIT 2008. A kisiskolások pragmatikai kompetenciájának fejlődése a bocsánatkérés kapcsán. Argumentum 4: 186–203.
NTLev. = Nádasdy Tamás nádor családi levelezése. Szerk. KÁROLYI ÁRPÁD – SZALAY
JÓZSEF.Magyar Tudományos Akadémia Könyvkiadó Hivatala, Budapest, 1882.
PÉTER KATALIN 2012. Nádasdy Tamás. In: UŐ, Magánélet a régi Magyarországon. MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, Budapest. 97–117.
SÁROSI ZSÓFIA 2003. Történeti szociopragmatika – magyar nyelvtörténet más megközelí-tésben. Magyar Nyelv 99: 434–448.
SÁROSI ZSÓFIA 2014. A társadalmi és a személyes – két 16. századi nemesúr levelezésében.
Történeti szociopragmatikai megközelítés. In: FAZAKAS EMESE – JUHÁSZ DEZSŐ – T. SZABÓ CSILLA –TERBE ERIKA –ZSEMLYEI BORBÁLA szerk., Tér, idő, társadalom és kultúra metszéspontjai a magyar nyelvben. A 7. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus két szimpóziumának előadásai. Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság – ELTE Magyar Nyelvtörténeti, Szociolingvisztikai, Dialektológiai Tanszék, Budapest–
Kolozsvár. 126–139.
SÁROSI ZSÓFIA 2015. Pragmatika, szociopragmatika, udvariasságkutatás a magyar nyelvtör-ténetben. Magyar Nyelv 111: 1–18.
SEARLE, JOHN R. 1975. A taxonomy of illocutionary acts. In: GUNDERSON, KEITH ed., Language, Mind and Knowledge. University Minnesota Press, Minneapolis.
SZALAY JÓZSEF 1882. Bevezetés. In: NTLev. III–XXVIII.
SZILI KATALIN 2003. Elnézést, bocsánat, bocs… A bocsánatkérés pragmatikája a magyar nyelvben. Magyar Nyelvőr 127: 292–307.
SZILI KATALIN 2004. Tetté vált szavak. Tinta Könyvkiadó, Budapest.
TÓTH ISTVÁN GYÖRGY 1996. Mivelhogy magad írást nem tudsz… Az írás térhódítása a kora újkori Magyarországon. Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Inté-zet, Budapest.
BERENTE ANIKÓ
Szegedi Tudományegyetem anikbrnt2@gmail.com
Dolgozatom forrásául a 18. században keletkezett szegedi boszorkányper-iratanyag egy része szolgált. A hivatalos regiszterben íródott dokumentumok, ha csekély számban is, de tartalmaznak nyelvjárási adatokat. A keletkezési hely alapján azt várnánk, hogy a szegedi nyelvjárás jegyei fognak fölbukkanni az iratokban, ám néhányukban olyan je-lenségek is szerepelnek, melyek nem e vidék jellemzői. A tanulmány 14 irat adatai, va-lamint 4 jegyző munkája nyomán kívánja bemutatni a különböző típusú és nyelvföldrajzi hatósugarú ö-zések mértékét és jellegét, valamint igyekszik amellett ér-velni, hogy a jegyzők nem szegedi származásúak voltak.
Kulcsszók: boszorkányperek, jegyzők, labiális-illabiális hangmegfelelés, ö-zés, hivata-los regiszter, nyelvjárás.
1. Bevezetés. Tanulmányomban egy olyan jelenség vizsgálatát tűztem ki célul, melynek nagy szakirodalma van a magyar nyelvtudományban. A labiális–illabiális megoszlás kérdése manapság is foglalkoztatja a kutatókat, a jelenkori szocioling-visztikai kutatások közül kiemelendő a Szögedi Szociolingszocioling-visztikai Interjú (a to-vábbiakban: SZÖSZI). Ennek a vizsgálatnak az a célja, hogy kiderítse, milyen mértékben él a szegedi nyelvhasználók között a 2010-es évek elején, illetve köze-pén a mai dél-alföldi ö-ző nyelvjárás. A kutatásban való részvételem nagyban megkönnyítette témaválasztásomat, hiszen a kutatócsoport tagjaként olyan mód-szertani tapasztalatokkal, meglátásokkal gazdagodtam, melyek, úgy vélem, haszno-síthatók a történeti szociolingvisztika területén végzett kutatásokban is. Ezért döntöttem úgy, hogy az ö-zés szempontjából is megvizsgálom az 1728 és 1744 között keletkezett szegedi iratok egy részét, melyeknek kiválasztását a módszertani részben fogom bemutatni.
2. A kutatás során fölmerült problémák és módszertan. Előzetes vizsgálataim