A Majdan téri események kronológiája

Az eseményeket elemezve megállapítható, hogy a tüntetések kezdetétől fogva Viktor Janukovics nem volt ura a helyzetnek. A valós kezdeményezés az ellenzéké volt, akik valószínűleg jóval korábban szövetségre léptek a nyugat-európai és amerikai politikai vezetéssel. Az elnök kényszerű elmenekülésének okai megértéséhez szükséges a 2014.

február 21-ét megelőző időszak főbb eseményeinek részletes megismerése, az ahhoz vezető út felelevenítése.

 2013. november 21. Ukrajna felfüggeszti az Európai Unióval kötendő társulási szerződés aláírásának előkészítő folyamatát. [1 p. 331]

A gazdaság szerkezetének átalakításához Ukrajnának szüksége volt kedvezményes hitelre, melynek biztosítására csak Oroszország mutatott hajlandóságot, sőt az első 3 milliárd dolláros részletet még az év decemberében át is utalták. [125] Ezen kívül Nyikolaj Azarov miniszterelnök szerint az EU társulási szerződési javaslata ellentétes volt Ukrajna politikai és gazdasági érdekeivel, amit a 2019. február 16-án az ukrán „112 TV” csatornán bemutatott interjúban részletesen kifejt. [126]

Az interjúban Azarov emlékeztet, hogy nem véglegesen akarták megszakítani a társulási folyamatot az EU-val, viszont Ukrajnának legalább 4 - 5 évre még szüksége lett volna ahhoz, hogy a gazdaság szerkezeti átalakítását elvégezzék. Ennek feltétele volt a hosszú lejáratú hitel, és szerinte a fent említett idő is elég lett volna arra, hogy az ukrán állami és magánvállalatok versenyképesek maradjanak európai társaikkal szemben. [126]

 2013. november 22 - 23. Az egyetemisták tüntetéseinek kezdete a Majdan téren.

[1 p. 335]

 2013. november 24. Országos szimpátia tüntetések kezdete szinte minden nagyobb városban.

A tüntetések forgatókönyve megegyezett a belgrádi, tbiliszi-i, „arab tavasz”, stb…, jelenetekkel, ahol naiv, jó szándékú egyetemisták az utcára vonulnak, majd helyüket a jól kiképzett, agresszív tüntetők veszik át.

62

 2013. november 28 - 29. Az Európai Unió és Ukrajna vilniusi csúcstalálkozója.

Janukovics elnök megtagadja a megállapodás aláírását. [1 pp. 304-306]

Viktor Janukovics eltökélt és kitart eredeti szándéka mellett, pedig Azarov szerint figyelmeztették, hogy ha nem írja alá a megállapodást, annak komoly következményei lesznek. [126]

 2013. november 30. 04⁰⁰ Megkezdődik az egyetemisták kiszorítása a térről.

Állítólag a „Berkut” különleges rendőri egység erői bántalmazzák a tüntetők egy csoportját, másokat letartóztatnak. Mintha mi sem történne, a Majdan téren megkezdik az újévi fenyőfa felállítását. [1 p. 282-284]

 2013. december 01. A tüntetők kiszorítják a rendőri erőket a Majdan térről, több ezren tüntetnek, megpróbálják megrohamozni az elnöki rezidenciát. [1 p. 221-223]

 2013. december 11. A „Berkut” különleges egység eredménytelenül tesz kísérletet a Majdan tér visszafoglalására. [1 p. 367]

Az eseményekből jól látszik, hogy az elnök habozik erőszakot alkalmazni, bízik abban, hogy a hideg és az év végi ünnepekre való készülődés miatt a tüntetés lendülete kifullad.

 2014. január 11. A „Vaszilkovszkiji terroristák” pere. Tüntetések a bíróság és a

„Berkut” ellen. Megsérül az a Jurij Lucenko, aki 2019. augusztus 29-ig Ukrajna legfőbb ügyésze volt. [1 p. 375]

 2014. január 16. Az ukrán parlament (Rada) szigorú, statáriális törvényeket fogad el. [1 p. 383]

 2014. január 19. A Majdan téri aktivisták harcolnak a belügyi alakulatok és a

„Berkut” különleges egység kivezényelt erőivel. [1 p. 20]

 2014. január 20. Megkezdődnek az utcai harcok, a letartóztatások, az emberrablások és a gyilkosságok. [1 p. 69-73]

Az utcai megmozdulások eldurvulnak, a tüntetők profi módon szembeszállnak a rendőrség különleges erőivel, az erőviszonyok fokozatosan a demonstrálók javára változnak, amit a 9. számú függelék 16. ábrája egyértelműen bizonyít. Kétségtelen, hogy az utcai harcra való felkészülést már korábban elsajátították.

63

 2014. február 19. Kijevbe látogat Laurent Fabius francia, Frank Walter Steinmeier német és Radoslaw Sikorski lengyel külügyminiszter, akik garantálják, hogy amennyiben előrehozott választások lesznek, úgy az ellenzék beszünteti az erőszakot, az országban helyreáll a rend. Viktor Janukovics amnesztiát hirdet és leváltja az erőszakpárti minisztereit. [1 p. 416-420]

Janukovics félrevezetéséhez aktívan asszisztálnak az európai országok politikusai, később vállalásaikat senki sem kéri számon rajtuk.

 2014. február 21. Viktor Janukovics elhagyja Kijevet és Harkovba menekül. [127]

Az elnök még ekkor is reménykedhetett abban, hogy a helyzet normalizálódik, de a későbbi történések kijózaníthatták, és megérthette, hogy számára nincs visszaút Kijevbe, sőt neki és családjának Ukrajna sem biztonságos.

Az események alakulásából jól látszik, hogy előre megtervezett és megszervezett akciósorozatról van szó. Az egyetemistákat valószínűleg azért használták fel, hogy kiváltsák a széles tömegek szimpátiáját, azt a látszatot keltve, hogy a rendfenntartó erők erőszakot alkalmaznak a védtelen fiatalokkal szemben. A híradásokban és a televíziós közvetítésekben jól látható, hogy tíz nap alatt a tüntetők olyan mennyiségű autógumit, üzem- és éghető anyagot, védő- és támadó felszerelést halmoznak fel, amivel a rendőri egységeket könnyedén kiszorították a Majdan térről. Jelentős számú aktivistát toboroznak, akik kiképzése, rendőrök elleni támadásra történő felkészítése a kamerák előtt történik. Az is megfigyelhető, hogy a vezető szerepet betöltő Majdan téri aktivisták kiképzettek, tevékenységük összeszokott, összehangolt, valószínűleg felkészítésük már jóval korábban megtörtént.

Viktor Janukovics naivan hitt abban, hogy a parlamenti ellenzék vezetőivel kötött, a nyugati hatalmak közreműködésével aláírt megállapodás megfelelő garanciát jelent arra, hogy az előrehozott választásokig megőrizhesse hatalmát. Úgy gondolta, hogy elég ideje van arra is, hogy felkészüljön a békés hatalomátadásra, vagy megerősödése esetén elég legitimációval rendelkezzen ahhoz, hogy a későbbi megmozdulásokat erőszakkal elfojthassa. A megállapodás aláírása után egy nappal már az élete volt a tét, kénytelen volt elmenekülni a fővárosból.

A tüntető tömeg dühét az váltotta ki, hogy ismeretlen mesterlövészek a tömegbe lőttek és válogatás nélkül ölték úgy a tüntetőket, mint a rendőröket. Petro Porosenko médiagépezete Viktor Janukovicsot és a Berkut egységeket vádolta a becstelen cselekedet

64

végrehajtásával. Az igazság megismerése várat magára. Egy olasz TV csatorna, a

„Mátrix” 2017 novemberében megszólaltatott három grúz mesterlövészt, akik korábban Szaakasvili egykori grúz elnök testőrségében szolgáltak. Elmondták, hogy ők lőttek és most azért fordulnak a nyilvánossághoz, mert társaik furcsa körülmények között tűnnek el, vagy haltak meg. [129] Ezt a témát 2018. február 20-án ismét feldolgozza az ILAND orosz nyelvű izraeli TV csatorna is, amely megerősíti az olasz TV információit. Nem zárható ki, hogy oroszérdekű megrendelésre készültek a TV műsorok, ahogy az sem, hogy lehet valóságalapja, hiszen a tömegbe való lövetés nem szolgálta Viktor Janukovics érdekeit. Tény viszont, hogy Szergej Pasinszkij ellenzéki képviselőt, a tüntetők koordinátorát és Andrej Parubijt, a későbbi ukrán parlament elnökét a rendőrök akkor tartóztatták fel, amikor megpróbáltak mesterlövész puskát becsempészni a Majdan tér melletti egyik épületbe. [130]

2.9.2 Viktor Janukovics elnök eltávolítása a hatalomból, Oroszországba történő