Harcok kezdete, a katlan kialakulása

Az ukrán politikai vezetők és katonai parancsnokok hamar megértették, hogy Donyeck és Luhanszk elfoglalása jelentős erők és eszközök felvonultatását követeli meg, mert a két város eleste a szakadár köztársaságok végét jelentené. Egyértelműen látszott, hogy a felkelők minden eszközt bevetnek a városok védelme érdekében, a végsőkig fognak harcolni. Arra is lehetett számítani, hogy Oroszország sem hagyja magára a szakadárokat, bizonyos keretek között minden eszközt bevetnek a terület védelme és az orosz nemzetiségű lakosság védelme érdekében.

A harci cselekmények hiteles megismerése, rekonstruálása nem egyszerű feladat.

Számtalan alkalommal kiderült, hogy a felek félrevezetik a közvéleményt, hamis adatokat szolgáltatnak. Az is tisztázatlan maradt sokáig, hogy kialakult-e katlan, avagy sem, azaz hogy az ukrán kormányerőket és a velük szövetséges ÖTZ-ket teljesen körbezárták-e a felkelő erők, vagy sem. Az akkori ukrán államfő, Petro Porosenko végig tagadta a katlan kialakulását, azt hangoztatta, hogy nincsenek teljesen körbe zárva az állami hadsereg egységei. Az oda vezényelt alakulatokkal végig megmaradt a szárazföldi összeköttetés, bármikor képesek lettek volna elhagyni Debalcevet a harci cselekmények során. A felkelők szerint Porosenko félrevezette a közvéleményt, sőt a harcokban résztvevő ukrán parancsnokok is beismerték a katlan kialakulásának tényét. Abban sincs egyetértés, hogy a városért vívott harcokban hányan vettek részt. [208] Oroszbarát források 8-10 ezer közé teszik ezt a számot, ukrán hivatalos adatok 2-5 ezer főre becsülik a harcokban résztvevő állami hadsereg és a velük szövetséges egyéb erők létszámát. Ugyanez figyelhető meg az áldozatok számának megállapításában is. Ukrajna hivatalosan 66 fő halottat ismer el, 300 fő sebesültet, 121 fő hadifoglyot tart nyilván és 81 ember sorsáról nem rendelkezik információval. Nyilatkozataik szerint megöltek 3 000 fő donyecki harcost és a hadifoglyok számát 300 főre becsülik. Ezzel ellentétben a DNK közleménye szerint a

98

kormányerők vesztesége megközelítőleg 2 900 és 3 800 fő közé tehető, és ők maguk mindösszesen 30 fő fegyverest vesztettek. A haditechnikai veszteségek megállapítása is teljesen eltérő. Az ukrán hivatalos adatok 8 darab tankot és 31 BMP típusú gyalogsági páncélozott harci jármű megsemmisülését ismerik el, ezzel szemben a donyecki hadvezetés adatai alapján a szakadárok 46 db tankot, 32 db önjáró tüzérségi löveget, 94 db gyalogsági páncélozott harci járművet, 36 db gyalogsági páncélozott harcjárművet és RSZZO-t (реактивная система залпового огня az ún. „Katyusa” harci jármű modern változata) semmisítettek meg, vagy zsákmányoltak. [209] Az összes körülményt figyelembe véve vélhetően kialakult a katlan, azaz bekerítették a kormányerőket. A kivonuló katonai oszlopokat tervezetten és szervezetten támadták, ezért a kormányerők veszteségei óriásiak voltak, emellett a hadsereg hatalmas presztízsveszteséget is kénytelen volt elviselni. [205 pp. 300-310]

Annak érdekében, hogy visszafoglalják a felkelők Debalcevet, nemcsak a várost kellett megszerezni, hanem a környező településeket, kisvárosokat, falvakat is el kellett foglalni.

Azért, hogy elérjék céljukat, a felkelők első lépésként 2015. január 22-én megtámadták a Debalcevétől nem messze fekvő Gorlivkát (oroszul: Gorlovkát). A szakadárok a harcok kezdeti fázisában jelentős mennyiségű és különféle típusú fegyverzeti eszközt is bevetettek, köztük különféle rakétarendszereket, nehéztüzérséget és harckocsikat is (9.

számú függelék 23. ábra). Azt állították, hogy ezeket a fegyverzeti eszközöket a korábbi ütközetekben zsákmányolták az ukrán katonáktól, illetve helyreállították a reguláris hadsereg által hátrahagyott és megsérült hadfelszereléseket. Az ukrán katonai veztők véleménye szerint Oroszország szerelte fel korszerű fegyverekkel a szakadár erőket. A hadműveletek intenzitását és erejét jól jelzi, hogy 2015. január 22-én Igor Sztrelkov, a DNK hadügyminisztere az orosz közösségi oldalon, a Vkontakttyén hívta fel a polgári lakosság figyelmét arra, hogy maradjanak otthonaikban és feküdjenek le a földre, mert intenzív tűz alá veszik Gorlivkát. Ezenkívül Olhovatkát, Redkodubot, Poposznaját, Troickojét és Csernuhinót is támadták. Ukrajna donyecki belügyminiszter-helyettese még aznap este bejelentette, hogy az aknavetőkkel végrehajtott támadás során 2 ember meghalt, 3 pedig megsebesült. Ezzel egyidőben az azóta merényletben megölt Alekszandr Zaharcsenko, a DNK vezetője azt közölte, hogy a frontvonalat sikerült kitolniuk, ezzel is megakadályozva azt, hogy a hadsereg Donyecket tűz alá tudja venni. Petro Porosenko az ország katonai vezetőit még aznap este arra utasította, hogy olyan haditervet dolgozzanak ki, amely alkalmas arra, hogy megállítsák, illetve megsemmisítsék a felkelők támadó egységeit. A harcok ezt követően sem álltak le, hanem azok intenzitása inkább erősödött.

99

A szakadárok Donyeck felől és Luhanszk irányából is összehangoltan támadták Debalcevét (9. számú függelék 24. számú kép). Kijev – annak ellenére, hogy a felkelők sorra foglalták el a környező településeket – folyamatosan azt állította, hogy sikeresen védekeznek. Azokon a településeken, ahol harci cselekmények zajlottak, az állapotok kritikussá váltak. Megsszűnt az áram és ivóvíz ellátás, de még ép épület is alig maradt.

[232] A helyzetet súlyosbította, hogy az ostromlott településekből sem a hadsereg, sem pedig a békés lakosság nem tudott elmenekülni. Bármelyik irányból akarták elhagyni a várost, a felkelők intenzív tüze fogadta a visszavonuló erőket. Miután már közel két hete folytak a súlyos harcok Debalcevében és annak körzetében, 2015. február 04-én az ENSZ főtitkára, Pan Gimun tűzszünetre szólította fel a harcoló feleket annak érdekében, hogy a lakosság elhagyhassa a várost. [211] Ezt a kezdeményezést a szemben álló felek elfogadták, és bár a tűzszünetet sűrűn megsértették, Avgyeevkából és Debalcevéből így is 5 000 fő lakos el tudott menekülni. [205 pp. 300-310] [212]

2015. február 05-től a felkelők újabb és újabb hadi sikereket értek el. Elfoglalták Uglegorszkot, azt a várost, melyet alig egy héttel előtte támadtak meg. Két napra rá az ukrán katonák kivonultak Redkodub faluból, 2015. február 09-én pedig már a felkelők kezén volt Logvinovo. A település lakossága a 100 főt sem érte el, de stratégiailag fontos volt, ugyanis az M103-as autóút ezen a falun keresztül halad át. Debalcevében ukrán deszantos egységek megpróbáltak válaszcsapásokat mérni, de mindhiába, a próbálkozásaik folyamatos kudarcba fulladtak. 2015. február 10-én az Artyemovszki utat is elfoglalták a lázadók erői, ezzel teljesen elvágták a szárazföldi összeköttetést az ukrán hadseregtől. Az ukrán védelmi miniszter, Sztyepan Poltorak 2015. február 11-én cáfolta ezen információk hitelességét. Azt állította, hogy a Debalcevében harcoló katonákkal a szárazföldi összeköttetés biztosított, részükre a fegyver és lőszerutánpótlás szállítása folyamatos. Ennek ellent mondott a felkelők közleménye, miszerint az ukrán erők kénytelenek voltak elbarikádozni magukat és földbe ásott vagonokban védekeznek. 2015.

február 12-én az ukránok azt jelentették be, hogy visszafoglalták Loginovo községet. Ezt a DNK szóvivője, Eduard Baszurin kategorikusan cáfolta. Emellett jelentette, hogy sikerült teljesen „katlanba” zárniuk a kormányerőket és a velük szövetséges ÖTZ-ket, melyek létszáma 7-10 ezer fő közé tehető. Az Ukrán Védelmi Miniszter bejelentette, hogy az Artyemovszkot és Debalcevét összekötő utat megtisztították, ezáltal lehetőségük nyílt Artyemovszk irányába kivonni az erőiket, hadieszközeiket. A donyeckiek ezt cáfolták és megerősítették a korábbi közleményüket, amely szerint a „katlant” továbbra is zárva tartják és a pozíciókat stabilan őrzik. A felújított Minszki tárgyalások 2015. február

12-100

én Oroszország, Ukrajna, Németország és Franciaország részvételével befejeződtek. A szemben álló felek megegyeztek abban, hogy Kijevi idő szerint 2015. február 15-én 00.00-tól fegyvernyugvás lép életbe. A megállapodásban a felek kölcsönösen vállalták, hogy nehéztüzérségeiket már a következő naptól 50 kilométerről 140 kilométeres távolságra viszik el a kialakult frontvonaltól. [205 pp. 300-310] [214]

A DNK és LNK felajánlották az ukrán félnek, hogy amennyiben a katonáik az összes fegyvert hátrahagyják, úgy egy a számukra kijelölt útvonalon (folyosón) elvonulhatnak Debalcevéből és a környező településekről, tekintettel arra, hogy szerintük a Minszk-2 néven elhíresült béke-megállapodás erre a területre nem érvényes. [215]