• Nem Talált Eredményt

számú függelék: A menekülés bemutatása az elnöki testőrség szemszögéből

Viktor Janukovics elmondása szerint menekülése közben konvoját támadás érte. Ezzel kapcsolatban nagyon kevés hitles információ áll rendelkezésre, azonban a konvojt ért támadás tényét senki sem cáfolja. A történések rekonnstruálására a Vlagyimir Puttyinnal és az elnöki testőrség tagjaival készült televíziós interjúkat tudtam alapul venni. Biztosan nem állítható, hogy az interjú alanyok a teljes igazságot felfedték, azonban az események logikai láncolatába az elmondottak teljesen beleillenek.

Viktor Janukovics 2014. február 21-én hagyta el Kijevet, és helikopterrel Harkovba repült. Miután hatalmától ténylegesen megfosztották, megpróbálták őt letartóztatni, valamint merényletet kíséreltek meg ellene végrehajtani. Ezt nem mások állítják, mint az Oroszországba menekült Elnöki Biztonsági Szolgálat akkor mellette lévő munkatársai:

Konsztantyin Kobzar (az elnöki testőrség parancsnoka, 10. számú ábra), Vlagyimír Pavlenko (az elnöki testőrség törzsének vezetője), Szergej Bernackij és Dmitrij Ivancov testőrök. [133]

10. ábra: Viktor Janukovics testőrségével (bal felső sarokban az elnöki testőrség parancsnoka, Konsztantyin Kobzar)

Forrás: [233]

Az elnök biztonsági szolgálata előre küldte a járműveit, melyekre ismeretlenek többször lövéseket adtak le. Dmitrij Ivancov ezredes elmondása szerint az új hatalomhoz lojális

„önvédelmi szervezetek” öt ellenőrző-áteresztő pontot állítottak fel, melyből háromnál blokkolták a konvoj mozgását, és a két utolsónál tüzet is nyitottak rájuk. A támadás során

183

egy testőr megsebesült, egy gépkarabély lövedék találta el. Mivel a helikopter titokban szállította az elnököt Harkovba, a támadók azt feltételezhették, hogy Janukovics a konvoj valamelyik autójában tartózkodik, ezért egyértelműnek tűnik, hogy a támadás ellene irányult. Az első lövéseket már akkor leadták, amikor a konvoj még csak lőtávolságban volt, tehát csak közelített az ellenőrző ponthoz, azt nem lehetett tisztán kivenni, hogy pontosan kik ülnek az autóban. Ivancov ezredes úgy gondolja, hogy az ellenőrző pontok között összeköttetés volt, ezért információval rendelkeztek a konvojban utazó járművek mozgásáról, számáról, érkezésük várható időpontjáról. [133]

A kimenekítés körülményeiről Konsztantyin Kobzar is beszámolt. Olyan titkosszolgálati információval rendelkeztek, amely szerint néhány felfegyverkezett csoport készen áll arra, hogy a harkovi gyűlést terrorcselekménnyel megzavarja, és ezt kihasználva megöljék az elnököt. Felismerve a veszélyt, a gyűlés előtt néhány órával át szerették volna vizsgálni a rendezvény helyszínét, és jelentős számú megerősítő erőt is igényeltek a helyi rendőrségtől. A kért időt nem biztosították számukra, és a szolgálatba vezényelt rendőrök fegyvereit leadatták. A fegyverlevétel célja az volt, hogy az emberek felé békés rendőrség képét mutassák, ne váltsanak ki agressziót a tüntető tömegből. Az elnöki testőrség követelését többszöri felszólítás ellenére is elutasította a helyi rendőri vezetés, és tájékoztatták őket arról, hogy ez a döntés nem helyben, hanem Kijevben született meg.

Az összes körülményt figyelembe véve, és az elnökkel konzultálva a testőrség parancsnoka úgy döntött, hogy Viktor Janukovics mégsem vesz részt a nagygyűlésen és tovább utaznak Donyeckbe. Tették ezt azért is, mert a konferenciaközpont közelében megközelítőleg 300 főt számláló botokkal, ütő- és vágóeszközökkel felfegyverkezett agresszív „Jobboldali Szektor” szimpatizáns gyülekezet volt. Mint később kiderült, a döntés helyénvaló volt, hiszen igazi hajtóvadászat kezdődött az elnök ellen, melyben az ukrán titkosszolgálatok is aktívan részt vettek. Mikor húszpercnyi repülésre voltak úti céljuktól, a repülés irányító diszpécser kapcsolatba lépett a pilótával, és azt az utasítást adta, hogy térjenek vissza Harkovba, mivel az ideiglenes államfői szerepet betöltő parlamenti elnök Olekszandr Turcsinov megtiltotta a donyecki leszállást. Az utasítás megtagadása esetén kilátásba helyezték a légi jármű kényszerleszállítását (11. számú ábra). A pilóta jelezte, hogy csak annyi üzemanyag van a repülőgépben, amennyivel Donyeckig el tudnak repülni, így Harkovba visszatérni nem tudnak. Miután leszálltak a donyecki repülőgépen, kapcsolatot szerettek volna létesíteni a kijevi központjukkal, azonban telefonjaikat blokkolták. Ekkor vált számukra egyértelművé, hogy vagy elmenekülnek, vagy megadják magukat, vagy megölik őket. [134]

184

Ezután az a döntés született, hogy elrepülnek a biztonságosabbnak vélt Krím-félszigetre.

Azonban a Donyecki repülőtér megtagadta az elnöki gép felkészítését, illetve megtiltotta a felszállást. A repülőgépet fegyveres határőrök vették körbe, és közölték a pilótákkal, hogy a repülőtér a működését azonnali hatállyal beszünteti. Ezután az elnök és testőrsége gépjárművekbe szállt át, és szándékuk szerint elindultak a Krím-félsziget irányába. A fegyveres határőrök útjukat állták, azonban Kobzar felszólítására mégis tovább engedték őket, és még szégyenkezve hozzátették, hogy azt a parancsot kapták Kijevből, hogy tartóztassák le az elnököt, ne engedjék elmenekülni. [133]

A Krím-félsziget irányába két konvojjal indultak útnak és Melitopol (Zaporozsje megye, nem messze az azovi tótól) településhez közeledve észlelték, hogy az utat teherautókkal lezárták, és mellettük géppuska fészkeket telepítettek. Az Elnök biztonságát szem előtt tartva visszafordultak, és úgy döntöttek, hogy mellékutakon fognak eljutni céljukhoz.

Mikor az utat lezáró „merénylők” észrevették, hogy a konvoj megfordult, terepjárókkal üldözőbe vették őket. Azonban esélyük sem volt a profi gépjárművezetőkkel és nagyteljesítményű járművekkel felszerelt elnöki konvojt utolérni, az elnök könnyedén megmenekült. Vlagyimir Pavlenko elmondása szerint néhány perccel ez után felhívta őt az ellenőrző ponton szolgálatot teljesítő ismerőse és arról tájékoztatta, hogy azt a parancsot kapták, hogy semmisítsék meg az elnöki konvojt és senkit se hagyjanak élve.

Tudták, hogy ilyen parancsot csak a legfelsőbb szinten adhattak ki. Úgy vélték, hogy az ország irányítását átvevő ellenzék ilyen súlyos kimenetelű műveletet külső hatalom támogatása nélkül nem hajthatott volna végre, ezért attól tartottak, hogy a konvoj mozgását műholdakról követik. Véleményük szerint Moammer Kadhafi meggyilkolása is úgy történt, hogy titkosszolgálatok bemérték a konvoj mozgását, a kísérő járműveket robot repülőgépekkel megsemmisítették és a gyilkosságot végrehajtó csoportokat pontos helyszínre irányították. [134]

185

11. ábra: Falkon-900 típusú ukrán elnöki gép Forrás: [135]

Ez után az elnöki testőrség parancsnoka úgy döntött, hogy a konvojt feldarabolja több részre, és megpróbálnak elvegyülni a közlekedésben résztvevő egyéb járművek között.

Olyan információt is kaptak, hogy a Krím-félszigeten található Belbeki repülőtéren leszállt egy repülőgép, fedélzetén három fegyveres csoporttal, melynek tagjai zömében külföldiek voltak. Egyes híresztelések szerint, Arszen Avakov a Krím-félszigetre (Balaklava város) repült, jelentős számú fegyveres csoport kíséretében, amelynek az volt a feladata, hogy támogassa és irányítsa az előzőleg említett három fegyveres csoport tevékenységét, koordinálja mozgásukat. [133]

Janukovics elnököt nem sikerült sem megölni, sem elfogni, melynek több oka is volt. A legfontosabb az elnöki testőrség hűsége, az elfogására szervezett műveletben résztvevő speciális erők és szolgálatok szándékosan „hibás” döntései, és Oroszország hathatós segítsége.

186

8. számú függelék: Fogalmi meghatározás