A magyarországi erd ı k természetessége országos átlagadatok alapján

6.1.1. A mintaterületek állományainak természetessége, a mintavétel reprezentativitása A mintaterületek állományainak természetességét gyakoriságuk szerint elemezve, eloszlá-sukat a normál eloszláshoz illesztve (normalitásvizsgálat) megállapíthatjuk, hogy az erdırészletek természetességének eloszlása (17. ábra) (középérték = 53,81, szórás = 11,58) nem tér el szignifikánsan (D=0,0566, p<0,01) a normális eloszlástól. A késıbbi elemzések szempontjából fontos tény, hogy alapsokaságunk normális eloszlású.

Az erdırészletek megoszlása természetességi osztályonként

0 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 70 75 80 85 90 95 100 Természetesség

0 20 40 60 80 100 120 140

Darabszám

17. ábra – Az erdırészletek természetességének eloszlás-diagrammja

A terepi jegyzıkönyvek adatai, az értékeléshez használt üzemtervi háttérváltozók és ezek országos statisztikai adatai lehetıvé teszik, hogy a mintavételezés reprezentativitását is becsüljük. Ehhez az egyes üzemtervi jellemzık mintavételi eloszlását a jellemzık országos eloszlásához illesztettük (M19a-e ábra), s χ²-próbával értékeltük. A mintavétel eloszlása p<0,05 szignifikancia szinten azonosnak tekinthetı az országos eloszlással az ártéri fekvés és a hidrológiai viszonyok esetében. Mivel mintavételezésünkkor az állományok között eleve differenciáltunk természetszerő-átmeneti-kultúr jellegük alapján, s a kultúrállományokat tudatosan – a természetességi skálán mutatott kis változatosságuk miatt – alulreprezentáltuk, ezért több üzemtervi jellemzı mintavételi és országos eloszlása nem mutat szoros kapcsolatot.

Ez különösen szembetőnı a tengerszint feletti magasság, lejtés, kitettség, klíma, talajtípus-csoport, eredet, erdıgazdasági tájcsoport esetében, ahol a kultúrállományok alulreprezentált-sága miatt, azok jellemzı térfoglalása következtében a sík fekvéső, vagy azzal kapcsolatos kategóriák mutatnak torzítást. Ha ezeket a kategóriákat elhagyjuk, akkor a homogenitás-vizsgálat szerint a mintavételi gyakoriságok eloszlása szoros összefüggést (p<0,05) mutat az országos gyakoriságok eloszlásával. Mindezek természetesen nem mondanak ellent annak, hogy az üzemtervi háttérjellemzık alapján értékeléseket ne végezhessünk, ehhez azonban a mintavételezésnél használt természetszerő-átmeneti-kultúr bontás területarányaival vala-mennyi kategória esetében a természetességi értékeinket súlyozni kell!

y = -3E-05x³ + 0,0059x² - 0,4071x + 12,443 R² = 0,6247

0 2 4 6 8 10 12 14 16 18 20

0 10 20 30 40 50 60 70 80 90 100

Részminta nagysága (%)

Abszolút eltérésösszegek (%)

18. ábra – Különbözı intenzitású részminta-vétel abszolút eltérésösszegeinek összehasonlítása A kellı nagyságú mintaszám eldöntésének ellenırzésére a teljes mintából különbözı intenzitással (10-90 %) részmintákat vettünk (ismétlések száma 10), s ezek természetességi értékeinek eloszlását összevetettük a teljes minta természetességi eloszlásával, majd az abszolút eltérések összegeire trendvonalat illesztettünk (18. ábra). A trendvonalból meg-állapítható, hogy már 50 %-os részminta-vétel esetén is az abszolút eltérésösszegek 5 %-on belül maradnak, azaz a mintaszám kétszeresére történı emelésével a természetességi értékekben semmi markáns különbséget – országos szinten – nem várhatunk. [Megjegyzendı, hogy az osztrák hemeróbia-projekt (GRABHERR et al., 1998a) ugyanilyen célú elemzésekor nagyon hasonló lefutású trendvonalat kaptak.]

6.1.2. A magyarországi erdıállományok átlagos természetessége és természetességük szélsı értékei

A magyarországi erdıállományok átlagos természetessége a felvételi jegyzıkönyvek ki-értékelésével és a mintavételnél alkalmazott területarányok – mint súlyértékek – figyelembe vételével 48,6 %-nak adódott. Bár ez az érték önmagában is értelmezhetı és sokat mondó, a késıbbiekben mégis az átlagok mögé is igyekszünk bepillantani, hogy azok valós okát megérthessük, s az egyes kritériumok és indikátorok jelenlegi természetességének javítható-ságára rámutathassunk. Az országos átlag mellett fontos azt is figyelembe venni, hogy a legjobb természetességő erdıállomány értéke 87,2 %-nak, míg a legrosszabb természetességő állomány értéke 14,0 %-nak adódott. Ez azt is jelenti egyben, hogy – a pusztavágásokat és az erdıtelepítésre váró erdı-termıhelyeket nem számítva – a magyarországi erdıállományok természetessége széles tartományban, a természetességi skála 73,2 %-án mozog. Figyelemre méltó, hogy a legjobb természetességő állomány esetében is több mint 10 % a közvetett vagy közvetlen antropogén terhelés mértéke, s még legjobbnak hitt erdıállományaink is el-maradnak a természetes állapottól. Ez a megállapítás összevág azzal a szakmai körökben egyaránt ismert ténnyel, miszerint Magyarországon természetes állapotú erdık (~ ıserdık) nincsenek. A legrosszabb természetességő állomány – viszonylag magas – természetességi értéke viszont meglepetést okozhat. Mivel értékelı módszerünkbe az összetételi jellemzıkön túl szerkezeti jellemzıket is bevettünk, továbbá a termıhelyet is az erdı részének tekintjük, így a 100 %-os elegyarányban idegenhonos fafajú állományok sem érik el – az eddigi közvélekedéssel, vagy a német erdıtermészetesség vizsgálatokkal (pl. SCHIRMER, 1999;

STEINMEYER, 2003) ellentétben – a 0 %-os természetességet. Ennek vagy ezen közeli értéknek teljesülése az állományszintek és a termıhely olyan drasztikus megsemmisítését ill.

átalakítását feltételezik, amely jelenlegi erdı mővelési ágú területeinken nem következhet be, legfeljebb csak az onnan kivont területek egy része esetében (pl. erdıállomány helyén bevásárlóközpont létesítése).

A leginkább természetszerőnek gondolt, s eddigi ismereteink szerint a legtermészetközelibben mővelt bükkösök esetében vizsgáljuk meg, hogy milyen feltételeknek kell teljesülnie ahhoz, hogy értékelı rendszerünk szerint a 0 %-os ill. a 100 %-os természetességi állapot beálljon:

a. A 0 % természetességő (bükkös termıhelyő) terület

A faállomány, a cserjeszint, a gyepszint, a mohaszint és az újulat hiányzik, holtfa semmilyen formában nem található a területen, melyen másodlagos erózió lépett fel, ennek mértéke > 50

%, az erózió típusa drasztikus, a humuszforma nyershumusz, a talajtömörítés mértéke > 10 %, van talajréteg-keveredés és talajfelszín-sebzés, a mikroélıhelyek hiányoznak.

b. A 100 % természetességő (bükkös) állomány

Faállomány-összetétel: Az állományt természetes fafajok alkotják, idegenhonos, termıhely-idegen fafaj és nemesített fajta nincs az állományban, a bükk, mint állományalkotó fafaj elegyaránya > 50 %, az elegyfák száma 8 vagy ennél több, melybıl legalább 4 fafaj elegy-aránya 5 % feletti, a többi elegyfa elegy-aránya együttesen eléri vagy meghaladja a 10 %-ot.

Faállomány-szerkezet: A faállomány 3 vagy több korosztályból áll, a lombkoronaszint maximális és minimális záródásának különbsége 61-90 %, a lombkoronaszint záródásának átlaga 81-90 %, tisztások nincsenek az állományban, a fellazult állományfoltok (50 %-os záródás alatti foltok) területaránya < 20 %, a faállományt nagyszámú, eltérı záródású állományfolt építi fel, a záródáshiány természetes és nem erdészeti okokra vezethetı vissza, az állomány 3 vagy több szintbıl áll, a lombkoronaszint a cserjeszinttel összefolyik, az idıs

fák mennyisége meghaladja a 2 db/ha-t, melyek térbeli mintázata kisfoltos vagy nagyfoltos, a szabálytalan törzs- és koronaformájú egyedek aránya > 10 %.

Cserjeszint-összetétel: A cserjeszint hasonlít a potenciális természetes erdıtársuláséhoz, idegenhonos illetve agresszív cserje- és fafaj(ok) nincsenek a cserjeszintben, a nitrofil cserje- és fafaj(ok) aránya < 10 %.

Cserjeszint-szerkezet: A cserjeszint nem vagy természetes okok miatt hiányzik, a cserjeszint eltávolításának nincs nyoma, a cserjeszint maximális és minimális borításának különbsége 41-100 %, borításának átlaga 6-40 %, a borítás mintázata kisfoltos vagy szórványos.

Gyepszint-összetétel: A gyom- és/vagy nitrofil fajok borításának aránya < 10 %, a kísérıfajok nagyszámban vannak meg.

Gyepszint-szerkezet: A gyepszint maximális és minimális borításának különbsége 51-100 %, borításának átlaga 11-80 %, mintázata kisfoltos, nagyfoltos vagy szórványos, a mohaszint borításának átlaga 1-30 %.

Újulat-összetétel: Idegenhonos és agresszív fafaj nincs az újulatban.

Újulat-szerkezet: Az újulat maximális és minimális borításának különbsége 41-100 %, az ıshonos újulat borításának átlaga 41-100 %, a többéves, életképes újulat aránya 61-100 %.

Holtfa-ellátottság: A lábon álló holtfák, facsonkok (Ø > 5 cm) egyedszám aránya > 20 %, az álló vastag holtfa, facsonk mennyisége > 2 db/ha, a földön fekvı holtfa (Ø > 5 cm) borítása >

5 %, a holtfa-korhadtsága egyenletes, a földön fekvı vastag holtfa mennyisége > 2 db/ha.

Vadhatás: Hántáskár nincs, a cserjeszint és a gyepszint nincs megrágva, az alomszint nincs károsítva, a vad hatása miatt nem hiányoznak állományszintek.

Termıhelyi jellemzık: Másodlagos erózió nincs, a humuszforma mull, talajtömörítés, talajréteg-keveredés, talajfelszín-sebzés nincs, a területen nagyszámú mikroélıhely található.

6.1.3. A természetes fafajú, a termıhelyidegen fafajú és az idegenhonos fafajú állományok természetessége

Ha a természetességi értékszám országos átlagait az erdıállományok fafajainak ıshonossága és termıhelyhonossága szerint elemezzük, akkor a következı megállapításokat tehetjük (19. és 20. ábra). (A csoportképzés általános alapelve az, hogy a névadó típus elegyaránya a vizsgált erdıállományban meghaladja az 50 %-ot. Így természetes (ıshonos + termıhely-honos) fafajú állományok: A1+A2 > 50 %, termıhelyidegen fafajú állományok: A5 > 50 %, idegenhonos fafajú állományok: A3 > 50 %. Az indikátorok feloldását lásd a 6. Függelékben.) A természetes (ıshonos és termıhelyhonos) fafajú erdıállományok országos átlaga a leg-magasabb, értéke 58,5 %, ami megfelel az elızetes elvárásainknak. A termıhelyidegen, de ıshonos fafajú erdıállományok országos átlaga 53,5 %, ami az országos átlagot (48,6 %) még mindig meghaladja. Az idegenhonos fafajú erdıállományok országos átlaga mélyen az országos átlag alatt van, és 40,4 %-os értékkel a legkisebb. A három érték sorrendjét elızetesen is ilyenre becsültük volna, de a sorrenden kívül kiemelendı az egyes kategóriák közötti szignifikáns (p<0,001) különbség. Ez pedig egyértelmően azt mutatja, hogy a természetes fafajú erdık és a termıhelyidegen fafajú erdık közötti különbség jóval kisebb, mint a termıhelyidegen fafajú és az idegenhonos fafajú erdık természetességének különbsége (5,0 % ill. 13,1 %). A természetes fafajú erdık természetességi értéke országos átlagban 18,1 %-kal magasabb, mint az idegenhonos fafajúaké, azaz a köztük lévı különbség az idegenhonos fafajú erdık természetességéhez képest 44,8 %. Tehát – az egyes részletes elemzéseket megelızıen – már most kijelenthetjük, hogy e vizsgálatunk eredményei meg-erısítik azt az eddig is joggal vélelmezett szakmai álláspontot, miszerint az erdık természetességét alapvetıen, de nem egyedüli módon határozza meg a fafajok ıshonossága ill. termıhelyhonossága.

0,0 5,0 10,0 15,0 20,0 25,0 30,0 35,0 40,0 45,0 50,0

0-10 10--20 20-30 30-40 40-50 50-60 60-70 70-80 80-90 90-100 Természtességi osztályok

Eloszlás (%)

természetes fafajú termıhelyidegen fafajú idegenhonos fafajú

19. ábra – A természetes fafajú, a termıhelyidegen fafajú és az idegenhonos fafajú állományok mintavételi gyakoriságai természetességi osztályok szerint

Mean Mean±SE Mean±SD

T TI I

Típus 25

30 35 40 45 50 55 60 65 70

Természetesség (%)

20. ábra – A természetes fafajú (T), a termıhelyidegen fafajú (TI) és az idegenhonos fafajú (I) állományok átlagos természetességi értékei

(középérték, középérték hibája és szórás)