A mintaterületek kijelölése, terepi felvételezés

Vizsgálatunk az állományok természetességének megállapítására szorítkozik, így adódik, hogy az erdıgazdálkodás során létrejött erdırészletek legyenek a mintaterületeink. Az ország faállománnyal borított területén mintegy 345 ezer erdırészlet található, nagyságuk – többnyire a „véletlennek” köszönhetıen – általában 0,1 ha és 50 ha között ingadozik. (Országos Erdıállomány Adattár, 2002). Az érvényben lévı Erdıtervezési Útmutató (ANON., 2001) az erdırészletek kijelölésekor – több szempont alapján – a 3-10 ha-os tartományt tartja követen-dınek, ezért a mintaterületek kiválasztásakor mi is ebbe az intervallumba esı erdırészletek közül válogattunk. (Elızetes tapasztalataink és feltételezéseink alapján a nagyon kis területő erdırészletekben a fragmentációs hatások miatt a természetesség foka eleve alacsonyabb. A területnagyság és a természetesség kapcsolatának elemzésére külön minta-területeket jelöltünk ki.)

BÖLÖNI (2001) az Országos Erdıállomány Adattárból az erdırészlet lapok attribútumai alapján 3 csoportot állított fel: 1. természetszerő állományok, 2. átmeneti állományok, 3. kultúrállományok. Mivel valószínősíthetı, hogy az elsı csoportban lévı állományok természetessége mozog a legszélesebb, s az utolsó csoport állományainak természetessége a legszőkebb skálán, ezért differenciált mintavételezést végeztünk. Az osztrák projekt és saját tapasztalataink alapján súlyozott mintavételt folytattunk. A súlyértékeket szakértıi meg-kérdezés alapján állapítottuk meg. Az országos adatok (BÖLÖNI, 2001) és a súlyértékek alapján a mintaterületek megoszlását a 20. táblázat mutatja.

Mivel azonban e három fıtípusnak ismert az országos (és erdıgazdasági tájcsoportonkénti, tájankénti) területi részesedése, ezzel korrigálva vizsgálati eredményeink a teljes alap-sokaságra (Magyarország erdırészleteire) nézve reprezentatívnak tekinthetık. A súlyszámok megállapítása becslés alapján történt, amely a fıtípusokon belüli típusok számán, területi eloszlásán alapszik elsısorban.

Országos terület

Erdırészletek

száma Súlyérték Mintaterületek száma Típus

ha db db

Természetszerő állományok 657.782 103.671 6 1950

Átmeneti állományok 333.884 70.856 4 660

Kultúrállományok 787.051 170.479 1 390

Összesen 1.778.717 345.006 3000

20. táblázat – A mintaterületek száma és megoszlása

A természetszerő állományok esetében arra is ügyelnünk kellett, hogy a mintavételezés az ország jelenlegi erdıtársulás-csoportjainak megoszlását is tükrözze. Ehhez BARTHA – ESZTÓ

(2001) és BÖLÖNI (2001) aktuális adatai nyújtottak megbízható alapot (21. táblázat). Az Országos Erdıállomány Adattárban viszont nem lehet minden erdırészletrıl eldönteni – az erdırészlet lapok attribútumai alapján –, hogy mely erdıtársulás-csoporthoz tartoznak.

Viszonylag könnyen azonosíthatók a bükkösök, gyertyános-tölgyesek, cseres-tölgyesek, homoki tölgyesek, puhafás és keményfás ligeterdık, nehezebben a mészkedvelı erdık (molyhos tölgyesek), szikladomborzatú erdık, patak menti ligeterdık, láperdık. Nem azonosíthatók viszont a mészkerülı erdık, ezek típusai a bükkösök, gyertyános-tölgyesek illetve az átmeneti állományok csoportjaiba kerültek.

Az Országos Erdıállomány Adattár alapján 1950 természetszerő erdırészletet – melyeknél a potenciális természetes erdıtársulás megegyezik az aktuális erdıtársulással – egyértelmően ki tudtunk jelölni, a további 660 átmeneti típusba tartozó erdırészlet esetében – melyeknél az

Aktuális

Gyertyános-tölgyesek 210.126 31.9 28.183 558

Cseres-tölgyesek 166.462 25.3 24.660 448

Mészkedvelı tölgyesek 38.133 5.8 5.127 146

21. táblázat – Az erdıtársulás-csoportok aktuális részaránya, területe és a kijelölt mintaterületek száma (BARTHA -ESZTİ, 2001 és BÖLÖNI, 2001 adatai alapján)

aktuális erdıtársulás eltér a potenciális természetes erdıtársulástól, de még nem kultúrerdı típusba tartozik – véletlenszerően válogattunk az adatbázisból. Így a természetszerő és átmeneti típusú erdırészletek száma 2610, melyekhez jön a külön elvek alapján válogatott kultúrerdı típusú erdırészletek száma, mely 390. A terepi felvételek és az adatok feldolgozása során valamennyi erdırészletrıl eldönthetı volt, hogy melyik potenciális erdıtársulásba tartoznak, az ezek szerinti mintaterület megoszlásokat a 22. táblázat mutatja.

PTE típus

Gyertyános-kocsányos tölgyesek 280 Lösztölgyesek 13

Gyertyános-kocsánytalan tölgyesek 665 Sziki tölgyesek 8

Cseres-kocsányos tölgyesek 87 Borókás-nyárasok 10

Cseres-kocsánytalan tölgyesek 392 Ligeterdık

Mészkerülı erdık Bokorfüzesek 10

Mészkerülı bükkösök 24 Puhafás ligeterdık 85

Mészkerülı gyertyános-tölgyesek 13 Keményfás ligeterdık 169

Mészkerülı tölgyesek 8 Patak menti ligeterdık 50

Mészkedvelı erdık Láperdık

Mészkedvelı tölgyesek 126 Égerlápok 84

Bokorerdık 34 Főz- és nyírlápok 10

Szikladomborzatú erdık Összesen 2610

Sziklaerdık 18

Szurdokerdık 11

Törmeléklejtı-erdık 14

22. táblázat – A mintaterületek megoszlása a potenciális természetes erdıtársulások (PTE) szerint

A kultúrállományokat egyértelmően tudtuk azonosítani az Országos Erdıállomány Adattár erdırészlet lapjai segítségével. A 390 mintaterületet az állománytípusok országos részesedése és a heterogenitásukat figyelembe vevı szorzó alapján osztottuk fel (23. táblázat). A minta-területeket nem jelöltük ki elıre, hanem azokat a terepi felvételezık a terepmunka során választották ki. A korosztályok reprezentáltsága érdekében megkülönböztettük a fiatal (tisztítóvágás korral bezárólag), középkorú (gyérítés korú), idıs (véghasználat elıtti) állományokat. A felvételezıknek az országos mintázat és gyakoriságok alapján erdıgazdasági tájanként megadtuk, hogy milyen típusokból mennyi fiatal, középkorú ill. öreg állományt kell felvételezni (Függelék 4.). Külön ki kell még térni arra is, hogy a kultúr-állományok esetében csak az erdı-termıhelyen állókat jelöltük ki és elemeztük, mivel – a 3.2.2. fejezetben részletezettek alapján – csak itt van értelme erdıtermészetességrıl beszélni. A kultúr-állományokból kijelölt mintaterületek számát már csak azért sem lehet – a szőkebb skálán mozgó természetességük mellett – az országos részarányukhoz viszonyítani, s az alapján kijelölni, mert jó részük nem erdı-termıhelyen áll, így mintavételezésünk ezekre nem vonatkozhatott.

Országos területarány

Kultúrállomány

részarány Szorzó Mintaterületek

száma Kultúrállomány

típusa

% % db

Akácosok 21,2 43,6 0,75 126

Nemesnyárasok 7,8 16,0 1,00 62

Kultúrfenyvesek 15,1 31,1 1,40 165

Egyéb 4,5 9,3 1,00 37

Összesen 48,6 100,0 390

23. táblázat – A kultúrállományok mintaterületeinek megoszlása

A rétegzett véletlenszerő mintavétel alapján vizsgálatba vont erdırészletek területi elhelyez-kedését a 14. ábra mutatja.

14. ábra – A vizsgálatba vont természetszerő és átmeneti típusú erdırészletek területi elhelyezkedése

Külön mintavételi területeket kellett kijelölnünk a természetesség és az állományok területe, a természetesség és az állományok kora (fejlıdési fázisa) illetve a természetesség és a kezelések típusa közötti kapcsolatok elemzésére. Az összehasonlíthatóság érdekében fontos, hogy azonos erdıgazdasági tájon belül, közel hasonló termıhelyi feltételek mellett, ugyanolyan állománytípusokkal körbevéve legyenek fellelhetık az erdırészletek. A természetesség és a kezelések típusa közötti kapcsolat elemzésére hazánkban egy olyan erdıtömb adódott, ahol valamennyi jelenleg is alkalmazott kezelési mód (fokozatos felújítóvágás ernyıs bontással, fokozatos felújítóvágás csoportos bontással, fokozatos felújítóvágás vonalas bontással, fokozatos felújítóvágás szegélyes bontással) tanulmányozható. Ez a Magas-Bakony erdı-gazdasági táj Csehbánya községhatárában található (2-8 tag) (24. táblázat), mely az 1936. évi IUFRO IX. kongresszusán lett elıször a szakközönség elé tárva (ROTH,1936; MAJER, 1976).

Itt az állományok egymás mellett, azonos korosztályban, azonos állománytípussal (bükkösök) képviseltetik magukat. A mintaterületek nagysága egységesen 200 x 200 m, azaz 4 ha, valamennyi bontási módot 5-5 mintaterület reprezentál.

Erdırészlet jele Mintaterületek sorszáma Bontás módja

Csehbánya 2 A, 3 A 1-2; 3-5 csoportos

Csehbánya 4 B, 4 C 6-8; 9-10 szegélyes

Csehbánya 5 A, 5 B, 6 A 11-12; 13-14; 15 vonalas

Csehbánya 7 B, 8 B 16-17; 18-20 ernyıs

24. táblázat – A természetesség és a kezelések típusa (bontás módja) közötti kapcsolat vizsgálatához elemzésbe vont erdırészletek

A különbözı felújítási és üzemmódokkal (tarvágás, tarvágásos felújítóvágás, fokozatos felújítóvágás, szálalóvágás, szálalás) érintett erdırészletek természetességi vizsgálatára azért nem kerülhetett sor, mert egy területen belül, azonos feltételek mellett nem találhatók ilyen állományok, de ennek gátat vetett a szálalóvágás és a szálalás csekélymértékő alkalmazása is.

A természetesség és az állományok (erdırészletek) területének kapcsolatát szintén a Magas-Bakony erdıgazdasági tájon belül végeztük, ahol 80 erdırészletet felvételeztünk. Valamennyi állomány bükkös, ernyıs bontással újították fel ıket, koruk 95-105 év, használat az elmúlt tíz évben nem érintette ıket. A természetesség és a fejlıdési fokozatok (csemetés, fiatalos, sőrőség, vékony rudas, rudas, szálas, lábas) viszonyának elemzésére úgyszintén a Magas-Bakony erdıgazdasági tájon (Csehbánya), valamint összehasonlításképpen a Nyírség erdıgazdasági tájon belül (Ófehértó) jelöltünk ki bükkös illetve homoki tölgyes állományokat, melyek területe 5-7 ha közötti, s a bükkösök esetében valamennyit ernyıs bontással, a homoki tölgyesek esetében tarvágás után mesterségesen újították fel. Fejlıdési fokozatonként 5-5 erdırészlet került felvételezésre.

A terepi felvételezés a 2003. év vegetációs idıszakában zajlott, kiegészítı felvételeket 2004.

vegetációs idıszakában végeztünk. A terepi felvételezık erdımérnök és biológus végzettségő szakemberek ill. egyetemi hallgatók voltak. Egy-egy terepi felvételezı egy vagy több erdı-gazdasági tájba esı mintaterületek felvételezését kapta feladatul, az erdıerdı-gazdasági tájak mintaterületeinek megosztására – a heterogenitást elkerülendı – nem került sor. Az egysége-sítés érdekében a terepi felvételezık 2002-ben elméleti és gyakorlati képzésben vettek részt, amit kiegészített a részletes projektleírás. A terepen felveendı adatokat felvételi jegyzıkönyv-ben rögzítettük, ehhez részletes kitöltési útmutató tartozott. A jegyzıkönyvek ellenırzése után – amit a szakértıi kör hajtott végre – a jegyzıkönyveket javításra, kiegészítésre visszautaltuk a terepi felvételezınek. (Lásd Függelék 1-4.)