Erd ı természetességi típusok

Azért, hogy az absztrakt természetességi fokozatokat jobban értelmezhetıvé tegyük, gyakor-latiasabban közelítsük, megvizsgáljuk, hogy léteznek-e erdıtermészetességi típusok, vagy ha nem, akkor az alapsokaságunkban a változók (indikátorok) szabad kombinálódását figyelhet-jük-e meg. Feltételezzük, hogy a múltbeli hatások és az erdıgazdálkodási gyakorlat (elsısorban a vágásos erdıgazdálkodás) „tipizálta” a természetesség szempontjából erdıállo-mányainkat, azaz az együtt viselkedı indikátorok erdıtermészetességi típusokat hoztak létre.

Fenti kérdés eldöntésére elızetes tájékozódásképpen – a sokváltozós adatstruktúra feltárására – az objektumok (erdıállományok) és a változók (indikátorok) együttes ordinációját, azaz biplot fıkomponens analízist (PCABiplot) hajtottunk végre (75. ábra).

75. ábra – A PCABiplot elemzés ábrája. (A pontok az objektumok (erdırészletek) helyét, a számok az erdırészlet azonosítóját, a nyilak és a hozzátartozó kódok a változókat

(indikátorokat) illusztrálják.)

A biplotban a vektorok hossza az indikátor szórásával arányos, a közöttük lévı szögek pedig az indikátorok közötti korrelációkkal arányosak, továbbá a kis varianciájú állományok az origó körül tömörülnek. Markáns csomósodások nem figyelhetık meg az ábrán (amit a nagy mintaszám, az elfedı jegyazonosító számok is okozhatnak), az objektumok java része az origó körül csoportosul. Az objektumok kisebbik része viszont elválik ettıl a pontfelhıtıl.

Elkülönülnek ugyanakkor az együtt viselkedı indikátorok, illusztrációképpen a B3b, C1b, D1b (cserjeszint, gyepszint, újulat borításátlagok), B3b, C1a, D1a (cserjeszint, gyepszint, újulat borítástartományok), vagy B5, D3 (idegenföldi fa- és cserjearány a cserjeszintben illetve újulatban) említhetık. Kiemelendı még az is, hogy a termıhelyi és a vadhatás indikátorok (azaz a funkcionális indikátorok) eltérı módon viselkednek az összetételi és a szerkezeti indikátorokhoz képest, varianciájuk is alacsonyabb. (A részletes elemzés eredményeit beépítettük a késıbb tárgyalásra kerülı, egyszerősített felvételezési módszertan kidolgozásába is.)

Complete Linkage Euclidean distances

0 10 20 30 40 50 60

Linkage Distance

76. ábra – 2823 erdırészlet klasszifikációja a standardizált indikátorértékek alapján.

(A nagyszámú minta miatt az ábra tömörödött.)

Az ordináció után – annak tanulságait levonva – az 1. vizsgálati szint (indikátorok) standardizált adatival hierarchikus klasszifikációt hajtottunk végre. A klasszifikáció eredményéül kapott dendrogramot a 76. ábra szemlélteti, melyben számos klaszter (tkp.

erdıtermészetességi típus) fedezhetı fel. Az erdıtermészetességi típusok optimális számának meghatározására egy segédelemzést végeztünk, a klaszterek elıre megadott száma (1-tıl 100-ig) és a hozzájuk tartozó eltérésnégyzet-összeg alapján. Az így kirajzolódó ± exponenciálisan csökkenı görbe alapján azt kapjuk, hogy a 10 klaszter feletti klaszterszámnál a varianciaérték nem csökken lényegesen, míg az e fölötti klaszterszámnál ugrásszerően megnı. A 10

erdıtermészetességi csoport felállítása egyrészt azt jelenti, hogy viszonylag homogén csoportokat kapunk, másrészt kezelhetı, áttekinthetı a csoportszám. Az ismételten, de most már 10 csoportra elvégzett klasszifikáció megadta az oda tartozó objektumokat (erdı-részleteket), továbbá az együtt viselkedı, vagy éppen ellenkezı módon viselkedı változók (indikátorok) elemzése segítségével jellemezhetıvé is váltak erdıtermészetességi típusaink (M33. táblázat). A 10 erdıtermészetességi típus közül legjobban elválik a 4. és a 8. típus.

Elıbbi az idegenhonos fafajú, homogén faállomány-szerkezető, legalacsonyabb holtfa-ellátottságú, a cserjeszintben, valamint a gyepszintben a legtöbb idegenhonos ill. nitrofil fajt tartalmazó, a legnagyobb idegenhonos újulat arányú, a legnagyobb talajréteg-keveredéső, mikroélıhelyekben a legszegényebb csoport. Utóbbi a differenciált lombkoronaszintet nem tartalmazó, a legalacsonyabb záródású és záródástartományú, nagyarányú idıs fát (hagyásfát), viszont a legkevesebb holtfát, gyepszintjében a legmagasabb borítású, kevés kísérıfajt, de sok gyom- és/vagy nitrofil fajt tartalmazó, magas újulatborítású és borítástartományú, jelentıs talajréteg-keveredéső csoport. A 10. típus zömében a termıhelyidegen fafajú állományokat foglalja magába, jelentıs idegenhonos fafajú elegyaránnyal, ahol a legmagasabb a mohaszint borítástartománya és borításátlaga, az idegenhonos újulat aránya viszont a legalacsonyabb. A fennmaradó típusok (1., 2., 3., 5., 6., 7., 9.) a természetes fafajú állományoké. Közülük a 9.

típus mutatja a legeltérıbb jellemzıket, a korosztály-eloszlás itt a legdifferenciáltabb, a záródástartomány itt a legmagasabb, itt a legnagyobb a tisztások aránya, vertikális szerkeze-tében a faállomány itt a legdifferenciáltabb, idıs fák mennyiségében és holtfában a leg-gazdagabb, cserjeszintjében magas borítástartományú és átlagú, a gyepszint kísérıfajaiban és mikroélıhelyekben a leggazdagabb csoport. A maradék természetes fafajú típusok közül a 3.

típus horizontális szerkezeti jellemzıiben (záródástartomány és záródásátlag, cserjeszint borítástartománya és borításátlaga, újulat borítástartománya és borításátlaga) mutatja a legmagasabb értékeket, az 5. típus a faállomány vertikálisszerkezetében a legdifferenciáltabb, ugyanakkor a gyepszint és a mohaszint borítástartomány és átlaga itt a legalacsonyabb, a gyepszint a vad által a legrágottabb, az alomszint a legbolygatottabb, s a másodlagos erózió is itt a legkifejezettebb. Az 1., 2., 6., és 7. típusok az indikátorok esetében egyetlenegy szélsıséges értéket sem vesznek fel, az indikátorértékek eltérı módon viselkednek, ezért e természetes fafajú típusok között éles határt nehéz húzni, s jellemzésüket sem lehet szavakkal megadni. Ez azt is jelenti, hogy a természetes fafajú típusok számának növelése fölösleges, nehezen interpretálható voltuk miatt. (Megjegyzendı még, hogy a fenti klasszifikáció is megerısíti azt a korábbi csoportosítási rendezıelvünket, miszerint mintánkban külön választottuk a természetes fafajú, a termıhelyidegen fafajú, az idegenhonos fafajú és a differenciált lombkoronaszinttel nem rendelkezı állományokat.)

A fent elvégzett ordinációs és klasszifikációs elemzések, továbbá az indikátorok, kritériumok 1., 2. és 3. vizsgálati szinten elvégzett rangkorrelációs vizsgálatai (M34. táblázat, a további részadatok az adatmátrixok nagysága miatt nem közölhetık) lehetıséget adnak arra is, hogy a gyakorlat számára egy kevésbé összetett, terepen gyorsan és jól használható, ugyanakkor lényeges információvesztést nem okozó erdıtermészetesség értékelı rendszert állítsunk össze.

A felvételezési munkát könnyítendı 27 – a fentiek alapján kiválasztott – indikátort elhagytunk. Ezek nélkül – természetesen a minimum-maximum értékek és a 2. szint képleteinek módosításával – meghatároztuk az egyes kritériumok normált értékeit, melyeket egy regressziós elemzés során összevetettünk a valamennyi indikátort tartalmazó – eredeti – kritériumok normált természetességi értékével. A különbözı csoportosításban kapott korrelációs koefficiensek értékét, továbbá az elhagyható ill. megtartandó indikátorokat, mint az egyszerősített értékelı rendszer alapját a 48. táblázat mutatja. A 48. táblázatból fény derül arra is, hogy a cserjeszint-összetétel és a gyepszint-összetétel korrelációs koefficiense alacsony, ezért az egyszerősített értékelı rendszerbe célszerő lenne a B6 és C3 indikátorokat visszahozni. Az értékelı rendszert részleteiben – terjedelmi okok miatt – nem mutatjuk be, az könnyen konvertálható jelen értékelı rendszerünkbıl.

Kritérium Elhagyott indikátorok

Megmaradt indikátorok

Teljes minta

A–

nélkül T fafajú

TI fafajú

I fafajú

FÖSZ - A1 – A5 1,000 1,000 1,000 1,000 1,000

FAÁSZ

A8, A9, A11, A12, A14, A16, A17

A6, A7, A10,

A13, A15 0,881 0,873 0,872 0,917 0,814

CSÖSZ B6 B5 0,715 0,717 0,682 0,631 0,781

CSESZ B2, B4, B7 B1, B3 0,939 0,943 0,939 0,920 0,955

GYÖSZ C3 C2 0,679 0,668 0,604 0,649 0,693

GYESZ C4, C5 C1 0,902 0,902 0,904 0,882 0,893

ÚJÖSZ - D3 1,000 1,000 1,000 1,000 1,000

ÚJSZE D2, D4 D1 0,971 0,968 0,970 0,951 0,959

HOLTFA A18, A20, A21 A19, A22 0,958 0,959 0,961 0,934 0,920

VADHATÁS E1 – E5 - – – – – –

TERMİHELY F1, F4, F8 F2, F3, F5, F6,

F7 0,835 0,827 0,787 0,780 0,937

Mintaszám (db) 2822 2715 2163 146 404

48. táblázat – Az egyszerősített erdıtermészetességi értékelı rendszerbıl elhagyandó ill.

abban megtartandó indikátorok, továbbá a megmaradt indikátorok alapján számított természetességi értékékek korrelációja az eredeti értékelı módszer természetességi értékeivel

a kritériumok szintjén

7. Következtetések és javaslatok