Magyarország törökkori végvárrendszeréről viszonylag sokat tudunk már. Mind a ha
tárvédelem szervezete, mind maguk a végvárak már számos munkában váltak közismertté.1 Sokkal kevésbé ismert azonban az a végvárrendszer, ami a Zsigmond- és Mátyás-kori refor
mok során jött létre. A katonai szervezetet ugyan már jól ismerjük,2 de a végvárakat jóval kisebb mértékben. Pedig ennek nagy jelentősége lenne, hiszen egyre jobban felismerhető a Habsburg-kori határvédelmi szervezet hasonlósága a Mohácsot megelőző fél évszázadéval.3 Ez logikussá tenné annak a feltételezését, hogy az 1541 utáni hevenyészett várépítési hullám során a már korábban bevált módszereket alkalmazták. Valóban, annak idején Takáts Sán
dor már azt tartotta, hógy az új erődítményeket magyar módszer alapján építették.4 Ma általában Pataki Vidor nézetei uralkodnak. Az egri vár ásatásai egykori kiváló vezetője ugyanis hazai és bécsi levéltári kutatásai alapján ki tudta mutatni, hogy az építkezéseknél külföldiek dolgoztak, így kétségbe vonta Takáts állításait.5
Magam adalékkal szeretnék szolgálni a késő-középkori határvárak kérdéséhez. Alapul egy várleltársorozatot veszek. 1489 őszén ugyanis Mátyás király leváltotta unokatestvérét, Geréb Mátyást a horvát-szlavón bánságról, utódjává viszont Egervári Lászlót nevezte ki, aki korábban egyszer már volt bán.6 Vagy a király, vagy az új bán úgy látszik fel kívánta mérni a végvárrendszer állapotát, és elrendelte az erősségek leltározását. Ez a felmérés egy szem
pontból eltér a szokásos várleltáraktól, ugyanis összeírja az elmúlt időszakban végzett építke
zéseket is. Rajki Miklós kincstári tisztviselő7 négy castrumot és három casteDumot leltáro
zott. A leltárba a három utolsó bán: Egervári László, Magyar Balázs és Geréb Mátyás építkezéseit írta össze 1476 és 1489 között. Brinje castrumot Egervári egyik embere, Jovano- vich Miklós vette át a korábbi várnagyoktól, és azok építkezéseit tüntette fel leltárában.9
Először a Rajki- és Jovanovich-féle, azonos szempontú leltárak építkezési adatait is
mertetem, majd ezekből igyekszem következtetéseket levonni. Végül az erősségek fegyverze
tét vetem össze más castrumokban és castellumokban, éspedig mind végvár céljait is ellátó, mind pedig az ellenségtől távol eső erődítményekben őrzött fegyverekkel. Erre azért van szükség, hogy megvizsgáljuk, lehet-e különbséget találni végvár és más vár között, továbbá nem járulhat-e a fegyverzet kérdése a castrum-castellum probléma megoldásához hozzá.
A Rajki Miklós által összeírt erődítmények zöme biztosan Corvin János birtoka volt:
Lipovecet, Sztenicsnyákot, Jasztrebarszkát Frangepán Márton halála után kaphatta meg.10 A hercegé volt azonban Vivodina castellum is.11 Bozsjako később a vránai perjelség tartozé
ka,12 a horvátországi Mutnica Ilorbániai birtok volt. Az utóbbi kivételével valamennyi bizto
san Zágráb megyéhez tartozott.
Következzenek az építkezések. Bozsjako castrumban Geréb Mátyás egy jó boronakony- hát és két, egymással összekötött boronapékséget emelt. A castrumban egy 20 lóra alkalmas nagy istállót is építtetett. Egervári László bizonyos házakat kezdett építtetni, amelyeket Magyar Balázs nem tudott befejezni, végül Geréb elvégeztette, alul öt, felül a tető alatt három ház van. (Azaz itt a domus helyiséget jelent, és egy egyemeletes ház épült nyolc
szobával.) Geréb a castrum előtti várost harmadrészben alapjaitól körülsáncoltatta sövé
nyekkel, amelyeket párkánynak neveznek, és teljesen a város körül ellátta tetőkkel. M ár Magyar Balázs megkezdte a munkát egyszerűen, sározás nélkül, de Geréb egészen befejezte.
Geréb itt alapjaiból két kaput is emeltetett, feléjük pedig boronatornyokat építtetett. Ezen
kívül a várost körülvevő párkányon négy bástyát emeltetett alapjaitól, és be is fedte őket. A malmot is ellátta hozzávalókkal.
Geréb Jasztrebarszka város mellett alapjaitól kezdve egy új castellumot építtetett egy kapuval és a kapu felett egy borona toronnyal. Belül három felső és két alsó, pincéül alkal
mazható „házat”, azaz öthelyiséges épületet, továbbá egy jó boronakonyhát, egy sütőházat és egy pincéül és gabonaraktárként használható házat emeltetett. Ezen felül széles, bővizű árokkal és latorkerttel is körülvette a castellumot. Itt jegyzem meg, hogy 1502-ben Jasztre
barszka polgárai a királynál tiltakoznak az ellen, hogy Corvin János lebontotta a fa castellu
mot, és helyette egy polgár telkén újat építtetett. 1524-ben viszont már Erdődy Péter birtokában castrum. Azaz Corvin nyilván várral akarta a castellumot felváltani.
Visszatérve a Rajki-leltárhoz: Lipovecen két erősség állt, egy castrum és egy castellum.
Mivel várnagyuk azonos volt, a leltár közös a két erődítésnél. Itt szinte nem volt építkezés. A szorgalmas építtető Geréb csupán a castellum előtt emeltetett egy nagy lóistállót.
Vivodina castellumban viszont csak Geréb építkezett, és nem is keveset. A castellum kapuja fölé egy kis kemencével (caminus) ellátott boronaház került. A castellum folyosója fölé egy sövénybástyát emeltetett, amelyet most konyhának használnak. Készült boronából egy szoba, továbbá deszkákból a folyosó fölé egy kis kamra. A castellumon belül sövényből nyolc ló számára istállót csináltatott, kívül pedig sütőházat boronából sövény pitvarral, végül elkészült két latorkert egy sövény bástyával.
Sztenicsnyák castrumban ugyancsak egyedül Geréb építkezett. Készült egy uj borona- konyha. A várfal folyosóján levő kőbástyára egy ház került nyári ebédlő céljára. A castrumon kívül levő kőkapura tetővel ellátott faház épült. Geréb a castrumon kívül levő forrást is kőfallal vette körül. A castrum tartozékának számító erdőben egy három egymásba nyíló
„házból” álló házat készíttetett, valamint ugyanoda két istállót, továbbá a castrum alá két majorsági házat (domos alloiales).
Mutnica castrumban Geréb egy szobát és vele egybeépült kemencés (caminosus) házat készíttetett fából. A castrum egész kerületét, azaz folyosóját újra fedette. A folyosóra két erkélyt (herkel) készíttett. Körülvétette továbbá az egész castrumot párkánnyal sározás és tetőzet nélkül, hasonlóképpen a castrum előtti várost egyszerű párkánnyal sározás és tetőzet nélkül.15
Jovanovich Brinje castrumban elődei következő építkezéseit sorolta fel. Befedtek egy tornyot, házakat, a nagypalotákat egy negyedrész nélkül. Készült alapjaitól egy ciszterna, egy új malom. Deszkával fedték a castrum körüli sövényt (sepes). A város körüli sövény viszont kissé megromlott.16
Az nyilvánvaló, hogy Mátyás unokatestvére, Geréb Mátyás hatévi bánsága alatt jelentős építkezéseket hajtott végre, úgyhogy ez a két testvéréhez képest színtelenebbnek látszó úr a jelek szerint legalább olyan jó szervező, alkalmas vezető volt, mint bátyja, a későbbi nádor, vagy unokatestvére, a király. A baj az, hogy a leltár szövege nem minden esetben világos.
Nem tudjuk ugyanis pontosan, hogy az egyes szavak pontosan mit jelölnek. Egy-két példa.
Mindkét leltár az erődítményt körülvevő sáncra a circuitus kifejezést használja, azt azonban a legtöbb esetben egy „vulgo” szó beszúrásával a magyar folyosó szóval értelmezi, magam is annak neveztem. így egyáltalán nem biztos, hogy a folyosó mai magyar jelentését értették mindig alatta, hanem csak a fal, vagy sánc folyását. Ahol a szöveg értelmezésénél a sövény 66
szót használtam, ott a latinban a „sepes” szó áll, ami középkori szójegyzékeink és az Oklevél
szótár szerint valóban sövényt jelent.17
Külön probléma, hogy mit értünk a „bástya” szó alatt. Mint ismeretes, a bástya legko
rábban 1475 táján adatolt Magyarországon mai értelemben.18 Szerepel azonban a szó koráb
bi forrásainkban is, mégpedig szótári adataink szerint az erődítmény (locus munitus, castel- lum, munimentum) szinonimájaként.19 A 16. században aztán elterjed a szójegyzékek és más adatok alapján a mai értelemben vett jelentése20, viszont találunk kastély vagy vártorony, sőt partvédő töltés értelmezést is.21 Az nyilvánvaló, hogy az önálló erődítmény, azaz a casteÚum szinonimája nem érvényes a végvári leltárokban említett bástyákra, viszont a „torony” jelen
tés nem zárható ki. Ez ellen szól ugyan, hogy ugyanott turris-t, azaz tornyot is említenek, különös azonban, a Vivodinánál a bástyát supra circuitum, azaz a folyosó fölé építették. Más, korabeli bástyaadatok is hasonlóan nehezen értelmezhetők. Litva castrum 1476-os felosztá
sában ugyan szerepel egy a castrum oldalán levő bástya (in latere eiusdem castri habitam), viszont bástyában van a sütő szoba, és ugyancsak bástyában tartózkodik a kovács. Ugyanez a felosztás azonban tornyot is em lít22 Magam azért hajlok arra, hogy a bástya alatt nem a szokásos tornyot, hanem a későbbi bástyáknak valami előképét keressem.
Függetlenül a mégiscsak bizonytalan jelentésű bástyáktól az nyilvánvaló, hogy az első
sorban Geréb Mátyás alatti építkezések tökéletesen megfelelnek a 16. századi „hevenyé
szett” erődítéseknek. Megvan a latorkert, a párkány pedig teljesen nyilvánvaló, hogy a pa
lánknak felel meg, sőt a lesározott, tetőzettel ellátott párkány nem más, mint a róttpaJánk.23 Ez pedig Takáts Sándor koncepcióját látszik igazolni: legalábbis Mátyás uralkodása végén a végvárakban ugyanúgy erődítettek, mint hatvan évvel később az ország közepén. Azt termé
szetesen nem tudjuk, hogy nem dolgoztak-e ezeknél az erődítéseknél külföldiek is, viszont, ha aura a számos adatra gondolunk, amelyek Mátyás végvárépítkezésre maradtak fenn, ahol pedig föld-fa várakról, a munkára kirendelt földművesekről hallunk24, ez nem látszik nagyon valószínűnek. Amennyiben pedig a bástyák alatt a 16. századi jelentést is kereshetjük, ami pedig valószínű, akkor nyugodtan előrehozhatjuk a 16. század közepi végvárépítkezéseket majd egy évszázaddal.
A Geréb Mátyás leváltása után elkészült várleltárak azonban a castrum és castellum vitás problematikájához is közelebb vezethetnek. Az öt castrum közül ugyan csak Sztenics- nyákról tudjuk meg, hogy kőből épült, viszont többségüket „párkánnyal” is körülvették, azaz a középkorias castrumot (és gyakran a mellette fekvő várost) kívülről a modernebb, bár csak föld-fa palánkkal, egyes esetekben bástyákkal is övezték. A castellumok közül Jasztrebarszka a döntő fontosságú, hiszen ezt teljesen új erődként emelték. Bár külön nem említi a pár
kányt, a szöveg értelméből ezzel kell számolnunk. E szerint egy kapuja volt boronatoronnyal, belül egy öthelyiséges ház, ezen felül néhány gazdasági jellegű épület állott. Az egészet vizesárok, ezt pedig latorkert vette körül. A jelek szerint a castellumot a polgárokra bízta Geréb, ugyanis tárgyi anyag nem fordul elő a leltárban, és nyilván ezért tiltakoztak 12 év múlva a jasztrebarszkaiak, hogy Corvin János lerontotta, és újat építtetett, ami később már földesúri castrumként uralkodott a IV. Bélától kapott privilégiumokat élvező városon.25
Feltűnően hasonlít a jasztrabarszkai castellum a szintén szlavóniai, Körös megyei Kus- tyeróci fortalitiumhoz, ahol ugyan a lakó- és gazdasági célt szolgáló épületek nagyobbak voltak. Kustyerócot párkánynak nevezett sánc (vallum) vette körül, itt egy kapu állt, felette toronnyal, mint Jasztrebarszkán 26 A különbség csak az, hogy ez utóbbi földesúri birtokköz
pont, a másik pedig egy város védelméül szolgáló erődítmény, végvár volt.
A castellumok osztályozását már elvégezte Koppány Tibor, aki maga is utalt ezeknek a fa erődítéseknek a határvédelemben játszott szerepére. Nyilvánvaló, hogy ez a palánkkal
övezett, kaputoronnyal ellátott, belül lakóépületeket tartalmazó castellum-típus, amely forta- litium néven is előfordulhat, nem az egyetlen, mint ahogy ez az előző példa alapján megtalál
ható végvárként és birtokközpontként is. A kettő természetesen összefügghet egymással, ahogy erre egy ugyancsak szlavóniai példa utal. 1477-ben Mátyás utólag hozzájárult ahhoz, hogy a gyakori török támadások miatt Konszki Péter fiai Varasd megyei Szelánc-Szentdomo- kos birtokukon „castellum ligneum cum sepibus, fossis et propugnaculis”, építettek, sőt az említett „castellum seu fortalitium” jobb erődítését (eiusdem in melius fortificationem et preparationem) is megengedi.28 E szerint a castellum fából készült és sáncokkal, árkokkal és bástyákkal volt ellátva. 9
Az említettek - valószínűleg beleértve Szelánc-Szentdomokost is - nem voltak az egyet
len végvár castellum-típus képviselői. Ebből a szempontból tanulságos a Szávától északra fekvő Körös megyei Fejérkő várának 1521-es leltára. A felsorolás nyolc nagy ágyúval (inge- nia) kezdődik, követi 42 szakállas puska, majd kilenc szakállas puska a Száva folyóban levő castallumokban („in castellis in fluvio Zawe habitis”.). A leltár tovább nem tér ki a castellu- mokra, számokat sem adja meg. Talán a részeire bontva szállítható, vagy várostromoknál használt castellumok30 lehettek hasonlóak a Fejérkőtől délre, a Szávában (?) levőkhöz. Nem valószínű ugyanis, hogy akár a jasztrebarszkaival is össze lennének vethetők. Bár nem tudjuk, hogy hány erődítményről van szó, kilenc szakállas puska két castellum számára is kevésnek tűnik. Ilyen lehetett a lipoveci castellum is.
Ebből támadt az az ötletem, hogy talán a lőfegyverrel való ellátottság is felhasználható a castrum-castellum probléma megoldásánál. Elöljáróban is meg kell azonban mondanom, hogy egyértelmű válasz nem adható, bár valami tendencia mégis kimutatható. Más nehézség abból ered, hogy nem minden esetben lehet egyértelműen castrumnak, vagy castellumnak nevezni egy erődítményt. Végül 13 erődítmény leltárát hasonlítottam össze, közülük tíz biz
tosan castrum, a más említett Vivodina biztosan castellum. A Vas megyei Egervára azonban 1490-ben még castellum31, fegyverzete viszont igen gazdag. Az ellenkező a helyzet a Körös megyei Tapalóccal, amely a 15. század első felében castrum-ként fordul elő az oklevelek
ben^, 1491-ben azonban, amikor leltára elkészült, már castellum.33 A valóságban azonban Egervárát ekkor már castrumnak tekinthetjük, ahogy később annak is nevezik34, Tapalóc biztosan castellum.
Lőfegyverek leltárát említettem. Ezek közül két csoportot hasonlítottam össze, a szakál
las puskánál nagyobb löveket, azaz az ágyúk különböző fajtáit.35 Ezek között azonban nem tettem megkülönböztetést. A másik csoport a szakállas puska. Itt nem vettem figyelembe a félszakállasokat (Vivodinában hat, Sztenicsnyákon egy), valamint a prágai puskákat. (Fejér
kő castrumban hármat írtak össze.)36 Végül az ágyúk és szakállas puskák egyesített tűzereje meghatározásához egy ágyút a szakállasoknál négyszer erősebbnek véve készítettem el egy számítást.
Az ágyúk esetében valószínűleg Jajca áll az élen. Azért használom a „valószínűleg”
kifejezést, mert a fontos boszniai végvár a következő mondattal kezdődik ugyan: „Item primo bombardas mágnás, que vulgo sic dicuntur falthewre pathantiu” mondattal kezdődik, utána azonban négy féloffnica és három féltarack következik.37 Nyilvánvaló, hogy kimaradt a faltörő pattantyúk száma. így a jajcai ágyúk pontos mennyisége nem állapítható meg. Őt követi Velike castrum 1491-es leltára. A Körös megyei erődítmény a Száva közelében fekszik, így végvár szerepet is betöltött. 14 ágyút találtak itt. A már említett Vas megyei Egervára castellumban azonban 1490-ben alig kevesebbet, 11 ágyút írtak össze.39 Követi a horvátországi Brinje végvár40, amelyről már beszéltünk kilenc ágyúval, majd Sztenicsnyák nyolccal. 1507-ben írták össze a Verőce megyei Verőcecastrum ingóságait. Ezt nem tarthat
68
juk végvárnak, ágyúi száma éppúgy nyolc, mint az előbbié, és a végvárként is fontos Fejérkő castrumé (1521). A Veszprém megyei Somló castrumban 1498-ban négy ágyút találtak.4^ A sorozat végén két végvárat: Mutnica castrumot és Vivodina castellumot találjuk egy-egy ágyúval. Feltűnő, hogy Bozsjáko és Lipovec végvárakban nem volt ágyú, mintahogy Tapalóc castrumban sem.
A szakállas puskák esetében az eltört, javítás alatti fegyvereket is ideszámítottam. (Jaj- cában 179(!) ilyen fegyver volt.) Az élén Jajca áll 231 darabbal. Követi Egervára (!) 57-el, Velike k ö v e tt^ x i 45, Verőce és Fejérkő 42-42 szakállassal. Most azonban az ágyú nélküli Tapaióc jön: 1491-ben 40 szakállas puska volt itt.43 Somlón 28, Sztenicsnyákon 20, Bnnyén 11, Bozsjákon 9, Lipovecen 8, Mutnicán és Vivodina castellumban 5-5 szakállast utak össze. M ár ez a;z összeállítás is mutatja, hogy ágyút nagyobb számban - ha Egervárát is ideszámítjuk - a casVrumokban tartottak.
Ha fenti képzféletbéli tűzerőszámítás alapján egy ágyú tűzerejét összehasonlítás miatt a szakállasok négyszeresének vesszük, akkor a sorrend így alakul. Az élén áll Jajca, ahol a faltörő pattantyús ismeretlen száma miatt azonban nem tudunk összeget adni. Követi Velike 101, Egervára ’ jgyancsak 101, Fejérkő és Verőce 74—74, Szt.enicsnyák 52, Brinje 47, Somló 44, Tapalóc 4 ^ Bozsják, Mutnica és Vivodina 9-9, Lipovec 8 szakállas puskára átszámított löveggel.
Ez taJ án még plasztikusabban mutatja, hogy a castellumokban a tűzerő kisebb volt a castrumo ^énál, bár vannak végvárként is használt castrumok, amelyek tűzereje még gyen
gébb. V / ilágOS az is, hogy a tűzerő szempontjából nincs lényeges különbség a végvár és az orszár^ belsejében fekvő castrum között, természetesen a fontos védelmi központ Jajcát nem szár dítva e z az ország más részeire is áll. A Hont megyei Litva castrum 1476-os felosztásá-
*n pl. együttvéve 74 ágyút és puskát írtak össze, amit csak azért nem vehettem figyelembe, r mert a p’üska alatt a szakállason kívül a kézi puskát is érthették.44 Egyébként egy kivétellel a szakmások száma meghaladta a várakban a kézipuskákat, csak Somlóban állt 32 kézi puska
?is szakállassal szemben.45 A litvai példa tehát megerősíti azt, amit a tűzerőről mondtam.
Ez pedig azt jelenti, hogy nem a végvárjelleg határozta meg az egy castrumban található lövegek számát. Önként adódik egy másik magyarázat: a földesúri rezidencia kérdés a fon
tos. (Természetesen a végvárrendszer egyik központját alkotó Jajca kivételével.) Velike és Egervára egyaránt az Egervári család rezidenciájának számított, az előbbit László bán nyil
ván bánsága idején használta. Fejérkő először Brankovié Vük despota, majd Beriszló Ferenc rezidenciája volt. Verőce az Alsólendvai Bánfiak, Sztenicsnyák Frangepán Márton székhelye volt 1479-es haláláig, Brinje pedig egy másik Frangepán ágé. Litva névadó vára volt Litvai Horváth Damján szlavón bánnak. Érdekes módon ezt támasztják alá a kápolnákról szóló adatok is.
Bár a várkápolnának nem volt döntő jelentősége a rezidenciajelleg bizonyítására, meg
léte alátámaszthatja a z t47 Nos, leltáraink alapján kápolna és annak berendezése a következő erődítményekben állt: Egervára, Fejérkő, Verőce, Sztenicsnyák és Brinje, azaz Velike kivé
telével a rezidenciákban, ahol pedig legnagyobb volt a tűzerő. Tapalóc castellum leltára gazdagságával pontosan mutatja, hogy a Szerdahelyi Dersfiek egyik rezidenciája volt48, bizo
nyára ezzel magyarázható, hogy noha ágyúval nem rendelkezett, igen sok, 40 szakállas puskát írtak itt össze.
Azaz - amennyiben viszonylag kevés adat alapján szabad általánosítani - úgy tűnik, hogy nem elsősorban a végvári jelleg, a katonai szükséglet határozta meg az erődítmények tűzfegyverrel való ellátottságát, hanem a földesúri időleges, vagy állandó rezidenciajelleg. Itt azonban jelentős különbség van a rezidencia-castrumok és castellumok között. A harmadik
földesúri lakóhelytipus, a curia nobilitarís esetében még nagyobb a különbség. Az általam ismert középkor végi curia-leltárak közül egyben sem találtam lőfegyvert, noha aranyozott kard, lovagi páncélzat előfordult.49 Úgy látszik tehát, hogy a fegyverzet és az épületkategória között is van különbség, fontosabb azonban a rezidencia-jelleg.
Még csak egy kérdésre kell röviden válaszolnom, miért nincs lényeges különbség a határvédelmi célokat is szolgáló, és az ország belsejében levő castrumok lőfegyverrel való ellátottsága között. A leltárak a lőszereket is összeírták, amelyekből a valami tartóeszközhöz, pl. hordóhoz viszonyított mennyiségű puskapor nem határozható meg. Ott azonban, ahol a golyókat megszámolták, már van lehetőségünk összehasonlítást alkalmazni. E szerint az egy lőfegyverre eső legnagyobb mennyiségű golyót a tapalód kastélyban találunk: 40 szakállas és 16 kézi puskára esik 4000 golyó, egy fegyverre tehát átlag 71,5. A végvárak között a csak gyengén felfegyverzett Lipovecen találunk viszonylag sok golyót: 8 szakállas és 2 kézipuská
hoz 600 darabot, egyhez tehát 60 golyót. Ez ugyan magasabb a Mátyás-kori magyar normánál (ahol egy lőfegyverhez tíztől huszonöt golyót számítottak)50, de alacsonyabb volt az osztráké
nál, ahol a jelek szerint száz golyó volt a norma.51 A baj csak az, hogy száz golyó esetében sem lehetett volna egy várat tíz napnál hosszabb ideig megvédeni! Végváraink tehát, akár
csak az ország belső részében levő erődítmények, nem voltak hosszas ostromra berendezve.
Az előbbiek feladata egy hirtelen támadás megállítása volt addig, amíg a hátországból nem jön a felmentés. így tehát nem volt értelme annak, hogy egy belső erődítménynél jobb ellátást kapjanak. Ez a rendszer addig, amíg a Mátyás által felállított szisztéma érvényesült, meg is
Az előbbiek feladata egy hirtelen támadás megállítása volt addig, amíg a hátországból nem jön a felmentés. így tehát nem volt értelme annak, hogy egy belső erődítménynél jobb ellátást kapjanak. Ez a rendszer addig, amíg a Mátyás által felállított szisztéma érvényesült, meg is