A magyar nyelv helyzete az oktatásban

Az oktatási törvény elfogadása után a kijevi vezetés folytatta a kisebbségi jog-szűkítésre irányuló politikáját. 2017 decemberében újabb törvénytervezet látott napvilágot, mely nemzetiségi alapon kategorizálja Ukrajna lakosait. Tősgyöke-res nációknak tekintik azokat, amelyek nem rendelkeznek a világban állammal, anyaországgal. Ide tartoznak (vagy már nem is) például a krími tatárok. Ezen besorolás szerint a magyarok nem tősgyökeres lakói Kárpátaljának, csak bete-lepült nemzet, mivel rendelkeznek anyaországgal.

Míg az előbbi csoportba tartozóknak biztosítja az ukrán állam az anyanyel-ven történő tanulást, addig a betelepült nemzetiségek képviselői csak az oktatás kezdő fázisában tanulhatnak anyanyelvükön. Az oktatás nyelve a nemzetiségi iskolákban 2023-tól csak az elemi osztályokban lehet anyanyelvű, a továbbiak-ban mind nagyobb százalékaránytovábbiak-ban az államnyelv lesz. A középiskola végére lényegében csak a nyelv és irodalom tantárgy maradna meg magyarul. A fel-sőoktatás nyelve kizárólag az államnyelv lehet majd.

A nyelvtörvény bevezetésétől való félelem következtében a legközelebbi jövő-ben még több pályaelhagyó pedagógussal kell számolni. Ha a tantárgyak fölsorolt hányadát valóban ukránul kell majd előadni, hány tanár fogja ezt vállalni? A kö-vetkező generációs fiatal szülő pedig már a saját gyermekének is ukránul magya-rázza otthon a leckét, hiszen ő is így tanulta az iskolában. Az ő gyermekének már igénye sem lesz a magyar nyelv mindenre kiterjedő használatára.

A gyereklétszám meghatározza a magyar tannyelvű iskolák jövőjét. Léte-zett korábban egy törvényrendelet, melynek értelmében a nemzetiségi iskolák már hat gyerek megléte esetén osztályt nyithatnak. Sajnos az ukrán kormány új oktatási törvénye ezt felülírta. 2018. szeptember 1-jétől részben bevezettek egy új szabályozást, ami a „Nova ukrajinszka skola”, azaz „Új Ukrán Iskola” nevet kapta. Ennek értelmében első osztály csak abban az esetben nyitható egy tanin-tézményben, ha legalább a 27-es létszámot elérik a jelentkezők. Ugyanitt a ma-ximális létszám 30 fő lehet. Ez érvényes mind az ukrán, mind pedig a kisebbsé-gi iskolákra egyaránt. Valószínűleg nem indulnak majd magyar osztályok sok kárpátaljai iskolában, de nem kedvez az ukrán iskoláknak sem, hiszen nem sok

olyan ukrán falu van ma sem, ahol harminc gyerek ülne egy osztályban. A ter-vek szerint az ilyen intézményeket majd összevonják, s a gyerekek átjárnak a harmadik faluba reggelenként.

Az ukrajnai magyar tannyelvű oktatási intézményekben a pénztelenség mellett a legnagyobb problémát az új ukrán oktatási törvény és az általános uk-rán politikai helyzet jelenti. Komoly gondok mutatkoztak az iskolák tanköny-vellátásában, s ez befolyásolja a magyar tanintézetek helyzetét is. Nem biztosí-tottak az ukrán nyelv megfelelő szintű elsajátításának feltételei, hiányoznak az ukrán nyelvkönyvek, a magyar iskolák számára a képzett ukrán nyelvtanárok.

A magyar többségű falvakban az óvodák zöme magyar nyelvű. A ’90-es évek kedvezőtlen gazdasági folyamatai következtében általános jelenséggé vált, hogy ahol alacsony volt a gyereklétszám, ott bezárták az óvodát. Ehhez képest 2000-től a magyar nyelvű óvodák száma nőtt, míg 2001-ben 57 óvodában volt magyar nyelvű oktatás, addig ma közel száz olyan óvoda van Kárpátalján, ahol magyar csoportok (is) működnek, ezen intézmények több mint fele tisztán magyar nyelvű. Néhány orosz–magyar és ukrán–magyar óvoda is van a me-gye területén. A legutóbbi időben a magyar kormány támogatásával, illetve a KMKSZ (Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség) és a pedagógusszövetség közreműködésével Kárpátalja-szerte 77 óvoda újult meg, illetve 10 településen új óvodát építettek. Ennek a több milliós támogatásnak köszönhetően olyan falvakban is indult magyar csoport, ahol már régen megszűnt. Hogy milyen sikerrel, azt majd az idő megmutatja.

A kárpátaljai magyarság közoktatási helyzete Ukrajna függetlenné válása után sokat fejlődött, de sajnos mégsem sikerült megállítani a magyar iskolahá-lózat sorvadását. Míg korábban új magyar iskolák alakultak, addig napjaink-ban előfordul, hogy a kis lélekszámú községekben nem indulnak magyar osz-tályok, vagy azok fennmaradása a magukat magyarnak valló roma lakosságnak köszönhető. Már a szovjet érában elterjedt volt az a nézet a magyar lakosság körében is, hogy a gyermeket orosz (ukrán) iskolában kell taníttatni, hogy jól tanulja meg az államnyelvet, s majd érvényesülni tudjon az életben. Ez a gon-dolkodás mai napig megmaradt. Az ilyen gyerekek egy része aztán az esetek többségében semmilyen nyelvet nem sajátít el tökéletesen, s ez a hiányosság rányomja a bélyegét a további életére is. A független Ukrajna kikiáltása óta

nem sikerült kidolgozni olyan megfelelő oktatási módszereket, programokat, amelyek alkalmazásával az államnyelvet idegen nyelvként tanítanák a magyar gyerekeknek. A magyar iskolákban dolgozó ukrán szakos tanárok mind olyan egyetemi rendszerben végeztek, ahol az ukrán nyelvet anyanyelvnek tekintik, annak megfelelően tanítják.

Az oktatási piac nem bír el újabb intézményeket. A gimnáziumok, líceu-mok, a középiskolák felsőbb tagozatos diákjait is elviszik a szülők nagyobb városi vagy magyarországi iskolába, veszélyeztetve ezzel a kisebb intézmények további fennmaradását. Az ilyen gyerek elkerüli az itthoni érettségin a kötele-ző ukrán vizsgát, magyarországi érettségivel magyar egyetemek diákja lesz, de haza már ő sem jön.

Jelenleg Kárpátalja magyarlakta részein járva azt tapasztalhatjuk, hogy az önkormányzati hivatalokon, a magyar tannyelvű iskolák falán az ukrán zász-ló mellett ott lobog a magyar is. A nemzeti ünnepeink alkalmával az ukrán nemzeti ima után meghallgatjuk a Himnuszt is, szabadon használhatjuk anya-nyelvünket. A nagyobb városokban, így a megyeszékhelyen is előfordult, hogy felsőbb utasításra leparancsolták a magyar zászlót a magyar gimnázium faláról, mint idegen ország szimbólumát, de mivel az igazgató visszaírta, hogy a zászló-rúd beledagadt a tokjába, az azóta is a helyén maradhatott.

Közel száz magyar tannyelvű iskolában járhatnak gyermekeink, s onnan kikerülve anyanyelvükön szerezhetnek felsőfokú végzettséget a fiatalok az Ung-vári Nemzeti Egyetem Ukrán–Magyar Oktatási-Tudományos Intézetében és a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskolán, illetve annak fiókintézeteiben.

Be kell látnunk, hogy a kárpátaljai magyar tannyelvű felsőoktatáshoz sem szükséges több intézmény, hiszen egyre kevesebb a diák. Az ungvári egyetemen a nacionalisták egyre többször követelik a magyar intézet felszámolását mond-ván, hogy az egyetem nehéz helyzetben van, gazdasági szempontokból nem célszerű fenntartani olyan szakokat, ahol csak néhány diákra lehet számítani évente, inkább vonják össze a hasonló ukrán tannyelvű szakokkal, így lehető-ségük lesz a magyaroknak ott is megfelelő tudást és szakképzettséget szerezni, valamint elsajátítani az államnyelvet is. Az elmúlt időszakban a tanügyi osztály az óraszámokat a diáklétszámtól teszi függővé. Ez rövid időn belül gyakorlati-lag megfojtja a magyar nyelvű képzés lehetőségét.

A járványhelyzetnek köszönhetően most talán egy kicsit fellélegezhetünk, mert a 2020/2021-es tanévre az átlagosnál jóval több diákot sikerült toboroz-nunk. Valószínűleg a szülők is úgy gondolják, hogy inkább legyen itthon a gyerek még néhány évig, mint valahol karanténban elzárva, esetleg hónapokra megfosztva a hazajutás lehetőségétől.