A ' nyelv mivelését kötelességünkké teszi Nemzetiségünk f entartásának kívánsága
125 a* Magyar Nemzet kifejlődésének melly nagy akadá
lyára v a g yo n , minket attól meg akar menteni, és azt e ggy ú j a ’ m ostani szükségnek m egfelelő ny e l
vel ki van ja feUeerélni. A’ M a g y a r miveletlenségé- ben erre még alkalmatlan volt, és mindenek, sőt még hazánkfiai által is a’ valóságnál miveletlenebb- nek festetik ; azt ha akarja is, az Országiás dolgai
ba be nem hozhatja ; a ’ Ném etet választja tehát. Így a’ Magyar nyelvnek e g gy helyett két ellensége tá
mad , még pedig a’ második annyival veszedelm e
sebb, mivel az szükségeinknek megfelel. Hirtelen és bámulandó sebességgel elterjede ez a* nyelv ha
zánkfiai között.
Jó’sef halála után az Ország Rendjei a’ Német nyelvet u g y a na z Országiás dolgaiból kirekesztik, de kénytelenek a’ Deákot viszsza helyhetni; azomba a’ honni nyelvet különös pártfogások alá veszik ; de mit ér ez a’ p á r tfo g á s , ha a’ nyelvnek magának nint9 elég ereje az idegennel szembe szállani. Váljon Jó
’sef idejétől fogva apadott e a’ Német nyelv terje
dése? Valóban nem; nem zetiségből szorgalmatosab- ban tanuljuk honni nyelvünket, de akaratunk elleh is többet beszéltünk N ém etü l. Mi ennek ez oka?
fő k é n t a z , hogy a’ Német szükségeinknek jobban megfelel, min t a’ Magyar. A ’ miv eltebb n y elv min
dég elnyomja a’ neveletlenebbet; és a’ mit az erő
szak nem vihete v é g h e z, az meg fog történni a’ ter
mészet u t já n ! ! ha nyelvünket nem alkalmaztatjuk jobban mostani szükségeinkhez. Ha nem akarjuk te
hát , hogy n y elv ü n k és azzal eggyüt t Nem zetisé
günk elvesszen , szükségesképen minden iigyekeze- tünkel azon kell lennünk, hogy azt bövittsük, tsi- nosittsuk, tökélletesittsük és olly állapotba helyhez- tessük , hogy az h on n u n kh oz való szeret etünktől segítetvén , a’ m iveltebb N ém ettel szembe álhasson, annak további terjedését akadályoztassa, hogy midőn
120
a’ D eáktól meg k e ll válnunk (a’ mi elébb vagy ké
sőbben szükségesképen meg- fog1 történni) azt kön
nyen annak helyébe tehessük , és ne legyünk kény
telenek a’ Ném ethez fo ly a m o d n i. Mellyszép, melly hathatós indító ok a’ Nyelvmivelésre ! Itt a’ botlás is ditsöséges. A’ nyelv miveltségét a’ hazafiság nem pótolhatja ki. Ha mindjárt n y e lv ü n k k ih a lá s á tó l.
mellyet K ollár is jövendölni bátorkodott*) már töb
bé nem fé lh e tü n k , söttalám soh asem fé lh e tte n k l!
de mind a’ mellett is annak szeretetét a’ hazánkba lakó számos idegenekbe nem önthetjük , ha az m i- veltsége á lta l nem kedvelteti magát. **)
*) N icolai O lahi H ungária e t A t i l a , ed. K o llá r Viennae 1791. 91. 1.
**) Még a’ legújabb időkben, midőn a’ h o n n i n y e lv szeretetének szent tüze majd minden hazafiak
ban felgerjedett, találkoztak a’ sok nyelvű Ma
gyar földön eggy némelly nem Magy~arok, kik a ’ honni nyelvnek az Országiás dolgaiban való felvétele ellen Írásaik által ki keltek. — Legne
vezetesebb közöttök F ejes János (C o m m en ta tio h ist. palit, de lingva et perfection e ejus in g e n ere, et de lingva H ungarica in specie. Po- sonii 1807) továbbá Hector K a n k a (D e stu dio L L. in genere , in specie O rientalium rectius instituendo. Schem nicii. 1S1O.J a’ Tót nyelvnek a’ több hazánkba találkozó nyelvek felett való elsőséget jövendölvén , és Pr. L. B. ( an no
m ina Hungaricum e t M a g ya ricu m apud ve
teres propria s i n t , vel appellativa p s. 1 1P10) ezen elsőséget már most is annak tulajdonítván.
Sőt a’ mi még több M anch Hermaeonnak ne
vezetlen Szerzője (170 I.) ugyan azon nyelvnek az Országlásba való behozását javasolni el nem pirul. Ila vagynak a’ Haza pallérozottabb része előtt olly kevéssé esmeretes, és a’ Magyarnál sok
kal kevésbé miveit Tót n y elv n ek (a’ Muszka, Lengyel és Tseh nyelveket mind külömbözö Be
szédejtéseket ide nem értem) illy Bajnokai,
mii-12? Az újításokat tehát és a’ nyelv mivelését maga a’ term észet kötelességünké tév én , sok számos Nemzetek példája a já n lv á n , a ’ n y elvü n k mostani állapot ja és N em zetiségünk fe n ta r tá s a pedig a zt szorosan meg k ív á n v á n , hogy kételkedhetnénk an
nak szükségében , hogy lehetnénk olly vakok, hogy azt továbbá akadályoztatnok ?
De ha a’ dolgot voltaképen megvi’sgáljuk, az úgy nevezett ú jít ó k , és a’ régiség védlói között nem annyiba a’ nyelv mivelés szükség e, mint a’ n y elv - mivelés külömbözo m ódjainak elsőségük eránt tá
madott a’ kérdés. Nem a’ felett nem tudnak meg- e g g y e z n i , hogy kell é ? hanem inkább a’ felett, hogy mi módon kell újítani i Az embei i elme m egfogha
ta tla nsága i közzé tartozik pedig a z , hogy hazánk
fiai közül épen azok, kik az új eredeti szavaknak legnagyobb pártfogói, olly annyira, hogy ha töllük függene, úgy nevezett szűz nyelvünkbe eg g y ide
gen hangot sem szenvednének meg , és abból l e g szebb hangzású szavunkat is tsupán azért , mivel ide
gen nyelvekből vették eredetüket, örömest kiirta
nák, a z t , idegen nyelvekből forditott szállás fo rm á k á l t a l , mellyek annak egész belső természetét meg
ronthatják , megfertéztetni semmi véteknek nem t a r t ják; azok ellenben, a’ kik ezen undokság ellen mél
tán ki kelnek , az idegen h a n g zá sú , és nyelvünk keleti természetivel semmikép nem eggyeztethetü szavakkal nyelvünket megtarkásitani hibának nem vélik.
lyekre találhatna még az olly annyira k ip a l
léro zo tt , a' miveit társaságokban majd nem eggyedül uralkodó Német ny~elv\ Ha annak behozása a’ polgári alkotmányunkat végveszede- lemmel nem fenyegetné , a’ Á Jag yar Országiak nagy része felkelne az idegen nyelv mellett , és fájdalom sok Magyar is találkoznék közöttük.
HATODIK SZAKASZ
A ' n y e l v m i v e l é s a ' v a l a m e n n y i r e p a l l é r o z o t t N e m z e t e k n é l a z í r ó k a t i l l e t i . Míg a’ Nemzetek legelső gyermekkorokba v a g y nak , addig a’ nyelvmivelést is az egész N em zet viszi és vitte. A* mint a’ Nemzetek esméretei napról nap
ra nevekednek, úgy kell a’ nyelvnek is bővülni, az új képzetek kijelentésére alkalmaztatni, a’ mint fe- lyebb látok. De az Írástudatlan embereknél a’ nyelv tsak a’ mindennapi közönséges beszédben é l , abban nevekedik , bővül. — A ' józan okosság törvényei ve
zérlik ugyan őket főként majd minden tselekedeteik
b e n , következésképp’ Nyelvmivelésben is; de a’ tse
tsemö korában lévő józon okosságra még minden külső kör n y ü lá llá s oknak nagy és hathatós befolyá
sa vagyon , sokkal nagyobb , mint a ’ már valamen
nyire kimiveltre. Innen lehet megmagyarázni, hogy a’ nyelvek minél közelebb állanak első eredetűkhez, minél kevesebbé vagynak törvényei kifejtve, meg
határozva , annál több és nagyobb változásoknak té
tetnek ki. ,, Olly szükek és tö kélletlen ek lévén, hogy napról napra gazda g itt a tn iok k e ll t és olly i f i an h a jth a tó k , hogy a’ figyelemnek legelső jeladásá
ra , az indulatnak és érzelemnek legelső parantso
latjára b őv íteth etn ek, minden új világban, a’ mel
lyet látnak , minden módnál, melly szerént gon
dolkoznak , v á ltozn iok k e ll. Még az eggyszerü
ségnek E gyiptom i törvényei sem vihetnék az el
lenkezőt véghez/4 *) Ebből eredeti továbbá a’ nyel
veknek olly nagyszáma; innen magyarázhatjuk meg, hogy Amerikában, mellynek lakosai olly sokáig
ma-*) Herder ü ber den Ursprunsg d er Sprache. Béts 1801. 199. 1.
rád-tak az emberi Nem legelső tsetsemö korába, annak feltalálásakor szinte 2000. külömbözö nyelvek és vi
déki szóllások olvastattak. *) Mindeggyik kis Nem
zetség , a’ többivel semmi eggybeköttctésbe nem lé
vén , nyelvét a’ külömbözö környülállások hathatós befolyásai között külömbözöképen fejtett e-ki, vál
toztatta e l , a’ jozonokosságnak, mellynek minde
nekre nézve ugyan azon eggynek kellene l enni ,t sak eggyes és elrejtett sugárai vezéreltetvén. Innen le
het végre meg magyarázni, hogy a’ nyelvek gyak
ran olly törvények szerént fejtettek k i , mellyekre már most józon okosságunk akadni nem tud, és a' mellyeket azért törvénytelenségeknek nevezünk.
Ettől egészszen kiilömbözik a’ valamennyire kimi
vclt, írásba f o g l a l t n y elv ek állapot ja. Az írásokba a’ nyelv Századokig é l ; az írások egész Nemzeteket eggybekötnek , a’ nyelvbeli újításokat, mellyeket ed
dig az eggyes Nemzetségek tettek, egész n a g y Nem zetekre kiterjesztik ; a’ nyelvet nem tsak e ggy Év
nek , hanem a’ Maradéknak is, nem tsak eggyes Vi
dékeknek, hanem egész Országoknak tulajdonává teszik. A * n y e lv változh atatlanabb lesz, az eggyes környülállásoknak arra nem lehet olly nagy befolyá
sa. A ’ nyelv mivelésbe a’ jó zo n okosságnak nem t sak eggyes sugárai, hanem n y ilv á n k ije le n te tt tör - vényei szolgálnak vezérül. Az Írásba foglalt nyel
vekben tehát a’ változások tsak lassan történhet
nek m e g , és azok nem lehetnek némelly külső kör
nyülállások szüleményei, hanem azoknak szükséges
képen a' n y e lv term észete, annak megállapított tö r vényei szerént kell meg esni. Ezen állítás olly neve
zetes, hogy azt szükséges lesz bővebben felvilágo
sítani. —
*) Hervas Catalogo d elle lin g u e con osciute, 21. 1, 9
130
A f. iró nem fsak az idejebeli h a za / ia ih o z, ha
nem a’ késő m aradékhoz is , nem t9ak eggyes sze
m élyekhez , hanem egész nagy N em zetekhez szól
v á n , kénytelen kifejezéseit megválogatni, előadásá
nak a’ kitelhető tökélletességét megadn i ; de más felől az irás nem a’ szempillantatnak sugallása, hanem hosszasabb gondolkozásnak gyümöltse lévén , mél
tán megkívánhatjuk az Írótól, hogy nyelve a’ kö
zönséges mindennapi beszéd nyelvének legszebb ol
dalait foglalja magába. — Az irás nyelve tehát a’ lég tökéletesebb mindennapi beszédnek nyelve. De ez még nem e l é g , az i ró k, ha tzéljoknak meg akarnak felelni, magokat az egész Nem zet tanitóiw9\\ vetik- f e l , ők terjesztik hazájokban az új képzeteket. Tsak az olly Nemzeteknél lehet a’ nemzeti kimiveltetés élő-léptét állaposan várni, mellyeknél az irók a’ pal- lérozottságban e lb ljá rn a k , és abban hazafiaikat jó
val meghaladják. Itt mindazáltal nem az eggyes Írók
r ó l , hanem azoknak egész köztársaságáról lehet szó.
A’ dolgozó Tudósoknak ezen eggyezete e’kép az új képzetek terjesztése és a’ már esméretesek bővebb kifejtése körül foglalatoskodván , annak a’ közönsé
ges beszédben lévő nyelv nem lesz elég h a jlé k o n y y bb ’s tsinos ; azt tehát nékie hajlékonyitani, bövi- t e n i , tsinositani, e ggy szóval m ivelni k e ll. Mihelyt tehát a’ nyelv írásba kezd foglaltatni , mihelyt a’
Nemzetnek közönségesen véve mivcltebb része, a' bárdolatlanabbnak tanítását, oktatását magárfa vá- lolja , a’ közönséges beszéd megszűnik a’ nyelvtökél- letesitésnek b izo n y ta la n m ű h ely e lenni, és azt a’
Tudósok köztársasága magának tulajdonítja e l ; az irás nyelve, melly első szerkeztetö részeit a’ minden
napi beszédből szedegette , ettől megválik , mindég elől jár, ezt vezérli. —
A’ dolgoknak ezen folyamotja nem tsupán okos
kodáson épül, hanem azt bizonyítja a’ mindennapi
131