A huszárságot a l e g ú j a b b időkig a k ö z t u d a t a legma-g y a r a b b f e legma-g y v e r n e m n e k tartotta, mely n e m z e t ü n k ősi halegma-gyo- hagyom á n y a i b ó l táplálkozik s nehagyomzeti jellehagyomvonásainkat a h a d á -szat terén a legvilágosabban j u t t a t j a kifejezésre. A dicsőséget is, melyet ez a f e g y v e r n e m ú g y a belföldön, mint a külföl-dön véghezvitt nagyszerű h a d i teljesítményeivel s az egész e u r ó p a i h a d ü g y r e gyakorolt á t a l a k í t ó hatásával szerzett, nemzeti dicsőségünk j a v á r a szokták elkönyvelni a huszárság történetének ú g y hazai, mint k ü l f ö l d i megfigyelői. Pár évvel ezelőtt azonban Tóth Zoltán, középkori f e g y v e r z e t ü n k és hadi t ö r t é n e t ü n k ez érdemes b ú v á r a , e folyóirat h a s á b j a i n egy t a n u l m á n y t1 tett közzé, melyben egészen ú j felfogás a l a p j á n n a g y t u d o m á n y o s a p p a r á t u s s a l azt igyekszik bizo-n y í t a bizo-n i , hogy a h u s z á r s á g bizo-n a k semmi köze az ősi m a g y a r h a g y o m á n y o k h o z , eredete idegen és pedig rác t a l a j b a n y i d i k vissza s ezt a fajiságot n á l u n k kezdetben, a XIV—XV. sz. fo-l y a m á n híven megőrizte s csak a XVI. sz. f o fo-l y a m á n kezd efo-l- el-magyarosodni s fokonként teljesen m a g y a r r á válni. Ezt a fel-fogást sietett m a g á é v á tenni S z e k f ű G y u l a is a M a g y a r Tör-ténet III. kötetének 1935-i r i j kiadásában.2
Ez az ú j felfogás heves ellenzésre talált Z s u f f a Sándor ő r n a g y részéről, aki terjedelmes könyvben3 cáfolta a Tóth Zoltán érveit a huszárság délszláv eredetére nézve s p r ó b á l t a k i m u t a t n i , hogy „csakis a nemesi b a n d é r i u m n a k 20—20 telek a r á n y á b a n kiállított. ízig-vérig m a g y a r , ősi m a g y a r fegyver-rel, ősi m a g y a r h a d i t u d o m á n y szabályai szerint és a mindig teljesen k ö n n y ű felszereléssel harcoló tagjait kell az európai huszárság ősének tekinteni."
Az így keletkezett tudományos vita kiemelkedik a min-d e n n a p i szakszerű eszmecserék sorából, mert bizonyos fokig a nemzeti prestiget és büszkeséget is érinti. Kétséget nem szen-ved azonban, hogy a t u d o m á n y o s igazság felette áll a
nem-1 A h u s z á r o k eredetéről. H a d t ö r t . Közi. XXXY. (1934.) 129—197.
2 568. és 627. lk.
3 A h u s z á r szó és a m a g y a r h u s z á r s á g eredete. B u d a p e s t , M a d á c h -k ö n y v -k i a d ó , 1935. V. ö. ehhez T ó t h Zoltán v á l a s z á t a M a g y a r Szemle 1936. évf. á p r . — m á j . sz. és Z s u f f a S á n d o r viszonválaszát „ M a g y a r volt-e az e u r ó p a i h u s z á r s á g őse" (Bpest, Eggenberger, 1936.) c. d o l g o z a t á b a n .
zeti büszkeségnek s hasznosabb, értékesebb emennél, mert a büszkeségnek is csak akkor v a n tényleges a l a p j a , ha a tár-gyilagos t u d o m á n y által bebizonyított és elfogadott igazsá-gokon épül fel, k ü l ö n b e n üres illúziókat támaszt, légvárak építésére tanít, melynél fogva több k á r t , mint hasznot okoz-hat a nemzet lelki világában. De az is bizonyos, hogy olyan t u d o m á n y o s kérdések t á r g y a l á s a , melyek szorosan össze van-n a k kapcsolva a van-nemzeti ö van-n t u d a t dédelgetett tárgyaival, a szokottnál n a g y o b b körültekintést, óvatosságot és t a p i n t a t o t igényelnek, nehogy elegendő a l a p és bizonyság nélkül von-j u k kétségbe, v a g y é p p e n u t a s í t s u k vissza az érzékeny nem-zeti ö n t u d a t olyan kikristályosodásait, melyek végeredmé-n y ü k b e végeredmé-n a t u d o m á végeredmé-n y p á r t a t l a végeredmé-n ítélőszéke előtt is megdövégeredmé-nt- megdönt-hetetlen igazságoknak b i z o n y u l n a k .
Ezek a szempontok vezetnek akkor, amikor rokon terü-leten végzett t a n u l m á n y a i m kiegészítéseképpen m a g a m is hozzá ó h a j t o k szólni a huszárkérdéshez s a mindkét részről felhozott érvek és ellenérvek „sine ira et studio" megvizsgá-lása u t á n igyekszem megtalálni e kérdésben az igazsághoz vezető útat.
Tóth Zoltán ú j huszárelméletének a l a p j á t és kiinduló-p o n t j á t az a nem kevésbbé ú j s z e r ű felfogás a l k o t j a , hogy az ősi m a g y a r h a r c m ó d A u g s b u r g n á l elbukott, Szent I s t v á n á t a l a k í t ó kezdeményezése az ősi h a r c m ó d m a g y a r hordozóit árvízszerű kíméletlenséggel söpörte el. A sírleletekből a ki-rályság k o r á b a n szinte egy csapásra eltűnik a honfoglalók t i p i k u s s z a b l y á j a , hogy á t a d j a helyét a kétélű és kimondot-t a n n y u g a kimondot-t i szabású egyenes k a r d n a k . A későbbi szórványos szablyaleletek a beköltözött keleti népek (besenyők, kunok) f e g y v e r t á r á b ó l valók, az övön és k a r d s z í j végen ki-kiütköző ősi ízlés puszta reminiscentia csupán, a m a g y a r t u d a t — a m i n t ezt középkori törvényeink és k r ó n i k á s a i n k egybe-hangzólag b i z o n y í t j á k — mindenesetre a n y u g a t i f e g y v e r z e t ű páncélosban látta az ország k a t o n a i erejének színét-javát, v a g y i n k á b b összességét egészen a XV. század végéig. Az ősmagyar fegyverzet és t a k t i k a tehát m á r a királyság első századaiban kihalt a letelepedett m a g y a r s á g zöménél, leg-f e n n e b b a később csatlakozó besenyőknél és k u n o k n á l él még szórványosan és elszigetelten.
Rögtön észrevehetjük, hogy á r p á d k o r i h a d á s z a t u n k ilye-tén felfogása csakis erősen egyoldalú szemléletnek és elha-markodott következtetéseknek lehet a f o l y o m á n y a , mely sem az archaeologiai leleteket, sem az írott k ú t f ő k adatait nem ré-szesíti a b b a n a körültekintő figyelemben és higgadt mérle-gelésben. melyet a probléma természete m e g k í v á n n a . Tóth Zoltán nagyon jól t u d j a azt, hogy szablyaleleteinknek igen jelentékeny része H a m p e l megállapítása szerint a XI—XII.
századi lovassírokból került elő4 s ha v a n n a k is ezek között régebbi időkből származó típusok (Tarcal, Szolyva, Deme-cser. Eger, Karos, Bodrogvécs, Kisdobra), v a n n a k ú j a b b keletűek is, amelyek azáltal, hogy kevésbbé görbültek, m a j d n e m egyenesek, m u t a t j á k a h o n f o g l a l ó k n a k a régebbi hazából m a g u k k a l hozott szablyáitól való k ü l ö n á l l á s u k a t s az ú j h a z a területén való keletkezésüket (Agárd, Bezdéd, Bi-har, Esztergom, Székesfehérvár, Beregszász, Pusztacsákbereg, Gombás). Az utolsó h a r m a d r é s z b e n kétélű és h á t u l p ú p s z e r ű kiugrással ellátott pengék is későbbi, e h a z a területén k i f e j -lődött eredetre vallanak.5 A szablya tehát a m a g y a r o k ke-zében a mai h a z á j u k b a n való letelepedés u t á n is bizonyos változásokon ment át s ezért n e m lehet az erdőtelki és tinódi, v a l a m i n t más, a k i r á l y s á g későbbi századaiból származó szabl y á k a t , csak azért, mert más t y p u s t képviseszablnek, az á r p á d -kori m a g y a r s á g t ó l elvitatni s idegen bevándorlók s z á m l á j á r a írni. A k i r á l y s á g korabeli sírokból előkerült szablyák meg-c á f o l j á k azt a beállítást, hogy Szent I s t v á n kora óta a lele-tekből egy csapásra eltűnik a honfoglalók k ö n n y ű s z a b l y á j a , de feltéve, b á r meg nem engedve, hogy ez c s a k u g y a n így történt volna, a k k o r sem lehet ebből perdöntő következte-tést vonni le a r r a nézve, hogy a királyság k o r á b a n az ősi
m a g y a r h a r c m ó d is teljesen megváltozott és á t a l a k u l t volna a Nyugattól kölcsönzött páncélos, nehéz lovasság természete és igényei szerint. Kétélű és egyenes k a r d o t ta-láltak m á r | honfoglaláskori lovas sírokban is, a l e g ú j a b b k u t a t á s o k szerint ezzel a t v p u s s a l a m a g y a r o k m á r Leve-d i á b a n a n o r m a n n o k k a l való közvetlen érintkezés foly-tán megismerkedtek és ezt h a s z n á l t á k is. D e v á j j o n lehet-e azt állítani, hogy az a m a g y a r harcos, amelyik a IX. és X. s z á z a d b a n n o r m a n n v. karoling kardot használt, ép-p e n ezért m á r nem az ősmagyar h a r c m ó d szerint harcolt volna? A k a r d f o r m á j a még nem kizáróan döntő bizonyíték a h a d i t a k t i k a tekintetében. Sokkal fontosabb ennél a nyíl, mert azok a német nehéz fegyverzetű lovasok, akik Szent István óta a m a g y a r seregben helyet foglaltak s megvetették a l a p j á t a középkori nehéz m a g y a r lovasságnak, kétségkívül n e m harcoltak nyíllal. Fontos tehát az a tény, hogy XI—XII.
sz. lovassírokban is t a l á l u n k nyílhegyeket az egyenes és kétélű k a r d mellett is s a nyíl XIII. sz. leleteinkben is k i m u t a t -ható. De még ez sem döntő bizonyíték a k ö n n y ű lovasság mellett, mert ismerünk e korból olyan páncélos lovasságot (pl. a f r a n k o k n á l és bizánciaknál), melynél a nyilazás nem
4 A l t e r t ü m e r des f r ü h e n Mittelalters in U n g a r n I, 196—207, 813—
5 H a m p e l , U j a b b t a n u l m á n y o k 30. 1.
szokatlan és meglepő dolog. Már a tetőtőltalpíg v a s b a b u r -kolt p á r t h u s nehéz lovasság fel volt szerelve n y i l a k k a l s ha-sonló jelenséget — a m i n t később látni f o g j u k — t a l á l u n k a királyság korabeli m a g y a r o k n á l is.
A szablya, k o p j a és n y í l m e g b í z h a t ó s z e m t a n ú k hiteles feljegyzései szerint a honfoglaló m a g y a r s á g fegyverei voltak, de ezeknek a f e g y v e r e k n e k egyike, v a g y m á s i k a k e r ü l h e t e t t és k e r ü l t is más t a k t i k á v a l harcoló lovasok kezébe é p p e n úgy, mint ahogy néha a n o r m a n n k a r d o k ott villogtak a hon-foglalók kezében. Döntő bizonyságot tehát a m a g y a r harc-mód történeti fejlődésére nézve nem ezekből a fegyverekből, h a n e m azokból a hiteles írott k ú t f ő k b ő l m e r í t h e t ü n k , melyeknek szerzői v a g y m a g u k ismerték közvetlen t a p a s z t a l a t -ból az egykorú m a g y a r harcmódot, v a g y legalább is ilyen í r ó k n a k a m u n k á i b ó l merítettek.
H a azt kérdezzük, hogy milyen volt a m a g y a r h a d i t a k -tika a XI. században, erre tel jesen hiteles és részletes feleletet k a p u n k III. H e n r i k német császár azon 1031. d u n á n t ú l i betö-résének leírásából, mely a Bécsi Képes K r ó n i k á b a n6 és a né-met Herimann7 m ű v é b e n lényegileg megegyezően m a r a d t r á n k . Itt a m a g y a r o k a németekkel és szövetségeseikkel szemben u g y a n a z t a t a k t i k á t a l k a l m a z t á k , mint amellyel a Kr. e. VI. s z á z a d b a n a s k v t h á k D á r i u s perzsa seregét ú t t a l a n pusztáik mélyére csalták, hogy a z t á n a fáradságtól és nél-külözésektől agyonkínzott sereget k ö n n y ű s z e r r e l vissza-vethessék. I. E n d r e k i r á l y az ellenség ú t j á b ó l m i n d e n élel-met eltakaríttatott, f e l g y ú j t a t o t t , megsemmisített, a mellett p o r t y á z ó csapataival oldalvást kísérte, csipkedte, f á r a s z t o t t a a németeket és pedig annál g y a k r a b b a n s merészebben, minél szorúltabbá vált az ellenség helyzete. A Vértes a l j á b a n a győri úton aztán két tűz közé szorította H e n r i k seregét, azt részben elpusztította, részben m e g f u t a m í t o t t a , egyidejűleg pedig a menekülők elől az átkelési pontok (hidak és gázlók) megszállásával az ú t a t N y u g a t felé elzárta, úgyhogy a csá-szár csak seregének roncsával tudott H a m b u r g i g vergődni.
A m a g y a r seregben b e s e n y ő k is harcoltak, de a k r ó n i k á k ki-fejezetten m o n d j á k , hogy nemcsak a besenyők, h a n e m a ma-gyarok is n y i l a k k a l lövöldöztek s az é j j e l - n a p p a l omló nyíl-zápor oly erős volt, hogy a németek gödrökbe h ú z ó d t a k be előle, de még ez sem használt. A n y í l n a k eme kiadós és csatadöntő h a s z n á l a t a mellett a ki fárasztási t a k t i k a , a ne-hézkesen mozgó ellenségnek szüntelen, hol ezen. hol azon az
6 F o n t . D o m . ed. F l o r i a n u s v. II. p p . 160—2.
7 M G H . Ser. t. V. p. 130: „ h a c et iliac U n g a r i c o e x e r c i t u latrocin a latrocin t i u m m o r e f u g i t a latrocin t e et latrocin u s q latrocin a m a e q u o M a r t é c o latrocin f e r r e m a latrocin u r a a u -dente. o m n i a c i r e u m q u a q u e , q u o a d s u m p t u s militi s u p p e t e b a n t , v a s t a
reddidit.
oldalon való t á m a d á s a , az átkaroló és bekerítő seregmozdu-l a t o k n a k a seregmozdu-l k a seregmozdu-l m a z á s a a döntő küzdeseregmozdu-lemben — mind oseregmozdu-ly tu-lajdonságok, melyek csak egy gyors mozgású, tehát k ö n n y ű fölszerelésű lovasságnál tételezhet ők fel, amilyen volt való-j á b a n a honfoglaló m a g y a r sereg és ennek XI. századi utóda, I. E n d r e k i r á l y serege is. A k r ó n i k á k leírása szerint n y o m a sincs ebben a h a d j á r a t b a n m a g y a r részről páncélos és p a j -zsos lovasság a l k a l m a z á s á n a k , az egész küzdelmet elejétől-végig az í jász k ö n n y ű lovasság f o l y t a t t a és vitte győzelemre.
Hol l á t j u k itt azt az „árvizet, mely — hogy Tóth Zoltán sza-vaival éljek — az ősi h a r c m ó d m a g y a r hordozóit kíméletle-nül elsöpörte" volna? Az „árvizet" l á t j u k (a képes k r ó n i k a szavai szerint 161. 1.: p r e timore imbrium sagittarum. quibus teutonic! c o m p j u e b a n t u r et consumebantur, fodiebant sibi terrain etc.), de ez nem az ősi harcmódot seperte el, hanem az ősi h a r c m ó d eszközeivel — a német nehéz lovasságot.
A XII. századi m a g y a r h a r c m ó d jellemzésére v e g y ü n k egy olyan példát, melyet igen sokan úgy szeretnek m a g y a -rázni, mint iskolapéldáját a n n a k , hogy a m a g y a r , elfelejtve ősi t a k t i k á j á t , teljesen hozzáidomult a n y u g a t e u r ó p a i nehéz lovasság h a r c m ó d j á h o z s ezt n a g y egyoldalúsággal és kizá-rólagossággal a l k a l m a z t a . Nézzük meg az 1167-i zimonyi csata leírását, mely Manuel császár hadvezérei és III. István k i r á l y hű embere, Dénes ispán között folyt le.
A csata, mely a bizánciak n a g y győzelmével végződött, két bizánci történetíró részéről is nyert terjedelmes méltatást.
Kinnamos8 az egyik, Niketas Akominatos Choniates9 a má-sik; m i n d k e t t ő kortárs, az előbbi, mint Mánuel császár t i t k á r a és maga is katona, ki Mánnel h a d j á r a t a i b a n részt vett, szem-t a n ú j a is volszem-t ez ü szem-t k ö z e szem-t n e k s ezérszem-t e p o n szem-t b a n előadása érszem-té- érté-kesebb a Niketasénál. Kinnamos egy, a csata előtt a bizán-ciak kezébe került m a g y a r fogoly elbeszélése a l a p j á n ismer-teti a m a g y a r sereg összetételét: ennek Dénes főparancsnok-sága alatt 37 p a r a n c s n o k a van. 15.000 emberből áll. a kik részben nehéz, részben k ö n n y ű íjász lovasok (xaracppcc/.Tcov Í7t7i£(ov TO^OTMV zF y.cá TCsXxaoxíbv). Itt két dolog rendkívül fontos.
Az egyik az. hogy a sereg nem p u s z t á n nehéz lovasságból ál-lott (amint azt sokan gondolták), hanem volt benne k ö n n y ű lovasság is; a másik pedig az, hogy ú g y a nehéz, mint a könv-n y ű lovasság fel volt szerelve í j a k k a l . Az í j könv-n a k a könv-nehéz lovasság kezébe való adása, amint erre már fentebi) r á m u t a t -t u n k , éppen nem áll példa nélkül: m e g -t a l á l j u k ez-t az íjász k ö n n y ű lovasság mellett a p á r t h u s o k n á l is, akik ezt a két fegy-vernemet p o m p á s összeműködésben t u d t á k egymás mellett
s ed. Bonn. pp. 270—4.
9 ed. Bonn. p p . 202—4.
alkalmazni. De m e g t a l á l j u k ezt némileg e n y h í t e t t (nem olyan nehéz) f o r m á b a n a f r a n k o k n á l és b i z á n c i a k n á l is, a k i k az íjász lovasságot csak ebben a f o r m á j á b a n t u d t á k a m a g u k hadseregében meggyökereztetni. Aki tehát azt hinné, h o g y az á r p á d k o r i m a g y a r nehéz lovasság teljesen német m i n t á r a alakult, az — amint e példa m u t a t j a — alaposan csalódnék, mert a német nehéz lovasság sohasem volt nyilazó. A ma-g y a r serema-gben is kellett lennie ilyen nem nyilazó, azaz lánd-zsás nehéz lovasságnak, mert a források szerint H e n r i k oszt-r á k heoszt-rceg segédcsapata is k ö z t ü k volt. ez pedig kétségkívül nem volt í j a k k a l felszerelve. Ez a z o n b a n nem lehetett va-lami nagy, mert a m a g y a r fogoly n e m is t a r t o t t a érdemesnek felemlíteni. A másik forrás, Niketas szerint is teljesen meg-egyezett a m a g y a r sereg tagolása, b e g y a k o r l á s a és fegyver-zete a bizánciakéval, a k i k n e k nehéz lovassága mellett ott Arolt a szelesük és besenyő k ö n n y ű lovasság is. Niketas csak a b b a n téved, amiben — sajnos — az ú j a b b k o r i m a g y a r fel-dolgozók közül is többen u t á n a mentek, hogy t. i. a m a g y a r se-reg egyetlen szorosan zárt tömegben, s z á r n y a k nélkül volt fel-állítva, azaz egyáltalán nem lett volna tagolva. Ez külön-ben is ellentmondás az előbb idézett n y i l a t k o z a t á v a l szem-ben. amely szerint a m a g y a r sereg tagolása olyan volt, mint a bizáncié, ennek pedig volt centruma, j o b b és b a l s z á r n y a . Már P a u l e r (i. m. I2, 315.) helyesen vette észre, hogy itt nem a makedo-római p h a l a n z tömör egységéről, h a n e m az ős-m a g y a r h a r c ős-m ó d n a k egy Bölcs Leó által is ős-megfigyelt és kiemelt s a j á t s á g á r ó l van szó, arról t. i., hogy a m a g y a r sereg homloka a csata előtt tömör egyenes vonalat m u t a t , mely csak kicsiny, messziről észre sem vehető közökkel v a n meg-szakítva. Ez a zárt egyenes homlok azonban csak a sereg valódi beosztásának leplezésére szolgált, mert a csata meg-kezdése u t á n a zárt vonal felbomlott s mögüle k i v á l t a k a t a k t i k a i egységek, mindenik a m a g a alkalmazási helyére h ú z ó d v a . A csata elég híven r e k o n s t r u á l h a t ó lefolyásából l á t h a t j u k , hogy ez Zimonvnál is így történt.
A csata — amint Kinnamos leírásából k i t ű n i k — a bi-zánciak t á m a d á s á v a l kezdődött, a k i k olyan n y i t á n y t vá-lasztottak. melyet századokkal ezelőtt a t u r á n i t a k t i k á v a l harcoló népektől t a n u l t a k el. mint ennek jellemző fogását.
Ez abból állott, hogy k ö n n y ű lovasságukkal nyilazás alá vették a m a g y a r sereg egész arcvonalát s a z u t á n c s a k h a m a r m e g f o r d u l v a színleges m e g h á t r á l á s b a mentek át és pedig két oldalt a s z á r n y a k i r á n y á b a n . A m a g y a r sereg két szár-n y a erre üldözőbe vette a visszavoszár-nuló b i z á szár-n c i a k a t s ki-fejlődik egy p á r h u z a m o s küzdelem a s z á r n y a k o n , melyben a m a g y a r j o b b s z á r n y visszavetette a bizánci b a l s z á r n y a t , viszont a balszárnyon a bizánciak m a r a d t a k fölényben, ahol
tehát a m a g y a r o k n a k hátrálniok kellett. Erre Denes ispán a c e n t r u m m a l t á m a d á s b a ment át a bizánci k ö z é p h a d ellen, nem törődve azzal, hogy oldalában és h á t á b a n ott volt a győztes bizánci j o b b s z á r n y . Ez okozta a m a g y a r sereg k a -t a s z -t r ó f á j á -t , . m e r -t a bizánci j o b b s z á r n y rög-tön a b b a h a g y -t a a visszaszorított m a g y a r b a l s z á r n y üldözését s oldalba és h á t b a t á m a d t a az előnyomuló m a g y a r centrumot, mely az a r c v o n a l b a n is szemben találta magát a bizánci centrummal.
A h á r o m oldalról k ö r ü l f o g o t t m a g y a r fősereg véres tusa u t á n teljes vereséget szenvedett, még mielőtt az előrenyomult ma-g y a r j o b b s z á r n y visszafordulhatott és ténylema-ges sema-gítséma-get hozhatott volna. A k a t a s z t r ó f a oka kétségkívül Dénes is-p á n hibás t a k t i k á j a volt, aki valósággal beleszaladt az ellen-fél kelepcéjébe, a m i d ő n ki h a g y t a m a g á t csalni biztos állá-sából s t á m a d á s b a ment át, mielőtt a helyzet erre megérett volna, kitéve magát az ellenség kész átkaroló t á m a d á s á n a k . Dénes ispán t a k t i k á j á b a n v a l ó b a n édes keveset talá-l u n k . ami az ő s m a g y a r t a k t i k á r a emtalá-lékeztetne: p r i m i t í v nekirohanással, k é z i t u s á b a n a k a r t a legázolni ellenfelét s nehéz lovassága nem vette h a s z n á t a n y i l a k n a k , melyekkel pedig fel volt szerelve. Semmi n y o m a nála manőverezésnek, cselezésnek, illetve átkaroló m o z d u l a t o k n a k . Elbizakodottsá-gában, melyre jellemző, hogy a csata előtt g ú n y b ó l egy k u p a bort ü r í t e t t az ellenfél egészségére, egy p a r á d é s sétalovag-lás által is elintézhetőnek vélte a bizánci sereget. Dénes se-regében azonban benne volt az ősmagyar t a k t i k a minden lehetősége; m i n d e n lovasa kezében ott volt a nyíl. a nehéz mellett ott volt a k ö n n y ű lovasság is s a sereg f e l á l l í t á s á b a n is a szokásos ő s m a g y a r módszer érvényesült; de aztán jött Dénes és f e n n h é j á z á s á v a l mindent elrontott. A vezér sere-gében benne volt az ősmagyar szellem: ő maga azonban n y u g a t i és pedig f r a n k szellemmel volt telítve. A turáni t a k -tika szelleme a csata f o l y a m á n a bizánci hadvezetésben ju-tott fényes kifejezésre.
Dénes ispán serege olvan összetételű volt, mint a bizánci hadsereg, melyben a k ö n n y ű ijász lovasságot a szelcsukok és besenyők, az í j a k k a l nem kevésbbé felszerelt nehéz lo-vasságot pedig m a g u k a bizánciak alkották. A különbség csak a n n v i volt a két sereg között, hogy a bizánci seregben volt a lovasság mellett nehéz és k ö n n y ű (íjász) gyalogság is, a m a g y a r o k n á l ellenben egy szál gyalogság sem volt. A bi-zánci seregben voltak szerb lovasok is, akik az utóvédet al-k o t t á al-k . ezeal-k nehéz l á n d z s á al-k al-k a l és hosszú p a j z s o al-k al-k a l voltaal-k felszerelve ( n y i l a k nélkül), tehát nehéz fegyverzetű lovasok voltak, összetételénél fogva Dénes serege egészben véve moz-g é k o n v a b b s a t u r á n i t a k t i k a keresztülvitelére a l k a l m a s a b b lehetett volna, mint a bizánci hadsereg s hogy ez mégis
for-d í t v a ütött ki, a n n a k oka egyefor-dül a m a g y a r sereg vezetésé-nek szerfölött elbizakodott és hibás v o l t á b a n keresendő. A v a k m e r ő és p r i m i t í v f r a n k t a k t i k a , mely itt Dénes által al-k a l m a z t a t o t t , nem a sereg szelleméből f a al-k a d t , hiszen ez a sereg harcolhatott volna és tudott is volna harcolni u g y a n -azzal az a l a p j á b a n véve t u r á n i szellemű t a k t i k á v a l , mely-lyel a p á r t h u s o k Kr. e. 53-ban Crassus seregét C a r r h a e mel-lett megsemmisítették. Azt következtetni tehát a zimonyi csata lefolyásából, hogy az ott k ü z d ő m a g y a r seregben m á r semmi sem m a r a d t volna fenn az ősi m a g y a r h a r c m ó d b ó l , éppenséggel nem lehet, úgyszintén azt sem, hogy a m a g y a r sereg összetétele és felszerelése n y u g a t e u r ó p a i m i n t á k u t á n igazodott volna, A m a g y a r nehéz lovasság, mely kétség-kívül nem a l a p u l t ősi nemzeti h a g y o m á n y o n , b i z o n y á r a nem a német, h a n e m a bizánci minta u t á n igazodott, a m e l y ki-i n d u l ó p o n t j á u l szolgált a n n a k ki-idején a f r a n k nehéz lovass á g n a k ilovass. D e ott volt mellette az őlovassi m a g y a r eredetű k ö n y -n y ű íjász lovasság is s semmi -n y o m a a k ú t f ő k b e -n a -n -n a k , hogy ez idegenekből (pl. besenyőkből) tevődött volna össze.
A XIII. század n a g y m a g y a r csatáiban, akflr a kroissen-b r u n n i (1250), a k á r a d ü r n k r u t i (1278) csata leírásait nézzük, a k ö n n y ű íjász lovasság és ennek t a k t i k á j a v a n n a k túlsúly-ban. Kroissenbrunnál a m a g y a r o k k ö r ü l r a j o n g t á k a csehek, németek sűrű c s a p a t a i t : mint a téli havazás, hullottak nyi-laik.10 D ü r n k r u t n á l „a t á m a d á s t a m a g y a r o k k e z d t é k és túl-szárnyalni, bekeríteni igyekeztek az ellenséget. Nyil-z á p o r u k elborítá a cseheket.1 1 A k r ó n i k á s szerint „meg-m u t a t t á k a né„meg-meteknek, hogy ők is ú g y t u d n á n a k harcolni, mint a svábok, ha o l y a n f o r m á n f e g y v e r k e z -nének." Ez világos bizonyíték amellett, hogy a m a g y a r lovasság nem hasonlított a német nehéz lovaslovassághoz, mert k ö n y -n y ű fegyverzetű volt. Ezek a m a g y a r lovasok -nem tévesz-tendők össze a k u n o k k a l , k i k nem voltak csatasorba állítva, h a n e m „csatarenden k í v ü l j o b b r a - b a l r a , előre s z á g u l d t a k és benyilaztak az ellenség tömegébe.1 2" Azt a m a g y a r csapatot, melyet i l l . E n d r e k i r á l y 1298-ban k ü l d ö t t Albert osztrák herceg segítségére nassaui Adolf ellen, Ellenhard k r ó n i k á j a úgy í r j a le, mint amely csupa k ö n n y ű íjász lovasokból ál-lott s h á t r a f e l é is nagyon jól tudott nyilazni s nem volt olyan vízi a k a d á l y , melyen lóháton át ne t u d o t t volna úsz-tatni.13 Ezzel teljesen összevág a n n a k a cseh í r ó n a k a
jellem-1 0 P a n i e r , A m a g y a r n e m z e t t ö r t é n e t e stb. II2, 239.
1 1 uo. 344.
1 2 uo. 344.
1 3 MG. SS. XVII. 140: a s s u m p t i s q u e sibi sexingentis Ungariis, c u m a r c u b u s r e t r o se velociter s a g i t t a n t i b u s a b s q u e o m n i a r m a t ú r a e q u i t a n
-zése, aki a X H . század elején Csák Mátéval a csehek ellen harcoló m a g y a r sereget úgy í r j a le, mint k ö n n y ű lovas népet, mely meg nem állt, hanem vagy szaladt, v a g y szalasztott, í j a t , hosszú kardot, bőrvértet viselt, szétszórt csatarendben, tizen-tizenöten együtt, k i jobbról, ki balról t á m a d o t t és m á r messziről nyilazott.1 4
Ilyen és hasonló tanulságok a l a p j á n vonta le m á r év-tizedekkel ezelőtt Á r p á d k o r i t ö r t é n e t ü n k k i t ű n ő ismerője, P a u l e r G y u l a azt a helyes következtetést, hogy a m a g y a r nem-zet bizonyos pontig távol t u d t a magát t a r t a n i a nehéz fegy-verzettől, m i n d a d d i g , míg az E u r ó p a többi részeiben is le-járta m a g á t s így a m a g y a r hadi dicsőség jobbára mindig a k ö n n y ű lovasság dicsősége maradt.1 5 A m a g y a r o k n á l — m o n d j a Pauler — sohasem tudott általánossá lenni, hogy a nvil csak g y á v a ember kezébe való. Az ú j i r á n y t (nehéz len asság) csak a vendég vitézek stb. követték, a nemzet zöme nem hasonult az idegen taktikához.1 6 Csak s a j n á l n i lehet, hogy P a u l e r n e k r e n d k í v ü l alapos és megbízható k u -tatási módszere, v a l a m i n t tárgyilagos ítélkezése elkerülték Tóth Zoltán és követői figyelmét: k ü l ö n b e n mily egyszerű lett volna így m a g u k a t egy súlyos tévedéstől, történeti iro-d a l m u n k a t peiro-dig egy hibás elmélettől megkímélni!
A X n . századi m a g y a r h a r c m ó d r a nézve igen részle-tes leírást k a p u n k a Villani Máté k r ó n i k á j á b ó l , aki, mint kor- és szemtanú, közvetlen szemléletből ismerhette azt a m a g y a r sereget, melyet N a g y Lajos k i r á l y 1356-ban az ola-szok ellen vezetett. Treviso ostromával k a p c s o l a t b a n külön fejezetet szentel az ostromló m a g y a r sereg egészen külön-leges felszerelése, életmódja és t a k t i k á j a ismertetésének.1 7 A m a g y a r sereg — í r j a Villani — több, mint 40.000 lovasból állott s a lovasoknak ez a n a g y száma egészen szokatlannak t ű n t fel az olaszok előtt. A m a g y a r lovasok ki két, ki több lóval, k ö n n y ű t á m a d ó fegyverekkel, vagyis íjjal, p u z d r á i k -ban n y i l a k k a l s személyük védelmére hosszú k a r d d a l van-n a k felszerelve. Állavan-ndó r u h á z a t k é van-n t bőrzekét viselvan-nek. Fej ü k e t r i t k á n b o r í t Fej a sisak, hogy a nyilazásban ne a k a d á lyozza őket, mert ebben van minden r e m é n y ü k . H a r c m ó d
-t i b u s - — U n g a r i i adeo a u d a e e s f u e r u n -t e-t veloces, q u o d nulla a q u a f ű i -t , quin ipsis t r a n s i t u s p a t e r e t per e a m tarn n a n d o q u a m e q u i t a n d o .
14 P e t r u s C h r o n Aulae regiae, D o b n e r mon. Historica Boemiae ^ . 356. v. ö. Pauler a l á b b . i. m.
15 N é h á n y szó h a d i v i s z o n y a i n k r ó l a XI—XIII. s z á z a d b a n . H a d -t ö r -t . Közi. I. (1888) 526. 1.
10 A m a g y a r nemzet t ö r t é n e t e az Á r p á d h á z i k i r á l y o k alatt. I2, 25" 8.
17 A h á r o m Villani K r ó n i k á j a , f o r d . Rácz Miklós, Bpest, 1909. 257—
60. lk.
j u k nem a csatamezőn való helytállásban, h a n e m p o r t y á z á s -ban, m e g f u t a m o d á s b a n , üldözésben, nyilaik ikilövöldözésé-ben. m e g h á t r á l á s b a n s az ütközésre való v i s s z a f o r d u l á s b a n áll. N a g y o n g y a k o r l o t t a k s ügyesek a z s á k m á n y o l á s b a n s a hosszas lovaglásban, erősen n y i l a z z á k az ellenség lovait 0 gyalogságát s ennyiben hasznosak a nyilt mezőn való k ü z -delemben, mivel mesterek a gyors t á m a d á s b a n s az ellen-ségnek r o h a m m a l való z a k l a t á s á b a n nem gondolnak a halál-lal, hanem a legnagyobb veszélyt keresik. Ütközetben a ma-g y a r o k mindima-g összetartanak s tizen-tizenöten ema-gy csoport-ban ki jobbról, ki balról t á m a d j á k az ellent s messziről igyekeznek n y i l a i k k a l megsebezni s a z u t á n e l r o h a n n a k vág-tató lovaikon.
Ezen általános jellemzés mellett k a p u n k n é h á n y csata-leírást is a Trevisoban lévő velencei őrség és a m a g y a r csa-patok tusáiból. Amidőn egy alkalommal a trevisoi őrség ki-rohant s 500-nál több lovasuk és igen sok gyalogosuk ha-marosan összecsapott veliik, a m a g y a r o k r á m e n t e k az ellen-ségre, visszavonultak s ismét v i s s z a f o r d u l t a k ; s anélkül, hogy k i m u t a t t á k volna, folyton a r r a felé h ú z ó d t a k , a m e r r e
— amint t u d t á k — n é p ü k lesei voltak; így f o l y t a t t á k s ül-dözték őket a trevisoiak, míg oda nem vezették őket, ahol 800 m a g y a r állt lesben; ezek hírtelen h á t b a t á m a d t á k , s k ö r ü l z á r t á k a trevisoiakat s ott a h a r c m e z ő n 200-nál többet leöltek, több mint 300-at elfogtak s ez egy n a p o n n a g y o b b k á r t okoztak a velenceieknek s a vidék lakosainak, mint a k i r á l y a megszállás alatt egész hadseregével.1 8
Egy másik trevisoi kitörés a l k a l m á v a l a m a g y a r o k —•
\ i l l a n i szavai szerint — oly nép m ó d j á r a , melynek lovai mindig készen állanak s fegyverzetet sem kell öltenie, a v á -r a k b ó l mindenfelől kevesével v a g y tömegesen előjöttek s nyilaikkal mindenfelől a k a d á l y o z n i kezdték az ellenséget s nem engedték, hogy v i s s z a v o n u l j a n a k . Ily módon t a r t o t t á k őket, míg a m a g y a r o k másik tömege folytonos nyilazás köz-ben egyre növekedve h á t b a fogta őket, leölte s megsebesítette a lovakat s az embereket.1 9 A legfeltűnőbb e leírásokban az, hogy nehéz fegyverzetű lovasságnak nyoma sincs a m a g y a -rok között, pedig kétségtelen, hogy a lovagi fegyverzet is-merős és használatos volt e k o r b a n is a m a g y a r seregben.
Nagy Lajos m a g y a r lovasai itt a n n y i r a t i p i k u s a n k ö n n y ű fegyverzetűek, hogy még sisakot sem szívesen viselnek. Villani egész m u n k á j á n végig szigorúan megkülönbözteti a m a -g y a r o k a t a bőrsisakosoktól. Ezt a feltűnő k ö r ü l m é n y t c s a k
18 uo. 264. 1.
1 9 uo. 273. 1.
azzal m a g y a r á z h a t j u k meg, hogy a lovagok csak egészen kis, Yillaninak fel sem t ű n ő részét a l k o t h a t t á k a seregnek: a íőerőt az egészen k ö n n y ű fegyverzetű íjász lovasok alkot-ták, ezek s z a b t á k meg a m a g y a r sereg h a r c m ó d j á n a k szel-lemét, melyet \ illani é p p e n azért rajzol olyan bő részletes-séggel, mert a korabeli olasz hadviseléstől is teljesen elütő volt s csodálatosnak t ű n t fel az olaszok előtt. A alóban az a m a g y a r lovasság, mely a XIV. sz. közepén Olaszországot j á r t a , meglepően hasonlít a honfoglaláskorabelihez; t a k t i k á
-juk Villani-adta leírása h a j s z á l i g egyezik Bölcs Leónak a honfoglalókról adott jellemzésével, úgyszintén német és cseh í r ó k n a k a XIII. század végi m a g y a r o k r a vonatkozó, éppen az imént említett a d a t a i v a l is. Mintha a IX. századi régi híres b r e n t a i csatát látnók megismétlődni, b á r kisebb m é r e t e k b e n — négy és félszáz év m ú l v a Treviso mellett:
u g y a n a z a fényesen bevált hadicsel, az ellenségnek orránál fogva való vezetése a k a t a s z t r ó f a színhelyére, a visszafordu-lásokkal t a r k í t o t t visszavonulás oda, hol a kelepce m á r fel volt állítva s aztán bekerítése és megsemmisítése a g y a n ú t -lan ellenségnek.
C s a k egy p o n t b a n tér el A illani leírása a Bölcs Leóétól, a b b a n t. i., hogy a k o p j á t nem említi a m a g y a r fegyverek között, valószínűleg azért, mert r i t k á b b a n használták a nyil mellett s ezért kevésbbé volt feltűnő. A k o p j a azért még sem t ű n t el, mert — amint később látni f o g j u k — nemsokára túl-s ú l y r a j u t a m a g y a r o k n á l a nyil felett túl-s ezt fokonként min-dig j o b b a n h á t t é r b e szorítja.
összegezésképen tehát k i m o n d h a t j u k , hogy az ősmagyar t a k t i k á v a l harcoló k ö n n y ű íjász-lovasság nemcsak, hogy nem t ű n t el a k i r á l y s á g k o r á b a n a m a g y a r seregből, hanem zömét és gerincét alkotta a n n a k még a XIV. században is, anélkül,
összegezésképen tehát k i m o n d h a t j u k , hogy az ősmagyar t a k t i k á v a l harcoló k ö n n y ű íjász-lovasság nemcsak, hogy nem t ű n t el a k i r á l y s á g k o r á b a n a m a g y a r seregből, hanem zömét és gerincét alkotta a n n a k még a XIV. században is, anélkül,