Annak érdekében, hogy pontosabb képet kapjunk, hogy a kísérleti manipuláció helyett mely változók mutatnak összefüggést a kollektív cselekvési szándék két formájával, illetve az inaktivitással, mindhárom kimeneti változóra lineáris regressziót futtattunk le a teljes mintán. Olyan változókat emeltünk be az elemzésbe, mint a nem, a három szexizmus ská-la (modern, jóinduská-latú, ellenséges), és a férfi privilégium felismerése. A mérsékelt kollektív cselekvés modelljébe az ellenséges (R2 = 0,057)és a jóindulatú szexizmus (R2 = 0,115) ke-rült be, ezek együtt a variancia 34,9%-át magyarázzák meg: F(2, 246) = 17,076; p < .001.
A változást célzó kollektív cselekvés modelljét a modern szexizmus (R2 = 153), a nem (R2 = 217) és az ellenséges szexizmus (R2 = 231) alkotja, így a variancia 48%-át magya-rázzák: F(3, 245) = 24,479; p < .001. Az inaktivitás bejóslói pedig a modern szexizmus (R2 = 143), a nem (R2 = 204), az ellenséges szexizmus (R2 = 230) és a jóindulatú szexizmus (R2 = 242); F(4, 244) = 19,475; p < .001, összesen 49,2% megmagyarázott varianciával.
A privilégiummal kapcsolatos tudatosság nem adott hozzá jelentősen egyik modell ma-gyarázóerejéhez sem.
MEGVITATÁS
Első hipotézisünk, mely szerint nemi különbséget találunk a szexizmusok különböző for-máiban és a kollektív cselekvési szándékban, nagyrészt alátámasztást nyert, hiszen a mo-dern és ellenséges szexizmus a férfiaknál magasabb volt, ezzel összefüggésben pedig a cse-lekvési szándék mindkét formája (mérsékelt és változást célzó) alacsonyabb, az inaktivitás pedig magasabb, mint a nőknél. A jóindulatú szexizmus viszont nem mutatott különbsé-get a nemek között. Ez olyan szempontból nem meglepő eredmény, hogy ez a nemi ala-pú előítélet sokkal burkoltabb formája, ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy ezzel kapcsolatban sokkal kevésbé alakult ki tudatosság a nők körében, ami magában foglalja a maga veszélyeit többek között a cselekvési hajlandóságra nézve.
A kísérleti manipuláció külön nőkre és férfiakra megfogalmazott hipotézisei a különb-ségek alapján indokoltak voltak, a kísérleti feltételek viszont minimális hatást mutattak mindkét nemnél. A férfiaknál, bár azt vártuk, hogy a mérsékelt cselekvési hajlandóság-ban, és az inaktivitásban különbséget találunk a feltételek között, ez a különbség nem jelentkezett. A nőknél a változást célzó kollektív cselekvésben vártunk különbséget a fel-tételek között, eltérés viszont csak a mérsékelt cselekvésben mutatkozott: ez, meglepő mó-don, a kontrollcsoportban volt magasabb, mint a két kísérleti csoportban. A privilégium, illetve hátrány keretezés nem okozott különbséget egyik kimeneti változóban sem, így mindkettő inkább egy általános igazságtalanságot tudatosító manipulációként működött a kontrollhoz képest. Bár az előzményként szolgáló kutatásokban a privilégium tudatosí-tása sikeres volt a modern szexizmus csökkentésében nőknél, illetve a szövetséges kollektív cselekvés növelésében egy másik csoportközi kontextusban, a mintánkon ezek a hatások nem jelentkeztek. ugyanakkor a várt negatív összefüggés a modern szexizmus és kol-lektív cselekvési szándék között megjelent a mintán, csak a manipulációk nem voltak elég hatékonyak ezek befolyásolásában. Meglepő eredményt kaptunk viszont az ellenséges szexizmussal, ami marginális növekedést mutatott a két kísérleti feltételben a kontrollhoz képest. Ez a teljes mintán jelent csak meg, a férfi és női almintán külön-külön már nem, tehát azt mondhatjuk, hogy ez egy nemtől független, általános hatásként jelentkezett, egyfajta reaktanciaként a kísérleti manipulációkra.
Reaktancia-hatásra ugyan számítottunk a férfiak esetében, de az összesített mintán ez váratlan eredmény. Ezt figyelembe véve magyarázzuk a mérsékelt cselekvéssel kapott ösz-szefüggést a nők mintáján. A változást célzó cselekvés átlaga nem szignifikáns mértékben ugyan, de megnőtt mindkét kísérleti feltételben a kontrollhoz képest. Ez a tendencia az elvárásainkkal egybehangzó lenne, ugyanakkor az éppen ellentétes opció, az inaktivitás választása is nőtt a kísérleti feltételekben, ami ugyanazon manipuláció ellentmondásos hatására utal. Ezt támasztja alá az a szignifikáns eredmény, hogy az inaktivitás kimeneti változó esetén a kondíciók és az ellenséges szexizmus interakcióba lépnek: akiknél nem nőtt a kísérleti feltételek hatására az ellenséges szexizmus, ott nem jelent meg reaktancia-hatás, azonban a kísérleti feltételekben az ellenséges szexizmus közvetítésével inkább választották a résztvevők az inaktivitást a másik két cselekvési opcióhoz képest. Ezen reaktancia-hatás eredményeként pedig azt mondhatjuk, hogy inkább polarizálódtak
a vé-ÉS KI FOG FELLÉPNI A NőK JOGAIÉRT?
lemények a kísérleti feltételekben a kollektív cselekvés és az inaktivitás közötti választás felé, míg a köztes választást jelentő mérsékelt cselekvés „népszerűsége” csökkent a kontroll feltételhez képest.
A három cselekvéses változó regressziós elemzése megerősítette az ellenséges szexizmus mint cselekvést bejósló tényező fontosságát minden kimenetelnél. A modern szexizmus inkább a két szélsőséges pozíciót jósolta be, vagyis a változást célzó kollektív cselekvést, vagy annak hiányát, az inaktivitást. A nem bejósló szerepe is nagyobb volt ezekben az esetekben. A mérsékelt cselekvés viszont az ellenséges és a jóindulatú szexizmussal függött össze, erre kisebb hatást fejtett ki a nemi különbség. Ez összhangban van azzal, hogy a ne-mek osztoztak a jóindulatú szexizmusban, és a manipuláció hatására a növekvő ellenséges szexizmusban is.
A kérdőív végén nyitott kérdésben kértük a résztvevőket, hogy adjanak visszajelzést a kérdőívvel kapcsolatban. Az itt kapott válaszok összhangban vannak az ellentmondásos eredményeinkkel, ugyanakkor segítenek is értelmezni azokat. Sokan fogalmaztak meg kettősséget a kérdőívvel kapcsolatban, amelyben félig elismerték a téma fontosságát, félig defenzív álláspontot fejeztek ki a vélt üzenetével kapcsolatban. Néhány példa ezekből:
„Bár egyetértek a női egyenjogúsági mozgalmak törekvéseivel, a kérdőív kérdéseit/állításait helyenként szuggesztívnak éreztem.” „Nőként gondolom úgy, hogy a mai törekvései a női szer-vezeteknek kissé eltúlzottak. Ugyanakkor én is sokszor tapasztalom, hogy nőként egy hajszál-nyival nehezebb elhelyezkedni a munkaerőpiacon.” Többen kritizálták a kérdőív állításait, hogy azok többértelműek, és több példa volt arra is, hogy az állítások egy részét a ku-tatóknak tulajdonították, és egyértelműen visszautasították, vagy a probléma létezését megkérdőjelezték: „Iszonyatos a kérdőív feminista hangvétele.” „A nyugati társadalmakban alapvetően nincsenek különbségek férfi és nő között.”
A szexizmusok mértéke mindkét nemnél (bár a kettő eltért) nagyjából a középérték körül mozgott, ezzel is jelezve, hogy alapvetően nincs elköteleződés egyik vélemény felé sem. Pozitív képet mutatott, hogy a cselekvési kimeneteknél mindkét nem előnyben ré-szesítette a változást célzó cselekvést a mérsékelt cselekvéshez képest. Nők esetében a leg-alacsonyabb valószínűséget az inaktivitás kapta, míg a férfiaknál ez volt a legmagasabb. Ez az eredmény várható volt annak tükrében, hogy a férfiaknak külső csoport lévén kevesebb rálátása van a szexizmus és nemi diszkrimináció problémájára, így alapvetően kevésbé is involváltak annak megoldásában. Egy terület volt kivétel ez alól, ez a nők háztartási és gyereknevelési feladatainak enyhítése érdekében tett mérsékelt cselekvés: erre a férfiak nem voltak kevésbé motiváltak, mint a nők. Ez arra utal, hogy ez az a terület, ahol érde-mes lehet az érzékenyítést elkezdeni, hiszen ez a hátrány bizonyul leginkább láthatónak mindkét nem számára. ugyanakkor mindkét nemnél megjelent egy általános tendencia, miszerint a kísérleti feltételekben nőtt az ellenséges szexizmus szintje a kontrollcsoportok-hoz képest, ami egy nemtől független reaktancia-hatásra utal. Vagyis a kísérleti szemé-lyekből ellentétes hatást váltott ki a kísérleti manipulációnk: az nem az igazságtalanság elismerését és a változást célzó cselekvés növelését eredményezte, hanem tendenciaszerűen az ellenséges szexizmust, azon keresztül pedig az inaktivitást, vagyis a status quo védelmét növelte.
KRITIKAI ÉSzREVÉTELEK ÉS KONKLÚzIó
Be kell látni, hogy annak ellenére, hogy volt okunk bizakodni a módszer hatékonyságá-ban az előzetes vizsgálatok alapján, a kísérleti manipuláció feltételezhetően túl direkt és konfrontatív volt, ami sokakban gyanakvást, vagy éppen ellenállást keltett, és nem volt elég ahhoz, hogy az ambivalens álláspontokat elmozdítsa. Bár azzal számoltunk, hogy az inak-tivitás és a mérsékelt kollektív cselekvés változók meg tudják majd mutatni a reaktancia formáit külön a férfi és női mintán, ez csak részben teljesült. Nem sikerült érzékeltetnünk a privilégium és hátrány közötti különbséget sem, valószínűleg azért, mert az igazságtalan-ság létezéséről, mértékéről való vita egyelőre központibb eleme a közbeszédnek. Ha a prob-léma létezéséről konszenzus alakul ki, következő lépésként jelenhet meg ennek a keretezése a csoportok felelősségének tükrében, amiről a hátrány, illetve privilégium kiemelése szól.
A mintául vett előzetes vizsgálatok olyan kontextusban (Egyesült Államok) és csoport-közi viszonyokkal kapcsolatban születtek, ahol ez a konszenzus már kialakult. Ez lehet egy magyarázata annak, amiért a feketék, a melegek és nők iránti érzékenyítés sikeresebb volt, mint a magyar kontextusban, ahol a nők hátránya és a szexizmus problémája csak az utóbbi években kezd a közbeszéd tárgyává válni. Eredményeink arra figyelmeztetnek, hogy az ambivalens vélemények és a defenzív reakciók elkerülése miatt nagyon óvatosan érdemes megközelíteni a kérdést, olyan módokon, amelyek lehetőséget adnak az ellent-mondások felvállalására és tisztázására. A kutatás számára tehát nem lehet cél a nyugati eredmények változtatás nélküli adaptálása, előbb fel kell térképezni az ellenállások, hi-edelmek, tévhitek rendszerét a szexizmus és nemi alapú diszkrimináció területén, hogy képesek legyünk a megfelelő, érzékeny intervenciók kidolgozására.
IRODALOM
Becker, J. C. – Swim, J. K. (2011): Seeing the unseen attention to daily encounters with sexism as way to reduce sexist beliefs. Psychology of Women Quarterly, 35, 227–242.
Becker, J. C. – Wagner, u. (2009): Doing gender differently – The interplay of strength of gender identification and content of gender identity in predicting women’s endorsement of sexist beliefs. European Journal of Social Psychology, 39, 487–508.
Becker, J. C. – Wright, S. C. (2011): yet another dark side of chivalry: Benevolent sexism undermines and hostile sexism motivates collective action for social change.
Journal of Personality and Social Psychology, 101, 62.
Case, K. A. (2007): Raising male privilege awareness and reducing sexism: An evaluation of diversity courses. Psychology of Women Quarterly, 31, 426–435.
Case, K. A. – Hensley, R. – Anderson, A. (2014): Reflecting on heterosexual and male privilege: Interventions to raise awareness. Journal of Social Issues, 70, 722–740.
Cihangir, S – Barreto, M. – Ellemers, N. (2014): Men as allies against sexism. The positive effects of a suggestion of sexism by male (vs. female) sources. Sage Open, April-June, 1–12.
ÉS KI FOG FELLÉPNI A NőK JOGAIÉRT?
Droogendyk, L. – Wright, S. C. – Lubensky, M. – Louis, W. R. (2016): Acting in solidarity: Cross-group contact between disadvantaged group members and advantaged group allies. Journal of Social Issues, 72, 315–334.
Drury, B. J. – Kaiser, C. R. (2014): Allies against sexism: The role of men in confronting sexism. Journal of Social Issues, 70, 637–652.
Ellemers, N. – Barreto, M. (2009): Collective action in modern times: How modern expressions of prejudice prevent collective action. Journal of Social Issues, 65, 749–768.
Glick, P. – Fiske, S. T. (1996): The ambivalent sexism inventory: Differentiating hostile and benevolent sexism. Journal of Personality and Social Psychology, 70, 491–512.
Glick, P. – Fiske, S. T. (2001): An ambivalent alliance. Hostile and benevolent sexism as complementary justifications for gender inequality. American Psychologist, 56, 109–118.
Glick, P. – Whitehead, J. (2010): Hostility toward men and the perceived stability of male dominance. Social Psychology, 41, 177–185.
Iyer, A. – Leach, C. W. – Crosby, F. J. (2003): White guilt and racial compensation:
The benefits and limits of self-focus. Personality and Social Psychology Bulletin, 29, 117–129.
Jackman, M. R. (1994): The velvet glove: Paternalism and conflict in gender, class and race relations. university of California Press, Berkeley, CA.
Jost, J. T. – Kay, A. C. (2005): Exposure to benevolent sexism and complementary gender stereotypes: consequences for specific and diffuse forms of system justification. Journal of Personality and Social Psychology, 88, 498–509.
Jost, J. T. – Banaji, M. R. (1994): The role of stereotyping in system – justification and the production of false consciousness. British Journal of Social Psychology, 33, 1–27.
Kovács M. – Hevesi J.(2015): A feministákra vonatkozó sztereotípiák szerepe a nemi hierarchia fenntartásában, TNTeF – Társadalmi Nemek Tudomány Interdiszciplináris eFolyóirat, 5(1) 70–82.
McIntosh, P. (1988): White privilege and male privilege: A personal account of coming to see correspondences through work in women’s studies. Wellesley Centers for Women, Wellesley, MA.
Montgomery, S. A. – Stewart, A. J. (2012): Privileged allies in lesbian and gay rights activism: Gender, generation, and resistance to heteronormativity. Journal of Social Issues, 68, 162–177.
Nadler, A. (2002): Inter-group helping relations as power relations: maintaining or challenging social dominance between groups through helping. Journal of Social Issues, 58, 487–502.
Nadler, A. – Harpaz-Gorodeisky, G. – Ben-David, y. (2009): Defensive helping:
Threat to group identity, ingroup identification, status stability, and common group identity as determinants of intergroup help-giving. Journal of Personality and Social Psychology, 97, 823–834.
Powell, A. A. – Branscombe, N. R. – Schmitt, M. T. (2005): Inequality as ingroup privilege or outgroup disadvantage: The impact of group focus on collective guilt and interracial attitudes. Personality and Social Psychology Bulletin, 31, 508–521.
Shnabel, N. – Bar-Anan, y. – Kende, A. – Bareket, O. – Lazar, y. (2015): Help to perpetuate traditional gender roles: Benevolent sexism increases engagement in dependency-oriented cross-gender helping. Journal of Personality and Social Psychology, 110, 55–75.
Swim, J. K. – Aikin, K. J. – Hall, W. S. – Hunter, B. A. (1995): Sexism and racism:
Old-fashioned and modern prejudices. Journal of Personality and Social Psychology, 68, 199–214.
Stewart, T. L. – Latu, I. M. – Branscombe, N. R. – Phillips, N. L. – Ted Denney, H. (2012): White privilege awareness and efficacy to reduce racial inequality improve White Americans’ attitudes toward African Americans. Journal of Social Issues, 68, 11–27.
Van zomeren, M. – Iyer, A. (2009): Introduction to the social and psychological dynamics of collective action. Journal of Social Issues, 65, 645–660.
van zomeren, M. – Postmes, T. – Spears, R. (2008): Toward an integrative social identity model of collective action: a quantitative research synthesis of three socio-psychological perspectives. Psychological Bulletin, 134, 504–535.