Feminista identitás és a nemekkel kapcsolatos ideológiák mintázatai
A válaszolók közel fele-fele arányban határozták meg magukat feministaként (45,4%;
8 fokú skálán a 6–8 értékek) illetve nem feministaként (50,4%; 8 fokú skálán a 3–5 értékek), míg a kifejezetten antifeministák aránya alacsonynak mondható (4,2%; 8 fokú skálán az 1–2 értékek). Magyarországra vonatkozóan nincsenek reprezentatív adatok a feminizmus támogatottságát illetően, azonban feltételezhetjük – támaszkodva az uSA-ban gyűjtött adatokra, melyek szerint a nők 25–30%-a azonosítja magát feministaként (Duncan 2010) –, hogy az általunk vizsgált mintában felülreprezentált a magukat femi-nistának vallók aránya. Nyilvánvaló, hogy a mintavételi eljárásból adódóan a téma iránti személyes érdeklődés, motiváció nagyban hatással lehetett arra, hogy valaki kitöltötte-e a kérdőívet, vagy sem.
A feminizmushoz való viszonyuk mentén elkülönített három alcsoportra nézve meg-vizsgáltuk, hogy az egyéb nézeteik a nemi szerepekkel kapcsolatosan eltérnek-e, és ha igen, úgy milyen mintázatokat mutatnak (2. ábra).
3 A kapott eredmények teljes körű bemutatására jelen írás nem vállalkozhat, célunk most az, hogy az itt felvetett kulcstémákhoz kapcsolódóan saját empíriánkkal is adalékokat szolgáltassunk.
2. ábra: A nőkkel és férfiakkal kapcsolatos (ellenséges és jóindulatú) nemi ideológiákkal, valamint a férfiak mint csoport általi fenyegetettséggel való egyetértés mértéke a feminista identitás tükrében, 5 fokozatú skálán
A feminizmushoz való három lehetséges viszony alapján elkülönülő csoportok között statisztikai értelemben is jelentős különbségeket kaptunk abban, ahogyan a férfiak és a nők társadalmi szerepeiről gondolkodnak. A magukat feministának vallók szignifikán-san (mind a 6 tényező esetében t ≥ 2,7; p ≤ 0,005; Cohen-dfeministák-nem_feministák = modern szexizmus: 1,11; ellenséges szexizmus: 1,30; jóindulatú szexizmus: 0,98; ellenséges atti-tűd: 0,65; jóindulatú attiatti-tűd: 1,20; fenyegetettség: 0,75) kevésbé voltak szexisták a nőkkel szemben, a férfiakkal szemben ugyanakkor ellenségesebb attitűdöt mutattak, miközben inkább észlelték a férfiak mint csoport általi fenyegetettséget is.
Azt mondhatjuk tehát, hogy a feminizmus nem csupán egy üres címke, hanem a nemi szerepekkel kapcsolatos nézetekben is markánsan kirajzolódik.
A feminista attitűdök típusai és azok összefüggései a feminista identitással
A különböző feminista attitűdöket mérő skála (Henley 1998) válaszait feltáró faktor-elemzésnek4 alávetve azt láthatjuk, hogy az elméleti alapon feltételezett feminizmus-típu-sok nem különülnek el egyértelműen a válaszokban. A radikális és a szocialista feminiz-mus alskálák egyes tételei együttesen alkotnak egy skálát (Cronbach-alfa: 0,86), illetve az (anti)konzervativizmus (Cronbach-alfa: 0,77) és a kulturális feminizmus (Cronbach-alfa:
0,69) egyes tételeiből is kialakítható egy-egy koherens alskála. A liberális feminizmust felmérni kívánó állítások mögött nem sikerült látens struktúrát találni, így jelen vizsgá-latban nem használjuk ezt az alskálát.
4 Mivel az elméleti faktoszerkezetet megerősítő elemzésben az eredeti struktúrát nem lehetett repro-dukálni, így a 45 tételes skála feltáró elemzése mellett döntöttünk, kiválogatva azokat az itemeket, amelyek egyértelműen egy faktort töltöttek, azaz minimum kétszeres értékkel súlyozódtak az adott faktoron a többihez képest. (5 iterációs varimax rotációval, KMO = 0,92, khi2 = 9294,2, p ≤ 0,0001)
A FEMINIzMuS SzOCIÁLPSzICHOLóGIÁJA: ATTITűDöK, IDENTITÁS ÉS CSELEKVÉS
A következő lépésben megvizsgáltuk azt is, hogy a különféle feminista perspektívák vonatkozásában milyen eltéréseket mutat a feminizmushoz való viszonyuk mentén koráb-ban már elkülönített három alcsoport (3. ábra).
3. ábra. A különféle feminista perspektívákkal való egyetértés mértéke a feminista identitás tükrében, 5 fokozatú skálán
A feminizmussal való azonosulás tükröződött a különféle ideológiákhoz való viszony-ban is. A magukat feministának vallók szignifikánsan inkább elfogadták a radikális-szocialista feminista állításokat a nem feministákhoz képest (F = 183,5; p ≤ 0,001;
Cohen-dfeministák_nem feministák = 1,19), miközben jobban elutasították a konzervatív néze-teket (F = 51,2; p ≤ 0,001; Cohen-dfeministák_nem feministák = 1,06). A kulturális feminizmus vonatkozásában ugyanakkor nem volt jelentős különbség a csoportok között (F = 3,49;
p ≤ 0,03; Cohen-dfeministák_nem feministák = 0,14).
Másként kifejezve ezt a kapcsolatot az attitűdök és az identitás között azt mondhatjuk, hogy a feminista önbesorolás szignifikáns (p ≤ 0,0001), közepes erősségű összefüggést mu-tatott a radikális-szocialista feminizmus elfogadásával és a konzervativizmus elutasításával (Spearman-féle rho értékek rendre: ρradszocfem_femid = 0,61; ρkonzervativ_femid = –0,61), míg a kul-turális feminizmussal gyakorlatilag elhanyagolható volt a kapcsolata (ρ kultfem_femid = 0,13).
Identitás, attitűdök és cselekvés
Kérdőíves kutatásunk, bár nem volt alkalmas az identitás, az attitűdök és a cselekvés ok-okozati vizsgálatára, ugyanakkor keresztmetszeti képet adhat arról, hogy a cselekvéshez való viszony milyen összefüggésben áll a különböző attitűdökkel. Ennek teszteléséhez külön bontottuk a „feministák” csoportját, szétválasztva az „aktivisták” („Elkötelezett
feminista vagyok, aktívan dolgozom a nőmozgalomban”) és a „feministák” („Elkötele-zett/feminista vagyok”) alcsoportjaira. Azt szerettük volna megtudni, hogy van-e össze-függés a társadalmi cselekvés melletti elköteleződés és a különböző szexizmusok elfoga-dása/elutasítása között (4. ábra).
4. ábra. Különböző szexizmusok elfogadása/elutasítása és a feminista aktivizmus melletti elkötelezettség összefüggése, 5 fokozatú skálán
Az aktivisták és a feministák között szignifikáns különbség a jóindulatú szexizmus elfo-gadásában/elutasításában nem jelent meg. A modern szexizmusban (t = –3,40; p ≤ 0,001;
Cohen-d = 0,52), az ellenséges szexizmusban (t = –2,35; p ≤ 0,01; Cohen-d = 0,41) és a férfiakkal kapcsolatos ellenséges attitűdökben (t = 3,72; p ≤ 0,0001; Cohen-d = 0,66), valamint az észlelt fenyegetettségben (t = 4,68; p ≤ 0,0001; Cohen-d = 0,71) ugyanakkor volt különbség, hatásméretében jelentősnek azonban csak az utolsó kettő mondható. Azaz az aktivisták fenyegetőbbként észlelték a férfiak csoportját és inkább elfogadták a férfiak-kal szembeni ellenséges attitűdöket.
Az attitűdök mellett rákérdeztünk a nemekkel kapcsolatosan megjelenő saját érzel-mekre is (7 fokú skálán öt érzelem mentén: barátságosság, tisztelet, elfogadás, kedvelés, bizalom). Az 5. ábrán látható, hogy az aktivista feministák és a feministák érzelmi érté-kelése hogyan alakult.
A FEMINIzMuS SzOCIÁLPSzICHOLóGIÁJA: ATTITűDöK, IDENTITÁS ÉS CSELEKVÉS
5. ábra. A nőkkel és a férfiakkal kapcsolatos különféle érzelmek a feminista aktivizmus tükrében, 7 fokozatú skálán
Azt láthatjuk, hogy míg a nőkkel kapcsolatos érzelmekben nem volt szignifikáns különb-ség az aktivista feministák és a feministák között, addig az aktivista feministák férfiakkal kapcsolatos érzelmeiben két ponton is eltértek a nem aktivista feministáktól, miszerint mérsékelten kevésbé kedvelték a férfiakat (t = –2,86; p = 0,006; Cohen-d = 0,47) és keve-sebb bizalommal (t = –2,22; p = 0,02; Cohen-d = 0,39) viseltettek irányukban.
összességében azt mondhatjuk, hogy míg a nőkkel kapcsolatos érzésekben és attitű-dökben nem volt különbség az aktivisták és a nem aktivisták között, addig a férfiakkal szemben részben kedvezőtlenebb az aktivista feministák attitűdje a nem aktivistákhoz viszonyítva. Megkockáztathatjuk azt a feltételezést, hogy a már meglévő intenzívebb at-titűdök (mint pl. a fenyegetettség tudata) és érzelmek (mint pl. a düh) azok, amelyek cse-lekvésre késztetnek. A másik irányú folyamatokat tekintve pedig könnyen elképzelhető, hogy az aktivizmus kapcsán felgyűlt konkrét tapasztalatok hatással lehetnek az attitűdök-re és érzelmekattitűdök-re, felerősítve azokat. Az ok-okozati viszonyok feltárására azonban további, más módszertant alkalmazó vizsgálatok szükségesek.
KITEKINTÉS – A KRITIKAI SzOCIÁLPSzICHOLóGIA SzEMüVEGÉN KERESzTüL
Attitűdök és identitás: összefügg, de nem ugyanaz
Saját vizsgálatunk eredményei is megerősítik korábbi kutatások azon tanulságát, misze-rint a feminista identitás összefüggést mutat a feminista attitűdök elfogadásával, azonban nem feleltethetőek meg egy az egyben egymásnak. Burn és munkatársai (2000) például azt találták, hogy a feminista elvek/attitűdök támogatottsága nagyobb arányú, mint a sa-ját magukat feministaként azonosítók aránya, ez igaz nőkre és férfiakra egyaránt. Duncan (2010) újabb kutatásokra hivatkozva is megerősítette ezt: a magukat explicit módon femi-nistaként azonosítók aránya (25–30%) megduplázódott (65%), ha a kérdés arra vonatko-zott, hogy az illető „olyan személy-e, aki hisz a nemek társadalmi, politikai és gazdasági egyenlőségében”.