BEVEzETő
Tanulmányunkban nemi sztereotípiákkal kapcsolatos empirikus vizsgálatunk eredmé-nyeiről számolunk be, ahol megpróbáltuk az e témában gyakran használt kérdőíves mód-szereket magyar egyetemistáknál alkalmazni.
A vizsgálatban a BME olyan diákjai vettek részt, akik a hosszú évek óta kínált Nemek pszichológiája c. választható kurzuson vettek részt. Vagyis mintavételünk erősen önszelek-tált: az érdeklődés sajátos almintát eredményez.
Kis mintával szerzett előzetes eredményeinket két okból közöljük. Részben szeretnénk kedvet csinálni rendszeres és reprezentatív vizsgálatokhoz. Másrészt a mai szakirodalom nagyon határozottan felveti az igényt éppen a nagyobb ökológiai érvényeség érdekében az eredménytelen vizsgálatok, a fiókban maradt adatok publikálására.
ELSő VIzSGÁLAT: EMPATIKuS NőK – RENDSzEREző FÉRFIAK A mai nő-férfi szetereotípia vizsgálatok egyik irányító modellje, amelyhez egy sokat hasz-nált kérdőívcsalád és egy speciális, az emocionális arckifejezések beazonosítására építő elképzelés is kapcsolódik, Simon Baron-Cohen (2006) nevéhez fűződik. Baron-Cohen úgy véli, hogy a női viselkedésmódra sztereotipikusan – ezt nevezhetjük női gondolkodás-módnak is – egyfajta segítőkész, empatikus magatartás jellemző. Vagyis Baron-Cohen
1 A szerzők munkamegosztása a következő volt. Pléh Csabától származik a vizsgálatok koncepciója s a kézirat első változatának elkészítése. Forgács Bálint irányította az adatfelvételeket, az adatkódolást s az elsődleges adatfeldolgozást. Fekete István készítette a lineáris vegyes hatású modelleket. Az adatfel-dolgozás egy közbülső szakaszában sok segítséget kaptunk Mara Richmantól. Adatfelvételi és kódolási segítőink voltak Gémes Helga, Konyha Rita, Németh Kornél, Papp Gabriella és Szitás Mariann.
TÁRSADALMI NEMEK: ELMÉLETI MEGKözELíTÉSEK ÉS KuTATÁSI EREDMÉNyEK
felfogásában itt nem a társas elvárások értelmében van szó sztereotípiáról, hanem úgy véli, ez a viselkedésminta valóban gyakoribb nőknél. A férfi viselkedésmód sztereotípiájában viszont egyfajta hierarchikusabb, rendszerező attitűd lenne a meghatározó. Ezeket a ma-gatartásbeli különbségeket az alábbiakban ismertetett kérdésekkel vizsgálja.
Empátia: mások helyzetébe való beleélésre való képesség, amely kognitív és érzelmi komponensekből áll: mások gondolataira és érzéseire való spontán és természetes ráhan-golódás, függetlenül azok jellegétől. Baron-Cohen gondolatmenete szerint ebben a nők jobban teljesítenek, mint a férfiak.
– „Élvezem, ha gondoskodhatok másokról.”
– „Könnyen bele tudom képzelni magam a másik helyzetébe.”
– „Meg tudom állapítani, ha valaki eltitkolja a valódi érzelmeit.”
– „Mások gyakran azt mondják, hogy érzéketlen vagyok, bár én nem mindig értem, miért.”
Rendszerezés: késztetés arra, hogy rendszereket értsünk meg és rendszereket épít-sünk. Az elmélet szerint ez húzódik meg az elsősorban férfiakra jellemző gondolkodás-mód hátterében.
– „Ha számítógépet vennék, pontos információkat kérnék arról, hogy milyen a merev-lemez tárkapacitása és a processzor sebessége.”
– „Amikor vasúton utazom, sokszor elmélkedem azon, hogy pontosan hogyan irányít-hatják a vasúti hálózatot.”
– „Nem olvasom át túl figyelmesen a jogi papírokat.” (Fordított item)
Természetesen, mint minden ugyancsak önbeszámolós vizsgálatban, társadalmi elvárási sztereotípiák itt is komoly szerepet játszhatnak. Hiszen nem azt kutatjuk, hogy valóban mit csinálnak, hogyan viselkednek résztvevőink, hanem azt, hogy mit mondanak arról, amit csinálnak. Számunkra itt az lesz érdekes, hogy vajon a nemekhez kötődő gondolko-dásmódbeli különbségekre vonatkozó szokványos vagy bevett eredmények megjelennek-e a magyar egyetemista populációban.
Autizmus spektrum: a szélsőséges férfi agy elmélete. A harmadik dimenzió, amely Baron-Cohen elméletében kulcsszerepet játszik, azt próbálja igazolni, hogy az autizmus mint jellegzetes viselkedészavar, a már gyerekkorban jelentkező társas és kommunikációs zavaraival, tulajdonképpen a férfias megoldásmódok egy sajátos eltúlzása, amely kiugró-an magas tesztoszteronszinttel is együttjár (Baron-Cohen 2006). A képet azzal árnyal-ja, hogy az autizmus dimenzionális megközelítését javasolárnyal-ja, vagyis, hogy az Asperger-szindróma (felnőttkori autisztikus tünetek, gyerekkori kognitív vagy nyelvfejlődési zavarok nélkül) tekinthető az autizmus spektrum enyhe oldalának, és a jelentkező tünetek nem minőségük, hanem csak mennyiségük tekintetében térnek el a súlyosan autisztikus egyénekéitől. Az erre vonatkozó kérdőíves skálája (Baron-Cohen és mtsai 2001) olykor meglehetős furcsaságokat tartalmaz, más kérdésekre pedig sokszor mindannyian igennel
válaszolnánk, éppen azért, mert folytonosságot feltételez a mindennapi, mégis inkább a férfiakra jellemző gondolkodás, az Asperger-szindróma és az autizmus között.
– „Mindig nagyon leköt az, amivel foglalkozom, és dühös leszek, ha megzavarnak.”
– „Telefonálás közben soha nem tudom igazán, mikor kell megszólalnom.”
– „Inkább a nagy összefüggésekre szoktam összpontosítani, mint az apró részletekre.”
– „Könnyen rájövök, hogy valaki mit hisz vagy mit érez, csak az arcára kell néznem.”
(Fordított item)
A feltett kérdések tehát nem kifejezetten és elsősorban az autizmusra vonatkozó klinikai kérdések, ugyanakkor a kérdőív viszonylag jól teljesít klinikai diagnosztikai eszközként is (Woodbury-Smith és mtsai 2005).
Baron-Cohen kiinduló elképzelése szerint a „női agy empátiára termett”. Vajon ez azt is jelenti, hogy a nők egyúttal a gondoskodóbb, emberközpontú szakmákat választ-ják inkább? Bizonyos hivatásokban, s például a társadalomtudományokban nagy szerepet játszik a társas kapcsolatok kezelése, s általában az érzelmek megítélése. A gondolatmenet másik pontja szerint a férfi agy rendszerezésre, a struktúrák feltárására és kidolgozására (szélsőséges esetben pedig akár autisztikusan értelmetlen rendszerezésre) specializálódótt.
Ha például a természettudományos gondolkodásmódot tekintjük, megjelenik ez mind az osztályokba sorolásban és rendszertani leképezésekben, mind a logikai vagy mechanikai rendszerek építésében és másolásában, mind az apró részletek precíz megfigyelésében vagy kidolgozásában. Vajon hogyan alakulnak e vélt vagy valós nemi preferenciák, amikor a tanulmányi érdeklődés egy leendő szakma gondolkodásmódjának elsajátítását indítja el az egyetemi tanulmányok során?
Kutatásunkban a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem diákjait vizs-gáltuk. Arra voltunk kíváncsiak, hogy Baron-Cohen és a később angolszász, francia és né-met anyagon igazolt nemi különbségek hogyan alakulnak a különböző egyetemi szakok függvényében Magyarországon.
Hipotézisek
Baron-Cohen (2006) biologizáló elmélete szerint döntően biológiai nemünk határozza meg az empátia és rendszerezés mutatókon nyújtott teljesítményünket, ezért egyúttal azt is várhatjuk, hogy a szakválasztás lényegében nem befolyásolja a teszteredményeket: a fiúk minden szakon rendszerezőbbek, a lányok pedig empatikusabbak lesznek, mint az ellen-kező nem.
Ezzel szemben a szociálkonstruktivista genderelmélet szerint nemünk nem kevésbé társadalmi jelenség, mint a tanulmányi preferenciák alakulása, ezért a szakválasztás felül-írhatja a nemi különbségeket. Tehát, ha a szakválasztás lassan is hat, de mindenképpen interakcióba lép a biológiai nemi szerepek szerint elvárt érdeklődési mintázattal. Szélsősé-ges esetben akár az intellektuális érdeklődés felül is írhatja, hogy ki-ki inkább rendszerező vagy empatikus módon látja a világot, nemétől függetlenül. Más módszerekkel s jóval kisebb mintán arra voltunk kíváncsiak, hogy az életút hivatásalakító forduló évei során
TÁRSADALMI NEMEK: ELMÉLETI MEGKözELíTÉSEK ÉS KuTATÁSI EREDMÉNyEK
hogyan működik az a tényező, amit Kovács (2004, 2007) vizsgálatában mint egyfajta önszocializációt fogalmaz meg.
Az autizmus együttható esetében a korábbi kutatások alapján magasabb pontszámot várhatunk egyrészt a férfiak körében, a biológiai vonatkozás (tesztoszteronszint) miatt, de a mérnöki és természettudományos szakok esetében szintén, mert itt jobb eséllyel érvé-nyesülnek az autizmus spektrummal kapcsolatba hozható szélsőségesen erős rendszerezési és alacsony empatikus képességek (Baron-Cohen és mtsai 2001).