A feminizmus fogalma kapcsán sokféle értelmezéssel, megközelítéssel, pozícióval és atti-tűddel lehet találkozni mind a hétköznapi diskurzusokban, mind a tudományos térben.
Bár a különböző feminizmusértelemzések más-más aspektusát emelik ki a fogalomnak, abban az elvben közösnek mondhatók, mely szerint a feminizmust a nemek közötti egyen-lőség eszméjével azonosítják, még ha számos antifeminista értelmezés ez alól kivételnek is tekinthető (lásd erről Dér 2011; Szabó 2015).
Magyarországi reprezentatív kutatási eredményekkel nem rendelkezünk a feminizmus társadalmi támogatottságát illetően. A Washington Post1 amerikai napilap 2016-ban rep-rezentatív felmérést készített a kérdésről az Egyesült Államokban, melynek eredményei szerint az amerikai férfiak mintegy harmada (33%) vallja magát feministának, míg az amerikai nők 60%-a. Pesszimista látószögből tekintve az eredményekre ez azt jelenti, hogy az amerikai nők 40%-a vagy nem támogatja a feminizmust, vagy nincsen vélemé-nye a kérdésről, és ugyanez igaz a férfiak közel 70%-ára. Úgy tűnik tehát, hogy közel azonos, ám ellentétes előjelű a feminizmus támogatottsága a két nem esetében. A számok közötti eltérésre különféle elméletek adhatnak magyarázatot. Az egyik megközelítés, az ún. „identitásparadigma” (ld. Baily 2012) szerint a feminista identitás és tudatosság alap-vetően a nők számára lehet alternatíva, a kisebbségi lét meghatározó élményeiből fakadó tapasztalatokra adott válaszként. Az „akcióparadigma” (ld. Baily 2012) ezzel szemben azt emeli ki, hogy amennyiben a feminizmust a nők emancipációjának társadalmi moz-galmaként fogjuk fel, azaz társadalmi cselekvésként, akkor a férfiak is részt vállalhatnak benne, magukat akár (pro)feministaként is azonosítva.
A feminista attitűdök és identitás kérdéseit vizsgálva abból a szempontból, hogy azok mennyire felvállalhatóak a férfiak számára, megkerülhetetlen magának a férfi szerepnek és a különféle maszkulin identitásoknak a vizsgálata is. Gyakran találkozunk ugyanis kifejezett ellenreakciókkal, amelyek a feminista nézőpontok globális és megkérdőjelez-hetetlen elutasítását fejezik ki, alapvetően a tradicionális férfi szerepek és identitás, vagy
1 https://www.washingtonpost.com/apps/g/page/national/washington-post-kaiser-family-foundation-poll-feminism-in-the-us/1946/.
akár a férfi előjogok védelmében. Az egyenlőség elvével – így a feminizmussal – való identifikáció akadályát ugyanis elsősorban a hegemón férfi ideálképe jelenti; és ehhez kapcsolódóan a férfiak alapvető félelme a nőiességtől. A feminizmus eszméje és a femi-nista identitás maga is alapvetően feminin attribútumként reprezentálódik a társadal-mi térben, ezzel a társadal-mintegy alátámasztva az „identitásparadigma” nemleges válaszát abban a kérdésben, hogy a férfiak számára a feminizmus érvényes identitáskategória lehet-e. Az egyenlőség elve így sajátos módon a (férfi)identitás fenyegetéseként tematizálódhat, ez pedig egyúttal a férfi (pro)feminizmus felvállalásának egyik legnagyobb akadálya lehet.
(Szabó 2015).
HEGEMóN MASzKuLINITÁS
Connell (1995) hegemón maszkulinitás teóriája szociális konstruktivista alapokon magyarázza azokat az intézményesült kódokat, amelyek megtestesítik, irányítják és kor-látozzák minden férfi életét, egyes férfiaknak pedig hatalmat adnak a többiek fölött.
A maszkulinitás azon formáját azonosítja hegemónként a szerző, amely kulturálisan felmagasztalt, ezáltal biztosítva a nők alárendelt pozícióját, és hatalmat biztosít más maszkulinitás-konstrukciók felett, adott kulturális térben és időben. Bár ezen heroizált maszkulinitás pozíciójának elérésére tett kísérletek mentális, lelki és fizikai nehézségeket jelentenek a férfiak számára, ennek ellenére a legtöbbjük mégis pártolja a koncepciót, még úgy is, hogy a hegemón férfi ideálját csak kevesüknek sikerül betöltenie. A férfiak jelentős része így marginalizált, alárendelt szerepben van, vagy éppen vesztese ennek az igazodási folyamatnak, amely a patriarchátus azon mítoszából származik, mely szerint minden férfi osztozik a férfiak erejéből és ezzel együtt a nők feletti kontroll privilégiu-mából (Coles 2008). Connell elmélete szerint a férfi identitás a domináns maszkulin stílussal való azonosulással, vagy éppen az azzal szembeni ellenállással alakul ki. Ana-lizálva az identifikáció folyamatát, rámutat arra, hogy az uralkodó minta nem csupán egy alapvető maszkulin karakter, mert a hegemón séma sokkal inkább az adott kultúrá-ban és történelmi perióduskultúrá-ban megjelenő különféle lehetséges maszkulin identitásokból kerül ki. A különböző maszkulinitások közül aztán néhány, vagy kiemelten az egyik győztes típussá válik, amit a férfiaknak – ha el akarják kerülni a marginalizációt – kö-vetniük kell. A hegemón férfiasság koncepciója tehát egy ideál, vagy előíró szociális nor-mák gyűjteménye, szimbolikusan reprezentálva (Connell–Messerschmidt 2005).
A pontos tartalmai ezeknek az előíró szociális normáknak nem tiszták, de az O’Neil (1982) által már jó ideje leírt észak-amerikai, tradicionális rejtélyes férfiasság (masculine mystique) értékrendszerének a legtöbb nyugati kultúrában a mai napig is megfeleltethe-tőek.
FEMINIzMuS FÉRFISzEMMEL
FÉRFI MISzTIKuM- ÉS ÉRTÉKRENDSzER
A rejtélyes férfiasság értékrendszere a normák, attitűdök és viselkedések olyan komplex halmaza, amely definiálja az ideális tradicionális férfiasság jelentését a társadalomban.
A maszkulinitás nem csupán az egyénre vonatkoztatott tulajdonságok és elvárt viselkedési normák rendszere, hanem intézményesített formákat is ölt; a társadalom, a politika, a val-lások és a gazdasági rendszer is ezen – maszkulin – normák szerint működik (Tolson, idézi O’Neil 1982). Ezek a normák és elvárások merev biológiai (sex) és társadalmi (gender) nemi sztereotípiákon alapulnak. Funkcionális szempontból az ipari forradalom utáni (pat-riarchális) kapitalista demokráciák kiépítését és megszilárdítását szolgálták, mára pedig szűk, korlátozó, leíró és előíró skatulyákká váltak. A férfiak szocializációjuk során sajátítják el ennek az értékrendszernek az elemeit, melynek központi magját adja a férfiak félelme a nőiességtől, sarokpontjai a feminitáshoz kapcsolódó elvárások, félelmek és viselkedések, következményei pedig többek között a különféle egészségügyi problémák. Ez a fajta férfi-asság egyrészről az érzelmek korlátozását jelenti, miszerint az igazi férfi nem fejezi ki érzel-meit (kivéve a dühöt és a haragot), másrészt korlátozott érzelemteli viselkedést eredményez a szexualitásban, amely a társas intimitás és a kapcsolatokkal való elégedetlenség legfőbb problémaforrása. Mindehhez kapcsolódik továbbá a homofóbia, a szociális kontroll, hata-lom és a versengés elvárása, amely a teljesítmény és a siker kényszerével teszi teljessé a tra-dicionális maszkulinitás normarendszerét (1. ábra). Azok a férfiak, akik megsértik ezeket a normákat, vagy nem képesek azoknak megfelelni, bélyegként megkapják az éretlen, férfi-atlan, nőies címkéket. Mindez azt is mutatja, hogy a maszkulin értékrendszer alárendeli és leértékeli a tradicionálisan femininnek tartott attitűdöket, viselkedéseket és értékeket, va-lamint az azt képviselőket is, ezzel további megerősítését adva a tradicionális férfiasságnak.
1. ábra. Férfi misztikum- és értékrendszer: félelem a femininitástól (O’Neil 1982 alapján)
FÉLELEM A NőIESSÉGTőL
A kutatások (pl. O’Neil 1982; McCreary 1994; Pleck 1995; Kierski–Blazina 2009) rámutatnak arra is, hogy a férfiak averziója a nőiességtől központi jelentőségű abban, hogy megértsük a férfiak problémáit és a maszkulinitás pszichológiáját. A nőiességtől – azaz a femininnek tartott értékektől, attitűdöktől és normáktól – való, gyakran nem tudatos félelem egy erős, negatív érzés az egyén szelfjében, vagy egy külső szemlélőben. Ennek központi magját a sztereotipikus és negatív feminin jellemzők, úgymint a gyengeség, a függés és az alárendelődés bélyege, és ennek következményeként a más férfiak általi leértékeléstől való félelem adja. A femininitástól való félelemre különféle magyarázatok születtek, eltérő hangsúlyokkal és nézőpontokból.
A nemi szerepek működésmódjainak magyarázataiban a pszichoanalitikus elméletek jelentős hozzájárulása, hogy feltárták az abban megjelenő pszichodinamikus tényezőket, mint például a különféle védekező mechanizmusokat (pl. Goldberg 1979; Mahalik és mtsai 1998; Kierski–Blazina 2009) vagy az anyával való korai identifikáció szere-pét (pl. Chodorow 2000). Nancy Chodorow feminista pszichoanalitikus a nőiességtől való félelem goldbergi értelmezéséhez kapcsolódva annak mélypszichológiai magyará-zatát fejlesztette tovább. Elmélete szerint mivel minden gyermek életének első kapcso-lódása nőkkel történik, ezért a kialakuló elsődleges identitás mindkét nem esetében alapvetően női. A fejlődés során szükségszerűen bekövetkező szeparációs folyamatban az anyától való elkülönülés alakítja ki a férfiakban a nőiességtől való félelmet. A nyugati kultúrákban a férfiak által internalizált nőiesség folyamatos fenyegetése egyszerre jelent külső és belső nyomást, miközben a maszkulinitás meghatározásának bizonytalansága és a női hatalomtól való elfojtott és tudattalan félelem is megjelenik. A női hatalom-tól való tudattalan rettegés legyőzésének két útja lehetséges az önértékelés védelmé-ben: egyrészről a nők dicsőítése (olyan nagyszerű, hogy biztos nem bánthat), másrészről pedig leértékelésük (annyira jelentéktelen, hogy nekem nem árthat). Ezek a megküzdési módok társadalmi szinten az ellenséges vagy a jóindulatú szexizmusban öltenek testet (Chodorow 2000).
A tradicionálisan femininnek sztereotipizált tulajdonságok és viselkedésmódok te-hát egyfajta stigmaként jelennek meg a férfiak megítélésében. David és Brannon (idézi Thompson–Pleck 1986) szerint több komponense van a femininitástól való félelem-nek. Alapvető a korai szorongás, amely abból táplálkozik, hogy lány(os)nak, feminin-nek látszódik valaki. A norma pedig az, miszerint az „igazi férfi” sosem látszódik nőfeminin-nek vagy mutat feminin tulajdonságokat, mint például az érzelmesség és a sérülékenység, ez ugyanis férfiatlan. Ehhez kapcsolódik még a félelem attól, hogy homoszexuálisnak látszó-dik a személy (McCreary 1994). Mindezek a kulturális tradíciók és társadalmi normák a férfiasságra vonatkozóan egyrészről erős nyomást jelentenek a férfiakra a szocializációs folyamatban és számos konfliktust okoznak, a femininitást mintegy stigmává téve a fér-fiak számára (Pleck 1995), másrészt pedig fenntartják azt a polaritást, amely két részre osztja a világot, a „maszkulin”-ra és a „feminin”-re .
FEMINIzMuS FÉRFISzEMMEL
A VIzSGÁLAT