a szegedi játékokat, azonban a játékok sikere elé még mindig nagy két mintájára, nappali világítás mellett gondolta a Magyar passió színreho- zását, mikor azután ez a terve később módosult, de a délután tartott má
sodik előadás valóban napfény mellett került a közönség elé, kiderült, hogy rendezésének legnagyobb csúcspontja a nappali világítás mellett teljesen hatástalan marad. T. i. egyedül Krisztust öltöztette fehér ruhába a szereplők közül, ami az esti világításnál csodálatosan hatott és azt az érzést keltette, mintha minden fény a fehér Krisztusból áradt volna, ám nappal a Krisztus személyét körülvevő 450 tarkaruhá9 személy mellett, Krisztus fehér alakja szürkén tompult bele a színpompá9 tömegbe. — Azt is csak utólag állapította meg Hevesi Sándor, hogy a siker a tér
„szerencsés akusztikájának köszönhető, amely sok zárt színházi helyisé
get megszégyenít". (Hevesi Sándor cikke: „Játék után". Budapesti Hír
lap, 1931 június 21.) A hang, ahogy Németh Antal dr. előre vélte, tiszta zengéssel jelent meg mintegy négyezer néző előtt. Hevesi Sándor minde
nek előtt műszakilag akarta biztosítani az előadást, melyben rendezése szerint a jelenetek gyorsan következtek és mindig más é9 má9 világí
tási-, fényhatásokat kívántak. Oly sok technikai berendezést igényelt a játékok rendezése, amilyenre még addig a világon sehol példa nem volt..
Június 5-én hajnalban három hatalmas teherautón érkeztek meg a Nemzeti Színház díszletei és kellékei, melyekkel a 30 méteres színpa
dot, a DÓM lépcsőzetes terraszát berendezték. Egyidejűleg érkeztek Szegedre Ráday Dénes rendező és Upor Tibor díszlettervező a Nemzeti Színház tagjai, valamint Tolnay Pál mérnök, az állami színházak főfel
ügyelője, akiknek vezetésével a munkálatokat nyomban megkezdették, vitéz Shvoy Kálmán dr. vegyesdandárparancsnok, a honvédelmi minisz
térium engedélye alapján a munkálatokhoz műszaki csapatokat vezé
nyelt ki, így már június 8-án munkához kezdtek és 11-én már állt is a nézőtéri tribün.
A kultuszminisztérium részéről Kertész K. Róbert helyettes állam
titkár volt megbízva a határozatok végrehajtásával, aki már június 6-án megérkezett és nagy buzgalommal hárított el minden akadályt, ami fel
merült. Szegedi tapasztalatai alapján megállapította, hogy a tervbe vett június 13-iki esti és 14-iki vasárnap délutáni előadások mellé még har
madszor is műsorra kell tűzni a Magyar passiót, mert a szegedi közön
ség valósággal megostromolta a jegypénztárakat. Ennek következtében elhatározta, hogy 14-én este is előadja a Magyar passiót és a tribünt sem bontatja szét az első előadás után. Gondot okozott a Nemzeti Színház személyzetének elhelyezése is, de kérésére a kultuszminisztérium áten
gedte elszállásolás céljaira a Horthy-Kollégiumot.
Hevesi Sándor, a Nemzeti Színház igazgatója, az első szegedi sza
2'
20
badtéri játékok rendezője végre három nappal az előadás megtar
tása előtt június 10-én Szegedre érkezett, átvette a vezetést és főleg a színpadi építkezést irányította. A templom két tornya mellé öltözők cél
jaira sátrakat veretett, a nézőtéri hangulat fokozására kieszközölte, hogy a DOM-teret körülvevő püspöki és egyetemi épületek ablakaiban az esti előadások alatt gyertyákat égessenek. Reggel a műszaki, délután és este pedig a tömegjeleneteket gyakorolták a DOM-téren.
A szegedi előkészületeket nagy érdeklődéssel figyelték Budapestről is és minduntalan felhangzott a sajtó biztató, érdeklődő hangja. Igen so
kan levélben, távbeszélőn és táviratilag rendeltek jegyeket, s a Szeged
környéki falvak és városok is jegyrendelésekkel jelentkeztek, úgy, hogy a 3232 ülőhelyes tribün már kicsinynek bizonyult és kénytelenek voltak a szerényebb igényű érdeklődők megfelelő elhelyezéséről akként gondos
kodni, hogy minden előadásra 500—500 állóhelyjegyet is kibocsátottak.
A Nemzeti Színház gárdája csak 12-én érkezett Szegedre, ami által 100 főnyire emelkedett a Szegeden vendégszereplő tagok száma. 38 színésznő és színész, 30 statiszta és 32 műszaki alkalmazott érkezett Szegedre.
A legnagyobb gondot még mindig a világítási kérdések okozták. He
vesi Sándor, mint láttuk, eredetileg nappali világításra gondolt és azért a DOM-tér és a színpad megvilágításainak kérdéseit sebtében kellett meg
oldania, s a sűrű világítási próbákon kialakult tapasztalatok alapján ál
landóan módosította terveit. Az előkészületek alkalmával 9000 méter hu
zalt használtak fel és 11 távbeszélőkészüléket szereltek fel, hogy a néma- szereplőkből álló tömegek mozgását könnyen lehessen irányítani. A Nemzeti Színház állandó statisztái mellett nagyszámú szegedi némasze
replőket alkalmaztak. 50 férfit, az iskolai növendékek közül 200 fiút és 100 leányt, valamint 100 katonát, úgy, hogy mintegy 450 főnyi némasze
replő személyzet fölött rendelkezett a rendező. A zenét a szegedi 9. hon
védgyalogezred zenekara szolgáltatta, Lavotta Rezső, a Nemzeti Szín
ház karnagyának vezénylésével, aki alá tartozott a szegedi dalárdákból alakított 250 tagú énekkar, s a zeneszolgáltatásba bele kapcsolták a fo
gadalmi templom orgonáját is, melyet Antos Kálmán szólaltatott meg.
Az utolsó próbákra megérkezett Voinovich Géza a Magyar passió szerzője is, aki boldogan szemlélte a próbákat és örömmel állapította meg, hogy Németh Antal dr. elgondolása valónak bizonyult és változtatás nélkül adható elő szabadtéren a Magyar passió. Kertész K. Róbert hivatalosan is kijelentette, hogy ha az előadásnak sikere lesz, jövőre már hosszabb lélekzetű játékokat rendeznek, mert Klebelsbergnek szándéka a szegedi játékok kiépítése, sőt egy oly kéthetes műsor gondolata, melyben a fil
harmónia, a kamarazene, a képzőművészetek és irodalmi előadások mel
lett még a sportjátékok is helyet foglalnak. A világi művek előadására vonatkozólag azt a tervet pendítette meg, hogy ilyen előadások esetében a színpadot nem a templom elé, hanem a térnek más oldala felé kell ál
lítani és a tribünt is akkor annak irányában felállítani. Mivel az ezévi szabadtéri játékokat csak kísérleteknek tekintették, s még a budapesti és más vidéki közönségre se nagyon számítottak, úgy tervezték, hogy
Hevesi Sándor dr., az ünnepi játékok első rendezője.
III
A MAGYAR PASSIÓ előadása a szegedi DOM-téren.
A kultúrpalota, ahova 1932-ben először tervezték Az EMBER TRAGÉDIÁJA szabadtéri előadását. — 1937, a DOM-téri játékok kiállításának helye.
IV
21