gedi zenede tanára, a DÓM orgonistája szerezte. A darab zenéje, ahogy Kapossy Gyula (i. h.) írta: „önmagában is komoly, értékes munka. —•
A vezérmotivumokra felépített zene mindvégig híven követi a cselek
mény menetét, annak lüktetését, életteljességét állandóan fokozza."
Meg kell azonban állapítani, hogy bár a török színek festése jellegze
nyesülő szavalókart Ascher Oszkár, a táncszámokat és tömegmozgáso
kat Milos Aurél tanította be. A szép klasszikus tánc-számoknak, me
lyekben Carina Lya orosz táncművésznő is fellépett, célbaérő hatásuk volt. Ezekkel éppen csak az a baj volt, hogy söhogysem illettek a hit- gerjesztő hatásba. Mindamellett veszteség lett volna ezeket nélkülözni.
A Fekete Mária színrekerült 1937. augusztus 4. és 5-én. Az 5-iki elő
adást félbeszakította az eső, rögtönzött rövidítésekkel gyorsították a darab befejezését, így a táncszámokat is elhagyták, de fél 11 órakor, a
IV. Bizánc. Herczeg Ferenc remekművéről már az elmúlt évben meg
állapították, hogy a DOM-téri színpadnak nagy nyeresége és dacára annak, hogy szerzője azt zárt színpadra írta, a néhány jelenet sikerült átírása és a rendezés, — állandó szabadtéri darabot alakítottak belőle.
„A szabadtéri Bizánc, — írja Magyar László (Pesti Hírlap, 1937. augusz
tus 6), — nem végződik tömegmészárlással, a szultán hóhérai nem ölik halomra Konstantin császár elpuhult, elkorcsosult, kereszténységéből
•kivetkőzött népét, amely feleszmélt a szörnyű tragédia halálos súlya
zódott. A templom elé épített portáléra aranybrokát festett leplet akasz
tottak, mely az utolsó képben szétnyílt és így valósággal belejátszott a templom az utolsó jelenetbe, mint már az előbb is félelmetesen kongó harangszavával. Rendező Janovics Jenő dr. volt.
Az előadás élén Táray Ferenc, Tőkés Anna és Kiss Ferenc álltak.
Alakításaikat már a múlt évből ismerte a közönség. Fekete Mihály, Demeter herceg szerepében ezúttal nemesebb drámai eszközökkel ma
radandóbb sikert aratott. Törzs Jenő, mint Lalla Kaid, döbbenetesen
80
ábrázolta a fiaként szeretett Ahmed herceg iránti mélységes hódolatát.
Tímár József „Isten ostorának*1, amellett lovagnak és fanatikus muzul
mánnak rajzolta A'hmet félelmetes alakját. A színpadképet a múlt évi
ből, mely egyébként szintén nagyszerűen sikerült saját tervezése, fejlesz
tett ki az új színpadi keret figyelembe vételével Varga Mátyás festő Ferenc színművész elszavalta Márky Imre szegedi költőnek szabadtéri szonettjét, majd Lugosi Döme, a kiállítás vezetője szemléltető magya
rázattal mutatta be a kiállított tárgyakat. A kiállítás kiegészítő részét képezte az egyik tárlóban meghúzódó Madách-kiállítás, melynek rende
zője Cserzy Béla mutatta be A z ember tragédiája számtalan kiadását. András városi kegyesrendi főgimnázium, Fricsay Ferenc, Hont Ferenc, Janovics Jenő dr., Liebmann Béla, Lugosi Döme dr., Pásztor József, Piarista rendház, Sátor József dr., Somogyi könyvtár, Szabadtéri Játé
kok Központi Irodája, Szeged város Idegenforgalmi hivatala, Szűkíts Testvérek, Varga Mátyás, Városi Múzeum.
A rádió évről-évre hivatásához méltó súllyal vesz részt a szegedi DOM-téri játékok hírnevének megalapozásában és magában a propa
gandában is. Pálfy József rádióbeszédén kívül augusztus 9-én közve
tített szegedi érdeket a rádió, amikor is a János vitéz előadását sugá
rozta a magyar- és a világközönségnek. Ez alkalommal Turcsányi István a rádió népszerű helyszíni riportere nyilatkozatra kérte fel Janovits Jenőt, aki többek között a következőket mondotta: „tiltakozni szeret
nék egy megállapítás ellen, Szeged nem a magyar Salzburg és ne is törekedjék az lenni. Salzburg az internacionális művészet gócpontja.
Szegednek egészen más a hivatása. — Szeged testesítse meg a magyar gondolatot, legyen tolmácsa a magyar szellemi életnek, tolmácsolói pe
dig magyar rendezők és magyar művészek legyenek. Itt magyar költők szólaljanak meg magyar művészek ajkain, magyar rendezők elgondo
lása szerint. — Amit Szeged a DOM-téren alkot, az lélekidomítás és lélekhódolás**. (Szegedi Ujnemzedék 1937. aug. 14.) Ugyanekkor nyilat
kozott a rádióban Sziklai Jenő is.
81 mánytfőtanácsos, Bernáth Pál Székesfehérvár, Béndek Zoltán, Blédy Lajos Temesvár, Bodnár Mihály dr. Nagykanizsa, Bolgár András Szol
nok, Bornemisza Gyula báró, Bortnyik Lajos dr. Miskolc, Bródy Pál színigazgató, Csajkás Antal áldozópap Subotica, Csathó Kálmán író, Déry Imre Miskolc, Déry János, Dóda Pál Jászberény, Fábián Béla Nagyenyed, Fáy Istvánná Kecskemét, Firouschek József őrnagy Wien, Fricsay Richard, Fussock dr. Libéria egészségügyi minisztere, Gebhardt Pálné Szombathely, Görgey László dr. felsőházi tag, György Kálmán Perényi Aladár Zalaszentlászló, Pénzes Artúr, Porgányi Ferenc, Rendy Péter Arad, Répássy Albert Diósgyőr, Roboz Imre színigazgató, Sater- nus Artúr, Simon Minnie USA, Spitzer István dr. Sombor, Sulyok Dezső dr. országgyűlési képviselő, Surányi Mihály Arad, Szabó János dr. Deb
recen, Szabó Lili Wien, Szász Lajos Békés, Szendy Károly dr. polgár- mester, Szilágyi Károly dr. Székesfehérvár, Tarján Tibor dr. Békéscsaba, Tarnay Kálmán dr. Debrecen, Tasnádi Nagy András államtitkár, Tata- rek Béla esperes Nagykőrös, Tóth Baranyi Ferenc Kiskunhalas, Tukats Sándor dr., Vajda Pál, Valbert René de Berval Páris, báró Vojnits Mik
lósáé, Wertheimer Elemér színigazgató.
A m. kir. államrendőrség kapitánysága Buócz Béla dr. főkapitány- helyettes kapitányság vezető parancsnoksága alatt előre megállapított terv szerint őrködött a közrendre és vagyonbiztonságra, amely szinte példátlanul sikerült, mert már negyedik éve, hogy sem rendbontás, sem tolvajlás, vagy zsebmetszés a szabadtéri játékok tartama alatt Szegeden nem fordult elő. Tapintatos, tapasztalt és több nyelvet beszélő őrsök látták el a DOM-téri szolgálatot, s ez is oka annak, hogy még a legna
gyobb tömegek jelenléte alkalmával sem fordult elő rendzavarás.
Az ország sajtója nagy megértéssel foglalkozott a szegedi DOM- téri játékokkal, s minden szerető simogatásából kiviláglott, hogy az ün
nepi játékokat nemzeti ügynek tekintik.
Egyetlen figyelemreméltó és komoly támadás jelent meg a szegedi já
tékok ellen,Kárpáti Aurél aláírásával. (Pesti Napló, 1937 aug. 8.) A cikk elméletből indul ki, s ha nyersen és keményen, de mégis olyan
igazságo-ö
82
rög színpadnak építészeti hátterét, valamint a középkori misztérium elő
adások módját teszi elméletének kiinduló pontjává. „Tudjuk, — írja, — hogy darab és színpad között mindig kölcsönös visszahatás, titokzatos belső összefüggés, valóságos szerkezeti korrekció áll fenn. S ha ennek az előkapcsolatnak egyensúlya valamelyik oldalon megbillen: rögtön stílustörés következik be az egész produkcióban.*1 Elismeri azonban „azt a nagy nevelő értéket, amelyet a népi tömegek elé vitt remekmű széles körben sugároz magából. — Téves illúzió, hogy Szegedet ép a Tragédia műsoron tartásával lehet magyar Salzburggá fejleszteni. Sok minden mással lehet, a Tragédiával azonban egész bizonyosan nem lehet. És ál
det, hibátlan és megtámadhatatlan". Amire azonban Janovics hivatko
zik, azok elért eredmények, t. i. A z ember tragédiájának példátlan sza
badtéri sikere. Sajnos ennek dacára meghátrál Kárpáti Aurél elől, holott épen Kárpáti szolgáltatta cikkében a cáfolatot, t. i. a szegedi DOM-tér és A z ember tragédiája kapcsolódott össze olyan láthatalan szálakkal egymáshoz, olyan kölcsönös visszahatás keletkezett darab és színpad között, hogy a keletkezett egyensúly soha át nem billenhet egyik oldal paradicsomból kiindulva körben végigvezetni a DOM-térre épített szi
multán színpadon. Ez az egyik ok, — a másik pedig az, hogy a magyar
diát a szabadtéri előadásra alkalmatlanná.
Janovics Jenő azonban nem így védekezik, hanem azt mondja:
„ami-Kiss Ferenc, a Aemzeti Színház tagja,
a szegedi DÓM-téri játékok állandó vezérszereplöje.
XXV
XXVI
83