nak rendezését reám bízta, rá kellett jönnöm, hogy ez a műfaj még nincs kialakulva". Ebben tökéletesen igaza van. Sem Salzburgban, sem Veronában, sem Syrakusóban, sem Taorminában, sem másutt egyetlen szabadtéri darabot sem adnak elő (a Jedermann sem az), de nem adnak elő másfelé sem szabadtéri darabot, sehol a világon! A szegedi szabadtéri játékok mindenesetre világhírre kapnának egyszerre, ha az igazi, a teó
kább opportunusnak tünteti fel magát, holott nagyszerű gyakorlati é9 kiváló művészi igazgató, s ép ezért érthető a célja: „amellett, hogy a közönséget vonzó darabok mindegyike komoly, nemesítő hatású, művé
szi és irodalmi szempontból kifogástalan (A z ember tragédiája, Bizánc, próbaidők korlátozásával sem. Ha mégis hevenyészettség benyomását keltette a kritikusban valamelyik előadás, annak nem a város szűkmar
kúsága az oka. Annak ódiumát nekünk rendezőknek kell vállalnunk.
Nem tudtunk kellőleg bánni a rendelkezésünkre bocsátott bőséges pénz
áldozattal és nem tudtuk kellőleg beosztani a bőséges próbaidőt". Két
ségtelen, hogy a többfelé foglalkoztatott színészek képtelenek voltak 15
—20 nap alatt három nagy drámai szerepre elkészülni.
A játékok lezajlása után csakhamar elkészültek Bánhidy Zoltán fő
számvevő közreműködésével az ideiglenes elszámolások, amelyek sze
rint a pénztár-mérleg vesztesége mintegy 13.000 P, a vagyon-mérleg azonban 17.000 P-vel aktív, mert az idei játékok tartalma alatt 30.000 P-t fordítottak állandó jellegű beruházásokra.
Az anyagi siker minden esetre Janovics Jenő dr. és vitéz Szabó Géza dr. együttes komoly munkájának nagyszerű eredménye, melynek alapján nyugodtan lehet bízni a következő évek anyagi sikerében is. A bizottság el is határozta, hogy 1938-ban július 22-től augusztus 15-ig terjedő időben fogja a játékot megrendeztetni. Ez azonban már a jövő kérdése.
6*
A DOM-TÉRI JÁTÉKOK JÖVŐJE.
TANULSÁGOK, ÖSSZEFOGLALÁSOK.
A szegedi szabadtéri játékok erkölcsi és anyagi haszna vitán fölüli tény. A kérdés ma már csak az, hogy az elmúlt eredményeket, a múlt színvonalát fenn tudják-e tartani azok, akik a DÓM-téri játékokat^ ve
zetik? Legutóbb a művészi és szervezkedési vonatkozásokban egyaránt jó kezekben volt a vezetés és ép ezért a jövő számára is biztosítani kell ezt, nehogy a játékok fejlődése folytonos további kísérletezésnek legyen kitéve, mert a fejlődés nyugalmat és megállapodottságot kíván. Ami a múltból tapasztalatként megmaradt, azt tradíció gyanánt fel kell hasz
nálni és nem minden évben újból kezdeni mindent elölről úgy, mintha eddig még sohasem lettek volna játékok. Ezért tartom szükségesnek, hogy minden vonatkozáson végig seregszemlét tartsunk.
A színpad építése és díszletezése már múltra tekint vissza, le nem tagadható a természetes, lassú fejlődés, amely a műszaki és művészi kö
vetelményeket egységes keretben tartja. A Magyar Passib első színpadát magnak tekintem, mely mag terebélyes fává fejlődött. Az az alapelgon
dolás, hogy a színpadot előre nyújtani, s a szükséges helyeken emelni kell, továbbá az, hogy a vetítőkamrákat építészetileg kiképezzék, a múl
ton alapuló tradíció. Ma a színpad nyolc síkjával, előretolt rendszeré
vel, a két oldalépülettel minden előadásra alkalmas. A Buday—Hont szín
padon láttunk először vetítővásznat. Ekkor kei eken betolható lepel ke
rült a DÓM homlokzata elé, melyet csak akkor takart el, amikor arra szükség volt, s így a DÓM homlokzata biztosította az egyszínteret, míg a Bánfy—Oláh színpad vetítő állványa végleg elrejtette a DÓM hom
lokzatát és azt a játékokból kikapcsolta. A Tragédia római jeleneténél, amikor a múlt rendezése alapján meg akarták ismételni a templomba vonulási jelenetet, a valóságos DÓM elé helyezett vetítővászonra sugá- roztatták a DÓM bejáratának vetített képét, ami vegyes érzelmeket éb
resztett a közönségben, de 1937-ben a Varga Mátyás terve szerinti por
tálé épült, amely lehetővé tette, hogy bármikor belevonják a DÓM homlokzatát a játékba, illetve azt bármikor kikapcsolhassák abból. A jövő e tekintetben már sok újat nem hozhat. A vetítőlepel gyors és szimmetrikus eltávolítása mindenesetre még műszaki megoldásra vár.
85
A világítás az egyik legfontosabb szabadtéri kellék, sajnos még ma is csak kezdeti állapotban van, s nem tekinthető megoldott kérdésnek.
Valami nyugtalanság és bizonytalanság észlelhető az utóbbi években, talán mert még maga a kiszolgáló személyzet sincs tisztában az állami színházak által Szegedre kölcsönzött pompás gépek teljesítőképességé
vel. A színek már kezdenek javulni, de még mindig hangulat-keresésből áll a világítás és nem hangulat-rögzítésből. Nem éreztük a Tragédia jeleneteiben a különböző világtájak és országok világítással is elősegít
hető hangulatát. A színpad egyes részei állandóan sötétek, s így nem érvényesül maga a játék első szereplője a színpadkép. Legnagyobb hi
bája azonban az, hogy az egyes szereplők be és kilépése körül állandó zavar volt észlelhető. Nem tudni, mi okból, de egyáltalában nem hasz
nálnak a személyekre diairagmás vetítést, holott ennek szakszerű hasz
nálatával szinte eltörpül a színpad hátterébe távozó szereplő, s minden távlat nélkül is hatalmas perspektíva illúziója kelthető. A Magyar Passió előadásain még szerepeltek a háztetőkre szerelt reflektorok, azóta azon
ban ezt a világítási lehetőséget nem érvényesítették. Az 1933. évi rendezés idején a nézőtér- közepére állított vetítő oszlop ma már hatalmas gép
házzá növekedett, de szerintünk alkalmasabb volna a színpadhoz köze
lebb álló vetítőkamrákra bízni a fej-vetítéseket, a nézőtéri kamrára pe egész adminisztrációt ide kellene telepíteni.
A díszlet- és ruhatár egyre szaporodik, s talán ezek fogják az igazi tradíciót képviselni a jövőben. Mindenesetre arra kell törekedni, hogy ebben is lehetőleg függetlenítse magát a DOM-téri színpad más intéz
ményektől.
A tribün is hatalmasan fejlődött hat év alatt. A hétezer nézőt befo
gadó tribün már nem bizonyult nagynak, de azért még mindig módosí
tásokra és helyesbítésekre szorul. A jelenlegi tribünt amikor tervezték, még nem ismerték a DOM-tér minden adottságát. A rendezőség el is határozta, hogy 1938-ra új tervet készíttet és főleg a jó látás és jó hal
lás szempontjait kívánja érvényesíttetni, az állóhelyek kérdését ren
dezni. Figyelemmel kell azonban lenni arra is, hogy a tribün alsó ré
szeit eltakarják, mert az esztétikai élvezetre szánt hely ne rontson a színpadról kedvező kialakulás felé induló hangulatokat.
A nézőtér díszítéséről is végre már beszélni kell. Mindenki, aki ott volt, emlékezik az első szabadtéri játék külső fényéről és megható pom
pájáról. A tribünök és a színpad egyes részeit vörösbordó leplek takar
ták, a DOM-tér minden ablakában gyertyafény csillogott. E külső, szín
86 számvevősége dolgozik tovább erősen lecsökkentett létszámmal. Ez helytelen és hibás rendszer. Az állandósított játékok megkövetelik az állandósított adminisztrációt, amely az egyik játékidény befejezése után már másnap megkezdi a következő játékidény előkészítését. Ez nem je
tott propagandát, s a már előzőleg, a kultúrügyosztály vezetőjeként szer
zett tapasztalatait nagyszerűen tudta érvényesíteni. A vezető szemé
lyén kívül állandósítani kell a gazdasági, illetve pénzügyi osztály veze
87