miatt a közönség mit sem vett észre. Két potemkin épület is gyarapí
totta a színpadot, a csonkatoronyhoz egy feljáróval rendelkező közép
kori házat építettek, s ugyancsak a Szentháromság-szobor elé is. Az utóbbiban Izóra zárdáját és London csapszékét, az előbbiben pedig Keppler csillagvizsgáló tornyát helyezték el. Meg kell emlékezni még, hogy a templom elé egy faszerkezetet emeltek, amelyre a vetítővásznat függesztették fel, de ennek alkalmazása lehetetlenné tette a templom kapujának a játékba való bevonását és ezért a római jelenetben a DÓM- az osztrák kancellár Schuschnigg Kurt feleségével és kíséretével együtt ellátogat Szegedre. Augusztus 9-én érkezett a kancellár repülőgépen Szegedre és tiszteletére a műsorba be nem állított rendkívüli előadást tartottak, mely alkalommal a nézőteret kizárólag a lelkes hangulatú szegedi közönség töltötte meg. 12-én Madáéh-vonatokat indítottak Bu
dapestről és a vidékről Szeged felé és minden vonatot valósággal meg
ostromolt a közönség, mert mindenki látni akarta A z ember tragédiájá
nak szegedi szabadtéri előadását. Mennél nagyobb számban kísérletez
tek a vidéki városok szabadtéri előadásokkal, annál inkább kitűnt, hogy Szegeddel a versenyt fel nem vehetik. Külföldi újságok, mint a Times, New-York Héráid, Tribüné és a Daily Star, hasábos cikkekben számol
tak be a szegedi eseményekről, melyeknek művészi tökéletességét világ- szenzációként ismertették. A DOM-téri játékokon megjelent nem sze
gedi előkelőségek gazdag névsorából közöljük az alábbi neveket: P.
42 mester is elismert a szeptember 22-én az intézőbizottsághoz intézett levelében. Elismerően állapította meg nemcsak a világsiker erkölcsi részét, hanem azt is, hogy a város által felajánlott 10.000 P-t a bizott
ság igénybe nem vette és azt a város főpénztárába visszafizette. A város egész lakosságának érzéseit magába foglaló elismerés mellett azonban más hangok is hallatszottak, főleg a rendezésbe be nem vont
sikert jelentő játékok állandósítási törekvésére alakult rendezőbizott
ságot rábeszélte, hogy a megkezdett nagyszerű munkát tovább is foly
tassák és az elért eredményeket állandósítsák. Egyidejűleg pedig a rendezőbizottság által átadott zárszámadásokat átvette és a városi szám
vevőségnek átvizsgálás céljából kiadta, hogy a rendezőbizottság anyagi felelőségét mielőbb megszüntesse.
1933-ban a szegedi szabadtéri játékok kizárólag a szegedieknek készültek, de már felkeltették az országos érdeklődést, az 1934. évi játékok már az egész ország részére készültek és felkeltették a külföld érdelődését, a jövő feladata most az volt, hogy 1935-ben az egész világ érdeklődését felkeltve a szabadtéri játékokat a legnagyobb művészi tel
jesítménnyel minden hasonló külföldi vállalkozás fölé helyezze. Ez már nemcsak szegedi, hanem országos érdek volt. Ezért iparkodott Szeged város polgármestere Pálfy József dr. minden akadályt a szabadtéri játé
kok rendezőbizottsága elől elhárítani és ezért szemlélte aggodalommal azokat a támadásokat, amelyek ok nélkül érték a rendezőbizottságot.
1935 január 1-én újságokból értesült a szegedi közönség arról, hogy a szabadtéri rendezőbizottság megismételte lemondását, illetve a szó
beli lemondást írásban terjesztette elő. Ez a beadvány érdekes adatokat tartalmaz: „Mi abban a hitben voltunk, — írták ebben, — hogy értékes szolgálatot teszünk városunknak, amikor a szabadtéri játékokat kezde
ményeztük, amikor vállaltuk nemcsak a rendezés munkáját, hanem a
43 kockázat veszedelmét is és kiépítettük a sikert. Tévedtünk. Sokan nem bocsájtják meg a sikert, sokan azt, hogy a város 10.000 pengőjét, úgy, ahogy átvettük, visszaadtuk, sokan pedig annak a feltételezésnek a gondjai alatt roskadoznak, hogy kerestünk. Hát mi most hagyunk máso
kat keresni. — Mélyen érzett hálánkat tolmácsoljuk ezúttal Bánffy Miklós gróffal szemben és köszönjük Erdélyi Andrásnak, hogy faanya
got adott a színpad és a tribün építéséhez. Nem lehet soha elfelejteni azokat a meg nem hálálható szolgálatokat, melyekkel a pesti, a vidéki, a külföldi sajtó a siker kiteljesedését teljesen önzetlenül elősegítette.
Hálás köszönetünk Hóman Bálint kultuszminiszter úrnak a világítási felszerelések és jelmezek átengedéséért, köszönjük Polgármester úr meleg elismerésű szavait, köszönjük Bach Lipót (építési munkavezető) serény, találékony és fáradhatatlan munkáját." A 10.000 P-re vonat
Beadványuknak végén kérték a polgármestert, hogy számadásaikat iga
zoltassa, mert „a mi felfogásunk szerint munkánk nem volt a kockázat és a felelőség gondját viselő magánügy, bizonyára nem lesz az magán
ügye az új rendezőbizottságnak sem“. A beadványt azzal végzik, hogy tapasztalataikkal mindenkor rendelkezésére állnak az új bizottságnak.
Pálfy József dr. polgármester maga sem tudta, hogy mi lenne a leg
helyesebb megoldás, el akarta simítani azokat az ellentéteket, amelyek miatt a bizottság lemondott, szeretett volna olyan helyzetet teremteni, melynek alapján a munka ismét megindulhatna. Tényleges megoldás azonban nem volt és az egész kérdésben bizonytalanság és nyugtalan
ság uralkodott, mely lassankint a közfelfogásban is megnyilatkozott.
Igen sokan úgy vélték, hogy a szabadtéri játékok ügye kátyúba került, különösen ha a rendezőbizottság tagjai eddigi értékes tapaszta
lataikat megvonnák. Horváth Ferenc vendéglős, törvényhatósági bizott
sági tag február 6-án indítványt terjesztett elő a polgármesternél, amely
ben mindenekelőtt megállapítja, hogy az országos szegedi kiállítás óta nem idézett elő semmi sem oly állandó idegenforgalmat, mint a szabad
téri játékok. E forgalmat megérezte a kereskedelem és az ipar, sőt az egész polgárság. Aggodalommal szemlélte azokat a kifogásokat, amelye
ket a rendezőbizottság munkájával szemben felhoztak, mert nagy vesz
teség lenne, ha a rendezőbizottság kipróbált munkásságát és tapaszta
latait a városnak nélkülöznie kellene. Indítványozta, mondja ki a köz
gyűlés, hogy: „a szegedi szabadtéri játékok folytatólagos megrendezése Szegednek nagy érdeke és, hogy evégből a város hatósága minden ren
delkezésére álló eszközzel támogatja azt a rendezőbizottságot, amely már két év óta érdemeket szerzett A z ember tragédiájának előadásával".
Ez a beadvány megmozdította a város hivatalos szerkezetét és a pol
gármester már másnap összehívta a rendezőbizottságot, azokkal letár
gyalta a függő kérdéseket és minthogy a támadások éle Pásztor József
44
lapszerkesztő ellen irányult, helyette ő vállalta el a bizottság felkéré
sére annak elnöki tisztségét. Ez a megnyugtató mozzanat azonban ismét újabb ellentéteket váltott ki, mert már az ellenfelek álláspontjaiknak diadalrajutását látták a rendezőbizottság lemondásával, miért is most a harcot újból megkezdték. Két szegedi lap támadása folytán a rendező- bizottság február 12-én ismét lemondott. Lemondó levelükben, melyet a polgármesterhez intéztek, arra hivatkoztak, miszerint a polgármester tudja leginkább, hogy ők semmi szín alatt sem akarták újból elvállalni a rendezést, s a tárgyalások során előterjesztett feltételeik kizárólag erkölcsi tartalmúak voltak, „a kemény munkára teljesen alkalmatlan lég
körben nem vállalhatják tovább a rendezés munkáját". A rendező- bizottság lemondása a február 15-iki közigazgatási bizottsági ülésen is szóba került, ahol Pap Róbert dr. a szabadtéri játékok megrendezésének szükségét hangoztatta és arra az esetre, ha a rendezőbizottság lemon
dását fenntartaná, indítványozta, hogy a város alakítson egy idegenfor
galmi bizottságot, amely a játékok irányításának sorsát a kezébe venné.
Hunyadi-Vas Gergely dr., aki a rendezőbizottságnak is tagja volt, vála
szolt a felvetett kérdésekre és főleg a beadványban foglaltakat ismer
tette: „a szabadtéri játékok sikerét csak a sajtó, a hatóságok és a város közönségének együttes támogatása biztosíthatják, ha ez nincs, úgy a siker veszélyben forog". Pálfy József polgárin eser bejelentette, hogy mindent el fog követni, hogy a rendezőbizottság megmaradjon a helyén, mert a város zsebére nem lehet megrendezni a játékokat. Valóban ez a felfogás uralkodott a hatóságnál, már Somogyi Szilveszter dr. is hasonló kijelen
téseket tett. Február vége felé a polgármester Budapestre utazott, ahol Voinovich Gézával, a Nemzeti Színház akkori igazgatójával tanácsko
zott és megkérdezte, hajlandó volna-e a szabadtéri játékokat a Nemzeti Színház vállalkozásában megrendezni? Voinovich gondolkozási időt kért, mely alatt levelet írt Pálfy Józsefhez és tőle adatokat kért, hogy a kérdés felett mielőbb dönthessen. Voinovich azonban csakhamar elutasító választ adott, mire a polgármester a kisgyűléshez fordult és
latkozatot adott ki, melyben a kisgyűlés határozatát nemcsak köszönet
tel, de elégtételül is elfogadták. E nyilatkozat szerint a rendezőbizottság viszonyaink mellett egészen új művészi, pénzügyi és adminisztrációs elgondolás veszedelmeit vállalta ezzel magára. Céljuk volt hozzájárulni Szeged naggyáfejlesztéséhez, siralmas állapotaink lényeges megjavításá
hoz. Mindenkit felkértek emelkedett szellemű segítségre „kizárólag a szabadtéri játékok jövőjének biztosítása érdekében". Néhány nap múlva visszhangja kél a kisgyűlési határozatnak, április 10-én az Ipartestület
Fülöp— Oláh. 193i. Róma.
XI
Fülöp— Oláh. 1934. London.
XII
45