Leduc által kiadott tételek Szólamanyagból rekonstruált tételek I. Ouverture. Prestissimo
II. Fanfare et marche.
Molto moderato e maestoso
III. Babillage – Offrande – Attaque. Allegro
IV. Valse lente
V. Mirrhine et Kinesias. Moderato
VI. Scherzo. Presto molto
VII. Vendetta. Allegro, molto agitato
VIII. Can-can. Molto vivo IX. Prélude et hymne. Vivace X. Marche burlesque. Tempo di
Marcia
1. táblázat: A Lysistrata tételei az alapján csoportosítva, hogy a tételek partitúrája eredeti (és Leduc által kiadott), vagy a szólamanyagból rekonstruált
A Lysistrata újabb bemutatója 2009-ben
2009-ben különös bemutatóra került sor: Selmeczi György karmester, aki 1998-ban a Le chapeau bleu című opera buffát is elsőként vitte színre Kolozsvárott163 (magyar fordításban, A kék kalap címmel), az ugyancsak a Kolozsvári Magyar
162 2010 márciusában Záborszky Kálmán karmester a Szent István Király Szimfonikus Zenekar és Oratóriumkórus élén ismét bemutatta Lajtha Op. 50-es Missa in diebus tribulationis (Mise a szorongattatás napjaiban) című kompozícióját. Ebből az alkalomból érkezett Budapestre Jean Leduc, a kiadó egyik vezetője.
163 Kilenc évvel korábban szintén Selmeczi vezényelte a mű rádiós világpremierjét. (A Magyar Rádió által készített és 1990. június 30-án közvetített felvételről van szó.)
10.18132/LFZE.2013.1
85 Operában, 2009. május 22. és 24. között megrendezett, Lajtha, Farkas Ferenc és Veress Sándor műveit felvonultató Hárman Erdélyben című fesztiválon164 műsorra tűzte a Lysistratát. Íme a színlap szövege:
2009. május 23-án, délután 3 órakor
Barabás Julianna, Cîmpean Andrea, Coşa Camelia, Drăgoi Andrea, Ianc Florin, Kálmán Róbert, Maja Liliana, Nagy Ştefánia, Nagy Tamás, Opran Simina, P. Rusu Gabriela, Pop Radu Valentin,
Puşcaş Lucian, Székely Dániel, Roman Andreea, Ştefan-Ştefănescu Vasile
Közreműködik a Kolozsvári Magyar Opera zenekara. szvitváltozatra készült. A karmester nyilván nem számított arra, hogy a teljes mű partitúráját a próbák kezdetéig nem fogja tudni beszerezni. (Mint az előző fejezetben említettem, az egyetlen, utólagos rekonstrukció által létrejött, a megsemmisült eredetit pótló partitúráról ekkor még azt sem lehetett tudni, hogy létezik-e, és ha igen, akkor hol található.) Így az a lehetőség maradt, hogy Kozma Attila, a Miskolcon dolgozó kortárs táncszínházi rendező-koreográfus a párizsi Leduc Kiadó által 1939-ben megjelentetett Ouverture és az 1935-ben kiadott négytételes szvit zenéjére készítse el az új koreográfiát.
164 A fesztivál programján három szerző: az 1892-ben született Lajtha László, az 1905-ben született Farkas Ferenc és az 1907-ben született Veress Sándor művei szerepeltek.
10.18132/LFZE.2013.1
86 Természetesen egy szvit – mint a színpadi mű kivonata – koncertelőadás céljából készül, és nem lehet egy színpadi előadás (kényszerűen) rövidített formájának alapja. Nyilván Kozma feladatát is nehezítette, hogy a cselekményt a szvitváltozat időtartamához igazodva kellett kibontania. Valószínűleg nem ismerte a Petőfi Irodalmi Múzeum Áprily-hagyatékában őrzött eredeti cselekményt sem. A koreográfia koncepciójában alapvető különbség, hogy míg az eredeti, Brada Rezső féle tánckompozícióban Lysistrata alakítója (Tutsek Piroska) nem is táncolt, csak „artisztikusan” kellett megjelennie, Kozmánál Lysistrata szerepe egy rendkívül virtuóz balett főszerep, amelyben Bogoi Viorica excellált.
22. kép: Jelenet a Lysistrata kolozsvári bemutatójából,
Kolozsvári Magyar Opera, 2009. május 23. Középen Bogoi Viorica165
Különös volt látni a Kozma által megálmodott, két táncos által életre keltett kentaurt (tehát nem faunt, ahogyan Lajtha és Áprily elképzelte), amely központi szerepet töltött be a darabban, és nagyon is aktívan kísértette meg a nőket. Ennek a kentaurnak vajmi kevés köze volt Áprilyék gyakran csak figyelő és szimbólumként jelenlévő faunjához.
165 A fotó forrása: Fekete Adél, „Hárman Erdélyben”, Szabadság 2009. május 30.
(www.szabadsag.ro)
10.18132/LFZE.2013.1
87 Lajtha Lysistratája tehát több mint hét évtizedes csipkerózsika-álom után felébredhetett, s Veress Sándor Térszili Katica című, ugyancsak egyfelvonásos táncjátékával166 együtt, ha csonka formában is, de újra utat talált a közönséghez.167 (A tervek szerint 2012 végén Selmeczi György a teljes balettet színre viszi. Akkor lesz hetvenöt éve, hogy a balett bemutatásra került.)
23. kép: A Lysistrata és Veress Sándor Térszili Katica című táncjátékának közös plakátja a 2009-es Hárman Erdélyben című fesztiválon
166 A táncjáték 1943-ban íródott, Millos Aurél szövegkönyve nyomán.
167 A nagysikerű bemutatóról több kritika jelent meg a magyarországi sajtóban is. Németh G.
István „Hárman Erdélyben. Zenei fesztivál Lajtha László, Veress Sándor és Farkas Ferenc tiszteletére” című cikkében írt róla, dicsérve a zenekar és a karmester „minuciózusan kidolgozott előadását”, melyben „felcsillantak Lajtha bonyolult hangszerelésének erényei, maradéktalanul érvényesült a választékos stílusú kompozíció sokrétűsége.” A kritikus beszámol arról, hogy „Kozma Attila szecessziósan pompás koreográfiája látványos tömegjelenetekkel és a kicsapongás jelképeként két táncos által életre keltett kentaurral”
jelenítette meg az arisztophanészi történetet. Lásd: Muzsika 52/8 (2009. augusztus).
http://www.muzsikalendarium.hu/muzsika/index.php?area=article&id_article=2944 Solymosi Tari Emőke pedig az Új Zenei Újság című rádióműsorban beszélt a premierről (2009.
június 14. és 16.).
10.18132/LFZE.2013.1
88
Intermezzo: A két balett között született művek
1933, a Lysistrata és 1943, A négy isten ligete megírásának éve között egy évtized telik el. Érdemes egy pillantást vetni az alábbi táblázatra, mi-minden születik az Op. 19-es és az Op. 38-as két balett között.168
Op. 25 Divertissement (zenekarra) 1936
Op. 26 Marionnettes (szvit hárfakvintettre) 1937
Op. 27 II. szimfónia 1938
Op. 28 Szonáta hegedűre és zongorára (elveszett) 1938/’39
Op. 29 Négy madrigál vegyeskarra, Charles d’Orléans verseire 1939
Op. 30 II. divertissement (elveszett) 1939
Op. 31 Koncert gordonkára és zongorára169 1940 Op. 32 Hol járt a dal? (vegyeskar Áprily Lajos versére) 1940 Op. 33 Szimfónia „Les Soli” (vonószenekarra, hárfára és ütőkre) 1941 Op. 34 Három noktürn (énekszólamra, fuvolára, hárfára és
vonósnégyesre) Guy de Maupassant, Victor Hugo és Henri de Régnier verseire
1941
Op. 35 In memoriam. Szimfonikus darab zenekarra 1941 Op. 36 VI. vonósnégyes. Négy etűd vonósnégyesre 1942 Op. 37 Évasion, Fuite, Liberté (zenekarra) (elveszett) 1942
2. táblázat: A Lysistrata (Op. 19) és A négy isten ligete (Op. 38) között született Lajtha-művek
Meglepően sok kompozíció van kapcsolatban a négy színpadi mű valamelyikével, illetve azzal a történelmi folyamattal, amelyre a három balett reflektál. Az operára gondolva (amelyet nem sokkal később, 1948-ban kezd el
168 A könnyebb áttekinthetőség kedvéért itt a címeket általában egyszerűsítve, magyar fordításban adom meg. Lajtha műveinek tudományos pontosságú jegyzékét (számos adattal kiegészítve) több változatban is elkészítettem, 2008-ban egy füzet formájában kiadta a Zeneműkiadó, de legegyszerűbben a www.lajtha.hu oldalon tekinthető meg. Közvetlenül a műjegyzékre mutató link: http://lajtha.hagyomanyokhaza.hu/index.php?menu=1076
169 A mű zenekari változatának terve nem valósult meg.
10.18132/LFZE.2013.1
89 komponálni) észrevehetjük, hogy Lajtha éppen ebben az évtizedben négy szöveges művet is ír. Ez azért annyira feltűnő, mert a komponista csak igen ritkán zenésített meg szöveget. Ez előtt az évtized előtt csak az Op. 8-as Motet keletkezett (1926-ban), valamint az op. 16-os Esti párbeszéd – A hegylakók című két vegyeskar, ám az utóbbi már a Lysistrata „vonzáskörzetéhez” tartozik, hiszen a balett előtt egy évvel, 1932-ben készült el, és éppen a librettó-író, Áprily Lajos verseire. A most vizsgált évtized után már csak a vígopera tartozik a szöveges Lajtha-kompozíciók sorába, továbbá az 50-es években írt egyházi művek. Az 1933 és 1943 között megzenésített szövegek nagyobbik része francia nyelvű (francia szövegre születik meg majd a Le chapeau bleu is). Az op. 34-es, énekszólamra, fuvolára, hárfára és vonósnégyesre írt Trois nocturnes (Három noktürn) szövege Guy de Maupassant, Victor Hugo és Henri de Régnier egy-egy költeménye. Ez a kompozíció témánk szempontjából azért olyan fontos, mert a Le chapeau bleu című vígoperán kívül ez az egyetlen olyan jelentős mű a szerzőtől, amely szóló énekhangra és hangszeres kísérő együttesre íródott.170 A két balett között eltelt időszakban írt négy szöveges műből az egyetlen, amely magyar szövegre született, az Op. 32-es Hol járt a dal? című vegyeskar. A verset Áprily írta, azaz a Lysistrata cselekményének megfogalmazója.
Az első balett nyitotta meg a zenekari kompozíciók sorát, és a második balettig további hét zenekari mű keletkezik. Ezek között van a Georg Höllering által rendezett Hortobágy filmzenéje, márpedig a film Lajtha számára „a jövő zenés drámáját” képviseli (erről lásd „A jövő zenés drámája”: a film című fejezetet).
Szólnunk kell olyan kapcsolódásokról is, mint a Lajtha által írt két commedia dell’arte képi világát döntően meghatározó francia rokokó festő, Watteau jelenléte a Les Soli című zenekari kompozícióban. (A tétel címe: Gilles. Hommage à Watteau. Erről a témáról bővebben lásd A két commedia dell’arte és Watteau, avagy a festészet mint inspiráció című fejezetet.) Ugyancsak figyelmet érdemel bizonyos tételtípusok megjelenése, például a Marche, a Valsette, a Sérénade az Op. 25-ös
170 A Trois nocturnes című Lajtha-kompozícióról 30 perces ismertetőm hangzott el a Magyar Rádióban, A hét zeneműve című sorozat adásában, 2006. október 9-én, 11.30-kor, az mr3 Bartók-adón. Ez a szöveg olvasható a Magyar Rádió honlapján is: http://www.mr3-bartok.hu/component/option,com_alphacontent/section,5/cat,18/task,view/id,123/Itemid,5 2/
10.18132/LFZE.2013.1
90 Divertissement-ban (ezek a tételtípusok a balettekben is megtalálhatók), vagy a menüett az Op. 26-os hárfakvintettben (erről bővebben lásd A menüett és jelentése a két commedia dell’artéban és az életműben című fejezetet). Az utóbbi kompozíció persze maga is egy miniatűr színpadi mű koncepcióját sejteti, és bár sohasem készült belőle marionett-produkció,171 a cím és maga a zene is azt sejteti, hogy Lajtha valójában erre a célra írta meg a darabot (erről bővebben lásd a Lajtha és a bábművészet című fejezetet).
A vizsgált évtizedben négy kompozíció is a II. világháborúval, vagy annak történelmi előzményeivel kapcsolatos (Op. 27, 31, 35 és az elveszett Op. 37), ahogyan a szerző mindhárom balettje is. Ezt az összefüggést a címek persze nem árulják el minden esetben. Az Op. 27-es II. szimfónia mindhárom tétele a francia költő, Paul Valéry (1871–1945) naplóbejegyzéseire reflektál: az I. tétel például arra, hogy Hitler 1938. március 12-én bevonult Ausztriába.172 Az Op. 31-es Concert pedig a II. világháború első francia áldozatainak állít emléket. 173
A két balett között eltelt egy évtizedben keletkezett kompozíciók tehát sokféle módon függnek össze egymással és különösen a színpadi művekkel.
171 A kvintett marionett bábokkal való színpadi előadását először 2010-ben vetette fel Fülep Márk fuvolaművész. A produkció talán meg is valósul a kettős Lajtha-évfordulóhoz (2012–2013) kapcsolódó koncertsorozat részeként.
172 Erről részletesen dr. Lajtha Lászlónétól kaptam felvilágosítást. Lásd leginkább: Két világ közt, 69–70.
173 Ezt magától Lajthától tudhatjuk, aki a műről hosszan beszélt népzenegyűjtő csoportja tagjának, Erdélyi Zsuzsannának. Lásd: A kockás füzet, 30–36.
10.18132/LFZE.2013.1
91