Korábban taglaltuk Lajtha (és kortársai) kötődését a XVII–XVIII. századi művészethez, az előző fejezetben pedig megvizsgáltuk rendkívüli vonzalmát a festészet, és különösen a francia rokokó festő, Jean-Antoine Watteau művészete, illetve az általa megjelenített világ iránt. Ha Lajtha két commedia dell’artéjának hátterét akarjuk megrajzolni, vizsgálnunk kell azt is, hogy a komponista milyen kapcsolatban volt (vagy inkább, mivel a bizonyítékok javarészt közvetettek, milyen kapcsolatban lehetett) a bábművészettel. Az alábbi fejezetben általában a magyar művészi bábjáték és a zenetörténet kapcsolódásához is szeretnék adalékokat nyújtani, annál is inkább, mivel ezt a témát a kutatók igen mostohán kezelik.
Lajtha Capricciójának alcíme: Bábszínház. Mint a librettó valamennyi változatából kitűnik, az alkotók olyan balettet képzeltek el, amelyben a táncosok megelevenedett bábokat alakítanak. A Le chapeau bleu-nek (különösen az I.
felvonásnak) ugyancsak feltűnő a bábjáték jellege. A négykezes zongoraletét miatt az egyik arisztophanészi komédiával, A négy isten ligetével kapcsolatban is létezik olyan felvetés, hogy esetleg bábjáték céljára íródott.102
A komponista életművében mindössze két négykezes van, mindkettő egy balett zongoraverziója: A négy isten ligete 1943-ból és a Capriccio 1944-ből. Utóbbi négykezes formában hangzott el legelőször, valószínűleg már 1944-ben. François Gachot, a zeneszerző diplomata-barátja visszaemlékezéseiben olvashatjuk:
[…] Lajtha László Ferencsik Jánossal négykezes formában eljátszotta nekem zongorán azt a Capricciót, amelyet már megkomponált, amelyből később zenekari művet írt, de azt már nem hallgathattam meg.103
A négykezes műfaj felveti a kérdést, hogy vajon a Capriccio írásakor a szerző elképzelhetőnek tartotta-e a bábszínházi előadást is? Ezt a feltételezést
102 Fejezetek, 140–141.
103 François Gachot, „Egy elmúlt ország emlékei I. II.” Irodalomtörténet 1971/4, 1972/1 (Budapest:
Akadémiai Kiadó). A Lajthára vonatkozó rész: 1972/1: 97–99. Az idézet helye: 99.
10.18132/LFZE.2013.1
145 megerősíti, hogy a négykezes verzió kéziratos másolatának első példányában a színpadi cselekményre vonatkozó ceruzás bejegyzéseket találunk (lásd az alábbi, 15. fakszimilét), amelyekben több és konkrétabb a bábokra való utalás – például egy nehezen olvasható bejegyzés szerint a bábszínház igazgatója sorra veszi a bábokat és megjavítja, megtörölgeti őket –, mint a forgatókönyv különféle változataiban. Mint később látni fogjuk, a Capriccio immár közel hét évtizede várt színpadi ősbemutatójára nemcsak egy balett-társulat, hanem egy bábszínház is jogosult lenne.
15. fakszimile: A színpadi cselekményre vonatkozó ceruzás bejegyzés („Arlequin újra a szolgáknak támad”)
a Capriccio négykezes zongorakivonatában (Lajtha-hagyaték)
Dr. Lajtha Ábel, a zeneszerző második fia visszaemlékezése104 szerint apja szerette a művészi bábjátékot, azt a fajtát, amely emberi érzelmeket vagy éppen gyengeségeket mutat be, azaz karaktereket ábrázol. Lajtha Ábel sajnálkozott azon, hogy a század első felében nem volt sok művészi bábszínház Budapesten.
Sok valóban nem volt, de néhány azért akadt. Éppen a Capriccio írásának idején, 1941 márciusa és 1945 szeptembere105 között, a Podmaniczky utca 8-ban, a volt Szent István Szálló106 földszinti helyiségeiben működött a káprázatos tehetségű
104 Dr. Lajtha Ábel levele e sorok írójához, 2007. október 11.
105 1944 márciusában a német megszállás miatt a színház hosszabb időre kénytelen volt bezárni.
Csak 1945 szeptemberében nyitottak meg újra, de akkor már csak egy hétig játszottak. A Nemzeti Bábszínjáték tehát valójában csak három éven át működött.
106 Az épületben 1941-től a Gróf Teleki Pál Diákotthon működött, a földszinti helyiségeket viszont továbbra is Rév István Árpád bérelte.
10.18132/LFZE.2013.1
146 ezermester, az iparművész-tanár Rév István Árpád107 Nemzeti Bábszínjátéka, amit „a felnőttek meseszínházaként” hirdettek. Max Reinhardt, a müncheni marionett-színház igazgatója szerint az akkori Európában e budapesti társulat volt a legművészibb és legmagasabb technikai színvonalon játszó bábszínház.108
31. kép: Rév István Árpád, a Nemzeti Bábszínjáték igazgatója (OSZMI)
A társulatnak a II. világháború alatti működése bámulatos sikersorozat volt, ennek ellenére még nem készült róla monográfia. Pontos és részletes adatokat csak az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Bábgyűjteményében109 őrzött eredeti dokumentumokból kaphatunk róla. Breuer János azt feltételezi, hogy az említett két – négykezes verzióban is létező – balett (tehát A négy isten
107 Rév István Árpád (1898–1977) grafikus, bábművész, bábszínház-igazgató. (Leveleit iparművész-tanárként írta alá.) Rajztanári és grafikusi oklevelét a düsseldorfi Képzőművészeti Akadémián szerezte meg. Hazatérése után reklámgrafikusként tevékenykedett, majd játékkészítő műhelyt alapított, lakberendezési tárgyakat tervezett, mesterhegedűket készített, szobraival, grafikáival kiállításokon szerepelt. 1941-ben saját (főként a mesterhegedűk készítéséből összegyűjtött) pénzéből alapította meg a Nemzeti Bábszínjátékot, amelynek igazgatója, írója, rendezője, dramaturgja volt, de ő faragta ki a bábokat és a díszleteket is, sőt ő készítette a fényeffektusokhoz szükséges kapcsolótáblát is.
108 Reinhardt dicsérő szavait több cikk is idézte, például a Magyarság 1944. január 23-i száma.
OSZMI.
109 Ezúton is szeretném kifejezni köszönetemet Papp Eszter bábtörténésznek, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (OSZMI) Bábgyűjteménye vezetőjének, hogy a kutatásaimhoz szükséges bábtörténeti dokumentumokat rendelkezésemre bocsátotta.
10.18132/LFZE.2013.1
147 ligete és a Capriccio) a Rév-féle Bábszínjátéknak íródott.110 Bár közvetlen bizonyíték erre nincsen, érdemes e felvetést az adatok fényében megvizsgálni.
Rév – aki később a színművészeti akadémia bábjáték-tanmenetét is elkészítette111 – kétféle bábtípust különböztetett meg: a felülről vezérelt latin bábot (ez a marionett) és az alulról vezérelt kínait. A kínai zsákjátékot továbbfejlesztő, szabadalmaztatott bábjának feje, szeme, szája is mozgatható volt a rúdba épített billentyűk és hegedűhúrok által.112 Az igazgató – felesége segítségével – mindent maga készített, ő írta vagy dolgozta át a darabokat, és ő tanította be a – több száz jelentkező közül válogatott – színészeket. A legnagyobb gonddal tervezte meg a díszleteket és a világítást, és figyelemmel volt az előadást kísérő zene minőségére is. Rév tizennégy éven át tanulmányozta az európai bábszínházakat, majd több mint két évig dolgozott a szükséges kellékek előállításán. Ezután nyílhatott meg (1941. március 15-én) a 135 személyes nézőterű, piros és arany színben pompázó teátrum. A nyitóelőadás, az Arany János Toldijából készített háromfelvonásos bábjáték 756 alkalommal ment, ami páratlan széria volt a honi színjátszásban. (A művet korábban sem színpadon, sem filmen nem játszották.) A kritikák sokat dicsérték a kísérőzenét is, amelyet a színház zenei vezetője, Laurisin Miklós,113 Lajtha zenedei tanártársa írt, és amely a magyar bábzene alapját volt hivatott megteremteni.114 A Nemzeti Bábszínjáték összesen több mint kétezer előadást tartott:115 esténként a felnőtteknek például misztériumot, vígjátékot, bohózatot játszottak, délelőtt a gyermekeknek népmesét, mesét.
110 Fejezetek, 141. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani Breuer János zenetörténésznek, hogy – a könyvében szereplő, inspiráló felvetésen túl – igen hasznos tanácsokkal is ellátott a Nemzeti Bábszínjátékra vonatkozó kutatás megkezdéséhez.
111 A Színművészeti Akadémia 1945 szeptemberében vette fel tanrendjébe a bábozást.
112 Jobbkézzel mozgatták a bábu két karját, ballal a fejét, szemét, száját. Míg a marionett egészalakos, addig a Rév-bábu háromnegyed alakos, azaz nincs lába.
113 Laurisin Miklós (1899–1949) zongoraművész, zeneszerző, 1922-től a Nemzeti Zenede, 1924-től a Fodor Zeneiskola, 1930-tól 1946-ig a Zeneművészeti Főiskola tanára.
114 A muzsikát Majorossy Aladár vezényletével, a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarával rögzítették lemezre, majd a Telefunken cég által készített hangerősítő és hangszóró berendezéssel szólaltatták meg.
115 A pontos adatokat lásd Rév Istvánnak az 1941-től 1944-ig terjedő időszakról írt jelentésében.
Négyoldalas gépirat. OSZMI.
10.18132/LFZE.2013.1
148 32. kép: Pergolesi: Az úrhatnám szolgáló, Nemzeti Bábszínjáték, 1942 (OSZMI)
1942 májusában116 igazi szenzációnak számított a húsz operaest. Pergolesi Az úrhatnám szolgálóját117 (La serva padrona) és Joseph Haydn Eszterházán, 1768-ban bemutatott A patikus (Lo speziale, illetve Der Apotheker) című vígoperáját játszották, Rév István Árpád magyar fordításában. Mindkét kis opera commedia dell’arte történetet dolgoz fel, és mindkettő 1730 körül, Itáliában játszódik. A bábosított vígoperákat élő zenével adták elő, ami a nyugat-európai bábszínházakban sem volt megszokott.118 A rendező és kivitelező Rév István, a játékmester Király Ferenc, a karnagy Sólyom Károly volt. Ahogyan Rév nyilatkozta, egy operabemutató nyolc-tíz hetes próbafolyamatot119 és fokozott koncentrációt igényelt, mivel a bábok száját úgy kellett mozgatni, hogy az szinkronban legyen a színfalak mögött éneklő énekművészekkel.
116 A bemutató május 4-én volt. Ettől kezdve heti háromszor, összesen húsz estén át játszották a két operát.
117 Az úrhatnám szolgálót kedvelték a bábosok. Például Divéky József bábszínháza, a Le Petit Théâtre is játszotta Brüsszelben.
118 Az énekeseket: Udvarhelyi Lászlót, Kálmán Magdát, Kenderessy Zoltánt és Kasics Ilonkát az Ars Nova Kamaratársulat tagjai – zongorista és öt vonósjátékos – kísérték. A hitelesség kedvéért meg kell említeni, hogy a lelkes sajtóbeszámolók közül több is (jóindulatú és igen finoman megfogalmazott) negatív kritikával illette a zenészek, különösen a hangszeresek teljesítményét. Főként a zongoristát érte elmarasztalás amiatt, hogy nem tud recitativót kísérni, de volt, aki a vonósötös és a zongora-continuo együttjátékát is bizonytalannak ítélte. Lásd a 8-as Rév-album újságkivágatait. OSZMI.
119 Színház rovat, „Bábos operák” című cikk. Újságkivágat. Lásd a 8-as Rév-album 2. oldalát.
OSZMI.
10.18132/LFZE.2013.1
149 33. kép: Pergolesi: Az úrhatnám szolgáló. Nemzeti Bábszínjáték, 1942 (OSZMI)
A fogadtatás mind a szakma, mind a közönség részéről egyértelműen pozitív volt. A kritikusok120 nemcsak „bravúros művészi teljesítményként”121 értékelték az interpretációt, hanem az operák bábos előadásának létjogosultságát is kiemelték.122 A sajtó azt is megírta, hogy még az Operaház művészei is megcsodálták a bábszínházi produkciót.123 Rév nem kis áldozatot hozott e bemutatókért. Hogy a hat főből álló hangszeregyüttes elférjen, átépíttette a nézőteret,124 továbbá a Zeneművészeti Főiskola végzős növendékeiből kikerült énekesek és hangszeresek honoráriuma, valamint a kölcsönzési díjak miatt segélyt is kért.125 Két méter széles és egy méter magas színpadán Gluck-, Grétry- és Mozart-operákat is be akart mutatni, és különösen nagy gonddal figyelt a legelső magyarországi művészi bábszínházra, az 1773-tól, az Esterházy-kastély parkjában működött marionettszínházra. Tudta, hogy Haydn több báboperát is komponált126 (közülük négyet helyesen nevezett meg segélykérő levelében), tudta, hogy ezeket az 1770-es évek óta nem mutatták be, és azzal érvelt, hogy e
120 Az OSZMI Bábgyűjteményében őrzött Rév-albumokban a kisoperák előadásáról huszonhét sajtóhíradást találunk.
121 A Délibáb című lapban megjelent cikk. Újságkivágat. Lásd a 8-as Rév-album 8. oldalát. OSZMI.
122 Például dr. Vajkai Aurél a Magyarország című lapban.
123 A Délibáb című lapban megjelent cikk. Újságkivágat. Lásd a 8-as Rév-album 8. oldalát. OSZMI.
124 Az első három széksort hátra kellett húzni, hogy helyet nyerjenek a zenészeknek. Lásd Rév István Árpád levelét Szendy Károly polgármesterhez, 1942. IV. 10. OSZMI.
125 Rév István Árpád segélykérő levele 1942. február 27. A segély megadásáról lásd Morvay alpolgármester határozatát, 1942. márc. 31. OSZMI.
126 A 2001-es kiadású New Grove lexikon hat ilyet sorol fel: Philemon und Baucis, oder Jupiters Reise auf die Erde; Hexenschabbas; Dido; Die Feuersbrunst; Die bestrafte Rachbegierde; Genovefens vierter Theil. Ezekből egy elveszett, további háromnak pedig nincs meg a zenéje.
10.18132/LFZE.2013.1
150 darabok előadása „európai viszonylatban is átütő erejű szenzációnak”
ígérkezik.”127 Dr. Major Ervint, Lajtha zenedei kollégáját kérte meg, hogy járjon közbe Esterházy hercegnél,128 hogy a kottákat lefotografálhassák.129
A róla készült portréfilmben130 Rév elmondja, hogy szerette volna bábjátékra alkalmazni A fából faragott királyfit. Erre Bartók – Rév visszaemlékezése szerint – a következőt mondta: „Isten őrizz bábjátékban! […] Csak nem akarsz Paprikajancsit csinálni belőle?” Bartók hozzáállása érthető, hiszen a felkészülés időszakában, 1939–40 táján, amikor Budapesten leginkább a városligeti népszórakoztató bábozást ismerték, senki sem tudhatta, hogy a Rév-féle báboperákat.132 Maga is készített egy báboperaszöveget Csudafa címmel, és kérte a minisztert, írjon ki pályázatot a zene megkomponálására.133 1943-ban folytatni kívánta a Pergolesi-Haydn sikersorozatot,134 de nem kapott hozzá anyagi támogatást.
Rév tehát dokumentálhatóan kapcsolatban állt Bartókkal, Kodállyal és Lajtha több zenedei tanárkollégájával. De ettől függetlenül is szinte kizárható, hogy e
131 Például a Magyar Szó. Lásd a 11-es Rév-album 7. oldalát. OSZMI.
132 „Bábos operák” című cikk a Színház című rovatban, valószínűleg 1942-ből. Rév István a következőt nyilatkozta: „A magyar zeneszerzőkhöz is komoly felhívást intéztünk exportképes magyar kisoperák komponálására.” Lásd a 8-as Rév-album 2. oldalát. OSZMI.
133 Rév István kérvénye Szinyei Merse Jenő m. kir. vallás és közoktatásügyi miniszterhez, 1943.
február 14. OSZMI.
134 Rév István levele, segély-ügyben, 1943. június 15. OSZMI.
10.18132/LFZE.2013.1
151 bábszínház, amely ekkora sajtóvisszhanggal működött, és amely számára ennyire fontos volt a Lajtha elsődleges viszonyítási pontját képező XVIII. századi zene, a bábjátékot kedvelő Lajthára ne gyakorolt volna hatást.
Természetesen Lajthának már e kőszínház megnyitása előtt is kapcsolata lehetett a bábművészettel, már csak azért is, mert azokban az években, amikor fiatalon Párizsban igyekezett minél többet magába szívni a színházi művészetből, a – főként Gyagilevnek és társulatának köszönhetően hallatlan felvirágzásnak indult – balett mellett a bábjáték iránti érdeklődés is fokozott volt. A balettekben is gyakran marionetteket alakítottak a táncosok. Stravinsky Petruska című burleszkjét, amelynek három, életre keltett bábu a főszereplője, éppen 1911-ben (amikor Lajtha megkezdte tanulmányait d’Indynél), Párizsban mutatta be az Orosz Balett.
34. kép: Vaclav Nizsinszkij a Petruska címszereplőjeként (Alexandre Benois rajza, 1911)135
A Gyagilev-társulat egyik legsikeresebb produkciója volt a La boutique fantasque (A varázsbolt) című egyfelvonásos balett, amelyet Mjaszin koreográfiájával 1919-ben, Londonban láthatott először a közönség. (Zenéjét Rossini nyomán Ottorino Respighi írta.) A cselekmény egy babakereskedésben játszódik, ahol a bolttulajdonos és segédje mozgásba hozza a babákat. Debussy La boîte à joujoux (Játékdoboz) című, négy képből álló, gyermekek számára írt balettje
135 A kép forrása a Danser folyórirat Les Ballets russes című különszáma (2009. december): 28.
10.18132/LFZE.2013.1
152 André Hellé koreográfiájával először 1913-ban került színre Párizsban, majd – új koreográfiával – 1921-ben. Ebben a darabban is babák elevenednek meg. A nagy magyar példakép, Bartók Béla A fából faragott királyfi című egyfelvonásos táncjátékát 1917-ben Budapesten adták elő először. Óhatatlanul eszünkbe jut a spanyol mester, Manuel de Falla136 El retablo de maese Pedro (Pedro mester bábszínháza) című 1919 és 1922 között komponált kamaraoperája, amely egy marionettszínház számára készült, Cervantes Don Quixotéjának egy jelenete alapján. E bábopera színpadi bemutatója Párizsban volt, 1923-ban.
Ha most visszaugrunk az időben, további, Lajthához vezető bábos szálakra bukkanunk. 1910-től négy éven át, a Váci utca 17-ben (vagyis egészen közel a Molnár utcához, ahol akkoriban a Lajtha-család lakott) a XX. századi fotográfia egyik legnagyobb alakjának, Rónai Dénesnek (1875–1964) a műtermében működött a Vitéz László Bábszínház, amelynek ötletét a művészi francia bábszínházak adták. Orbók Loránd (1884–1924) bábművész és Rónai Dénes aprócska kísérleti teátrumában a meghívott közönség soraiban ott ült az akkori pesti művészvilág színe-java, köztük olyan jeles írók-költők, mint Babits Mihály, Móricz Zsigmond, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső (az utóbbi két alkotó bábdarabokat is írt). Orbók báb-rendező kollégája, Bevilaqua Béla így emlékezett:
„Vendégünk volt az egész Nyugat, a Hét, minden művészi folyóirat, színház, festőiskola, műterem, a Zeneakadémia, az egész irodalom, szóval »egész Budapest«.”137
Később Blattner Géza (1893–1967) festő- grafikus és bábművész ugyancsak Rónaival szövetkezett, és az I. világháború után a Belvárosi Színházban tartott különféle bábtechnikákkal készült előadásokat. 1919-ben Balázs Béla (vagyis A kékszakállú herceg vára és A fából faragott királyfi szövegkönyvírója) Fekete korsó című darabját, az első magyar árnyjátékot „Wayangjáték”-ként hirdették a plakátok. 1921-ben a Katolikus Kör Molnár utcai nagytermében (ahol a Nemzeti
136 Manuel de Falla (1876–1946) éppen azokban az években, amikor Lajtha Párizsban tanult, a francia fővárosban volt zongoratanár. Jó barátságban volt például Debussyvel, Ravellal, Florent Schmitt-tel, tehát pontosan azzal a körrel, amely Lajtha számára művészi és emberi vonatkozásban is meghatározó volt.
137 Idézi Tóth Balázs Zoltán, „Rónai Dénes mellékösvényei. A filmező, bábozó fotográfus”, in Az udvarias fényképész. Rónai Dénes (1875–1964) (Magyar Fotográfiai Múzeum, 2006), 87.
10.18132/LFZE.2013.1
153 Zenede is rendezett hangversenyeket) Blattner Művészi bábjáték címmel tartott bemutatót, és később ugyanitt került színre a Faust-bábjáték is. Blattner legsikeresebb előadása Balázs Béla – az ifjabb Bartók Bélának dedikált – A halász és a hold ezüstje című bábjátéka volt.
Akárcsak Lajtha, Blattner Géza is azok közé tartozott, akik szorosabbra fűzték a magyar és a francia kultúra közötti szálakat. 1925-ben Párizsba költözött, ahol Arc en Ciel vagyis Szivárvány néven alapította meg európai mércével is jelentős bábszínházát, amely 1940-ig működött, vagyis abban az időszakban, amikor Lajtha rendszeresen járt Párizsba. A társulat az 1937-es Párizsi Világkiállításon – amelyen egy nagyszabású bábkiállítás mellett tizenkét külföldi és tíz francia bábtársulat is megmutatta tudását – Madách Az ember tragédiájának első bábszínpadi és egyben első francia nyelvű bemutatóját tartotta meg, elnyerve ezzel a Világkiállítás aranyérmét. A darab zenéjét a Párizsban élő zeneszerző, Harsányi Tibor138 írta, aki Lajtha szoros baráti köréhez tartozott. Lehet-e véletlen, hogy Lajtha László éppen ebben az évben, 1937-ben komponálta meg Marionnettes című I. hárfáskvintettjét (Op. 26), amelyet a következő évben, Párizsban mutatott be a Triton társaság? Az alcíme szerint négy darabból álló szvit tételei közül különösen az első címe árulkodó:
I. Marche des trois pantins (A három bábu indulója) II. La nuit dans la forêt (Az éjszaka az erdőben) III. Menuet royal (Királyi menüett)
IV. Chamailleries (Civakodások vagy Perlekedések)
Egy levelében az özvegy később azt írta, hogy a Marionnettes „táncos bábjáték céljára íródott”.139 E kvintett mellett már korábbi művek is, így az 1927-es Sérénade alcímű I. vonóstrió (Op. 9), az 1936-os Divertissement (Op. 25) egyaránt azt
138 Harsányi Tibor (1898–1954) zongoraművész, zeneszerző írta az 1939-ben az Arc en Ciel által bemutatott, két Grimm-mese (A halász felesége és A kis szabó) alapján készült bábprodukció zenéjét is. (Lásd: Céline Le Merlus, Géza Blattner et l’Art des Marionnettes, szakdolgozat, Párizs, 2005–2006. OSZMI.)
139 Dr. Lajtha Lászlóné levele Erkel Tibornak, a Magyar Rádió zenei főosztályvezetőjének, 1985.
május 8. (Lajtha-hagyaték.)
10.18132/LFZE.2013.1
154 a benyomást keltik, mintha egy-egy színpadi darab zenéjéből készült szvitek lennének. Tánc- és zsánertételeik már a Capriccio karaktereit vetítik előre.
16. fakszimile: A Marionnettes című, hárfaötösre írt szvit I. tételének (A három bábu indulója) kezdete (Editio Musica Budapest)
Lajthának tehát Párizsban is, itthon is bőven nyílt alkalma a bábművészet csodálatára; számos olyan élményt szerezhetett, amely közelebb vitte őt e műfajhoz. Kérdés, vajon hogyan illeszthető össze a bábjáték, „az emberi élet paródiája”140 iránti rajongás, illetve az említett művek bábjátékjellege Lajtha esztétikájával, az „új-humanizmussal”. Mi lehetett számára vonzó ebben a megközelítésben? Talán éppen az, amiről Obrazcov141 beszél: „A bábu csodálatos tüneménnyé válik azáltal, hogy egyáltalán embert játszik, embert, nem valami meghatározott alakban, hanem embert általában.”142 Amint ezt a komponista
140 Ch. Magnin, az első bábtörténész bábjáték-meghatározása. Idézi Szilágyi Dezső, „Korunk bábművészete”, in Uő – Breuer János – Passuth Krisztina, Zene és bábszínpad (Budapest:
Zeneműkiadó, 1971), 5–60. Az idézet helye: 19.
141 Szergej Obrazcov (1901–1992), a XX. század egyik legjelesebb szovjet-orosz bábművésze, a moszkvai Központi Bábszínház megalapítója.
142 Idézi Szilágyi Dezső, „Korunk bábművészete”, in Uő – Breuer János – Passuth Krisztina, Zene és bábszínpad (Budapest: Zeneműkiadó, 1971), 5–60. Az idézet helye: 26.
10.18132/LFZE.2013.1
155 megnyilatkozásai bizonyítják, Lajtha a régebbi korokhoz való visszanyúlásban az általános emberit kereste. A bábfigurák ugyancsak ezt nyújtották számára. A másik magyarázat: a bábu stilizáltsága, az, hogy típust jelenít meg (ahogyan Szilágyi Dezső fogalmaz: „a bábu formai stilizáció segítségével tipizál”).143 Itt vissza kell utalnunk a már korábban idézett Lajtha-nyilatkozatra, mely szerint az 1700 körüli idők színházában épp az izgatta, hogy akkor típusokat, tipizált figurákat mozgattak.144 A bábu kiválóan alkalmas arra, hogy típusokat jelenítsen
155 megnyilatkozásai bizonyítják, Lajtha a régebbi korokhoz való visszanyúlásban az általános emberit kereste. A bábfigurák ugyancsak ezt nyújtották számára. A másik magyarázat: a bábu stilizáltsága, az, hogy típust jelenít meg (ahogyan Szilágyi Dezső fogalmaz: „a bábu formai stilizáció segítségével tipizál”).143 Itt vissza kell utalnunk a már korábban idézett Lajtha-nyilatkozatra, mely szerint az 1700 körüli idők színházában épp az izgatta, hogy akkor típusokat, tipizált figurákat mozgattak.144 A bábu kiválóan alkalmas arra, hogy típusokat jelenítsen