Míg a Lysistrata még általában a háború, az öldöklés ellen íródott, addig A négy isten ligete már egy konkrét személy, egy őrült diktátor ellen, aki a háborút, az öldöklést okozza. A zsidótörvények176 életbelépése után, de még a magyarországi
176 Azz első zsidótörvény 1938-ban, a második 1939-ben, a harmadik 1941-ben lépett életbe. 1942 és 1944 között még további rendeletek is megjelennek (az 1942-es rendeletet szokás negyedik zsidótörvénynek is nevezni).
10.18132/LFZE.2013.1
93 zsidóság elhurcolása előtt komponált Hitler-paródia érthető módon a legnagyobb titokban íródott, és létezése sokáig rejtve is maradt. Dr. Gáborján Alice néprajzkutató – aki 1943-tól zenedei növendéke, majd 1945–46-ban titkárnője volt Lajthának a Magyar Rádióban betöltött zeneigazgatói megbízatása idején – azon kevesek közé tartozik, akik tudtak a balett 1943-ban zajló kompozíciós munkálatairól (bár hatvanöt évvel később már nem emlékezett a mű címére).
2008-ban folytatott beszélgetésünk erre vonatkozó részletét idézem:
Ön akkortájt volt a növendéke, amikor Lajtha részt vett az üldözött zsidók mentésében, nem kis veszélyt vállalva ezzel. Ez kevéssé dokumentált területe az életének. Tud-e erről valamit?
Lajtha valóban komoly veszélyt vállalt azzal, hogy mentette, bújtatta az üldözötteket. Annak nem volt jelentősége számára, hogy egy bajba jutott ember zsidó-e, vagy keresztény. Az embereken akart segíteni. Minden emberen. Ehhez óriási merészség kellett akkoriban. 1944-ben ő maga is tartott attól, hogy esetleg el kell majd menekülnie Budapestről. 1943-ban pedig megemlítette nekem, hogy épp egy Hitler-ellenes színpadi művön dolgozik.
Ez a mű valószínűleg A négy isten ligete című egyfelvonásos balett volt, hiszen az egy Hitler-paródia, és Lajtha éppen 1943-ban komponálta.
Lajtha ezzel a művével is a véleményét akarta kifejezni. Egyfajta állásfoglalás volt ez a részéről. Láthatóan tudatában volt a veszélynek, amit egy ilyen darab megkomponálásával vállal.177
Mint majd egy későbbi fejezetben látni fogjuk, Lajtha a „véleményét” nemcsak zeneszerzőként fejezte ki. 1944-ben számos zsidó ember megmentésében vett részt (például búvóhelyet szerzett nekik, igazolásokkal látta el őket) és életét kockáztatva vett részt a fegyveres nemzeti ellenállásban is. Ő mindig mindenkit az emberi értékei alapján ítélt meg, és nem tűrte el, hogy valakit a származása, vallása alapján különböztessenek meg másoktól. Ezt bizonyítja Dr. Gáborján Alice erre vonatkozó nyilatkozata is. Amikor arról kérdeztem, hogy Lajtha mennyire volt vallásos ember, így válaszolt:
177Két világ közt, 127,
10.18132/LFZE.2013.1
94
Én mélyen vallásosnak ismertem meg. Tudtommal vasárnaponként részt vett az istentiszteleteken a Kálvin téri református templomban, ahol presbiterként is tevékenykedett.178 Lajtha egyébként sohasem hozta szóba a vallási, származásbeli különbségeket. Lajthát kizárólag az emberi és szakmai értékek érdekelték, és mindenkit ezek alapján ítélt meg. Segíteni akart az embereknek, függetlenül attól, hogy mi a hitük és a származásuk.179
24. kép: Lajtha László (jobbról) és Lajtha Ábel Mezőtelegden,
nagy valószínűséggel 1943-ban, A négy isten ligete komponálásának évében (a közel hetven éven át ismeretlen fotó Dr. Gáborján Alice szíves ajándéka) Nagy szerencse, hogy fennmaradt (sőt a Révay-család jóvoltából kiadásra is került) a balett szövegírója, Révay József (1881–1970) klasszika-filológus, író, költő, műfordító, irodalomtörténész visszaemlékezése,180 amelyből igen értékes adatokat nyerhetünk A négy isten ligete keletkezéséről:
178 A zeneszerző apja, Lajtha Pál is presbiter volt 1932 és 1937 között a Kálvin téri református gyülekezetben. Lásd: Kálvin téri tanulmányok. Tanulmányok a budapesti Kálvin téri református gyülekezet történetéhez, szerkesztette Tóth Károly és Balázs László (Budapest: k. n. 1983), 149.
179 Két világ közt, 128–129.
180 Révay József: Pályám emlékezete (családi kiadás, 2007). A szöveg az interneten is hozzáférhető:
http://mek.oszk.hu/05600/05609/
10.18132/LFZE.2013.1
95
Lajtha László balettszöveget keresett. S mivel a tárgy úgyis csak olyan lehet, amely ügyesen leplezi a szerzők és a muzsika szándékait, hozzám fordult. Igen, csak az allegória nyelvén beszélhetünk, és hol keressünk ilyen tárgyat, ha nem a görög mitológiában? Mitológia? – töprengtem el egy pillanatra. És ekkor majdnem egyszerre ejtettük ki Arisztophanész nevét. A politikai vígjáték megteremtője bizonyára segít minket abban, hogy megírhassuk a politikai balettet.181
25. kép: Révay József klasszika-filológus, A négy isten ligete szövegkönyvének megírója182
Révay József az ókori irodalom szerelmese volt. Úgy tartotta, hogy „a görög és latin irodalmi művek a tökéletesség utolérhetetlen mintaképei”.183 Az Arisztophanészért rajongó Lajtha nem véletlenül kérte meg éppen őt a szövegkönyv megírására. De vajon mi volt e szokatlan műfaji meghatározású darab – „politikai balett” – célja?
Megmutatni, mily nevetséges és aljas a buták diktatúrája: megmutatni nagyzolását, pökhendiségét, komikus berzenkedését, öblös színfalhasogatását, gyávaságát, a tömegek szolgalelkűségét, meghunyászkodását, a gerinctelenség tragikomédiáját. Senki sem látszott alkalmasabbnak a germán őrült jelképezésére, mint az athéni Kleon, a varga és demagóg, Arisztophanész halhatatlan figurája, a ködevők és népbolondítók első történelmi őse. Csak éppen fel kell ragasztani rá a seprőbajuszt, egy hajtincset a homlokába rántani és kész, mert ugyan mi is volt – az ellenszenvesen rikácsoló hangon kívül – jellegzetesebb az újkori Kleonra.184
181 Révay, 145.
182A kép forrása: Magyar Elektronikus Könyvtár (www.mek.niif.hu) 183 Révay, 10.
184 Révay, 145.
10.18132/LFZE.2013.1
96 Tehát a darabban Hitler megfelelője Kleon, a népvezér (a demagóg szó eredeti jelentése a semleges népvezér), azaz Arisztophanész i. e. 424-ben bemutatott Lovagok című politikai szatírájának185 egyik figurája. A párhuzam nyilvánvaló:
Arisztophanész is, és a Révay-Lajtha szerzőpáros is egy élő, hatalmon lévő diktátor leleplezésére ír darabot. (Igaz, az ókori komédiaíró ezt nem titokban tette.) Kleon – aki akkor került Athén élére, amikor a nagytekintélyű Periklész meghalt – a peloponnészoszi háborúban, hadisikereitől elbizakodottan, elutasította a spártaiak békeajánlatát és folytatta az esztelen öldöklést. (Végül maga is a háborúban halt meg, i. e. 422-ben.) Egy tímárműhelynek volt a tulajdonosa, azaz nem tartozott a hatalmi elithez. Az egyszerű emberek megnyerése végett munkaruhában (bőrkötényben) szónokolt, és rikácsoló hangon, folyamatosan gyalázta ellenségeit. A komédiaíró már az i. e. 426-ban Kallisztratosz által bemutatott, s csak töredékesen fennmaradt művében, a Babyloniakban is élesen támadja Athént és különösen Kleont. Bár a demokratikus Athénban – legalább is a szabad polgárok számára – szólásszabadság volt, az akkori feszült légkörben mégis nagy merészség kellett e kritikagyakorláshoz. Az előző évben pártolt el Athéntől Mütiléné városa, majd az athéniek elfoglalták a várost. A népgyűlés először úgy határozott, hogy büntetésképpen a hűtlen város minden felnőtt férfi lakóját meg kell ölni. Később azonban – felülvizsgálva döntésüket – az athéniak némileg megenyhültek, és csak Mütiléné arisztokratáira mondták ki a halálbüntetést. Kleon beszédet mondott az enyhítés ellen, mondván: Athén önkényuralmát a szövetségesek fölött csak az erő fölényével lehet megőrizni. „Elrettentő példát kell mutatnia szövetségesek számára, s nem szabad engedni a szánalomnak, lágyszívű nagylelkűségnek és a szép szavakban való gyönyörködésnek, amik mind kártékonyak az uralkodói állásra.”186 (Nem nehéz a fentiek, továbbá a Kleon „istenné válásáról” alább elmondottak és Hitler
„végső megoldása” között párhuzamot találni.) Arisztophanész, aki a hellén testvériség elkötelezett híve volt, és úgy gondolta, bölcsebb lenne összefogni a
185 A Lovagok volt az első olyan mű, amelyet Arisztophanész a saját nevén vitt színre. Első díjat nyert vele.
186 Kövendi Dénes utószava. Arisztophanész vígjátékai, 826. (Kleon beszédét a peloponnészoszi háború történetírója, Thuküdidész őrizte meg, s ez alapján foglalja össze a szónoklatot Kövendi.)
10.18132/LFZE.2013.1
97 perzsák ellen, több művében is szót emelt a háborúskodás, valamint Athén túlzottan erős hatalma ellen. Ezt annak ellenére meg merte tenni, hogy Kleon – mivel a drámaíró a szövetségesek jelenlétében gúnyolta őt – egy alkalommal a színházi rendőrökkel verette meg, és hazaárulással is megvádolta.
Révay visszaemlékezéséből kiderül, hogy Kleon alakjának felhasználásával a szerzőpáros nem csupán leleplezni akarta saját korának diktátorát:
Képzeletünk azonban tovább színezte Arisztophanész színpadi figuráját: mi nemcsak a tündöklését, hanem a bukását is meg akarjuk eleveníteni az őrült demagógnak. Tehát: nem elégszik meg az állami „hatalomátvétellel”, hanem isten is akar lenni! Hiszen ez is így játszódott le, szemünk láttára, fülünk hallatára. Hiszen éveken keresztül harsogták modern Kleonok, hogy az isten (azaz bocsánat, a „Gondviselés”) küldte és – mint a vallástörténetből tudjuk – innen már csak egy lépés az apoteózis! Szóval Kleon istenné válik, magát Zeuszt ítéli trónvesztésre és elfoglalja helyét. De a trónon derül ki, hogy nem isten, hanem suszter: a csoda nem sikerül, villámait hiába rázza, csak nyekeregnek, végül is az igazi Zeusz lerúgja a trónról, s jön a varázsló Kirke és szamárrá változtatja. Hephaisztosz pedig kötőféken levezeti a pokolba: mellső jobb lábát még ott is „népi” köszöntésre merevíti.
Íme, homéroszi elemek is vegyültek már az arisztophanészi alapanyagba.187
Ahogyan a Lysistratában a közösség a főszereplő, ugyanígy A négy isten ligetében is nagy szerepet kap a tömeg ábrázolása:
A balett politikai vonalának egyik legfontosabb szereplője a tömeg, az ingatag és gyáva csorda, amely vakon fetreng a diktátor lábainál, de mikor ki kell józanodnia a szörnyű dáridó után, hamarosan megtalálja az új tájékozódást.188
Révay részletesen elmondja, hogy végül hogyan bontotta ki az alapötletből a történetet:
A féltve dugdosott jegyzetek egyre szaporodtak s most már csak arra volt szükség, hogy valami tetszetős, kedves, és nem szatirikus, hanem hangulatos és tréfás anyagba ágyazzam bele a politikai mondanivalót. És hát most következett a mitológia. Kleon istenné válásához
187 Révay, 145–146.
188 Révay, 146.
10.18132/LFZE.2013.1
98
úgyis istenekre volt szükség: így támadt a „Négy isten ligete”, az Athén melletti Lykabetos-hegy babérerdejében. Persze, a négy isten között ott van Zeusz, hiszen Kleon éppen az ő helyébe akar ülni, kisebb olümposzi állással nem éri be; ott van Zeusz titkára és kiruccanásainak cimborája, a tolvaj Hermes; ott van aztán a zord hadisten Ares, és hogy a romantikus vonal is gazdagodjék, ott van Aphrodité. És ott vannak az emberek, akik a görög virágünnep májusi kavargásában játszanak, csintalankodnak egymással és az istenekkel. Ott van Chrysilla, a táncosnő, aki magába Zeuszba szerelmes; ott van Philotis, a fuvoláslány, aki Hermessel flörtöl, ott van Melitta, a rablány, aki szomjasan keresi a felszabadító nagy szerelmet és ott van az isteni Aphrodite és Ares kudarccal végződő, szerelmi kalandja! Ott vannak a Silenosok, a gépemberek, az isteni kovácsok, ott az isteni szerelmesek kelepcéje, az automata nászágy (ez is homéroszi motívum), ott az egész tarkabarka kavargás, istenek és emberek összevisszasága: egy darab athéni, vagy ha úgy tetszik: mai élet.
És az istenek kalandozása és földi szórakozása is allegória: íme, a világot igazgató hatalmasságok, királyok, miniszterek, politikusok, közéleti szereplők igazi arca! Olümposzi nyugalomban ülnek márványtalapzatukon és fogadják az emberek hódolatát és ajándékait, de ha rájuk borul a titkokat rejtő éjszaka, levetik a hazug álarcot, a farizeus szenteskedést, és emberekké válnak maguk is. Olyanok ezek a vizet prédikáló borissza istenek, mint a négy isten ligetében Hermes: a szobra csak tok, amelyből kibújik, amikor kedve tartja, s a tok tovább játssza az isten szerepét.189
Korábban már érintettük azt a kérdést, hogy Arisztophanész komédiái miért állnak annyira közel az humanizmust” követő Lajthához. Az „új-humanizmussal” a görög mitológiai téma is tökéletesen összeegyeztethető, hiszen itt emberszabású istenekről van szó. Erről Mihályi Gábor így fogalmaz:
A görögök nemcsak a maguk életét, istenhitüket is humanizálták. A bálványimádó népekkel ellentétben nem félelmetes szörnyeket emeltek maguk fölé, hanem olyan emberszabású isteneket teremtettek maguknak, akikkel emberközelségben maradhattak, akiknek a megjelenése esetén nem kellett a rémülettől a porba hullaniok, akikkel szinte egyenrangúként érintkezhettek, tárgyalhattak. Emberi erényekkel és gyarlóságokkal ruházták fel őket és nem követelték tőlük, hogy csalhatatlanok legyenek. […] Csak a zsidó és keresztény vallásban vált az isten bírálhatatlan, csalhatatlan, tökélettes lénnyé, abszolutummá, ami az etikai tökéletességet is magában foglalja. A görög ember, a görög drámaíró csak egyet nem tehetett,
189 Révay, 146.
10.18132/LFZE.2013.1
99
nem vonhatta kétségbe az istenek létét, mert az már fölforgató, a társadalom rendjét megbontó, főnbenjáró bűnnek számított.190
Révay abban bízott, hogy „a német fasizmus karikatúrájaként” megírt balett
mitológiai és arisztophanészi mondanivalóit könnyen megérti majd a közönség – hiszen a legismertebb közhelyeket és alakokat választottam – , de a téma ízét és értelmét a zene adja meg. …És a muzsika fogja megmagyarázni azt is, hogy ez a balett – a politikai balett, ha új műfaj is, nem csupán szórakoztatni akar, hanem tanítani és tudatosítani is.191
„Politikai balett” – írja Révai, mely „tanítani és tudatosítani is” akar.
Mindazonáltal leszögezhetjük, hogy A négy isten ligete mindenekelőtt művészeti alkotás, és érvényessége messze túlmutat azon, hogy az adott történelmi szituációban milyen funkciót szántak számára az alkotók. Ahogyan a Lysistrata, úgy A négy isten ligete is „az örök emberiről” szól. Thomas Mann alábbi, a művészet és a politika viszonyáról szóló sorai ebben az esetben is megszívlelendők:
A művészet, akárcsak a vallás, emberi szféra; a politika úgy szertefoszlik előtte, mint a köd a napon.
Befogadhatja a politikát, lehet az akár a tárgya is, színre vihet politikai-történelmi eseményeket, de akkor a művészet emberiessé fogja tenni a politikát, lelkileg átvilágítja, és objektivitása a tragikumig derűs és nagyszabású lesz. Egyébként pedig nincs olyan élmény, amely inkább képes volna figyelmen kívül hagyni, jelentéktelenebbé tenni, feledtetni a politikumot, mint az örök emberinek a művészet általi élménye.192
Révai szavaival a „téma ízét és értelmét” a muzsika adja meg. Mivel a művet nem mutatták be, és a teljes verzióból hangfelvétel sem készült, továbbá a kotta sem került kiadásra, kérdés, egyáltalán hol lehet tájékozódni a kompozícióról.
190 Mihályi, 45–46.
191 Révay, 146.
192Thomas Mann, Egy apolitikus ember elmélkedései, fordította Győrffy Miklós. ([Budapest:] Helikon Kiadó [2000]), 388.
10.18132/LFZE.2013.1
100 Mint a fejezet elején található adatok is mutatják, Lajtha a balett négy tételéből (I., VII., VI., IX.) állította össze a II. szvitet. (A tételcímeket nem használja, csak a tempómegjelöléseket, illetve előadói utasításokat.) Ennek köszönhetően a kilenc tételből négynek a zenéje előadásra került, a partitúrát a Leduc Kiadó megjelentette, sőt a szvitből hangfelvétel is készült (pontos adatok a fejezet élén).
A Lajtha-hagyatékban a következő források maradtak meg (ezek digitalizált formában tanulmányozhatók):
- zongorakivonat, Lajthától származó kézirat, 98 oldal - partitúra, Lajthától származó kézirat, 187 oldal - szólamanyag, nem Lajtha kezétől származó tisztázat
- a cselekmény francia nyelvű részletes leírása jelenetenként, a végén Révay József szerzőségének feltüntetésével, gépirat, 51 oldal
- a cselekmény angol nyelvű összefoglalása jelenetenként, gépirat, 13 oldal - a cselekmény magyar nyelvű összefoglalása jelenetenként, gépirat, 9 oldal
10. fakszimile: A négy isten ligete Lajtha kezétől származó zongorakivonatának borítója (Lajtha-hagyaték),
(a mű első oldala a Függelékben látható)
10.18132/LFZE.2013.1
101 (Továbbá található itt egy praktikus, a figyelem felkeltését szolgáló összeállítás is, amelyet jelen sorok írója készített Dr. Lajtha Lászlóné kérésére, és amely a történet egyoldalas összefoglalását és az egyes jelenetek cselekményének összesen három oldalas rezüméjét tartalmazza. Az özvegynek az volt a célja, hogy rendelkezzen egy tömör összefoglalóval, amely alkalmas a mű iránt érdeklődő karmesterek gyors tájékoztatására.)
A négykezes „zongorakivonatban” található temérdek javításból (lásd az alábbi, 11. fakszimilét) arra következtethetünk, hogy ez volt a mű kompozíciós példánya, azaz nem utólagosan készült kivonatról van szó. (Arról, hogy a négykezes zongoraletét esetleg arra utalhat, hogy a darab bábszínházi előadásra készült, a III. fejezetben, a bábszínházi vonatkozásoknál írok.)
11. fakszimile: A négy isten ligete Lajthától származó négykezes zongorakivonatának részlete: IV. tétel (Premier finale), 50. oldal
(Lajtha-hagyaték)
10.18132/LFZE.2013.1
102