A bi:,tütengerbcn, umellycl elárasztják az emberi, mindig üdítő szigetként emel-kedik ki Leidcnfrost Gyula, a kiváló utazó és tengerkutató írása. ~lost Keseríí tenger dmmcl adoll ki néhány eleven és tanulságos élményt életének abhól a kor-szakából, amikor az Adriát járta és a tengerek mélyének titkait kutntta.
Az ilyen könyveknek sok jó oldaluk van. Kiszakítják az embert a gyakran nagyonis elviselhetetlen mindennapok-ból, elfeledtetik vele, hogy közönséges teherhúzó lónál nem egyéb, aki a puszta
·abrakért türi az ütlegeket s ha a hasznos terhek Csimborasszóját hordta is össze, végül az árok szélén fordul föl, hogy bő
rét kiszabják és csontjaiból egy utánunk következő kor szíunára enyvet főzzenek.
Gyakran titkolva únt környezetét is el-feledtetik ezek a könyvek s kitárják az illúziót: most a tengeren jársz, most a sarkvidékek jegén és hav[m, most a tró-pu_sok pálmafái alatt . • • S miközben utazik· az ember, kinyílnak elölte a ter-mészetnek olyan titkai is, amilyenekr61 alig álmodott.
Lcidenfrost Gyula nagy mestere az ilyen illóziókclt~snck, gyi\nyörködtetés-nek és tanításnak. Nem holmi nagyképii professzor, ,·agy clméletgyí1rt6 hölcselö pózában iil közénk, hanem úgy, miill barátunk. Egyszerűen, vih\gosan, gyak-ran vidáman, gyakran egy kis Yágyakozó elszomorodással beszél s nz uz érzésünk, hogy könyvtúrra menő érdekességet tudna elmondani, ha akarna. S nem titkolja kőzben azt sem, hogy biz0II)', szílntelen kívánkozik vissza a tengerre, a tenger-)cntató hajó fedélzetének :vidám, de néha PaQ, erfil'eszftéseket követel~ életébe, a
LhJP;t
bolyongó expedíciók szahadsiígába és szépségébe.
Cseveg, játszik a szavakkal s közb~n itt is, oll is kimarkol egy-egy tapasztala-tot, felfedezést, ami, ,·alóság lévén, rá.cá-Í(;l a képzelctíinkrc. Ha !gy Ielrom, hogy többek közölt az osztrígiíról mond egyct-mast, sokan vállat vonhatnának. De tes-sék csak elvolvasni, mily érdekes világ tárul fel clifüiink, az osztrigáróll · Vagy
11 bálnák és cetek ..• Tudunk róluk vn-lamit, már talán el is felejtettíik. De a;i állati - vagy isteni - életnek mily csodái nyílnak meg s mily érdekes néz-nünk a harcot, melyet a bálnavadászat egyes államok között lángragyújtott. Hi-szen ez már belejátszik legmindennapibb
<'lctünkbe, hiszen itt a gazdasági érdekek és érdekellentétek. egész szövevénye bomlik ki! Országok vannak, amelyek a hálnafajták olaján élnek s hatalmas töke-él'dekellségek, amelyek késhegyig har-colnak a bálnáért! l{i gondolta volna, hogy a bálnakérdés még a békeszerződé-sekben is szóhoz. jutott. _
Vagy a tengerek mindenÍl!le kincse:
a sók több fajtája, a vegyianyagok,_ me-lyeket moszatokból hatalmas gyártelepek í11lltanak elő, az. arany, mely a tcnger-vlzben bujkál s amelyet sóvárogva néz uz Ember .•. Mérhetetlen bánya. Hát még a hnllallan erők, melyek a lengermozgá-Bokban: a hullúmzásban és hullámtörés-ben, a dagályban és apályban fesziilnek.
Több, kimerfthetetlenebb energia ez, mint amennyi a világ összes széntelepé·
ben van, csuk hozzá kell férni. Minden regénynél izgalmasabb látvány, hogyan ravaszkodik az emberi ész ezeknek az
úrőknek a megfogásában. Mily körmön-font, sd.mitó, türelmes szorgalommal szerkeszti a gépeket· és gátakat, hogy az örök tenger. mozgisait villamossággá. gé•
pek foqrásáY,á és munkájává alakftsá át.
AqgC' ~ ~. Ll~-~
-Azután mC>g ott van a tenger
mitoló-;;iája, a babonák és látoh1ások érdekes színjátéka. A titokzatos hajók, melyek kapitány és legénység nt'lkül Yitorláznak az óceánokon s hol ítl, hol ott látják
őket a halálhoz oly közel élií tengeré' 1 .. zek. Vagy azok a pokoli hajók,
melye-ken halottak utaznak. A s;;örnyek, me-lyeknek erdíí van a htitún s a rtijukté-vcdt ember csak akkor látja, micbodák is ük, amikor a mélybe buknak. Es a tenge.ri kígyók, melyeket he sokszor cm·
legetünk mi is, ha valamely nemzcl-menlt'í politikus szíínni nem akaró frázh-tömegét halljuk s nem jut eszünkbe, hogy ezek a furcsa, sokhelyiilt feljegy-zett és eskiivel bizonygatott rémek valaha kézzelfogható valóság voltak az emberi-ség tudatáhan. És megburzadunk a mély-tenger öslényei, a . nyolc-tízméteres
ször-nyű karokkal és kétaras1.11yi szemekkel hcngergö polipok kegyetlen harcai lát-tán. Véres, életre-halálra menü önfenn-tartási háború folyik az óceánok sötét-ségében, ahol cs:ik a villanylámpákkal úszkáló halak világitanak.
Engem azonban az angolnák rejtélyr.
ragadott meg legjobban. Az angolna a világ legtitokzatosabb hala. Több fajtí1-ját is sztimontartollák s megfigyelték, hogy élete bizonyos szakát édesvizű fo-lyókhau, bizonyos szakát meg tengerek-hm tölti. Csak egyet nem tudtak: mikép, hol szaporodik. Hosszú, esztendők fá-rndságos és költséges, nemkevéssé fon-dorlatos megligyelései derHctték ki, hogy az angolna még emlékezetében őrzi az
év-mlliiók előtti östengerek világát s a föld-gömb minden részéblíl arra a helyre Yándorol utódokat nemzeni és meghalni, ahol hajdanában az angolnafaj „bölcső
je'' ringott. l~veken át vándorol azután az ifjú angolna á kontinensek partjai felé,, hogy közben felcseperedve az édes-vizekbe ússzék, majd onnét ismét :vissza a tengerbe, 'S az, óceán ama.helyére, ahol
világra jött. Nagy titkok villóznak emö-gött, talán soha teljesen meg nem fejt-jiik.
Ugyanilyen titokzatos és eddig kiis-merhetetlen lény az a féregfajta is, amely az Ausztrália-környéki szigetek partjain holdtöltekor milliószám jelenik meg s tűnik cl ismét. A bennszülöJlek számára olyan ünnep a halászata, mint nálunk az aratús. ,,Holdkóros tengeri lé-nyek" ezek, mint Leidenfrost Gyula mondja s misztikus kapcsolatokat sejttel egyes égitestek és élőlények között.
Ilyenkor ősemberi valóságunk, a civili-záció kemény kérge alá húzódott termé-szeti ember, a lélek ösztönvilága borzong meg ben·nünk s figyelmeztet a nagy kér~
désre: vajjon nem visz-e bennünketi egyre tragikusabb messzeségbe tulajdon énünktől az európai civilizáció gőgös gép kultusza? Vajjon nyertünk-e valamit azzal, hogy eltávolodtunk a termés:z:~ti
erők ösztönös és spontán, mondhatnók:
úllati megérzésétől? Hiszen életről és ha-lálról semmivel sem tudunk többet, mint hármely állat, sőt talán kevesebbet, mert az állatok ·megéreznek olyan természeti jelenségeket is, amelyek elölt mi már va-kon, süketen és tökkelütötten állunk •••
Napokig, mint különös, faes csemegét élveztem a Keseríi tengert és legkedve-sebb könyveim közé tettem, Még el ro~
gom olvasni nehányszor, amint újra és újra elolvasom a csodálatos Amundsent.
n szívós és makacs Nansent, a primitív népeket valóban keresztyénien, vagy mondjuk: primitiven megértő és szeret6 Nordenskjöldöt, mint újra meg újra elő-
veszem Zichy Jenőt, Décslt vagy Living•
stonet, Stanleyt. És utazom velük, mint szabad ember, csodálkozom, mint a gyet•
mek és okulok, ahogy csak a természet nyers valósága tud oktatni.
Kár, hogy most ismét isten tudja med•
éli-g kell várnunk i&gy új Leidenfrost-kö-tetre.
1
l~z1íltal még mindig a Köny1fi® H 1 l!,f
111ap sátrai!,SI
k<i:ötlR◊~t\
ula:gu-t•J ;lfl,td 1 !i'~I
A Könyvnap egyik komoly e.•emén_11eZ'iit1olá11i/l Iános új regénye, a «l'm fiai» 110{1 . .-Walános meglepeti'st kelteti.
hogy Kodolcínyi hli/le1111é uált régi tárgyköréhez és hatal-mas kétkötetes munkájában ezúllal történelmi /(tryya/ dol-·
r1ozoll föl. Méy pedig alaposan visszament a multba. J XIII. század magyar történetének /eyuéresebb. frg/Jorwl-masabb krónikáját eleuenllette ml'g, a tatárjrírás korát. ország tragédiájára. ,lpró, go11dos részletességgel mer1raj-zo/l jelenetek mozaikköueiből a/akllotf ki nafJ!lvonalú kor-rajzot. A. legegyszerűbb nép fiainak szemléletén át uetí-fette elénk az ország minden siralma.• ügyét-baját. Apró-lékos forrástanulmány alapján mély elmerülé.~sr/ él/e· bele magát a kor lelkébe és azokéba is, akik a kor lörlénelmi súlyát hordozták. Felcsapott egykorú kró11iká.m11k, de krónikás magával nem történelmi gesztát, hanem eyykorzi naturalista. regényt iralott. Kézai Simon me.~ler lmt irta ér-deme Kodolányi János regényének. Legfeljebb· néhány parlagi kifejezést hagyhatott volna .. ei, ez súnmil sem ron-tott volna nyel1>e l::es erején és eredetiségén.
•
fordilani s ami/ a szó <L/a/1 általdba11, főleg a: alfr'il<li ember szem/élelébe1t,.,értenek. D11nánlú/on pr,s=tának 11e-11ezik a nagybirtokoi:1'/n levő cselédte/epekf'I, amelyek .rnk-s:wr egés= falura vaM húzat fogla/11ak magukba. l/l!Jés
=á1:t, levegőtlen, kultúrcílla11 zsákutcában sínylődik é.~ s·zinte nemzedékről nem:edékre öröklődik át. Illyés apróra le-frja. hogy folyik a pusztai élet egyhangú robotja. Apróra /eirja a p1rnzlai cseléd minden életkörtilményét, csaMdi vi-szonyait, munkáját, táplálko:ását, bajait, gondjait, beteg-. ségeit, babonáját, szórakozásait, beteg-.Hinte azt mondhatnám,
kimer/fő ponto.wíggal. Csak azt irja le, amit átélt, amit .wját szemével látott, amiről köwet/en tudomása van. E.<J!l-s.::eríien tényeket regisztrál egyetlen hangu/a/keltó 1Jagy bí-rálatot tartalmazó szó nélkül. Mégis a: események rá-tapint, amelyet on,o.rn/ni kell.
•
Annál derasebb, kedvesebb, zavartalanabb é/v,, zet el adó írás Tersánszkf/ J. Jenő mulatságos vadás::hislóriája, a «Legenda a nyúlpaprikásról». Mosolygó humor 1Jonu/
11égig ezen a mesébe illő 11yúltörté11eten s a rPgénJJ hőse., Gazsi, az aranyszivli. furcsa erdei kódorgó, Tersdnszky remekbe faraqott alakjai közül IHiló .
•
Inkább szatíra Nagy Lajosnak «Budapest nagykáuéhá-::»
c/Tl!ű regénye, am~l!f a kávéház ltikörablakai rh6göll nyu_zsgő ~urcsa akvarmmról, a márványasztalok köré zsú-folodó koz- és magánéletről fest élesen torzltott de erő-Majthényi György kétkötetes regénye, a «Lizi», egy .~::e- teljes vonalaival annál jellegzetesebb képet. A.z' e.,emény gény sváb cselédleány uiszontagságos története a mai élet k~z~pponijában egy baloldali lapalapllás töl'lé.nete áll.
kietlen útvesztőjében. Lizivel sok minden történik. kö=· T1p1k11s álhlrlapfrók, álírók é., álk<iltők alap/tják ezt a napi dÓ[gok, de. nem jelentéktelenek egy kis élei sz-imára. • lapot, a"!e/y különböző viszontagságok 11/án kiköt a köz-.4. hétköznapi élet taposómalmában · is vannak kizökkené- 17azdasá_q1 révben s a bankigazgatók elő.~:obái/Jan ólál-sek. !gy kerül Lizi élete is a csendes falusi boldogság idilli. k?d? merka_niil bolránylapocskává zsugorodik. .-l történet útjáról a nagyZJárosi cselédsor éppen nem sírna váyány<irn. korul hemzsegnek a pesti «linkek» leg1Jállozatosabb fípu-Lizi sorsa is küzdelmes. Sok oka van sirni, kevés, nag/Jon sai. Pompás karikatúrái ad a véres.,zájú kávéházi forradal-keués örülni. Ne gondoljoli azonban senki nyálkás, könny- már lrókról, akik a márványas::lalnál ,uónokolnak s köz:-hul/atásos, olcsó cse/édromanlikára. Semmi sincs elfő/ iá- ben a stínházi lapokbah helyezik el banális novelláikat 11o/abb, mint Majthényi köny11e. Lizi sorsa nehéz, de nincs és. verseiket. Nagy l,ajos könyve fa .•Mn;,_~leflerz leleplezés hljával a derűnek sem. Testét-lelkét kemén11, sor.wl//ó azok (elé is, akik eddig a mag11k prfoi/égiumáhak tekintet-anyagból gyúrták. fippen zígy nincsenek benne f1ilöslr.r1es tek mrnden leleplezési.
e/lágyu/ások, mini a szerzőben. Mind a kellen objd·lív higgadtsággal állnak a romc1ntikára hajlamos élettel szem-ben és Uzi sok próba 11tán megtalálja a józan, meg-alkuvó, nyugalmas révet. Majthényi regényének fóerös.Yége a gondos, eleven, gazdag miliőrajz és az alapos, t1irlé11é-sek/,e font, mélyre tapin/6 lélekábrázolás. Egész l<írsa-dalmi réteyekr<31, tip11sokról kapunk meglepően élei, moz-galmas rajzot könyvében, amelynek nagyon sikerii/1, s/i-/11.~os címlapképi, 11an. ·
,.
P<1ras::ti sorsokkal, cselédbajokkal foglalkozik Illyés 1;y11/a könyve is: «A pus:ták népe», de nem a vcírnsi cs~ gondolatokat és problémákat VP:e/ be irotlalm11nkba. Hodinai Hodincík Árpád, a J'('gfny hóse. gondosan meyrajzolt, rend-kívül rokons=eiwes fiatalember, akinek sorsát fe.s=iill fi-f/Yelemmel kisérjiik diákszerelmét_ől egés=en drámai erejti /e/emelkedéséig. Magdi a problémái inkább csal,: érinti a
-A vas fiai
K<Mlelán,t o1ánoi ~llelml regéaye 'Az iró végül felvezet a ~tícsra ahonnan nagy öiBzefüggésekben látjuk 'a. tájat amelyet bejártunk, - szakadékok mellett hajszol el, amelyeknek mélysége és szédfl.
;anajd~em mindent eldöntő találkozás.
. Kodolányi Jánoa is onzágokat és föld-részeket idéz; elöttUnk zúdulnak le Euró-pára a va., fiai: a tatár áradat· az életé-:vel sem rendelkew rabszolgától' az orszá-got rángató él vezető főura.lóg és királyig egész Magyarország jajkiáltása hasítja a ftilü.nket, - de ezeknél a felsejlő roppant méreteknél is izgalmasabb élmény először
a bevezető fejezetek csodálatos áradása:
mint a kiöntött nagy vizek végtelenje
-1tzm'ak élőt és holtat visszatükröző óriás felületét érzékeljük mindenfelé. Milyen
igézően gazdag és ritka felmutatása ez a könyv a magyar nyelv azinte teljes anya-gának! Mennyi élöre lehelt, új fényben csillogó szó • . • Mennyi kallódó, feledésből
ásott kincs •.. A hatalmas anyagban mi•
lyen szívetdobogtat6 felfedezés egy szinte titkon és ésuevétlen megvalósított nyelv-ujítás .• , Mennyi új szín, mennYi remek kifejezés, az idillhez kesernyés rügy-sza.-vv.k, a harcokhoz hajlékony kemény pen, gék ... Shiakespeareien gazdag a szavak raj-zása ebben az izgalmasan zsúfolt két kö-tetben, - úgy érzem, hpgy az utolsó év-tized . legnagyobb szókincsű magyar köny-vét Kodolányi János frta
meg
A t1as fis-urákba, mozgásba, tHrté)lésbe indula-trJkl:a sűrít. Jelenti azt az örökös égést, amelyben a múló id6 ,zer és ezer lángja )ob-ban és nyugtalankodik. De jelenti min•denek előtt a roppant képzelőerőt, az esz-s;;enciális fa.ntáziát: minden valaha volt és minden ma is élő valóság megidézésére rezzent a k1:lvetkez6be, - feltünnek sorra:
az árpádkori Magyarország, a felhős ti-zenharmadik század, a nádasok és halmok . közé rejtett kii.'! dunántűll falvak, erdőkbe
épített vastagfalú monostorok, szörnyű dú-lá,~k, 1:lnmagát pu!l'Z.titó esztelenség el-dőlő templomtornyok, királyi udv~ és rothas1-tó börtön, kún-mészá.rlás tatár-mlazárlás, - a templomok. a történelem és az Igazi mfivészet boltíveit érezzük csak Ilyen monumentállsaknak és egy-anyagból
famgottaknak. . meg-indító becsUletetiaég, a férfikarok páratlan és megbecsülni való ereje, a 1/myok, auzo-11yok vadvirág•tisztuága: közblll van vala-hol egy salakos szigetel5 réteg, egymás falvait dúló helyi ltisltlrá.lyok osztálya -e az erők nem talA.lkoJlhatnak, u i~Ag kiOllórbul, új sebek támadnak, új falvak égnek, s minden eröfeszités végső diadala mindig csak ennyi: megmaradtunk.
.A oo., fiai a tatárjáriú regénye. Felejt-heteUenUl ti1:11ta, kemltny fejezetek idézik Batu tii.borát, embereit, erejét. De az iga-li.n forró és félelmes vaió - a regény két.h&rmad& - a magyar élet felhaaíwtt epidennise: az a mélyben tucS romlá11,
ame-lyet a legnagyobb magyar elmék félelmee kárQ(nláa&i, elcaügged6ael, etborulálai, Ber-16Cnyi-6d&k éa lobog6 Sléchenyi-kif~adá-,aok tártak eddig elénk v~gtelen aorb-.n,
Eodolá.a>i Jáii.oa
N&iurt
~ ÚOD á.tolcaó módon tört6nebni regéoy, hoO ffl&-mely j6llam.ert fordUlat 6s eaem6n,-...or
fel-hlgitott, kifestett, ldesinotltot,t ~ lése", a. magyar u!zadok egyik zuginak görögttbzel való bevilf.gftua. A 1HI& fta'
úgy tllrt6nelmi regény, hogy mindaz, ami megmúl1h&tatlamll tnagf/ttr benne, u fd6telett1v6 ~ t , o ~ elft.l...-,.gü-t61 znegtlegtftott, · inlndea; '. kofl;,:~em
i=~t
Iegnqyobb ~&bel«"11totád
IWlll•BDBII