Athenaum kiadása, Budapest
Nem véletlenség, hogy az utóibbi pár esztendő folyamán Kodo-lányi immár a negyedik magy:aJr iró, aki a. magyar nemzet nagy tör-ténelmi sorsfo11dulatával, a tatárjárással foglalkozik. Kétségtelenül hatalmas és a maga népét egészségesen szerető iró számára szép fol- · adat ezt a tra:gikus kort a korszerü regényirás lámpájával megvilá-gitam. Kodolányi előtt hárman is cselekedték: Szántó György az.
Aranyágacskában, :Miakkai Sándor a Sárga vi:har:ban, Tormai Cecil Az ősi küldöttbeit. S hogy Kodolányi számára maradt még mondani-való, maradt még :x·.-: való 7.E:rület elegendő, annak bizonyi-téka ez a terjedelemre nézve is roppant átmérőjü alkotás; a két kö-tet több mint hétszáz oldal.
:Kodolányi ebben a müvében szinte nem is történelmi regényt, irt, hanem µj müfajt teremtett '!lJ kor . legfontQsabb kérdéseire kiter-jedő tanulmány és a regény között. Ennek a regénynek ,nincs is sze-rnély szermti főhőse, a főhős maga nép, sőt népek, amelyek mint gi-gantikus szereplők mozognak és viszik előre roppant dinamikával a cselekményeket. Három baranyai maigyar legény kalandos leány-rablásából indul ki ez a méreteiben szerteágazd és hatalmas tanul-mány, amelynek minden egyes sorából a messzi mélytégeket bejárt történelemkutató reflektorának éles fénye világit. A Baranyában le-telepedett, féligmeddig még nomád életet élő magyar nép köréből in-dul ki a t&ténet, annak a népnek a köréből, amely egy évezreden át szinte makulátlanul őrizte meg legjellegzetesebb sajátságait. Eze-ket a sajátságokat Kodolányi még mint gyermek szivta fel a vérébe
5 .ala,kitott:8J át ebben a regényében mondatokká, történetté, néprajz-zá és történelemmé. A világgá bujdosott Ernye és Bene ebben a re-•
gényben külön utakon jár, de ez az ut egy nép vérkeringésének pá-lyája s ha a regénynek ezeket a hőseit nézzük, elkerülhetetlenül ve-lűk együtt látjuk és érezzük az egész akkori Mlagyarországot a
m~:
gyeri urakkal, német és kun jövevényekkel, királlyal, kun kánnal paipokkal és kámokkal együtt. Es Kodolányi megdöbbentő valóság-gal tudja érzékeltetni az idő végtelen s szinte mozdulatlannak lát-szó tengerében a nép korszakokon áthullámzó s ibelsejében szinte teljesen változatla,n véráramlatát: midőn Ernye és Bene beszélnek, mintha az Ormánság mai embereit hallanánk ibeszélni. Kodolányi ezt a beszédet nem régi pergamentekről tanulta el s nem mestersége-sen archaizálta, ő ezt a beszédet a ma is élő baranyai magyar pa-raszt ajkáról hallotta s ezekből a swvakból tisztán érzékelte a ti--zenharmadik század magyar beszédének kristályos visszacsengését ..
Ezért nem érzünk soha egyetlen pillanatra sem mesterkéltséget ezek-ibó1 a forrás erejével felbuggyanó mondato~ból. S Kodolányi innen közelitette meg !8f kun nyelvet is, innen a mongolt s az egykoru né-met nyelvet, ezen a kerülőuton jutott el Benével együtt a k,unok és,
, '( .;Jf
. , ~ 3 0 . r~ . - 1~ ·
~tr ~-1- ~. N;i-Af;Y,
..
T
C&uka Zoltán: K•odolányi János: A vas fiai
mong,olok közé s tgy tudja kristály.tisztalsággal elénk vetíteni nemcsak .a. l!;un szokásokat, a le~korszeri1bb eszközökikel dolgozó néprajzi
leírá-sokat, hanem magát a kun. és a mongol lelket i:s. Igy jut el a mon-golok reális leirásához s 1gy fejt le róluk minden akkori és késóbbi
előítéletet és babonát. Igy kerül elénk Brutu kán, a kutyafejű ta-tár, mint ember, aki a haditanácsban gyengéd érrelemmel hóvirágot szagolgat s aki megmondja a maga pusztai és igazságos ;véleményét Európa »keresztyén« urairól s EJurópa erkölcseiről is, amelyek nin--csenek olyan sokkal előbbre a tatárok kegyetlen, de kevésbé görbe utakon járó erkölcse1nél.
Kodolányi ez alkalommal először nyult történelmi: témához · s döbbenetes az a megjelenitő erő, ameUyel a tatárjárás korát elénk tudja állitani, .nem is mint Vl8Jlami festményt, hanem mint vala.mi .remel~befaragott reliefet. Maga· a nép él előttünk s csak háttér
gya-nánt kertil elénklV. Béla alakja, háttér gyaigya-nánt a l;)ápa; és Velence, . akik a maguk módján igyekeznek a tatárral megegyezni, az egyjik a téri.tés, a másik az üzlet jelszavával. Ami 8.2l0nlban a Nyugat védő
bástyájára fontos; a pápa tényleges segitséget nem adhat a tatár el-len, legfeljebb imáiban ajánlja Istennek a királyt és Magyarorszá-got, Fri.dericus a. legnagyobb veszély idején ;ugyszólván kifosztja a
·védtelen földönfutóvá zuhant magyar királyt, Velence pedig egye-nesen Magyar,ország elpusztitására igyekszik szövetkezni a tatárral.
Nem csoda, ha Baiu kán megveti ezt a Nyugateurópát s nem érti meg ia. ma,gyarokat, akik nem akama:k szövetkezni vele, hogy egyiit-tesen vonuljanak Nyugat eUen.
De sok mindenre mutat rá még ez a regény, jelenségekre, ame-Jyektöl megdöbben a mai olvasá. Okokra, amelyek előkészitették a :tatárdulást, amelyek közvetlen következménye volt a szörnyü pusz-tulás. A szere;ncsétlen király tisztán látja, hogy az urak, önzése és kevélysége hová sodorja. az országot s megmondja, hogy a:mig ide-benn helytelenül vagy tulzottan felnagyítva, vagy ami ezzel rokon,
•csa:k lekicsinyelve látják a mongolokat, addig azok »többet :tudnak -rólunk, akár saját magunk. Mert mink nem látjuk nehéz hiibáinkat s konqk ostobasá6unkat, de ők látják«. S mig !8J tatárveszedelem egyre közelgett »IUDdoritó perlekedés folyt a király és a pápa között s a tatárok dulása már Endre idejében· megkezdődött«. A nemzet nagy tra.gikus sorsfordulata már sokkal, de sokkal előbb kezdődött
·s pecsételte meg az ország sorsát, semmint a tatárjárás bekövetke-zett volna, \81 nagy tragédia csak lo~us következménye volt az
előzmériyekriek, olyan következmény, amit már sem jóakarattal, sem bösiességgel nem· tehetett elhárítani.
Lehetetlen, hogy az olvasó ne gondoljon Miohácsra s lehetetlen hogy lélekzete még ne a,kadjon gondola:tban, eljutván napjainkig ..
De mikor ·legforróbb é.s legnyomasztóbb i8I regény levegője, ak-kor kergeti el a sürü felhőket a regényiró ;Kodolányi egyetlen gesz-tusával. S itt áll elénk a tragikus Ormáinságot annyiszot festő, a sö-tét és mély tónusokat kedvelő régi Ifulolányi után az uj Ifu:Lolányi;
a reménykedő, bizó és optimista iróL Mert a legszörnyübb tragédián
t-
-Farkas Gei~: ,Keynes: A munkaaJ,kalom köz.ponti kérdése
---
tul is rámutat a népre, rámutat ennek a nemzetnek...
ősi---
gyökereire, amelyek hiztosan fogódznak a talajba s amelyeket nem ránthat ki onnan semmiféle vihar, mert egészségesek voltak s ma is azok. Be-ne, aJtj végigszenvedi a tatár rabságot is, a vihar elcsend~ültével vissza.tér falujáiba, uj életet kezdeni. S ez a;z uj élet tulajdonképen a régi, a változa.itlan, a nép kinnal és fájdalommal terhes, édesre-ménykedő örök élete, a tenger, mely áthullámzik az idők végtelen-jén. Ennek a földbegyökerezö életnek örök és mély értelmét érezi Bene, a:ki mindössze annyit válaszol apja faggató kérdéseire, mikor a:z szeretné tudni, hogy mit is látott, mit tapasztalt tatárok rémsé-gei között és kunok nomád életében: »Sömmit«. És ezt nagyon hal-lcain mondja.
Vajjon mit látott a -falujából előrancigált és egész világot be-járt magyar legény a világháiboru ezer rémségei között? Semmit, bizony senu:nit. És ennek a hallgatásnak van igaza, mert ez a hall-gatás az ~ietet ezerszer többre becsüli minden gyilkosságnál, az.
őszinte életigenlést minden kegyes, V'algy kegyetlen halálos hazug-ságnál.
Kodolányi nagy regénye a tatárjárásról mellbemarkoló és igaz-ságokat táró, megdöbbentő és egyben vigaszta:ló munka. Olyan.
mmt a halálraszánt gályarabok élete: minden mély fájdalma és vi-ga.im.ala.n sötétsége mellett is telve van hittel és örök emberi hím.~
kodással. .