Kovács György: A vas fiai

Okt.

Okt.

Okt.

Okt.

Okt.

Okt. 1.

Okt. 4.

Okt.28.

0kt .30.

Nov.

Nov.

Idegenforg~lom cégér nélkül.

A

csend országa: Suomi. Részl. Nov.7.

A hajó öt percre megállt ••• e.

(K.J.}:

^A

bagoly.Kárpáti Aurél elbeszélései Finn ir6 magy,r földön. e.

Nov. 14.

Nov. 22.

Nov. 29.

Dec.

Kelemen János: K.J. A vas fiai Képtelen történet. E. 9 f ol,;ytatásb.in

(~i-sj:

^A

fe~verak visszanéznek. Zilahy Lajos uj reg.

Dec

.13-dec .23 Dec.15.

- Betyár. Móricz Zsigmond uj regénye Dec.16.

Milota:, István: Az irodalom karácsonya. e. ^{Dec .20.}

Bucsuzó

napsu.gBr. E.

Dec.24.

Az uj B:'-~arten-dijasok

M

Dec.29.

Üdvözlet Varsóból. e.

^Dec.

^30.

"t<>rstai-iltoja,''.

Egy

délután .Finnerszá.gban Az Est Hármaskönyve

______.,,

írótársadalom egyilc lcimaaasló ér-íélce. Dús, siherck/Jen uci::.daa pálya-futása során most lwµta rnca a Baumgarten-díjat is, ami évenként fémjeizi a maayw· írás mcstcrci-1iclc 11wnl:ásságcít.

Belépett a szobába * és megállt.

Olyan .bizonyt'alanul érezte magát: a feje fáracltari kóválygott és ólomno-tléz volt, szeme fájt, végtelen be-függönyözetlen ablakon bevilágított az

uccai gázlámpa fehér fénye s máev rajzokat vetett a mennyezetre. Csend volt, a külvárosi szük, apró uccák nehéz csendJe, mit csak a távol köz-lekedő villamosok clurüzsol~sa és egyhangú csengetése szaggatott meg.

S a szobában nehéz tömegek váltak láthatókká . a félhomályban. Egy-~egy bl!-tor, a~ elkészített fehér. ágy pár-nái: a · könyvespolc lexikonjainak egy-egy aranyozott liáta halványan . csillogott .. ·. · A levegő nehéz. volt,

fül-ledt, kiszipolyozott. · · ·

··· Kovács Kálmán nem gyujtott vilá-got; Fáradt mozdulattal vetette

ma-gáJ

az ágy' mellett lévő székre, lehac

• hogy lehetséges-e tá1'sadalmát püsz-' tán: gazdaeá!l;i alapon megszervezni,

Uvagy kell-· oda .az ember metafizikai

• lehangoltság, fáradt, kihasznált Jelké-bőJ fakadó merev megiiem~i·zés és

·· érezni • nemakarás ült az a.gyári · .... s· a tagadás álláspontjára helyezkedett s legyintve~ mondta: · · fa-latért folytatott sivár, buta ro!Joto-lást ...

I<özben levetkőzött, beledőlt az á'3yba s ~jét két tenyerébe fogva, a bolhák, ' . végigbizseregték egész ki-nyujtott testét· s nem hagyták meg-fogni magukat. Az idő éveknek •R'tt-szott: . Végre belátta, hogy neri{itud.

aludni, hanyattfordult, keresztbé tette · mellén a . kezeit s . mély lélegzetet vett.

mert. Osszeszorított .fogakkal várta, hogy mi lesz .. Félt kinyitni a szemét, ..

.· mert érezte, tudtn;hogy ha megmoz-dul, belemar a fekete macska. -·Ter-mészettudományos. nevelés! - villant -·.· á~. az , agyán s miÍltha lelke csodálatos:· visszafeküdni · nem mert mégse, Ellenben· űjra·_.fölkerekedtek•· a SZÁmok; h'lli>nf6ka liiktP.t'ltt

s

v:=t.lilmi zagyva cikkre . g<mdolt,

amit

egy ltépes hetilapbán egyszer éppen hogy átfu-tott s nieg sem értettegészeri. A cikk arról szól; högy az ,ember lelke Vil'" ·

· lami finom. fluidum volna,. amit le, is fotografáltak egy haldokló ember

ha-. lálának , ha-.ha-. pillanatábanha-. Eha-.s hogy a zses n~,k iJ>:esmit _.sugároznak \ü. a .fejük"

b?l.; ezért ábrázolják: a szentelj:et. gló~

Tlával. s a.mint ezek a dolgo~ meg'< ' fordultak· Kovács. Kálm_án . elméjéberi, e.~Y~zerre .·· r.sak az ií.nyját látta fe-. küdni a dívánon, csontos hófehér kezé-összektilcsolva a. mellén,· mozdulatlan

· feJére fekete kendő volt, boríh'a. .lgy

resz-kető fénykéve. Most egyszerre szerette volna nagyon mPgsiratrii · az anyját:

De .a félelem visszafojtotta a könYc nye1t. · Homlokára hideg izzadtság

ve-rődött, didergett, a gyoll1ra kóvály•, gott s fejében clörömböltel a f;;ámok'i . Az a kellemetlen goncloh1n túmadt,' hogy minden sarnk!Jci figyelik.

Mintha köröskörül . szelle11ekkcl lett volna tele a szoba. - úriéten -

:-1imogatta. Köröskörül magns, komor;

llázak sötétlettek s az ég keskeny sza· !

Miatyánlc elfelejtett monüatnit reci·

i

tálja· öntudatlanul, de hiba nélkül. !

A 1~11 ma~ya, mesferei

A VAS FIAI

. lrta: . l<ODOLANYI JÁNOS (Magyarország)

·: • Az új magyar elbeazéllí prózalrá11

leglz-1 , • dloeább mllvészel közé tartozik Kodolányi

János, aki ez évben t,ejutott a Baum,gar-ten-dlJ sz.erencséi nyertesei közé. Hónapok-kal . ezelőtt megjelent nagyszabáll!I kiét kö-tetes regényéblH a ta1árjáráa korát realista módon m~göröklt/S ~Vas fial"-ból, - ame-lyet annak idején részletesen ismertettünk, - közöljük a következő részletet.

- Ett vagyok, anyám - kiáltott most egy menyecske s kilépet1 az asszonyhá.z-ból.

Gyöngy, a iiatalas-szony, mosolyogva á.Ut a napfényben. Miközben beszélt. sebesen fonta a haját, majd feltekerte· a tarkójára s lekötötte a fehér kendővel. Pirosarcu, bar-naszemü, kissé alacsony, kerekded menyecs-ke voLt, ezért nevezték már kiskorában , , , , , ;. Gyöngynek. S mindig 11cvetett. akkor Is, ha Az asszouyok hazabol kile,oett .Fercza kq_molyan beszfü. A szemében csillogott a

!lén!.· Pislogott egy d_arab!g· a felkelo. nap mosolygás, meg az' ajka. csűcskein. Vászon-réoyében. aztán buzgon vizsgálta az egbol- pendelye féloldalt az inge korcába füzve, tozatot. Nagyot sóhajtott és K~let fel_é for- lábszára térden felül klcsillant. S inge alatt dul~ keresztet vetett. Aztán k1áltozm kez- keményen, gömbölyilén feszillt a keble, dett: . . még a kis piros csecsbimbó Is átsiltött a - Jánoska, Palika! Fönkött a napi ruhán. Amint bekötötte a fejét, szaporán be-ik kiáltásra két mezítelen fiucska buJt · ki fordult a házba s egy csobolvóval tért

vlsz-a.z.

asszonyházból. Kócosak voltak. iistökük sza, fürgén • leballagott a bodonkuthoz . s öetelógott a· szemiikbc. Asltoztak. hunyo- kötMlel friss vizet huzott. Vett belőle, a szá-ro&i,ak. A kisebbik, Jánoska, nyaf.ogott: iába s kezeire csorgatva a vizet. megmosta

- Eédös szülém, aggy enni. · az · arcát és a nyakát. · · . - Lá, még ki se_ tö~ülted · a szömödJbiit a ...:.. Qyertök, verágom; - · mondta a lusta osJpAt, QSztán má onnr akarsz - duruzsolt kloSfluknak _ mossátok meg szépen az ar-a vénaszony. - Tán megéhöztél álmodba, cikátokat.

verá~r::i;s'k.a am

álmodta, hogy nagy utat A Muk ?yüglödve olda}ogtak az anyjukhoz tcvótt, Jemönt egészen a Disznórévjg, osz- - Ugyis a vizre méik, -'- nyafogta János-tán száz disznót haitott át a Feketehögybe ka - mér kell mosdani?

- magyarázta a másik krsiiu. - Ezér éhö-. - A vizre mégy hát, ugyan bá mennél:-zött meg annyira. · . oktatgatJa a vénasszony. - Vlsszétök a !ds-_._ De Iá. előbb ·meg keff feJnf - biztatta horgot. klshálót. kis (Jat. Sel'6ttötök dol~oz-öket a sxüléili'k. - ft.r.~·:'.tok lmbu}t-e m4?. nt. ! ) ( ) . a . ~ Is Jobban rn:1~. ha uk

J;,ur ^vV,w

{(~~)

;f1rr.r-1r

)~.4. t.

pöu megmosódtok. Nízzétök c&ak. a<lig szót-tam, má erösebben fénylik 1

A fiucskák, tenyerjhket a· szemllk elé tart-va, bámulták az eget. Csakugyan. a nap egyre vidámabban. fényesebben és tüze-sebbe:1 emelkedett a tölgyes mö~I. Erre ök ls vettek a szájukba vizet s megmosták az arcukat és a kezüket.

Öcsöd teljes buzialommal fujta a tiUköt.

A fák dus lombjai közfrl nagy rikácsolás-sal és kodácsolássaJ rÖIJ}pentek le a tyu-kok.

Teréza néni a nem messze kérödzö' tehe-nekhez ballagott.

- Hát dédapátok vai há lőtt? - kérdézte Gyöngy a fiait. ....,. .Járköl c~ész éccaka.

-A. férfiak házából kibujt Sas. Gyöngy ur.a, a kéi kisfiu apja. Harákolt .. köpött. v,izsgá-1-gatta az eget. 'Szétvetett lábbal . állt a há:l előtt, hosszu hala a vállát verte. kisingét dagasztotta a hajnali· szél, gatyáját csontos,

erős lábszáralra csapta.

- Ággyon Isten ió röggel

milllnyánk-nak. •. . . .

- edösapám ! edösapám 1 ... kiabált a kisebbik fiu. - Ugy-e, máma csinálsz · ne-kűnk. kiskec6t? .

- Hát a· Jóröggelt? - mordult rájuk az apjuk tettetett szigorrat - Csak ugy buJ-tok eló, mLnt a kismalacok. Medt.arai'Szik ám a ió Öregisten, ha nem az ü nevével kezditök a napot!

- JóröggeLt ! Jóröggeltl Ad.ion Istoo ló-röggelt 1 - siva!Lkodtak a fiuk ·s apjukhoz rohanva élitkarolták a oombJát. odadörgölt6k aroukat az öléhez, rá.11cigáJták a ~atyájá.t, ugráltak egy-helyben és 11evettok, mint a

ne-vető r.:.trf'-gok,

Kodolányi János: A vas fiai Két kötet. Athenaeum-kiadás, 1936.

A tatárjárás izgató, aktuális problémává lett íróink szemében. Az utóbbi évtizedek megtanították őket arra, hogy újonnan kell szemügyre venniök a magyar történelmet. Ez a csaknem hétszáz esztendős katasztrófa különösen alkalmas arra, hogy a világháborút átélt nemzedék a maga szemével vizsgálja meg. Megsemmisülés, amelyből feltámadt az országi Hibák, bűnök, amelye-ken okulni lehet! Kelet és nyugat, kereszténység és pogányság, német hű­

bériség és egyenlőségre, vagyonközösségre felépített mongol társadalom!

Nemcsak a problémák szempontjából, de művészileg is sokféleképpen lehet megfogni ezt a gyümölcsöző témát. Nemrég Makkai Sándor hatalmas Piloty-stilusú képet festett róla, középpontjában a király alakjával, az ,áldo-zat, érdekes, vallási és lélektani konstrukciójával, epikus csataleírásokkal.

Kodolányi János mintha programszerűen mindennek ellenkezőjét akart:1 volna megcsinálni.

A Vas fiai-ban is érdekes IV. !Béla alakja, a meg nem értett emberé, aki-nek ideálja nagyapja, az «öreg Béla>, de ennél az ideálnál is erősebben for-málja életét az a vágy, hogy jóvátegye apja bűneit, visszacsinálja minden cselekedetét. De a király és egész udvara háttérben marad, a nagypolitikából keveset látunk, az untig leírt csatákból Kodolányi hőseinek szemével annyit, amennyit Stendhal hőse lát a waterloo-i ütközetből: vagyis jóformán semmit.

Kodo~ányi hőse: a magyarság, vagy még pontosabban: a magyar nép;

Egy nemsikerült leányszöktetés miatt világgázüllő ormánsági legények szemé-vel látjuk meg az országba beköltöző kunokat, az Endre-adományozta birto-kok visszakövetelése miatt lázadozó nemes urakat, a király udvarát, a tatár tábort.

Kodolányi nem szentimentális népbarát, nem is átlátszó tendenciákon lovagló agitátor - hanem művész, aki ismeri a népet. Ormánsági halászai, . kóbor kunjai nyüzsögve élnek a két kötet hétszáz oldalán. Az a rengeteg

nép-rajzi és nyelvi tanulmány, ami a regényben lépten-nyomon meglátszik, sok-kal kevésbé fontos, mint a mai - örök - nép ismerete és a művészi meg-elevenítés képessége. Minden egyes jel~net az átéltség hatását teszi az olva-sóra. Van tipikus magyar, kun, tatár jellem, de ezen belül csupa egyénített alak, százszámra. ~nt .a jó drámában: igaza van mindegyiknek .. A tafiir-Ts .~_rii_:a_ maga igazát azzafa nyugattal szemb!!n, ámely"keiisit(iiysigroDieiz~C

fs alattomban innen is, onnan is szövetségi ajánlatokat tesz neki. Béla és a magyarság, mint azelőtt és azóta . annyiszor a törtériélémben;·- a .. naiv becsa-pott szerepét játssza. Ha van, akit Kodolányi csak kívülről tud nézni, az el-nyomottak gyűlöletével vagy a becsapottak bosszúvágyó megvetésével: az a birtokain és jogain kívül semmit látni nem· tudó nemesség (a félbolond Beke ispán páratlanul eredeti alak ebből a körből), a cinikus osztrák Frigyes, az országon élősködő és nyugodt lélekkel a tatárhoz pártoló idegen (Sámuel) ::_ s mint a mesemondó, ő is költői igazságszolgáltatást gyakorol velük szem-ben. ,Megöleti a jutalmát váró árulót, arculvágatja a királlyal a hitvány osztrák herceget.

· tAhogy az egész történetet a nép közül és a nép szemével nézi, úgy nézi az újjászületés megindulását is. A befejező idill megint az Ormánságban ját-, szódik: olyan területenját-, ahová a tatárjárás el sem jutott s az emberek még

mindig mesebeli alaknak tartják a ,kutyafejű tatárt>. Itt, ezen a földön «sok minden» történt az elkalandozott fiú távollétében: a viharban elpusztult falut más helyen építették fel, új földeket törtek, öregek meghaltak, gyerekek szü-lettek. A hazatért fiú pedig, aki meglakta a kunok sátrait és tatárrabságot szenvedett, azt mondja, amit a világháborúból hazatértek mondanak: ,nem látott semmit, nem történt vele semmi. Megházasodik, új életet kezd ...

Ebből a látszólagos békaperspektívából, ezzel a nem látszólagos, hanem művészi - objektivitással mutat rá Kodolányi a magyar élet gyilkos hazugságaira és éltető, reményt adó örök igazságára.

Hogy ez a tiszta epika olvasmánynak nem mindenütt könnyű, annak a túlzásbavitt nyelvi és néprajzi bravúr az oka. Ha iMakkai Sándornál bánt az alakok túlságosan mai beszéde, Kodolányi viszont kelleténél többet vár az átlagos olvasó teherbíró képességétől. Ormánsági alakjait tájszólásban beszél-teti, de még ezt a tájszólást is igyekszik a Halotti .Beszéd korába vissza-régiesíteni. .Erősen antikizálja az urak beszédét is. Érezteti, hogyan beszél magyarul egy kun vagy baskír, va:gy egy szláv eredetű, magyarul hibásan tudó pap. ,Ebbeli gondjában odáig megy, hogy el nem mulasztaná jelezni a mongol táborban szereplő kínaiak selypítő beszédét. Sok ismeretlen magyar tájszón kívül kun és tatár szavak, sőt mondatok vannak a regényben, akár-hányszor magyarázat nélkül. Ezeknek az idegen szavaknak idézőjelbe tevése vagy dűltbetűs szedése etnográfiai tanulmány jellegét adja egyébként telje~

művészi elevenséggel megírt részeknek is. Azért sajnálom ezt, mert Kodolányi könyve arravaló, hogy az olvasók ezreit tanítsa meg a magyar nép, a magyar sors igazi látására. Mindenképpen: maradandó könyv lesz és kevesedmagával emelkedik ki a mai napok sok mindennel megalkuvó irodalmából.

Benedek Marcell

ffi

A J E L

In document Szeretném átölelni a világot (Pldal 169-173)