.Irfa: Szabó Zoltán
A
TŰRTÉNETI műfajoknak konjunktúrájuk van napjainkban. Egyre-másra jelennek meg vaskos, rendesen többkötetes «történeti életra jzob.Ezek a többnyire egészen értéktelen írások inkább a kiadó üzleti érzé-kének a sugalmazására, mint az írói tehetség belső parancsai nyomán születtek.
K-0dolányi János nemrég megjelent kétkötetes történeti regénye, A vas fiai, nagyon messzire esik ettől a tömegterméstől. Kodolányi nem regényalakot keresett a történelemben, nem patinás romantikával ellátott hőst, hanem magát a történetet kereste, magát a multat. Éppen ezért regényének cselek-ménye nem is bonyolódik, egy figura, vagy egy eseménysorozat köré. A vas fiai
hőse a tatárjárás-korabeli magyarság, a maga egészében és a maga teljes-ségében, szociális rétegzettteljes-ségében, vezetőivel és parasztjaival. A regény első
sorban társadalomrajz, ami történik benne, az a társadalommal és a magyar-sággal történik. Az egyéni sorsok csak arravalók, hogy ennek a történésnek fogható megjelenítését szolgálják. Három ormánsági legény alakjában az akkori parasztot rajzolja az író; azzal, hogy egyikük a király udvarához, másikuk a kunokhoz, harmadikuk vidéki urakhoz kerül, annak a lehetőségét
akarja megadni, hogy az akkori társadalmi tényezőket mind felvázolhassa.
Mintha minden történés, minden személy, minden jelenet és minden párbeszéd ennek a követelésnek az igénye alatt született volna meg ebben a regényben.
Az író be akarta mutatni a kort, az akkori magyar sorsot, akkori szándékokat és jellemeket, a magyar életet a tatárjárás évtizedében. Ez a feladat nemcsak regényírói, hanem kissé tudományos is. Kodolányi vállalta a tudományos
1 Uehli, i. m. 231. 1.
223
l:J,1.- ~ ~ú ,{9S'f ~r-, 1,.r»-_
t 2-?::, --- i.1 (;;
~tt
SZABÓ ZOLTÁN r937
kutatás szükségét is, széles és alapos történeti és nyelvészeti tanulmányokat végzett, hogy alakjai lehetőleg ne olyanok legyenek, ahogyan mai író elkép-zelheti őket, hanem olyanok, megközelítőleg olyanok, amilyenek lehettek.
A vas fiai megírásában mintha kétféle szempont vezette volna ; az egyik : hüség a valósághoz és történethez, a másik : hüség a problémákhoz, amelyek abban az időben problémák voltak.
Az első kérdés: milyennek látja a magyar középkort az író? Középkor-rajza szögesen másféle, mint Gárdonyié volt, vagy mint Makkai Sándoré.
Gárdonyi egy szentimentális figurán keresztül próbálta láttatni a kort, Makkai Sándor a királyon, hadvezéreken és főembereken keresztül. Kodolányi parasz-tokon keresztül próbálja megmutatni, egy térítő baráton keresztül, kisebb, tehát korhoz illőbb alakokon át. Nem véletlen, hogy könyvének elolvasása után a kunokat térítő barátra jobban emlékezik az olvasó, mint a szintén
szereplő országló püspökökre, és néhány kisebb kun vitézre jobban, mint Kötenyre. Kodolányinak ez a látásmódja, mely az egész társadalmat és nemcsak annak vezetőit és urait akarja befogni a maga látókörébe, határozza meg közép-kor-szemléletét. Egy durva, kissé még barbár népet rajzol a fejlődés különféle fokain, a kereszténység különféle hatásai alatt. Ez a nép nem szelíd, mint Gárdonyi szerzetesei, hanem komor, kemény és zord alakokból áll össze.
A térítő barát, aki különben a regény egyik legremekebb figurája és az egyik legjobbra sikerült személyi megjelenítője a középkori magyar kereszténység-nek, goromba és símogató, korholó és atyáskodó egyszerre. A renitens és nehezen
keresztényedő kunokat <1édes, disznó kipcsák kutyáimnak» szólongatja, gyó-gyítja őket, prédikál nekik és ide-oda kóborol közöttük. Egészen szentferenci alak. Ahogyan a haldokló öreg pogányt meg akarja téríteni, olyan plasztikus jelenet és olyan valódi párbeszéd, amilyent Móricz Zsigmondon kívül aligha tudna más is írni mai íróink közül.
Az a középkor, amelyet Kodolányi rajzol, hogy építészeti példával éljünk, nem olyan, mint a kései gótikus templomok. Nem cizellált, hanem merev. Figurái nem elrajzoltan szellemiek, hanem testesen földiek. Illőek
azokhoz az emlékekhez, melyek az Árpád-korból fennmaradtak, a megtermett románstílusú tornyokhoz, a zsámbéki romhoz. A mongolokról is egészen más képet ad, mint az eddigi írók. Nem próbálja idegen szempontok szerint ítélni és elítélni őket, egyszerüen megrajzolja ezt a hatalmasan előretörő ázsiai népet, harag és elfogultság nélkül, sokkal értőbben, mint általában szokásos volt nálunk. Mongoljai valóságos lények, nem kutyafejű tatárok, ördögfiak, hanem
egvszerűen keletről nyugatra hullámzó, áradó nép. Reális korszemléletéről
tesz tanulságot, mikor a befejező rész ormánsági jeleneteiben a parasztok, akik ott nem érezték a tatárjárás ostorcsapásait, alig is hiszik el, hogy keresztül zúdult hazájukon. Hiszen ők azokon a vidékeken nyugodtan művelhették
a földjeiket, járhattak a templomukba, a mohi csata csak kósza hír volt szá-mukra. Általánosságban egész látása nagyon reális, minden páthosz és póz nélküli, nem terheli szereplőit olyan honfibúval, ami akkoriban bajosan fog-hatta el őket. Nincsenek a könyvében prófétai figurák, akik előre tisztában vannak azzal, hogy milyen kihatásokkal fog járni a magyarságra a mongolok
győzelme, hősei nem úgy látják a történetet, mintha történelem lenne, hanem úgy, mint a jelent. Ez tulajdonképen magátólértetődő lenne történeti regény-ben, de sajnos, legtöbbször, nem magátólértetődő történeti regényiróink számára. Nálunk legtöbbnyire díszmagyarban vonulnak ki a királyok és
főurak az ellenség ellen, lehetőleg <<hadvész-ülte képpel». Kodolányi tudatosan szembeszáll ezzel a hamis romantikával. Nem aknázza ki a széles harcleírások kínálkozó lehetőségeit. Maga a mohi csata is csak néhány oldalt foglal el könyvé-ben. Nem azt mondja el, amit mások sokszor elmondtak már, hogy miként folyt le a csata vagy kik voltak a balszárnyon. Csak néhány fogoly magyar.
hentereg összekötözve Batu tábora mögött, őrei között egy gödörben. Hallják a magyar kürtöket és a mongolok tülkeit. Ezekből az összevissza, hol itt, hol ott
1lll
,.
•
Április KODOLÁNYI JÁNOS REGENYEI
felmerülő hangokból kísértik meg maguk elé állítani a csata menetét. Fék-telenül izgalmas része ez a könyvnek, sokkal izgalmasabb és sokkal plasz-tikusabb, sokkal érzékeltetlSbb és sokkal többet mond, mintha a szerző megraj-zolta volna magát a csatát.
Ugyancsak a kor iránti hűség késztette a szerzőt arra a páratlan erő
feszítésre, amélynek eredménye a könyv nyelve. Kodolányi, hogy a kort meg-jelenühesse, egészen külön nyelvet alkotott. Természetesen nem archaizál a szónak szorosan vett értelmében, hiszen a XIII. századi magyar nyelvet képtelenség rekonstruálni. Archaizálása nem filológiai, hanem hangulati. A
nép-nyelvből megpróbált egy olyan nyelvet teremteni, mely visszatükrözheti valamennyire a magyar középkor hangulatát és magyar beszédének ízét. Igaz, hogy ezt a nyelvet Kodolányi az olvasó kényelmére való tekintet nélkül hasz-nálja, de bizonyos, hogy ez a nyelv olyan stilusbravuroskodásra adott alkalmat, amilyen Laczkó Géza Német maszlag - török áfium című regénye óta példátlan a magyar irodalomban. Hogy néhány jellemzőt említsünk: ezen a kissé archaizáló népi nyelven érzékelteti a kun és a magyar nyelv közötti különb-séget, ezen a nyelven érzékelteti, hogy egy kínai miként beszél hibásan és selypítve mongolul. Persze valószínűtlen, hogy ezek a próbálkozások fednék a tényleges akkori nyelvet, de bizonyos, hogy külön hangulatukkal, amelybe az olvasó, aki a könyv minden értékét élvezni akarja, szinte bele kell ragja magát, egy külön világot teremt, sajátos atmoszférát, amely legalább annyira távol esik a mától visszafelé az időben, mint maga a középkor.
Kodolányi új regénye nem könnyű olvasmány, a történés epikai széles-séggel é~ lassúsággal folyik, a regény cselekménye szétágazó és bonyolult.
Szerkezeti hibákat bizonyára rá lehet olvasni, de kétségtele~ az is, hogy A vas fiai az utolsó esztendők egyik legnagyobb műve, ritka erőfeszítés és teljesít-mény, kiemelkedő állomás magának az írónak pályafutásában is.
AZ ÚT, amelyen Kodolányi János idáig eljutott, sok kisebb regényen keresztül vezet. Sorkezdő gyöngébb regényeit, mint a Tavaszi fagy és a Fut6túz,
követő írásai mind egy kissé az Ormánság levegőjében születtek. Minden író munkái mögött ott áll egy táj, ez a táj Kodolányi Jánosnál a szülőföld, a
«kire-pítő fészek», a dús fűzfákkal teli gazdag vidék a Dráva és_ Feketevíz között, ahol fehérben gyászol a nép és biklában járnak az asszonyok. Ahol ma már egyre kevesebb a gyerek és több az öregember, ahol fogynak a falvak és gazdag
művészetű ruhákban haldokolnak az egykés családok. Ez a táj otthona maradt Kodolányinak, az írónak, akkor is, mikor Kodolányi, az ember, elkerült már onnan. A szülőföld útravalója az író számára kettős volt. Az egyik: a gyer-mekkor, az úriházban, de parasztgyerekekkel töltött gyermekkor egyéni élményei. A másik : az ormánsági parasztság élménye. E két éléménycsoport szerint különíthetők el egymástól körülbelül összes eddigi regényei. A Feketevíz és a Szakadékok a gyermek memszeretem úri otthonáról» beszélnek, melyből
kivágyakozik, a Feketevízben a parasztgyerekek, a Szakadékokban a falu felé.
A Börtön, a Szép Zsuzska, a Sötétség és körülbelül összes novellái arról a paraszt-ságról beszélnek, amelyhez Kodolányi közel érezte magát, akár mai regényt irt, akár történetit. A két csoport közül a paraszttárgyú és paraszthősű regényei azok, amelyek - bármilyen jó írások legyenek is akár a Feketevíz, akár a Sza-kadékok - az író -arcáról, stílusáról és mondanivalójáról többet mondanak.
Sokban az elődökétől szögesen különböző parasztlátást reprezentálnak és egé-szen A vas fiai megjelenéséig ez az újfajta parasztlátás volt a legjellemzőbb
, Kodolányi Jánosra.
Arany Jánosnál olvasunk a parasztról, aki, mikor elverte a vetését a jég,
keserűségében és istenkáromló dühében maga állott neki, hogy a jégveréstől
meghagyott hajtásokat cséphadaróval szétverje. Valami ilyen fogalmazású elvakultsággal: «Ha már Isten pusztított a földemen, pusztítok én is>t. Ha irodalmi példát keresünk Kodolányi parasztlátására, ez a példa a legtalálóbb,
2tS-~60
- - - - - - - - - • .- .,,._ J ,...., ,. ,. "' ._,, ,._._ .AJ V A..J ..L' .L A..J ~ .l.<j,j/
ez a keserű és elszánt dühös paraszti arc, ez az önmagát emésztő. paraszti jellem.
Kodolányi parasztregényeiben jórészt ilyenfajta figurákat rajzolt és ezzel szán-dékkal, vagy öntudatlanul sokkal reálisabb paraszti jellemvonásokra tapintott rá, mint az előtte járók többnyire inkább «népies>>, mint «népi~ irodalmunkban.
A Börtön című regényének hőse egy kuporgató, gyűjtögető, vagyonőrző
paraszt, levegője a veszekedés, mozgató ereje az indulat. A Szép Zsuzska egy szinte népmesei, balladás figurát rajzol meg hősnőjeként, a Sötétség az egykéről
szól és témája egy magzatelhajtás. Nem vidámító és nem a parasztélet sötét színeit letakaró írás egyik sem, Kodolányi éppen ezeket a sötét színeket emeli ki és húzza alá. Békültebb és kevésbbé keserű írások csak a novellái közül találhatók, a Küszöb című kötetében. E novellák közül sok a remekmű magas-ságáig emelkedik, így József, az ács, a novella a két hazulról elkódorgó
gyer-mekről és a többiek. ,
Ha etikai szempontból bírálja az ember Kodolányi írásait, kétféle ítéletre juthat. Ha az lenne erkölcsös író, aki jótékonyan letakarja a bűnt, akkor el kellene ítélni. De az igazán értékes és igazán katolikus ítélkezési szempont szerint, mely szerint etikus író az, aki megírl" a a bűnt is, de etikus alapon írja meg, - Kodolányit erkölcsös írónak kell e ismernünk. Kétségtelen, hogy írásai nem zárdalektürök, kétségtelen, hogy parasztjai szabadszájúak és károm-kodnak, de kétségtelen az is, hogy az igazi és nem elszentimentalizált parasztok szintén szabadszájúak és szintén káromkodnak. Az pedig nem vitatható el, hogy Kodolányi minden írása mögött megbújik az erkölcsi célzat. Olyan író, aki nem stílusában, hanem témaválasztásában etikus. Minden parasztregénye egy-egy erkölcsi ferdeség paraszti megjelenését hozza. A Börtön a «földhöz-ragadt» paraszt materializmusát mutatja meg és azt a levegőt, amelyet ez a fukar, vagyonára vigyázó paraszt maga körül teremt. A Sötétség egyenesen irodalmi formájú vádbeszéd az egyke ellen. Kodolányi erkölcsi mértékének milyensége legjobban talán ennek a nagyobb novellájának az atmoszférájában
tükröződik. A legsötétebb és legreálisabb színekkel ábrázolja, hogyan pusztítja el az egykés falu a fiatal anyát a magzatelhajtással, mikor az anya második gyermekét is világra akarja hozni. Démonian kegyetlen és sötét írás, de - és itt felel meg az etikai követelménynek Kodolányi János - szükségesen és
leleplezően az. E novella megjelenése után éppen katolikus részről hangzott el az a vélemény, hogy meg kellene vétetni valamennyi népkönyvtár számára.
Megjelenítő erejével, keserű és kíméletlen valóságábrázolásával sokkal haté-konyabb vádbeszéd az egyke ellen, mint bármely unalmas intelem.
Ha az író a valóságot a maga realitásában és a maga sötétségében ábrá-zolja, annak mindig meglehet a magasabb célja is. Ahogy az értékes katolikus íróknál, például Mauriacnál is így van. Mert jó könyvben nem az író prédikál, hanem a könyv maga prédikáció. Kodolányi a kevés magyar író közé tartozik, akik vállalják a problémákat. Szinte minden írása egy lelkiismeretes felfedező
cselekedet és egy cél szolgálatában áll. Ez a cél a magyarság érdekében való.
Az az értékelési szempont, amely sokszor célzatos igazságtalansággal és
megtévesztő szándékkal akarja baloldali és jobboldali írókra elkülöníteni a ma-gyar írás művelőit, Kodolányilánosban nem találhat megkapaszkodási alapot.
Lehet szó arról - mi is tudn nk példákat felhozni - , hogy eszközeivel oly-kor átlépi a kellő határokat, de írásai a magyarság szolgálatára rendelt írások s ha nem is katolikusok a szó világnézeti értelmében, lelkiismeretesek a szó katolikus értelmében. Minden írásában a magyar létkérdések, a magyar hibák,
bűnök és esettségek tükröződnek, Nemcsak az irodalmi életben, hanem a szellemi életben is van és lesz hatásuk.
226
_j,
: iKer:avá'ba:n va,gyu.nk, Alivi ' Jaroehfatis·
1irópap
Ji6viall
lepett mr8klá.0áb.·A t-'"'f:a:>,tú;1' ' • 'l;"~ ' J' ' .'Yllill
-s_ ,az a1v6 orgionalbo'krok feihétbe · ö l t ~
~ o o ~rid V'an 'köröskör.ül,
é. \kaiyMka:'
~n d ~ o l a tüz. A paip dolg-oz6szobá.j~\
lban ;piros és sárga szőnyegek, ·
himzett ~•
§Mc,
székekre 'Vetett prémek, a,könyVá;ll~
lv~o11
lfinn és ma,gyar cserepek,fai-agai;-~ teslLilc bartáitsagosa,n ·.· otthonoosai s
iliiP
l
l~gg~ a ha.n~tot. Magyaros'swhye~ékjt
falon .. iMex:t •ki· ne tudná, liozy · Ja.rv'entiűS~
!egyike
a legöszinté!tfu ma~baráfokiüllk}t;/hogy
annyira ma,gya.rnilk · érzi · ·~t,t
' ' ' ' •, ' ' •:· '·,«,, ..
sane:nnyire finnek? Ezt pedig 111emcsá. l'~
maígya.r színek hirdetik; harie-m három!ití'ciJ.;
gyartá'l'!f)IU tört~nelm,i · ·
reg6n_ye : is;
,tn~Íy~~'.i~
'nagy sikert arattak. s· töN> lllMU'
'$.jií-'.
ootak. szflmá.ra„ tovMM. az~ •.
'.fü:i,gf
1~i 1idén V?,lt n,egy~er Magy&rűtszá.go~f:~(~'.1:fU~
k&ep~ tért. rvissza0
0nnét ·s''l'Iüi$"á,'v!!.J:
hO?ita a beJ~'lllbá.i barátJa &,. vendégilait6i 'gazdája kislányát, HolicB Iniolát is·;·A':;kUflf
1
lány
azor.giá}masan' tanul finnUll 's ' matyli~;r.ul tanítja Jij,t,ventiaum és lányait.
S':' ·~-~;,i'.
i . ·',Az· iró. ezootfelül •tiszteleti ta:g'já. ·áiJ>etőJi::
'Társáságinak, a
1Dóimányz6. pedig.Wlön1~f
fün.1telés'ben részesítette azérFaz'ernyed~~'.
len
~ r t ,
amit hooszü évekQta
'a#~Ifi'
magyar baráti kapc;8olatok
megerosit~~l
körül szerzett. . . ,, :,-:~:
A legu.t6blbi. napolkig elnöke. vol1t a Finnf
~gyar
Egyes.m~tn~_is •. li~gy ':ll~trt/~~~
vólt s m,iért .. ~ppen e. ieigutóbbl . id6)9g'~J~'p,f'.
n:ak igen
srz:omoní
okai.vannak; d~:'Ji~~~
egy~i~re
ne}>~s~ljünk.' ™Y~i9ft.tl~~; '
··· y~üleit:,Je kitlm.6'1lti'::tá ... i"vá.v~·~~'át:'á.k eg ,, " "'"
Jt .. ,,,,;·,,·-,• ''' ; ~-,··•~.
","""·-•,,r;,t,,,, Hóman,;B m, ··· t1ismu···•·ztef•··1§:t8'au:.i,;
~~:.,,:·~
. ····.t
~HJ~ l¼'.J'o/.
(l(of~~vb)
AH r. •'r· 3 f~o \
A~--~- {,
H i „
• t.--t
,A gavaUéros ajárn,daklkal Hoooo Pál ked- tbatosak iliozzám. Szeretem. őket. Ugy ülnek veskedett. régi hairáitjáinaik, · látva: azt a
s
IPiiPáznruk, olyan anegfontollU!al s iböla,en;mélly · szeretet, a,mely annyiszor Magyaror- :beszélnek, mó.nt ·a mi fiam paras7ltjainik. · száigra vonwtta. Hozzájuk nőtt a sziivem nagyon. De hall- '.
1-Ez volt a vágyam, -'-- meséli álmo- · ga&li ~ hogy ,vrut e. ,villaim.OOlkalauzzal.;
d<mva az iró f - hogy egy kis 1lmnydi6m le- · \Uj cigarettára gyujt, nagyot szív bel6Ie ·
•gyen ott. Ho.gy a mágrum. kis szobájába hu-. s meséli: . zódhassam melg, ha od>autarom. Ez az ál- - . Ezt is meg keli imod eg,yszev, hogy ,mom: llllOOt teljesült. TarV'as&aili egy kis,. há· mindenki tudja.. Naponta villamoson jár-'
zat é!Pittet Holics Pál, egy e~át, kony- tam HejQCSabáróai Misilcolcra, meg visszia, :,hát; ~ t ·miifd&sze, de !kell-e több az Minidig ugy,runannál a meg,Mlónál szálltam·
:;,Isten bolhemjének'"? Ha pedig én már na- le. !E.gy e::ite fáradtan e1fü&iskoltam, a. vil· ·.
)cyooiöreg''.lészek sném·melietclc itöb'bé Ma- lamos futott, durw.solt, sötét is volt már.:
g~~~gta. ,
·gté~ek~imet mindig oda- E;gysiier ooak h o ~ a llmlau~ s :azt, hru#,~;~:.~t~h~tHaj~ba:n; lgy·-átplán-. mondja: ,,Te~sélo ümállni, .Jarventaw .ur,;t~'/6f1-\iz)1ériJ,ftiiaigy,a;ribará.tságomat; .. '.megálló" • .Az a· Jrá,Jauz nemcsak azt tudta,:·
Böid~g(«riffi't~f~Jja,fáitidÍitr.~'niondjru,, me••
f~og}':én,.~ S:ZlilD.oik:
le, hoo.emazt
is, h ~ · ..f~~&:~cifoJ•-*':?•J=kf:,
ir&tem ciágátmat. '1.Jgy 'éltem· ,ött,>m,Int az'
f ,.
~- ~ 'ez
•a:.ma,gyar. sz6: . · .. ~gálló'\'.ístén ténferen -~ ·veti ,közbe ,me,gint ma- , miatd~g\;e~ttjéienik,
m.~g
.az. emllékeze~._;tyarul.. :~··•A!,•idén
péld(wJ: m~gpeteged~.;:~n.
nevemm~l.-.,;Janventaus, .me~ló .. /' :QJ.::ti~<'néom.olyan,ide· nebla elöfurdul,; hogy· ,ha majd meglnawlk, a siromra kQV'et. állita-.
(ty~Jlked~ .. ~·.wgybk.mároly~ fia- ina~ ezzel a._feliry.ssa-1: ,,Janventa~, ~--{ml(:hikba. -Be>kellett .. mennem,: a nuakolcl áJlo.'0 Igen,· ez- lesz ez ut00:16 megall6, ott
'JÜI'Z$e.ibet-k6mázba. ·· •Klill.oo.. szobáit· kaipt'llDl,, s~áJ.lok · ki utoljára ...
iÍtilnö
'étkezeeitj'·né.gyszerű B4>0!ást. Né~ i-:.... No, de az mégmessze .v;an;
addigso:1c:
':liány·'napig !Voltam: ott,
lbelekerillt volna a szor eljösz még M;a;gyarorszá,gra ._bizts-;:~dle>g., napi nyole pengöbe. Igazán nem sok.
tom. ·. · ·
~;;,am11lror :fizebni' aikartam, az i•gazgat6 · , ... Igen, ·-· bólint eliá.'bránldo2'JV'a, f---, m~ •
ifgy
·szólt: .· · . .. . · · . el akarok merutl, az én lkis telkemre, az ,én:'[,.·' .. •·· •-~••tm ...
lfldc.··· _.-',iem.· ·.kell. fizetnie,.iró"'.r.
·1 kis -~y,h6rnlba.. A saját magyar ottho~. :. ,.,_ ,Miétt? . . • · . , · '. nonilia. ·
'.': ·.i,.;.::..;; Egy,&ndrotól, .iak.i. annyu,a szereti. a
~~~
~ •. fel.
;.::-:·;;\ '
...
k.
nem,
'c~~·F,c., -, .. e- ., - - , - . - e - · .~. - _.u~
·az
lgáz-gatótbiiíérii:,
az.
ápolónö, a ·kitünö Te~.sem log-adott
el borrtiiVálót. Meg a'klartam ájánd&oznf az ápolásért, igazátiugy bánt velem,. ·ntlnt a rokonáva!o. H'ovlá ·· gondolpüsjpölc. urf ... mondja . mé~tranikozva.
PiiÍs[)Öknek;